training :: 2008. augusztus 06., szerda, 17:08:44 :: 0 komment
dialogue

- Ma a "részeg nagybácsi" technikákat gyakoroljuk. A héber kifejezés az izraeli lakodalmakban előforduló részeg nagybácsira utal, aki odalép hozzád, belekapaszkodik az elegáns ruhádba, és rángatni kezd: "Gyere, fiacskám, igyá má meg velem egy sört". Mit teszel ilyenkor?
- Tökön rúgom?
- Nem, a nagybácsinkat nem rúgjuk tökön, ha nem muszáj. Egyik kezünkkel csukló alatt szorítjuk a karját, a másikkal a hüvelykujját nyomjuk így.
- Áhh.
- Ugye, hogy rögtön letérdeltél. A nagybácsi ennél a pontnál elenged. Kivéve, ha abba az öt százalékba tartozik - egyes országokban 15 -, akik nem érzékenyek erre a feszítésre. Volt egy tanítványom, neki hiába nyomkodtad a hüvelykujját, csak röhögött. Ha a nagybácsi bírja, akkor mehet a tökös.
- Érdekesek ezek az egyéni különbségek. Volt, hogy vékony, törékeny kiscsajt vertem korbáccsal, teljes erővel , és meg se nyikkant. Egyszerűen elfáradtam.
- Mi van?
- Állta, mint a gép. Nem tudom, hogy bírta ki, a helyében én már rég elbőgtem volna magam.
- Ez most komoly?
- Igen, van, aki így viseli a fájdalmat.
- Úgy értem, ez valóban megtörtént? Te ilyet teszel?
- Előfordul.
- Hihetetlen. Az eszem megáll. Elmesélhetem a többi tanítványomnak, név nélkül?
- Persze.

- Na várj... Szexshopban kapható korbáccsal verted?
- Igen.
- Akkor azért bírta jól.
- Kaptam vele én is. Eléggé fáj. És később lovaglópálcára váltottam.
- Az is szexshopos?
- Igen.
- Értem már. Hidd el, az sem az igazi. Nekem van rendes, húszágú, német lovassági korbácsom. Azzal kellett volna adnod neki. Lefogadom, nem állta volna meg hang nélkül.
- Jó, de nem akartam megölni mindenképp. Valamennyire kedveltem. Azért jött át.