knock knock :: 2009. március 30., hétfő, 05:42:12 :: 4 komment
dialogue

- Mi ez a kopogás?
- Ti nem vasárnap délelőtt szoktatok szekrényt szerelni? Jellemző. Nos, a szomszédaim rendes, dolgos emberek. Iparkodnak. Így jutnak előrébb az életben.
- Nem hiszem el.
- Jól van, átmegyek, beszélek velük.
- Mit szereltek?
- Nem fogod elhinni. Semmit. Diót törtek.
- Mi van?
- A nagyobbik gyerek talált egy zacskó diót az éléskamrában, és azonnal követelte. Az anyja nem tud nemet mondani. Így megy ez. A legtöbb gyerek bélpoklos. Felfalnak mindent. Nem is értem az embereket, miért állítják őket elő házilag. Ismered a mondást: "make love, not children". Ritka bölcs tanács. Fogod a pénzt, amit ráköltenél tanszerre, ruhára, ételre, és amit cigire és drogra ellopna, berakod valami befektetési alapba, és biztos lesz, aki gondoskodik rólad idős korodban, sőt, így közben még mosolyognak is rád.

- Mi ez a kopogás? Rosszabb, mint ami a szomszédból jött.
- Úgy látom, rendelési idő van.
- Kinél?
- A harkály az. A fák doktora.
- De jó erdő mellett lakni. Mit épít ilyenkor? Még nincsenek fiókák.
- Semmit. A fákba időnként bekerül egy kukac. Valamiért a fák ennek soha nem örülnek. Jön a harkály, végigkopogtatja a törzsüket. A kukacnál más hangja van. Úgy működik, mint az ultrahang.
- Ezt se mi találtuk fel.
- Nem bizony. Viszont a harkály rendesen dolgozik, nem kérdez ilyet: "Na, és hogy került ide ez a kis kukac? Hm-hm. Biztos kivegyük? Ha meghagynánk, bármi lehetne belőle. Gyönyörű pillangó, vagy hatalmas, erős bogár. Ha kiszedem, soha nem tudjuk meg, mi volt. És különben is, az nem úgy megy ám, hogy csak úgy bemegy a kukac, és én mindig kirántom. Mindenkit az ágaink közé engedünk? Mi ez a felelőtlenség? Aztán persze rögtön ott a baj. Ezt most még elintézem, de a következő, az bizony,  bent marad."
- A harkály ennél sokkal jobb fej. Szépen végzi a dolgát, pikk-pakk.