love :: 2008. május 23., péntek, 23:11:17 :: 3 komment
love

Mondják, amikor az ember először megpillantja a szerelmét, az idő megáll.

Minden megváltozik.

Tudta ő is az első pillanattól fogva, hogy születése óta engem várt.

Alig érezhető, gyengéd simogatás az arcom oldalán. A finom érintés végtelen intimitásába vesző, újszülött és kíváncsi gyermekként tapogatom az utat az újra ismeretlen világ felé.

Az együtt töltött szívszorítóan rövid percek alatt más színben ölt testet a valóság. A közelgő elválás torokszorongató érzése, mint apró rezdülés táncol törékeny mosolyomon.

Egy teljes örökkévalóság a miénk lehet.

 
 

bonus content

Muncika
2008. 05. 24.
09:50:41

Gyönyörű.
Tedd fel, sétálj be a plasztikai sebészetre, keresd a mellplasztika várótermét. Ne felejtsd el a csizmákat magaddal vinni. Akinek a lábára illik, na, ő az Igazi. A biztonság kedvéért legyen nálad néhány brillköves ékszer is, hogy a szerelem valóban tüzesen lángoljon.
Mage
2008. 05. 24.
11:56:18

Muncika előkerült végre.

Hányas lábad van?
lorage
2008. 05. 26.
03:27:05

Védj meg, gondolta a lány, takarj el. A lelkem csak az enyém és nem akarom, hogy más belelásson. Megnyugtat az érintésed a bőrömön, szeretem, ahogy beletúrsz a hajamba, ott, a fülem mögött, olyankor libabőrös lesz a karom. Veled többnek érzem magamat. Ha együtt látnak minket, más szemmel néz rám mindenki. Szeretem a világot rajtad keresztül látni, olyankor minden más, minden szebb, nem vakít el semmi talmi csillogás. Olyan különleges vagy, hogy nem kell félnem, valaha is meglátlak mással, mert csak hozzám tartozhatsz. Mindig sietek, de mindig lesz idő, hogy lopva egy pillantást vessek rád, amíg nem leszel örökre az enyém. Hogy nem illünk össze? Hogy azt hinnék, csak fel akarok vágni veled a barátnőim előtt? Ugyan, ez butaság. Jól csak a szívével lát az ember és veled, talán, én magam is. Bárcsak az enyém lehetnél valamikor, sóhajtott a lány egy utolsót, és ellépett a napszemüvegekkel telezsúfolt kirakat elől.

=> Regisztrálni jó <=