cook :: 2008. december 25., csütörtök, 01:05:37 :: 7 komment
recipe

Lencsefőzelék

A tőzsde és valóság mérkőzéseiből rendre az utóbbi kerül ki győztesen. Bolygónk felhalmozott vagyona javarészt egyszerűen nem létezik. A megbánás ritka pillanatait nevezzük recessziónak. A jelenleg futó gazdagsági válság hat leggazdagabb orosz áldozata több mint száz milliárd dollár veszteséget szenvedett. Visszajáró olvasóim mellett az ő figyelmükbe ajánlom tiszta szívvel a szilveszteri lencse receptjét.

Hozzávalók: lencse, víz, só, cukor, olaj, hagyma, fokhagyma, babér, liszt, tejföl, mustár, torma, pirospaprika, türelem, jóindulat.

Boszorkányon és kacsán kívül még a rossz lencse az, ami a víz tetején lebeg. Könnyed mozdulattal leöntjük. Valamivel több fejtörést okoz a homok, amit jövedelmező árukapcsolással hozzámérnek az egy kiló lencséhez. Ha van rá mód, szűrjük át, és fél-egy napig áztassuk.

Főzés közben a leggyakoribb hiba, hogy kóstolgatjuk az ételt. Ettől többnyire megég a szánk. Már ha éhesek vagyunk, mert ha nem, ki lehet bírni, amíg a vételezett minta kihűl, de nem éhesen főzni elég beteges foglalatoskodás.

Fél zacskó lencséhez valamivel több mint egy púpozott evőkanál só kell, és annyi víz, hogy kényelmesen ellepje. Ha végképp nem bízunk az ösztöneinkben, szagolni ér. Aki szagról nem érzi, hogy elég sós-e az étel, az soha ne fogjon a kezébe fakanalat.

A lencsébe a fejünkön lévő koszorúból dobunk 3-4 levelet, és amíg fő, olajban vagy zsírban (játszanak: liba és kacsa) üvegesre párolunk 3-5 fej vöröshagymát, pár gerezd fokhagymát, és hozzáadunk egy bőséges kanál lisztet. Szénhidrát-diétások kettőt. Kis lángon, lelkesen kavarva fakó fahéj színűre pirítjuk, majd öntünk bele pirospaprikát, és levesszük a lángról. Paprikát égetni nem ér.

Ha ügyesek voltunk, a lencse már majdnem kész. Keverjük hozzá a lisztes-hagymás pirospaprikát, és tegyünk bele fél maroknyi, apróra vágott, füstölt libamellsonkát. Csülköt semmi esetre sem.

Disznót nem csak az arabok és a zsidók nem vesznek magukhoz, hanem a Bibliát forgató keresztények sem (tehát nem a katolikusokra gondolok). Mózes törvénykönyve mindenkire vonatkozik. Világosan írja: "És a disznót [ne egyétek - szerk], mert hasadt körmű ugyan és egészen ketté hasadt körme van, de nem kérődzik; tisztátalan ez néktek." Ha nem volna világos, hogy miért pont ezt a törvényt kell betartani: mert a többit rohadt nehéz, vagy inkább lehetetlen. Így viszont lesz mit mondani odafönt, ha majd nem akarnak beengedni.

A kiskaput kereső puha keresztények általában Jézusra hivatkoznak: hiszen az embert semmi azok közül, amit megeszik, nem teheti tisztátalanná, hanem csak az, ami a szívéből jön ki (Mk.7:15-23). Lehet megnézni, hány évet élt Mózes és hányat Jézus, aztán eldönteni, kire hallgatunk.

A főzeléket egyenletesre kavarjuk, és finom mustárt teszünk bele. Mézes mustár esetén nem kell cukor, egyébként lehet. Bátrabbak kísérletezhetnek szegfűszeggel és narancshéjjal, persze, nem most, hanem még az elején, amíg a lencséből van tartalék. A tejföl szintén jótékony hatással van a főzelék ízére.

A végén adjunk hozzá nagy, zöld levelű növény karógyökeréből. Tormának nevezik, a kert végében él, és már lereszelték helyettünk a nagytőkések. Naiv, jobbos érzelmű polgártársaink próbálkozhatnak a betyáros változattal. Ugyanott készül, és ezt még rá is írják. Ennyit a nagy nemzeti ellenállásról.

Egyetek sokat és ne költekezzetek.