hotline :: 2008. november 22., szombat, 21:54:02 :: 5 komment
- Arról akartam beszélni veled, egész pontosan feltenni egy kérdést: te a blogot rólam írod? Vagy nekem írod?
- Mire gondolsz?
- Úgy érzem, mintha nekem szólna. Mintha benne lennék.
- Ezek szerint hatásos. Örülök.
- Tehát?
- A mű hosszú utat jár be az alkotó és a befogadó között. Jelentése változik, esetenként teljességgel átlényegül. Nem tartom szerencsésnek személyes konzultációval torzítani ezt a folyamatot.
- Kérlek, válaszolj.
- Ma jártam könyvesboltban, vettem Tolsztojt, Dosztojevszkijt és Csehovot.
- Remek.
- Mekkora esélyt látsz arra, hogy bármelyiküket fel tudom hívni telefonon? Vagy arra, hogy beszélhetek velük személyesen?
- Semekkorát. Úgyhogy inkább hívj fel engem.
- "Tessék mondani, mit érzett a végén a mozdonyvezető?" Nem tehetem. Ne tedd te sem.
- Jó.
- Van még valami ezzel kapcsolatban?
- Igen. Ma főztem neked valamit.
- Mit főztél?
- Nem az a lényeg. A lényeg, hogy most szépen leülök és megeszem. Egészségedre.
bonus content
2008. 11. 23.
21:05:46
(Legalább lehetett mire osztályozni.)
Máskülönben elsősorban azért olvasnánk, hogy megfejtsük, mit és miért is szeretettek volna tudatni velünk, vagy azért, hogy közelebb kerüljünk saját magunkhoz, megértsünk vmit, ami addig csak halványan derengett, esetleg teljesen rejtve volt?
22:36:39
22:56:37
12:51:44
De én a párbeszéd miatt kérdeztem.
15:37:26