next generation :: 2008. szeptember 07., vasárnap, 00:32:27 :: 10 komment

- Szia, tegnap este vásároltam nálatok, ám sajnos néhány porszem került a gépezetbe.
- Nem mondod. Mi történt?
- A hummuszt konrétan az edzőm dobatta ki velem, szinte kiabált, nehogy többet egyek belőle. Nagyon éhes voltam reggel, ezért legyintettem rá: biztos megerjedt kicsit a hűtőben. Hiszen négy hosszú órája volt rá. Gyakorlatilag éhgyomorral töltöttem a napot az edzőtáborban, nem ment le semmi a torkomon. Délután-este kezdtem összeszedni magam. A gyomrom még lábadozik.
- Úristen. Biztos azért történt, mert tegnap nagyon meleg volt.
- Igen, ma Szegeden 37 fokot mértek. Megdőlt egy 67 éves rekord. Ez jószerével mindent megmagyaráz. Apropó, a guavás üdítőtök szintén pezsgővé változott. Nyitva lehetett a kupajka. Be akartam hozni megmutatni. Út közben, az Árpád hídon hangos pukkanást hallottam. Azt hittem, defekt, elég ijesztő volt. Szétrobbant az autóban a palack. Szerencsére zacskóba tettem, így csak a kisebbik fele folyt a kárpitra. Nagyon kellemes illata van. Lehet, hogy guavás autóillatosító gyártásába fogok.
- Ne haragudj, nagyon szégyellem az egész üzlet nevében. Mivel engesztelhetnélek ki?
- Holnap szintén edzőtáborba megyek.
- Adjak egy falafeles pitát?
- Azt gondoltam, ugyanazokat add, amiket ki kellett dobnom.
- Persze, persze. A hummusz kis doboz volt vagy nagy? Nem emlékszem.
- Nagy volt.
- Rendben. Hány pitát kérsz hozzá?
- Pitát nem kérek, az finom volt, még maradt négy.
- Tényleg ne haragudj, igen kellemetlenül érzem magam.
- Semmi gond. Akkor derül ki, milyen egy bolt, ha probléma van. Addig könnyű mosolyogni. Örülök, hogy sikerült elintézni.
- Arra gondoltam, hogy akkor ezeket most fele áron adom oda.
- Tessék?
- Ennyi szerencsétlenség után. Ezeregyszáz a vége.

Kiegészítő információ: a párbeszéd nem egy, hanem két eladó és köztem zajlott a Hummusz bárban (Kertész utca). Mindketten húsz körül vannak, tehát ez már a következő generáció, nem a szüleink.