Sajnos ők már mind ide úsztak az AXE és a béna férfiak miatt.

link

Épp írni akartam, hogy mivel senki nem reagál erre a zseniális videóra, itt az eredeti:

link

Hátha így érthetőbb.

További segítség: Az eredeti videó arra az eltorzult, abnormális szépségideálra hívja fel a figyelmet, amellyel nap mint nap találkozunk, és amely nők és firfiak millióinak keseríti meg az életét.

Arra, hogy olyan világban élünk, ahol egy szappan- és testápoló-gyártó cég sikeresen kommunikálja, hogy teljesen normális dolog görbe vállal, lenőtt és zsíros hajjal, csillogó zsíros arccal, csonka kama (japán fegyver) alakú szemöldökkel, ragyásan beülni egy fotózásra, és hogy alapvetően normális és kívánatos dolog ápolatlannak lenni, mert amúgy is senki se szép.

Azzal együtt, hogy valóban léteznek igazi szépségek, az eredeti Dove reklám elsősorban azokra a nőkre koncentrál, akik pusztán kevésbé szerencsések szebb társaiknál, hisz a testi adottságok bizonyos részén sem tornával, sem kozmetikumokkal nem lehet változtatni. Ilyen például az arc formája és harmonikus elrendezése, de a végtagok és a törzs finom csontozottsága, karcsúsága is. Egy vastag csontú nő sok mozgással sem fogja a karcsúság benyomását kelteni, és bizonyos arcberendezéseken sem lehet plasztikai műtétekkel segíteni - azonban ezek a nőknek is lehet egészséges önbizalmuk, ha elfogadják azt, hogy ők így születtek, ezekkel a testi adottságokkal kell élniük.

Egyébként sokan túldimenzionálják a szépség kérdését, engem például nőként kimondottan idegesítenek azok a férfiak, akik kizárólag jó megjelenésükre alapoznak, azzal együtt, hogy nagy mázlimra a párom a legjobb pasi, akivel valaha találkoztam - és itt most a külső adottságokra is gondolok.
Egy jóképű, sportos férfi csakis onnantól érdekel, ha széles az érdeklődési köre, értelmes, nyitott, magabiztos, van humora, és még sorolhatnám. Szóval a forma mit sem ér a tartalom nélkül. És gondolom, hogy egy igényes, magára valamit is adó férfi szintén nem olyan nőre vágyik, akinek kizárólag a felszíni csillogásában tud gyönyörködni.

Mielőtt még kitérnétek erre, igen, valóban léteznek okos és szép nők (és férfiak).
Csakhogy az embereknek ők csak egy kis százalékát képviselik, és azoknak is tudniuk kell magabiztosan mozogni a világban, akik kevésbé szerencsések, ugyanis a "real beauty" semmi más, mint egy ajándék a természettől, valaki vagy így születik vagy nem, ergo emögött még semmi munka nincs. Én nem döngetném a mellem olyasvalamiért, amiért nem tettem semmit, amit kvázi ingyen és bérmentve kaptam.
Az igazi kihívás a formát tartalommal megtölteni, és ez mindenkire vonatkozik kivétel nélkül - szépekre és kevésbé szépekre egyaránt.

Amit leírtál, az mind igaz.

Amit hozzá szeretnék tenni, hogy én férfi létemre nem viszem le a szemetet olyan állapotban, ahogy az eredeti reklámban a lány a fotózásra beült (arc, haj, testtartás).

Ezek egyike sem csak öröklött tulajdonság, sokkal inkább odafigyelés kérdése.

Ebben a reklámban a hazugság zavar. Alapvetően az szokott zavarni.

Igazad van abban, hogy az ápoltság alapvető dolog, és ez mindenki számára elérhető. Én például igyekszem arra is odafigyelni, hogy nem csak az utcán, de otthon mit viselek - egyrészt mert alapvetően nem szeretek igénytelenül öltözködni, másrészt mert ezzel a páromat is megtisztelem, és nem mellesleg fenntartom az érdeklődését.

Egyébként a Dove nem is egy jó márka, kipróbáltam néhány terméküket és nem láttam bennük semmi különlegeset. Szóval az a középszerűség, amit hirdetnek, nagyon jól illik a termékeik minőségéhez is. És ha már itt tartunk, a nagyon drága kozmetikumok sem feltétlenül jók.

A smink is sokak szemében hazugság, álca, maszk, külsőség. A szem kihangsúlyozása, nagyítása pedig voltaképpen a legbelsőnkre van hatással. 'A nagy szem mindig is szépségideálnak számított, és joggal kapcsolják össze olyan jellemvonásokkal, mint az intelligencia, erő, gazdag gondolatvilág és őszinteség, szexuális vonzóerő, erotikuis kisugárzás.'
Én a szemsminket sosem mosom le.

farmereslány: azért azzal gondolom egyetértessz, hogy az elhízott emberek többsége nem genetikailag kövér. -és amikor azt mondják, hogy nem is eszem sokat,- akkor az lehet, hogy az ő mércéjük szerint nem sok, de te 3 nap alatt eszel annyit. plusz nem mozognak semmit, úgy nem nehéz felszedni 5-10 kilót. két kezem kevés ahhoz, hogy megszámoljam, hány lány ismerősöm hízott el az utóbbi pár év alatt. lustaságból. lehet, hogy valakinek több energia karban tartani magát, mert körte típus, de a választás megvan. és mielőtt felhozod- háztartás vezetése mellett, gyerekneveléssel is megoldják néhányan. ezt kellene reklámozni.
a husis combokról pedig annyit, hogy callanetics-szel centiket lehet bárhonnan lefaragni.

Panna: sebész szikével meg még annál is többet.

Panna: Haragszom rád, hogy kihozod belőlem, amit háromszor elkezdtem leírni, majd kitöröltem.

Gyerekkoromban azzal basztattak, hogy vékony vagyok. Tényleg az voltam. 28 körül kezdett látszani rajtam az étel. Most, hogy majdnem 30 vagyok, egyre jobban kell figyelnem.

Viszont mindig is szerettem enni. Folyamatosan éhes vagyok, és ez a 63 kilós korszakomban is igaz volt.

Továbbá nehéz nálam jobban utálni a testmozgást. 10-es skálán 8 pontot érek el ebben a versenyszámban. A sportolás gondolata is elborzaszt.

Na most, ha én képes vagyok napi 90 felülést elvégezni, akkor tényleg kíváncsi vagyok, hogy ki az, aki nem.

Mert az, aki nem teszi meg, és azt mondja, hogy ő genetikailag kövér, az azon nem kevés ember munkáját és önuralmát bagatelizálja, aki vele ellentétben hajlandó szenvedni. És ez voltaképp sértő. Ne nevezzük már szerencsének azt, ami fáj. És ami egyeseknek (például nekem) utálatos.

Érdekes, amikor egy genetikailag kövér ember időnként elmeséli, hogy mit evett meg együltében a cukrászdában. Körülbelül az én éves sütemény-adagomat. Pedig szeretem a cukrot, régen havi 2-4 kiló elment csak a teába, néhány éve szoktam le róla.

A vastag combokról annyit, hogy nem kell túlparázni. Ha a nő dereka vékony: nincs hasa, nincs úszógumija, akkor a vastagabb comb, nagy fenék inkább izgató. A vékony derék a lényeg.

A has viszony normál alkatú nőn is csúnya. Arra kell gyúrni, ha másra nem megy.

mr.: Ebben a kérdésben a kifogáson kívül minden eszköz elfogadható.

12 éves a kislányom, 162/50. Reális, egészséges testképpel, némi kivétellel. A kelleténél többször foglakozik a 'hasával', a tükörben méregeti, elégedetlenül összegzi, hogy 'nagy'. Az osztályában több lány fogyókúrázik(!), a hormonális fejlődés küszöbén, néhányan a kellős közepén. Szülőként olyan média erőkkel, -melyek szinte kizárólag azt közvetítik, hogy a lapos has az elfogadott- küzdeni maximálisan eredménytelen. /Úszik, tornára jár, sem gumicukor, sem kóla, sem chips./ Sokszor gondolok arra, a médiának e mellett a valódi értékek közvetítése is a feladata lenne. Féltve őt, és sokszor félve lesem, hogy a nyomás miatt leszokik-e a vacsorájáról.

Ne a média nevelje a gyereket. Ennyi a titok.

Campanula: A tizenkét éves kislány rég a szerelmen gondolkodik, a maga ártatlan módján. Az csak jó, hogy már most figyel magára. Gondolom, nem bánod, hogy nem eszik chipset, nem iszik kólát, és mozog.

Arra figyelj, hogy legyél vele annyira jóban, hogy észrevedd a - ne adja Isten - kezdődő bulémiát. Nehezebb észrevenni, mint az anorexiát, és mivel erős szégyenérzettel jár, nem mondaná el.

Sok nőt ismerek, aki rendszeresen hányatja magát. Árt a fogaknak és a toroknak.

Más baj nincs azzal, amit írtál, szerintem.


Kíváncsiságból kérdezem: mik a valódi értékek?

Jerry, bizonyára erre te is figyelsz gyerekeid nevelése során. És így észreveszed, hogy a net, youtube, iwiw, facebook, millió tv-csatorna korában sok munkád van azzal, hogy az általad kitűzött cél megvalósuljon.

De nem kell a médiát se elővenni. Én gyerekkoromban szerettem volna bőszárú farmert, hosszú hajat. Nem sok sikerrel. A lányomnak sokkal kevesebb erőfeszítésébe kerül állandóan kivillanó derékkal, hassal csípővel járnia. Hasonlítani akar a többiekhez, hogy melyik (volt) a leghüléybb közülük, azt nem tudom pontosan, remélem nem a lányom. Az biztos, hogy januárban egy olyan reggelen, amikor motorra alig mertem felülni a hideg miatt, olyan mínusz 10 lehetett, egykori osztálytársnőjét meztelen csípővel láttam az utcán.
Hallották épp eleget, hogy majd a méhük, majd a derkuk, de ők is most szeretnének olyanok lenni mint a többi.

Sandy: Elhiszem, hogy nehéz, de nem hiszem, hogy lehetetlen. Akrva vagy akaratlan, nem tudom, de engem se a tévé, a rádió, az internet vagy a különféle tinimagazinok neveltek fel. Igazából elmagyarázni nem tudom, miben volt más és ezáltal én miben lettem más, ha más lettem egyáltalán, mivel nekem az volt az alapvető "érték".

Mage: a valódi érték az szerintem, amit a magasabb (esetleg szűkebb) csoportok annak mondanak. Itt van a gyémánt például. Addig egy szépen csillogó kőnek nézték (tudom, a nyers gyémánt egyátalán nem az, de a példa kedvéért maradjunk ennél), amíg egy csoport el nem kezdte súlyos pénzekért felvásárolni, mivel "értéket" láttak benne. Vagy eleve ott a pénz. Igazából egy papírdarab, de az az értéke, amit meghatároztak mások* neki.

Nincs ez másként az életben se. Az érték az ami nem "tömegcikk", hanem ritka, és birtoklása kiváltja a körülöttünk élők elismerését.

*mások: MNB, világbank, vagy ehhez hasonló kompetens szervezetek.

Mage: Az, hogy ez a reakció végül kibukott belőled, szerintem csak jó.
Hasonlóan gondolkodom ezekről a dolgokról, amiket leírtál, bár engem csak mostanában kezdtek el szekálni a (nő) családtagjaim, ismerőseim, hogy milyen vékony vagyok, nem kéne-e felszednem pár kilót. Az elején még őszintén nem értettem, hogy miért mondják ezt, mostanában viszont már rákaptam a játszmára, és egy kedves mosollyal, gondolattal szoktam reagálni: odafigyelek magamra, dolgozom ezért, tudom, hogy bizonyos kor után milyen gyorsan szaladnak fel az emberre a kilók- közben persze lassan méregetem az illetőt.

Részint fogyókúrapárti vagyok, részint nem.

Egyrészt támogatom azt, hogy ha valaki saját akaraterejéből, elhatározásából és kitartásából megváltoztatja önmagát. Akár a testét - akár mást.

Másrészt viszont szakmailag (orvosilag) nem mindig török lándzsát a fogyás mellett. Menopauza utáni nőknél kifejezetten életveszélyes hormonkúra és kontrollok nélkül.

Regin: laikusként hadd kérdezzem meg: a hormonkúra mennyire egészséges?

barátom neurológusként dolgozott amerikában egy kórházban az ezredforduló után, tehát akkor, amikor beesett a fitness őrület. mesélte, hogy még késő este is tömve voltak a parkok kocogó 100-140 kilósokkal.
azokban az években minden addigi rekordot megdöntöttek a stroke-os halálozások a kórházukban, meghaladva a túlsúlyosak érrendszeri betegségekben történő halálozását is. általában a 100-140 kilós kocogók szívei honorálták így a korábban soha nem ismert, erőltetett futást.

szerintem a fogyókúra is pont olyan, mint az evés. fokozatosan és mértékkel érdemes csinálni. és addig, míg a szervezet tolerálja.

Mage: a felülés, - mint a legtöbb an aerob mozgás - nem fogyaszt. attól "csak" kockás lesz a hasad, meg jobb a közérzeted.

mr.: A futásról és kocogásról már leírtam a (negatív) véleményem, nem csodálom, hogy hullottak tőle.

Az aerob/anaerob témában nem vagyok annyira otthon. link

És mivel nem értek hozzá eléggé, ebben a kérdésben a lapos és kockás hasú ismerőseim véleményére támaszkodom legfőképp.

Mellesleg ez a kedvencem: link Csak sajnos nincs hozzá ilyen sípolós órám.

Mage: a valódi értékek szóösszetétel így, ahogy leírtam üresnek és közhelyszerűen hangzik. Természetesen nem szeretnék kitérni a válaszadás alól, nekem is fontos önmagam elé tenni ezt.
Megpróbálom láttatni, de sokkal inkább érzem, mint írni tudok erről, nos a valódi érték számomra például egy jó ember. Tudom, hogy van ebben szemernyi képzavar. Továbbfűzöm: a jó ember egyenes. Nem ferdít, nem helyezkedik. Erős és alázatos. Kitartó, célorientált. Konstruktív. Gerincet húzott magába és ezt következetesen tartja. Igénye van saját -nemcsak- szellemének a fejlesztésére.
Ilyen és ehhez hasonló asszociációk úsznak be, amikor a valódi értékekre gondolok.

Amint konkrétumokhoz érkeztünk, rögtön kiderül, hogy ezer színű a világ.

Én nem szeretem a "jó ember" kifejezést, talán mert nem akarom eldönteni, ki a jó ember, vagy inkább mert azt gondolom, hogy mindenki legjobb tudása szerint cselekszik.

A játék kedvéért átülteem a "jó ember" fogalmát arra, amit én szeretek, amit jónak, helyesnek tartok és amita barátaimban keresek.

És van egy elképzelésem arról, általában mit értünk "jó ember" alatt, ezért most beleélem magam.

Azonban az én "jó ember"-em - leírni se esik jól - csak részben egyezik a tiéddel.

Nézzük sorban:

Egyenesség: Egyetértünk.

Nem ferdít: Attól függ. Szórakoztatásból miért ne?

Nem helyezkedik: Nehéz szó, ki mit ért alatta. Szerintem nem helyezkedni adott esetben lúzer hozzáállás. Helyezkedni életösztön. (Mondom én, aki otthon dolgozom.)

Erős: Ez érdekes. Elsőre azt gondoltam, nem feltétlenül, aztán próbáltam elképzelni egy "jó embert", aki nem erős. Ebben végül egyet kell értsek.

Alázatos: Kivel, mivel szemben? És az miért jó?

Kitartó: Ez viszont tényleg nem kell hozzá. Lusta ember miért ne lehetne jó?

Célorientált: Mi a cél? Ki tűzte ki? Miért kell célorientáltnak lenni a jó emberséghez?

Konstruktív: Teljes mértékben egyetértek.

Gerinc, fejlődés: Szintén.

Szerintem ő "jó ember": link

Ettől még lehet lusta, nem alázatos, és ferdíthet is.

Mage: melyik a jó ember a videón? amelyik felmegy vagy amelyik elkapja?

Ha téged kapott volna el, akkor is ezt kérdeznéd? Végig figyelt, kereste a gyerek szüleit, aztán visszament és elkapta. A többi ember csak állt és nézett.

Böjte Csaba atyát tartom az egyik legjobb embernek az általam ismertek közül. Nagyon jó érzés, hogy egy nagyon kevéssel tudom, illetve a korábbi leveleimbe szereplő lánnyal együtt tudjuk segíteni a misszióját.
Ha valakit érdekel, magánban szívesen megírom azokat a módozatokat, amikkel az én ismereteim szerint segíteni lehet.

Sandy, neked mi a jó ember-definíciód?

Mage: hát igen, a pedofilok már csak ilyenek. odafigyelnek a gyerekre.
komolyabban: azt ne mondd, hogy ha te vagy éppen ott, akkor nem ugyan ezt teszed, hanem pl. előveszed a kamerád és kattogtatsz. jókor volt jó helyen. de ez bár mikor bár melyikünkkel megtörténhet. csupán mázli kérdése, hogy ott legyél és észrevedd. ez egy ösztönös cselekedet, nem hinném, hogy ez bár mit is elárulna egy emberről.

Nem az a lényeg, hogy elkapta, hanem az, hogy már akkor figyelt rá, amikor még lent játszott.

Volt már "szerencsém" néhány alkalommal mentőt, rendőrt hívni, és nagyjából tudom, hogy bajba jutott ember mellett hányból hányan állnak meg.

Mintha kizárólag részeg ember feküdhetne a földön. Vagy, ha részeg, akkor agyon kell fagynia.

Definícióm nincs. Nagyon sok dolog belefér, azt hiszem az átlagnál megértőbb vagyok az emberekkel, így hajlamos vagyok azt is jónak látni, akit mások nem annyira. Így a véleményem sem igazán hiteles azt hiszem. Most így kapkodva reggel ha egy mondat kellene, akkor azt hiszem az lenne, hogy az a jó ember, aki ott áll a helyén. És most beugrott, hogy talán Kavafisz egy verse mondatja ezt velem, ő annyi minden fontosat fogalmazott meg közhely nélkül.

Majd délután ide másolom.

Jó ember. Érdekes. Denzel Washington és Russel Crowe 2007-es filmje jutott hirtelenjében eszembe. Amerikai gengszter. Míg a "rossz" droggal kereskedett, addig rengeteg pénzt áldozott jótékonysági céllal. Kvázi sokaknak jót tett. Míg a csóró rendőr, a "jó" megróbálta őt elkapni, és lesittelni, ha kell törvénytelen módszerrel. Szóval az, hogy valaki jó vagy rossz, az lehet erény is, de úgyan úgy lehet hátrány. Itt volt egy olyan kritérum, hogy a jó ember nem helyezkedik és a jó ember célorientált. Ez így nem oximoron?

mr.: Neked ki a jó ember?

Sandy: Hitler is ott állt a helyén. Ezen még pontosítsunk.

Arra gondoltam, hogy ha a konstruktivitást önmagában pozitívnak elfogadjuk, akkor ez a kifejezés is pozitívnak érthető.
De majd igyekszem.

Jó ember témakörben nem tudnék érdemben hozzászólni, mert bár megesik, hogy azt gondolom ismerek néhányat, de később rá kell jönnöm, hogy "jó ember"-ismeretből gyenge vagyok. Viszont Panna gondolataira szeretnék reagálni. Abban tökéletesen igazad van, hogy az elhízás lustaság eredménye, de ennek az állapotnak a fentartása viszont már egy komoly mentális rogyás következménye. Én pl. eddigi életem nagyobb részét töltöttem normális "csomagolásban", mint zsírsertésként, mégis utóbbi a meghatározóbb, amitől nehéz szabadulni. Mert a kövér ember éppen úgy elveszíti a realitásérzékét, mint egy anorexiás. Nem arra gondolok, hogy a korpulens testemet normálisnak láttam, hanem hogy képes voltam magammal elhitetni, hogy ura vagyok a helyzetnek és bármikor vissza tudom csinálni. És nem tudtam. Könnyebb volt az önsajnálat, a magányos sirdogálás, mint megtenni az első lépést. Ha valaki így 7 hónap elteltével megkérdezi, hogy mikor volt a legnehezebb, akkor csak azt tudom mondani, hogy az első reggelen. Amikor a tükörbe nézve először láttam igazán, hogy mit is tettem magammal. Ami bosszant, hogy sosem jöttem rá, hogy miért is büntettem ilyesmivel magam. Bocs, a coming out miatt, de ez egy olyan hely, ahol lehet ilyesmit.

Sandy: Azt, hogy kinek mi a helye, ki mondja meg? Annyi hely van.

Mage: a "jó ember" fogalma ugyan olyan társadalmi közmegegyezésen alapul, mint az "okos ember" vagy a "szép ember". egyik sem egzakt. tudományosan alig vagy sehogy nem mérhető, de azért a kultúránkban az évszázadok során kialakult az a magatartássorozat, amit az emberek jelentős része a jó illetve a rossz fogalmához rendel. nem hinném, hogy az emberek 99%-nak gondot okozna eldönteni, hogy teréz anya, mahatma gandhi vagy mengele jó vagy éppen rossz ember. és persze mindig is vannak, akik nem értenek egyet adott ítélettel, mert pl. mások az adott személyről az ismeretei vagy az értékrendje/ízlése jelentősen eltér a többi emberétől.

azt kérded, hogy nekem ki a "jó ember". nem tudok rá egy előre nyomtatott checklistet adni, amin kipipálva a tételeket kiderül, hogy valaki jó vagy rossz. nálam az összkép és az általam ismert tulajdonságai, magatartása dönti el. mint ahogy nem tudnám neked azt sem definiálni, hogy kit tartok szépnek vagy éppen okosnak. Campanula szerintem egész jó összeszedte azokat az ismérveket, amire általában azt mondjuk, hogy egy jó ember tulajdonságai. én amúgy ezt a szópárt (jó ember) soha nem használom. egy szinonimája, a "rendes ember" kifejezés esik kézre (szájra).

ezekbe a közmegegyezésekkel alkotott kategóriákba nekem amúgy az is belefér, hogy elfogadjam mások véleményét, kategorizálását akkor is, ha a saját véleményem ezzel nem feltétlenül egyezik. (pl. ide a blogra tavaly vágtad be amerika akkori elsőszámú agyonhypeolt celebjének fotóját, akiről elfogadom, hogy szép, mivel "mindenki" oda-vissza van tőle, akkoriban újságok címlapjai is vele voltak megtöltve, de nekem speciel nem különösebben tetszik. mert én vagyok az az 1%.) szóval vannak szép emberek, akik elfogadottan szépek, akkor is, ha netalán nekünk nem tetszenek. okosak detto. a villanytan profunkról az egész évfolyam tudta, hogy egy idióta barom, még a szakmájához se nagyon ért, ugyanakkor a mit-en díszdoktorrá avatták és felkerült náluk a 120 legjelentősebb külföldi tudós listájára.
szerintem a jó ember is ilyen. sokakat tartanak körülöttünk annak, viszonylag jól ismert kritériumok alapján, de jobban megismerve őket lehet, pár nem ütné meg nálunk a mércét.

NH: A hájat az ember többnyire védekezésből növeszti magára. Lehet azon gondolkodni, hogy mit tettél magaddal, miért az önbüntetés, és adott esetben talán ez a megoldás, mégis azt érdemes először kutatni, mitől akarod megvédeni magad.

Most nem az "egy kis has"-ra gondolok, az lustaság.

Beszéltem egy bulémiással, megerősítette, amit gondolok: az nem a médiából jön. A média azt mondja, egyél chipset, igyál kólát. Fogadd el magad. Mond mást is, de főleg ezt.

Az ismerősöm szerint a szülők miatt történik. Aki bulémiás vagy anorexiás, az meg akar halni, csak nem tud róla. Lassú öngyilkosságról van szó.

Átfutva az érintett ismerősök listáját, teljes mértékben egyet kell értsek.

Még valaki, jó ember kérdésben? (Mielőtt elárulom a helyes megoldást.)

Jerry, Vilmos Atya, Muncika? Ne keserítsetek el.
Mana? PT? Ivon?

Este 9-ig kitolom a pályázat határidejét.

Nincs ezen mit megmondani, évezredek óta ott van Thermopíle táján.

Konsztantin Kavafisz: Thermopíle

Tiszteld őket, kik azért élnek itt lent,
hogy megvédjék Thermopíléjüket.
Nem tágítanak a kötelességtől,
minden dolgukban derekak és kitartók,
de értik azt is, mi az irgalom.
Nagylelkűek ha gazdagok, és hogyha
szegények, akkor is segítőkészek,
s adakoznak tehetségük felett.
Az igazságot mindenkor kimondják,
s mégsem gyűlölik a hazugokat.
Még több tisztelet jár azoknak, kik
előre látják -s ezt sokan teszik-,
hogy Ephiáltész megjelenik végül,
és Thermopíle mindig elesik.

És ha el is tekintünk a költészettől, még mindig marad a dráma. Mage, te dolgoztál színházzal, neked igazán tudnod kell: ha színház az egész világ, akkor mindenkinek a jegyszedő néni.

Mage: te már elárultad hogy ki a jó ember, nem? zárt térben tudjon felfelé nézni és legalább amatőr szinten legyen jó kapus.

Sandy: már vártam az ígért Kavafisz bölcseletet.
Szavadat tartottad, ez 'jóemberség'.

Mage: az alázat az semmire nem jó. Viszont a minőségi kapcsolatokban elengedhetetlen. Ugyanabból a szótőből fakad, mint az alázatoskodás, de nem összekeverendő ezzel.
Rossz képzet, ha a megalkuvással és az alávetettséggel mossuk össze. Legbelül úgy érzem, hogy az alázat az öntisztelettel a legközelebb rokon.

Nem rossz, ebben vannak egész jó gondolatok.

Sandy, mi az a "kötelesség"? És miért nem szabad tőle tágítani?

Campanula: Odáig értem, hogy mi nem az alázat: nem megalkuvás, nem alávetettség.

Hogy lesz belőle öntisztelet? Ezt vezesd le, kérlek.

( link )

mr.: Amint lejár a határidő, elmondom.

(Ha kevés a pályázat, hosszabbítás lesz.)

Ez a jó ember dilemma nekem túl magas, mint hagyának a járdaszegély, úgyhogy tök egy ügyüségemben: jó ember az én vagyok.

Jerry, ezek után már az ezüstéremre gyúrok.

Mage: megpróbálom a lehető legügyesebben ezt lehámozni.
Az önismeretem általi önbecsülésem egyenlő a határaim, korlátaim tiszta ismeretével.
Ha ez megérett bennem/d, bárkiben, akkor az ez által kialakult önértékelés egyben a mások értékeinek az elismerését is magában rejti. Ebből az öntiszteletből fakadó viselkedés az alázatosság bázisa.

Értem a logikáját annak, amit mondasz. Úgy gondolom, hogy nem a megfelelő szót használod rá.

Amit levezettél, az a tiszteles és az elfogadás elegye.

Az "alázat" szó, ha emberre irányul, magába foglalja, hogy a másik alá mész, hogy behódolsz neki.

Mage, amikor a helyedre kísérnek, a széken ott találsz egy kis füzetet, abban le van írva.
Nem árt némi protekció, hogy jó sorod legyen, ez perszemindjárt szeplőt ejt az egészen.

Igen, én is érzem ezt a vetületét is, mégsem hiszem azt, hogy az 'alázat' csak negatív értelmű szó.
Legalább annyira tele van negatív tartalommal, mint pozitívval.
Az gondolom, hogy épp az önbecsülésből eredően az alázatos ember biztos önmagában, ebből fakadóan nem hasonlítja össze magát senkivel, nem utasítja magát senki alá.
Ezzel együtt nem szeretném agyonfilozofálni és lerágott csonttá tenni ezt.

Én a "páros kínt enyhíthet alázat" értelemben értem, sokkal több pozitív jelentést hordoz számomra, mintsem hogy azonnal ne értsem Campanulát.

"Mage, amikor a helyedre kísérnek, a széken ott találsz egy kis füzetet, abban le van írva."

Sandy, én nem találtam ilyen füzetet. Kérlek, olvasd fel, mi állt a tiédben, hogy értsem.

"Ezzel együtt nem szeretném agyonfilozofálni és lerágott csonttá tenni ezt."

Ez nem filozófia. A filozófia az élet és a létezés okával, az univerzum és a természet működésével foglalkozik, ezek megismerésére törekszik.

Amiről beszéltünk, az nyelvtan.

Azért nyelvtan, és azért nem filológia, mert a filológus szereti a nyelvet (philo), tehát törekszik a megértésére.

Az emberi beszélgetések nagy része azért válik értelmetlenné, mert az egyik, vagy mindkét résztvevő fél nem ismeri a szavak jelentését. Vagy nem vesz róla tudomást. (Filozófia kontra nyelvtan.)

Hányszor hallottam már: "Nekem ez a szó mást jelent, mást értek alatta, értsd meg." Persze, miért ne jelenthetne az asztal mondjuk sárkányt? Milyen érdekes játék. És ingyen van.

Ez a hozzáállás tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember megóvja magát attól, hogy ki kelljen fejtenie az álláspontját, vagy megértenie a másikat, netalán szembesülni a tévedésével.

Ne találjuk már fel újra a nyelvet. Azon már túl vagyunk. Haladjunk szépen előre. Van ötvenezer magyar szó. Jól kell választani, és akkor minden rendben lesz.

Dinával és Muncikával szoktam beszélgetni erről, hogy vannak ilyen "nagy fogalmak", amiket szinte mindenki használ, és mindenki mást ért alatta (jó ember, valódi érték, alázat), persze, ha rákérdezel, jön a kitérő válasz, mert hát "ezt érezni kell".

Aztán érzik azt is, hogy fél szavakból is értik egymást. Már akivel. Közben mindkettő totál másra gondol. Vagy nem is gondolja végig.

Az alázat nem jelent sem sárkányt, sem vajaszsömlét, sem önbecsülésből fakadó tiszteletet. Az alázat behódolást, alámerülést jelent. Aki alázatos, az térdel. Vagy képletesen, vagy valóságosan.

És nem gondolom, hogy ez a minőségi kapcsolat alapja lenne. Bár ez már nem nyelvi kérdés.

A "jó ember" egyébként, szemben az alázattal, nem nyelvi kérdés, azt felőlem nevezhetjük filozófiának, tehát hajrá.

Mage, rád valamelyik pont érvényes az elején felsoroltak közül?

link

Beszállhatok?

A jó ember szerintem szeretettel teli gondolataival és cselekedeteivel mutatja meg magát. Lehetőleg nem tudatosan.

Ez így elég egyszerű megfogalmazás, ugye?

Jut eszembe, a sárkány az milyen?

pusztán 14.000 forintért ma már pontosan meg lehet tudni, hogy mi is az alázat. hát nem bagatel összeg érte?
link

Mage: Amitől védekezni próbáltam és a félelmemet generálta, mára már rutinná degradálódott. "Csak" éveket vett el az életemből és nem magát az életet, így még fel lehetett állni.

Hanem a "jó ember" kérdés foglalkoztat és úgy képzelem, hogy olyan, aki képes a dolgokat, helyzeteket úgy látni, ahogy azok valójában vannak. Nem csak alkalmanként, hanem mindig. Viszont, ha ezt az elvet követem, akkor akár azt is mondhatnám, hogy "jó ember" márpedig nincs.

mr.: Ki sem kell perkálni a 14 rongyot. Ott van az oldalon, idézem.

******
Egy ógörög nyelven íródott írás szerint, az alázat alatt azt érthetjük:
"Alacsony, a normális szint alatt lévő" illetve: "szelíd, kedvesen engedelmes, alázatos"
Az alacsony alatt nem az illető testmagassága értendő, hanem az, hogy nem akar kiemelkedni, fölémagasodni másoknak. Azt a hozzáállást tükrözi, ami a normális szint alatt marad, azaz, nincs olyan ambíciója, hogy a többiek fölé magasztalja magát. Szelíd és engedelmes marad.
******

Sandy, szívesen elmondom, milyen a sárkány, csak még nem értem a kötelességet, és a füzetet sem.

Óvakodom a kategórikus kijelentésektől, és meggyőződésem, hogy ez érezhető is, valahányszor szót kérek.
Elgondolkodtam Mage 'alázat-axiómáján', mindemellett minduntalan az is bolygatja a szürkeállományomat, ami a legtöbb szociolingvistát is foglalkoztatja, hogy tudniillik a nyelvhasználati mód többek között a társadalmi különbségekből, és leginkább az adott beszédhelyzetből fakad. Tehát maguk a hozzáértők sem határozzák meg egzakt módon az adott helyzetben kimondott adott szó szemantikáját.
Szociolingvisztikai kutatások nagyon sokat foglalkoznak a nyelv használatával, a szavak jelentésváltozásaival és ennek típusaival, öröm szembesülni az árnyalatokkal, a nyelv változó mivoltával és a beszédhelyzet változó szerepével.
Bátor vállalkozás az olyan kijelentés, hogy 'ne találjuk fel újra a nyelvet, azon már túl vagyunk1- Mage részéről, hisz a nyelv egyik legszebb ismérve a neologizmusok ténye. Tudom, hogy elkanyarodtam az alázat, mint olyan definiálásától, de épp ez által próbálom árnyalni, hogy egy nyelv árnyal és árnyalt.
És talán soha nem egzakt.
Kivéve a sárkányt. Ha hétfejű.

SZOCIOLINGVISZTIKAI AXIÓMÁK
1. Minden nyelv heterogén rendszer.
2. A variáció a nyelvhasználat alapvető, nem változó jellemzője.
3. A társadalmi variáció, tagolódás, rétegződés és a nyelvhasználati változatosság között szoros összefüggés van.

Remélem az idemásolt három pont meggyőzően szól arról, hogy Mage és Dina és lehet, hogy én sem látjuk helyesen a magunk igazának vélt valóságot.

"Dinával és Muncikával szoktam beszélgetni erről, hogy vannak ilyen "nagy fogalmak", amiket szinte mindenki használ, és mindenki mást ért alatta (jó ember, valódi érték, alázat), persze, ha rákérdezel, jön a kitérő válasz, mert hát "ezt érezni kell".

Egyik nagy felismerés az életemben, hogy mindenki azzal foglalkozik, ami a legnagyobb problémát jelenti a számára az életben.

Ott van szegény Nádasdy Ádám, néha nem tudja, hogy melyik az alanyi, és melyik a tárgyas ragozás. Féloldalas cikket ír az ÉS-be arról, hogy miért bántja a fülét az, hogy "kiutazom németbe", és nem jön rá a legalapvetőbb magyarázatra. (Amit nem árulok el, majd, ha lesz kedvem, írok olvasói levelet.)

Akinek fontos, hogy megértesse magát, az nem pátyolgatja a nyelvet, hanem használja. A nyelv eszköz arra, hogy a saját, szubjektív világunkat megosszuk a másik emberrel. Különbözőségünkből fakadóan ez nagyon nehéz. Éppen ezért fontos, hogy a lehető legkevesebb akadályt kelljen átugrani. Épp elég nehézséget okoz felismerni önmagunkban egy-egy érzést, összerakni a gondolatot, majd közölni valakivel, úgy, hogy értse, hiszen ő másként érez és másként gondolkodik. Ne kelljen már még a szavak jelentését is újra és újra átvenni.

Arra ott a szótár.

Persze, hogy van olyan, hogy valaki mást ért egy adott szón. Sok ilyen van. Csak ez inkább rossz, mint jó, ha a megértés és a megértetés a cél.

"Remélem az idemásolt három pont meggyőzően szól arról, hogy Mage és Dina és lehet, hogy én sem látjuk helyesen a magunk igazának vélt valóságot."

Csak ismételni tudom magam:

"Hányszor hallottam már: "Nekem ez a szó mást jelent, mást értek alatta, értsd meg." Persze, miért ne jelenthetne az asztal mondjuk sárkányt? Milyen érdekes játék. És ingyen van.

Ez a hozzáállás tökéletesen alkalmas arra, hogy az ember megóvja magát attól, hogy ki kelljen fejtenie az álláspontját, vagy megértenie a másikat, netalán szembesülni a tévedésével."

Tehát, "jó ember".

Szerintem Jerry nyert.

A második helyre pályáznék.

"Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük."
Máté 7:12

Számomra ez ilyen egyszerű.

Nem biztos, hogy nekem az lesz a legjobb, amit a másik ember saját maga számára jónak gondol, de ha azt teszi, amit magának szeretne (a helyemben), akkor a legjobb hozzáállással cselekedett. Ettől válik "jó ember"-ré.

És ehhez nem kell kötelesség, a céltudatosság, az alázat, és ottlevés.

Empátia kell hozzá és lelkierő.

Másfelől szimpatikusnak és helyesnek tartom azt a nézetet, hogy minden ember minden helyzetben az akkori tudása alapján a legjobb döntést hozza. És innentől nincs értelme a klasszikus "jó ember" kifejezésnek. Azt fogjuk jó embernek érezni, aki a fenti mondat alapján hozza a döntéseit, tehát bele tudja képzelni magát a másik helyébe is, és van igénye erre.

Egyszer engem is "elkapott" egy haverom. Az inkasszót követő napon megjelent a moziban, és spontán, a film előtt átnyújtott egy borítékot a következő szavakkal: "Most hirtelen ennyi volt a fiók mélyén."

És nem a megmaradt érettségi-bankett-meghívókra gondolt.

Nem kértem tőle, hogy hozza, meglepett vele. Nagyon sokat segített akkor. Csendben, elegánsan.

Mivel nem szereti a reflektorfényt, nem írom le, hogy mr.-ről van szó.

Kezd repedezni a bálvány.

Panna (2010.05.31. 17:45:54) - a hormonkúra itt nem a fogyást szolgálja, hanem a Ca-beépülést segíti, ui. a fogyással a menopauza utáni női szervezet elpusztítja bizonyos hormonraktárait. Az alternatívát tekintve biztonságos.

Jerry, te inkább játsszál ezzel: link

Szólj, ha lenyomtad Insane módban.

Mage, ezzel azt akarod mondani, hogy a te "jó ember"-ednek nem kritériuma a túlélési képesség?

Ha valaki tartósan beleképzeli magát egy paranoiás grúz exkispap helyébe - akit mondjuk Sztálinnak hívnak -, elég ha csak megbocsájtja a gulagot vagy tapsolnia is kell az ukrajnai éhínség halottai fölött?

Az én világképemben az ember szuverén, az értékkategóriáknak csak az egyén határain belül van értelme. Felesleges azt képzelni, hogy a másiknak is az lesz a jó, ami neked. Amúgyis a tudatlan jóindulat okozza a legtöbb bajt (és a legkevesebb felelőst).

Szerinted Sztálin akart menni a gulágra meghalni? Mert ha nem, akkor nem egészen értem ezt a gondolatot.

Mage: ez az evangéliumi idézet nekem csak akkor jönne be, ha a libriumban vagy a mátrixban élnék. tudod, ahol mindenki tök egyforma fekete(vagy zöld), egyenzakóban jár, ugyanarra gondol, ugyanazt érzi. ahol beleszugerálják(vagy csatin át feltöltik) az agyadba, hogy mi a jó és mi a rossz. nem hinném, hogy valaki meg tudja ítélni (esetleg egy borg, ha közös a kollektív tudatunk?), hogy mi jó nekem. (azaz, ami jó neki, az jó-e nekem?) és én sem venném erre a bátorságot. még a barátaimnál se tudnék mindig biztosan tippelni, nem hogy idegeneknél.

nekem erről az idézetről (azon részéről, hogy más tudja azt, hogy nekem mi a jó) voltaire egyik mondása jutott eszembe: "a barátaimtól ments meg uram engem, az ellenségeimmel magam is elbánok."

"nem hinném, hogy valaki meg tudja ítélni (esetleg egy borg, ha közös a kollektív tudatunk?), hogy mi jó nekem. (azaz, ami jó neki, az jó-e nekem?) és én sem venném erre a bátorságot. még a barátaimnál se tudnék mindig biztosan tippelni, nem hogy idegeneknél."

Érdekes lehet ilyen tudattal élni. Érdekesebb, mint a Matrix, ebben biztos vagyok.

Hiszen folyton azzal szembesülhetsz, hogy nem tudod, a barátodnak vajon jó vagy rossz egy baráti kézfogás. Vagy talán inkább annak örülne, ha pofán vernéd, amikor találkoztok? Esélyes az is, hogy csak a saját elvakultságod hiteti el veled, hogy jó, ha a gyereknek enni adsz. Miközben nem kizárt, hogy éhezni szeretne. Ki tudja ezt? A borg?

Lehetséges, hogy vérig sérted a boltvezetőt, amikor lopás helyett fizetsz a kasszánál. Honnan sejthetnéd ezt egy nem fekete, nem zöld valóságban?

Sőt, az sem kizárt, hogy a szomszédodnak jobb lenne, ha megmérgeznéd a kutyáját, mint az, hogy nem. Vagy mi lenne, ha éjjel bömböltetnéd a zenét? Mi van, ha ő a csendtől szenved? Esetleg azzal ártasz neki igazán, hogy nem lövöd le nyílméregbékás fúvócsővel az erkélyről, amikor munkába megy? Azt hiszem, ezt az opciót sem lehet eleget mérlegelni.

Vagy mire gondolsz? Kíváncsi lettem.

Vagy arra gondoltál, hogy hosszú távon nem tudod, hogy mi a jó? Például, hogy ha lelőtted volna Hitlert, lehet, hogy jön egy rosszabb? Vagy nem születik meg valaki, aki később egy egész kontinenst megment?

A jövőt nem látjuk előre, az tény.

Ez nem kell visszatartson abban, amit konkrétan pozitívnak gondolunk.

Konkrétan pozitív alatt azt értem, aminek Te örülnél, ha veled történne. Az indirekt pozitív eset lenne a rövidtávú rossz tett, a remélt hosszútávú, jó érdekében.

Mr., rossz hírem van.
Az az ember, aki nincs tisztában azzal, mi jó a többieknek, szociopata.
Ráadásul nem gyógyítható.

Mage: 'Egyik nagy felismerés az életemben, hogy mindenki azzal foglalkozik, ami a legnagyobb problémát jelenti a számára az életben.'
Alkalmazom és követem az elméletedet Mage /=tehát ezen szavaid azt jelentik, amit/, nos szerinted tehát a bankárnak a pénz, az orvosnak a gyógyítás, az ügyvédnek a paragrafusok, a közgazdának a gazdasági rendszer, ésígytovább jelenti a legnagyobb problémát az életében -lévén ezzel foglalkozik.

Okos ember ilyen felismeréssel még nem szembesített. Állításod szerint számodra ez volt életedben az egyik nagy.

Mage, nyugtass meg, ugye néha Te is viccelődsz csak.

Nem látom, miért lenne jó ember egy erdő mélyén, vagy bárhol magányosan üldögélő embergyűlölő, aki senkitől nem vár semmit, és senkiért semmit nem hajlandó tenni.
Azt persze nem mondom, hogy rossz, de hogy jó lenne?

Mage, majd visszakeresem, pár hete egy Mancsban volt egy beszélgetés egy idős zsidó emberrel, akit fiatal korában a nácik soroztak be, majd visszakeresem, hogy ez az anomália pontosan hogyan is történt. Akkori tudása szerint a zsidók pusztítani való patkányok voltak, és eszerint élt.
Ha tehát az akkori tudása alapján járt el, akkor ő jó ember volt?

Sarkított, de valós eset.

Természetesen utolsó hozzászólásom az alábbi mondatokra reakció:

Másfelől szimpatikusnak és helyesnek tartom azt a nézetet, hogy minden ember minden helyzetben az akkori tudása alapján a legjobb döntést hozza. És innentől nincs értelme a klasszikus "jó ember" kifejezésnek.

És persze a tuszik meg a hutuk is csak a saját törzsük számára kívánta (leegyszerűsítve) a jót, a másikat pusztítani való féregnek tartották, így magukat jónak tartva gyilkolták a másikat. Jó eséllyel maguknak nem kívánták, hogy a másik ölje meg, hiszen ő maga jó, a másik viszont egy féreg. De a tudása alapján mégis helyesen jár el az így gyilkoló.
Szóval akárhogy nézem, a tudás helyességét nem lehet kihagyni az egészből. Na, de azt ki fogja megmondani, hogy mikor helyes a tudás? A tuszi varázsló, vagy a hutu varázsló?

Számomra sántít ez a definíció, Mage.

Mage: azt hittem, "mélyebben" kell értelmezni az idézeztet. ha csak "eddig" terjed ki az "..ugyan azt cselekedjétek.." üzenete, akkor - szerintem - pontosan ugyan azt mondod, amit Campanula vagy én: a jó ember legyen egyenes, alázatos, ne lopjon, fogjon kezet, ne verje pofán a barátját, azaz tartsa be azokat a társadalmi közmegegyezéseket, normákat, amiket az emberek általában a "jó magatartáshoz"-hoz rendelnek.

Muncika: a dokim is mindig ezzel jön.

Sandy: nagyon igazad van. azt, hogy valaki jó vagy sem, csak a társadalom nagy részének közös értékelése adhatja meg. és az is idő, helyszín, szituáció függő. hitlert is négy-öt ország majd minden embere tartotta jó embernek 1933 körül, akkor és ott. 100 németből 80 biztosan. (ekkora volt az nsdap támogatottsága)
mostanában sokkal kevesebben tartjuk annak.

Reign: Köszönöm a választ. Én a hormonkúrát, mellékhatásai miatt, sosem választanám, bármilyen orvos is javasolná. Ha muszáj, akkor már valamilyen ösztrogén hatású készítményt, vagy bármi más alternatívát. (gondolok itt a klimaxos esetre, amit említettél)

NH: értem, amit írsz, és örülök, hogy kimásztál belőle. Ami engem zavar, ha tudom, hogy olyan valaki szól be, hogy vékony vagyok, aki lustaságból kövér.- illetve, pontosítok, van rajta mondjuk 10 kiló. A kórosan elhízott embereknek nyilván pszichológusra van szüksége, én a rosszindulató piszkálódást nem bírom.

Jerry, nem foglalnál össze? Az alázat, az most jó vagy rossz? Aki jó, az alázatos is, vagy elég ha tiszteli a másikat?

Panna: az ösztrogén hatású készítmények nem hormonkészítmények?
amúgy a fogamzásgátló tabletták szedése, illetve a korszerűbb spirálok használata is egyfajta hormonkúra, amivel elég sokan élnek. (úgy a nők 70%-a)

szegény Jerry, nem irigylem. a neten több oldalas esszék keringenek arról, hogy mit is jelent.
Jerrynek annyival segítek(?), hogy én az alázatot abszolút pozitív értelemben használom, mint a tisztelet egyik megnyilvánulása a felé, akiket tisztelek, és annak negatív párjára (amiről Mage is írt) a megalázkodás szót használom.

-----
Sandy, szívesen elmondom, milyen a sárkány, csak még nem értem a kötelességet, és a füzetet sem.
-----
A kötelesség röviden az, amit magunkra vállaltunk, pénzért, vagy egyéb kimondott, vagy aláírt ígérettel.
Bármit tett is anyósom sok éve ellenem, most, hogy 80 éves Parkinson-kóros, csigolyatörött öreg néni lett belőle, kötelességemnek érzem. hogy amit tudok segítsek rajta. A fia sok éve meghalt, a lánya (a feleségem) nem elég ehhez. Ez csak egy példa a pénz nélküli kötelességre.
A füzet egy gondolati játék volt, ha nem érthető, akkor rosszul fogalmaztam meg: egy vicc poénját se írnám le ide.

mr: a szójára gondolsz? szerintem nem. természetes vegyületekre gondoltam, amiknek hasonló a szerkezetük.
Tudom, hogy azok. Te szívesen szednéd őket?

Jerry képességeit ne becsüld le, ennyi okos gondolatból, az ő logikájával gyerekjáték lesz.

Oly régóta várok egy ilyen pillanatra ^^ Khm. Idézek, magamtól (a beszélgetés egy interjú alatt hangzott el; talán említettem régebben, hogy a társadalom azon kis szeletének részét képzem a felmérés szerint, aki/ami kult.kreatív.):
[...]
Ezzel összekapcsolva így a lelki fejlődés mennyire áll az életed központjában?


Alkalomszerűen, [...] amikor éppen egy olyan hangulat jön rám, akkor úgy vagyok, hogy próbálom magamat valamilyen szinten afelé hajtani, hogy jobb ember legyek, vagy rosszabb, attól függ, hogy éppen mi kell.
[...]

Ezzel csupán azon álláspontomat szeretném tükrözni, hogy olyan, hogy jó ember formailag nincs. Jócselekedet van. Jótett, ami mindig elnyeri méltó büntetését. De jó ember? Ez túlságosan dúl van dimenzionálva. Ahogy Seung Shan mester mondta mindig: Az ég kék, a kutya ugat. Egy, kettő, három. Ennyi a világ.

Jerry, én ismertem, és ismerek jó embereket.
Valamint látok szürke eget, és tudok soha nem ugató kutyáról. Írd meg kérlek a Mesternek, ha tudod a címét.

És akkor összefoglalás gyanánt.:

A valódi szépségről szóló post sokáig érdem nélkül, kommentálatlanul havert. Mage ezen kicsit megbántódhatott, ezért kommentálta magát. Farmereslány kapva kapot az alkalmon, és farzsebből előrántott egy három bekezdéses közhelygyűjteményt, amit úgy érzett passzol is oda. S lőn. Passzolt. Mage egyetértését fejezte ki, farmereslány részéről lezáródott a téma. cirio ringbe szállt a smink oldalán, később erre Mage érdemben reflektál, amiből megtudjuk, hogy smink nélkül ő sem lép ki a lakásból. Legalábbis a pár posttal ezelőtt kitárgyalt, válogatott és préselt szemetet is pedánsan viszi le. De még mindezek előtt Panna minden nő rémálmával ugrott elő: a husis combokkal, de mint Mage válaszából kiderült, nem is olyan tragédia az, ha valakinek valahol több van. Csak ne hason legyen. talán ebből adódóan Campanula felidézte szeme fényének adottságait, és kifejezte nem tetszését a manapság oly nívós értékrendről. A kommunikációs bomba elkezdte a visszaszámlálást, mindeközben a helyes testedzésről esett pár gondolat. Kommentekkel később a már aposztrofált bomba robbant hiszen minden ember más, ezért innentől kezdve mindenki kifejtette álláspontját a valódi értékről, és arról, mi is a jó ember definiciója. Voltaképpen mindenki jól közelítette meg a megközelíthetetlent. Eközben Regin és Panna a háttérben a klimaxról(?) és egyfajta hormonkezelésről társalgott, élesen elkülönülve a meddő vitától. Hozzájuk csapódott később NH. Sandy és mr. nem hagyják lélegzethez jutni Mage-et, álláspontját felváltva bombázzák elmésebbnél elmésebb érvekkel, kiderül, hogy eredményesen-e.

Én meg most vettem észre hogy ráültem a szivaros dobozomra, úgyhogy most basszamázok egy sort.

A mester nem aktualizál, konkretizál. Az ég kék, a kutya ugat. Egy, kettő, három. Ennyi a világ. Minden más csak okoskodás, és belemagyarázás. Ezek nem jók de nem is rosszak. Csupán feleslegesek.

Jerry, ma végigolvastam James életét.
A kék, az egy, a kettő, és a három határait is szétfeszítte.
És még annál is jobban.

Hogy?

Panna: nem. azért is kérdeztem vissza, mert nem tudtam, hogy vannak-e ösztrogén hatású, de hormont nem tartalmazó készítmények.
én nem szívesen szedném, mint ahogy semmilyen más gyógyszert sem veszek be szívesen, bár könnyű olyanról nyilatkoznom, ami nem érint.
párom egy hazai gyógyszergyárban hormonkutatással foglalkozik, ezért hallomásból ismerem is a gyakoribb mellékhatásait a hormonkészítményeknek.

azért van olyan eset, amikor akár mennyire is kellemetlen/veszélyes kénytelen egy nő ilyen hormonokat szedni. például a rendszeres eszméletvesztéssel járó görcsök, amiknél a fájdalmat már csak olyan mennyiségű csillapítóval lehet elviselhető mértékűre redukálni, ami meghaladja a mérgezés határait. de gondolom ezt nem kell mondanom egy nőnek..

Panna, mr. -> a világon minden méreg, próbálj csak meg 20 liter vizet egy ültő helyedben meginni.

Szakmai és magánéletem egyik legfontosabb kérdése, hogy hogyan lehet az egyes anyagokat, érzéseket, embereket megfelelően adagolni: úgy, hogy gyógyítsanak és ne mérgezzenek.

A hormonkészítményekre is igaz ez. A nők mérget esznek a boldogságért.

Jerry: gratulálok, tuti lett. (és végre mosolyogtam ma, ezért külön köszönet.)

mr: azt hittem be akarsz ugratni. (szinte mindenről, meglepő alapossággal szoktad tudni, hogy hogy működik, mi áll a háttérben)

Ismerek néhány ilyen nőt, akit említessz. Az a baj, hogy ezeknél a komoly görcsöknél sokszor elfojtások (nőiség, szexualitás, stb. témakörben) vannak a háttérben, amit első körben pszichológussal kellene kezelgetni, nem pedig hormonnal. Persze jó dolog, hogy mindenkinek van választása, és hogy ilyen megoldás is létezik, csak én pl. előbb sétálnék parázson, mint hogy hormont szedjek. (egyszer-kétszer megtettem, igengyorsan jelezte a szervezetem, hogy ezt nem kellene)

Reignofdark: értem az érvelésedet, de ebben a témakörben nem értek vele egyet.

Az utolsó mondatodra csak kb. 1000 sorban tudnék válaszolni, a lényeget tekintve: ha a boldogság garantált lenne a méreg bevételét követően, nagyobb biznisz lenne, mint a fegyver kereskedelem; ez még kevés ahhoz.

Még ne foglaljátok össze, mert jónéhány félreértés született, amíg aludtam, és most nem áll módomban megválaszolni őket. Majd este.

Mage: lekéstél. Jerry már megtette. és - szokás szerint - nagyon jó lett.

Panna: én személy szerint abszolút híve vagyok a természetes gyógymódoknak, még akkor is, ha nálunk a könnyű pénzszerzési lehetőség miatt sorra születtek a két hetes tanfolyamon végzett természetgyógyászok, homeopaták és (vad)keleti gyógyítók. emiatt nehéz nálunk válogatni a búzát az ocsútól.
a polcomon jelentős mennyiségű (gyógy)teakeverék, illóolajok a párásítóban, és még egy gyógymasszázs tanfolyamot is hajlandó voltam elvégezni. nem beszélve arról, hogy versenyszerű sport mellett éveken át tai chi-ztem.
vallom, hogy kisebb problémák esetén messziről kerülni kell az orvost. természetesen a diagnózis után. azt azért érdemes rá (is) bízni.
ugyanakkor, ha valakinek eltörik a keze, annak sebészhez kell mennie, és nem sámánhoz. ha valakinek fizikai állapotát veszélyeztető görcsei, folyamatos, nem szűnő vérzése van, és a műtét sem segít, annak nem pszihomókushoz kell mennie, hanem be kell venni a hormonokat, különben elvérzik.
hasonlóan egy túlműködő pajzsmirigyes is inkább szedjen metothyrint, mint hogy kiessenek a szemei a basedowtól. nem beszélve a cukorbetegekről, akiket jelenleg szintén csak hormonnal tudnak életben tartani.
a hormonkezeléseknek nagyon nagy szerepe van egyes betegségeknél, már pusztán az életben maradásban is. szóval, nem érdemes teljesen negligálni, pusztán mert vannak mellékhatásai. van, mikor sokkal több hasznot hoz, mit amennyi kockázatot rejt, ill. hátrányt okoz.

ReignOfdark: persze, minden az, de azért nem mindegy hogy valaminek tetszőleges kis mennyiségben is van-e már mérhető vagy következtethető egészségkárosító hatása vagy csak a "természetes" nap adagon felüli fogyasztása ártalmas.

Mage, ne aludj, hanem haladj a könyveddel, mert mire nagy sokára elkészül, itt nem lesz aki elovassa.
Érdekelt ez a Seung Shan mester, és rákeresve szinte azonnal rátaláltam -és így más is rátalálhat- az alábbiakra:
** Five Disciplines for Ascetic Zen Praticians
* Don't talk much.
* Don't sleep much.
* Don't read books.
* Don't eat much.
* Don't hang out.

Szóval ha Jerry tovább nyomul a mester tanaival, nagy baj lehet.

Szerencsére nem vagyok aszkéta. Így, környezetéből kiragadva pedig furcsán, már-már hülyén hangozhat a laikusoknak.

Panna: félre ne értsd, én teljes mértékben a hormonkúra ellen vagyok: pl. a budapesti nők annyi fogamzásgátló-maradékot pisilnek a Dunába, hogy még Dunaújvárosban is a férfiak nemzőképessége kisebb lesz. Csak elgondolkodtam azon, hogy az ember céltudatossága a boldogság felé milyen könnyen csap át magabiztos önpusztításba. Szépség tekintetében erre a nők hajlamosabbak.

mr. -> azt hiszem, tisztában vagyok ezzel, bár a hormonokkal csak marginálisan foglalkozom. Tetszőlegesen kis mennyisége...? A homeopátia farmakoterápiája pont erről szól.

ReignOfDark, életemben most érzek először örömöt, hogy Mohácsról Szegedre vetett a sorsom.

Sandy:

"Nem látom, miért lenne jó ember egy erdő mélyén, vagy bárhol magányosan üldögélő embergyűlölő, aki senkitől nem vár semmit, és senkiért semmit nem hajlandó tenni.
Azt persze nem mondom, hogy rossz, de hogy jó lenne?"

Válaszom:

Mivel az emberek 99.9%-a társadalomban él, nem feltétlenül hatékony metódus a "jó ember" fogalmát az Erdei Remetén, Nemo Kapitányon és a Vasálarcoson vizsgálni.

Természetesen nem futamodom el a válasz elől.

Ha valaki valóban és igazán embergyűlölő, és ahelyett, hogy másokat bosszantana, tönkretenne vagy legyilkolna, elvonul az erdő magányába, akkor bizonyos nézőpontból ő jó ember. Mint ahogy egy pedofil már pusztán attól jó emberré válik, hogy egész életében nagyon vigyáz, hogy nehogy megrontson egy gyereket.

Az Erdei Rém esetében az a kérdés, hogy azért vonult el, mert őt kiborítják az emberek, vagy azért, mert fél, hogy különben kárt tesz valaki másban. Ezt kívülről nehéz megmondani.

Most, hogy a Rémek jóemberségét átvettük, koncentráljunk a maradék 99.9%-ra, aki érintkezik másokkal.

"Akkori tudása szerint a zsidók pusztítani való patkányok voltak, és eszerint élt.
Ha tehát az akkori tudása alapján járt el, akkor ő jó ember volt?

Sarkított, de valós eset.

Természetesen utolsó hozzászólásom az alábbi mondatokra reakció:

>> Másfelől szimpatikusnak és helyesnek tartom azt a nézetet, hogy minden ember minden helyzetben az akkori tudása alapján a legjobb döntést hozza. És innentől nincs értelme a klasszikus "jó ember" kifejezésnek.<<"

Válasz:

Nem azt mondtam, hogy a társadalmi értelemben vett "jó ember" fogalma mindenkire igaz. Nem igaz mindenkire.

Két dolgot mondtam.

Az egyik az volt, hogy mivel minden ember az aktuális tudása szerinti jó döntést hozza, a "jó ember" kifejezésnek bizonyos szempontból nincs értelme.

Másrészt azt mondtam, hogy ha értelmet keresünk ennek a kifejezésnek, akkkor azt mondhatjuk, hogy a "jó ember" az, aki rendelkezik azzal a tudással, amely alapján jó döntéseket hoz. A tudás mellett lelkierő kell és empátia. Például tudja, hogy másokat legyilkolni nem jó. A te példádban lévő ember ezt nem tudja, tehát a hétköznapi értelemben vett "jó ember" kifejezés nem igaz rá. Abban az értelemben ő bizony "rossz ember".

Az én világnézetemben ő inkább fejletlen, buta, fiatal.

"És persze a tuszik meg a hutuk is csak a saját törzsük számára kívánta (leegyszerűsítve) a jót, a másikat pusztítani való féregnek tartották, így magukat jónak tartva gyilkolták a másikat. Jó eséllyel maguknak nem kívánták, hogy a másik ölje meg, hiszen ő maga jó, a másik viszont egy féreg. De a tudása alapján mégis helyesen jár el az így gyilkoló.
Szóval akárhogy nézem, a tudás helyességét nem lehet kihagyni az egészből. Na, de azt ki fogja megmondani, hogy mikor helyes a tudás? A tuszi varázsló, vagy a hutu varázsló?

Számomra sántít ez a definíció, Mage."

Kevés a tudásuk. Nem tudják, hogy nem kéne leölni a másikat. Hála az égnek, hogy ezen a korszakon túl vagyunk. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki azt gondolja, hogy régen jobb volt a világ. Lehet visszamenni a törzsi háborúba, ha erre van igény.


"A kötelesség röviden az, amit magunkra vállaltunk, pénzért, vagy egyéb kimondott, vagy aláírt ígérettel.
Bármit tett is anyósom sok éve ellenem, most, hogy 80 éves Parkinson-kóros, csigolyatörött öreg néni lett belőle, kötelességemnek érzem. hogy amit tudok segítsek rajta. A fia sok éve meghalt, a lánya (a feleségem) nem elég ehhez. Ez csak egy példa a pénz nélküli kötelességre."


Nem hiszek abban, hogy jó az, ha valakivel, aki rossz dolgokat tett veled, kötelességből törődsz.

Az ember energiája véges. Sokkal igazságosabb a törődést, gondoskodást olyan emberre fordítani, akit szeretsz, és jó volt hozzád. Vagy akinek ez jár (a gyerekeidre). És persze saját magadra.

Nem, nem mondom, hogy Te nem foglalkozol a gyerekeiddel, mielőtt félreértesz. Biztos vagyok vele, hogy foglalkozol velük. De például a barátaidra, akikkel jól érezted magad, már kevesebb idő juthat azért, mert ápolsz valakit, aki rossz volt hozzád. Leht, hogy tőlük sem, de valahonnan biztos elveszed azt az időt. Ha máshonnan nem, saját magadtól.

És aztán sok emberben ez a kötelesség olyan keserűséget és feszültséget okoz, amelyet így vagy úgy a szerettein tölt ki. Nem szándékosan. Elég az, hogy kevésbé jó a kedve, gyakran gondterhelt, mert nincs elég ideje (magára). Ez a környezetének, barátainak rossz. Tehát azzal tesz rosszat, aki jó hozzá, és azzal tesz jót, aki rossz volt. Vajon helyez ez így?

A "jó tett helyébe jót várj" mondás helyes értelmezése az, hogy azzal tegyél jót, aki hozzád jó volt. És ha már azzal az összes jót megtetted, ami lehetséges az összes emberrel, aki jó volt hozzád (plusz saját magaddal), akkor már bátran lehet a hozzád rossz emberekkel jótékonykodni.

Épp ezért a kötelességet és az alázatot én kihúzom.

mr.:

"azt hittem, "mélyebben" kell értelmezni az idézeztet. ha csak "eddig" terjed ki az "..ugyan azt cselekedjétek.." üzenete, akkor - szerintem - pontosan ugyan azt mondod, amit Campanula vagy én: a jó ember legyen egyenes, alázatos, ne lopjon, fogjon kezet, ne verje pofán a barátját, azaz tartsa be azokat a társadalmi közmegegyezéseket, normákat, amiket az emberek általában a "jó magatartáshoz"-hoz rendelnek."

Nehéz úgy eszmét cserélni egy kérdésről, hogy a másik ember elzárkózik a definíciótól. Campanula esetén az alázat szó jelentésén elakadtunk.

Én nem mondom, hogy a jó ember legyen alázatos. Eddig te sem mondtad, tehát nem tudom, hogyan egyezhetünk ebben. Kérlek, ne mondd, hogy én pontosan ezt és azt mondom, ha nem mondom azt. Hol mondtam?



Ha már felhoztad, tény, hogy a társadalmi közmegegyezés jó kiindulási alap. Hála az égnek. Van olyan kérdés, amelyre már helyes választ ad a társadalom, amely közel esik az elérhető optimumhoz (nem lopunk, nem verekszünk, ha nem muszáj). Más esetben a társadalmi közmegegyezés fejletlen, ezért nyugodtan mindet felül lehet vizsgálni (kötelesség, alázat, szófogadás, konfrontáció kerülése).

A kérdés megvitatását ott hagytuk abba, hogy eldönthető-e, mi a jó a másik embernek. Jelzem, annak kifejezetten örülök, hogy jelen beszélgetés során még nem hangzott el részedről, hogy majd tíz év múlva rájövök én is, hogy tudni ezeket teljességgel lehetetlen.

Visszakanyarodok a beszélgetéshez.

Miután azt mondtad, hogy nem lehet tudni még a barátainknál sem, én felsoroltam pár konkrét esetet (amelyekre valóban létezik társadalmi közmegyezés is. mire nem létezik?). Ezeknek az általad való eldönthetőségére nem válaszoltál. Tehát egyelőre nem tudom, hogy most Te el tudod-e dönteni, hogy a másik embernek jó-e vagy rossz, ha lopsz tőle, ha pofán vágod, ha segítesz neki. Nem tudom, hogy ezekben a kérdésekben mind a társadalmi közmegegyezésre hagyatkozol-e, vagy azért van valami titkolt, saját érzésed is ezekről, amelynek forrása önnön saját lényed.

Muncika nagyon találóan megjegyezte, hogy a szociopaták nem érzik ezt. Mire te, ha nem értelek félre, humorosan lényegében azt mondtad, hogy szociopata vagy.

Ilyenkor néha azt is mondod, hogy csak viccelsz, és csak megnézed a kérdést a másik oldalról.

Közben mégis úgy tűnik, mintha vitatkoznál.

Szerintem most döntsük el, hogy viccelsz, vagy szeretnél társalogni a kérdésről. Ha viccelsz, akkor, ígérem, nevetni fogok, szeretem a humorodat.

Ha mégis szeretnéd megbeszélni, akkor továbbra is az a kérdés, hogy a lopás, pofánverés, köszönés, segítség, figyelem, közlekedés témakörökben (tehát az életünk 95%-át kitevő cselekedetekben), a jó és a rossz cselekedeteket illetően kizárólag a kész társadalmi válaszokra hagyatkozol-e (esetleg nem hagyatkozol), vagy mégiscsak kialakult már benned ezekkel kapcsolatban valamiféle saját vélemény, érzés.

"Alkalmazom és követem az elméletedet Mage /=tehát ezen szavaid azt jelentik, amit/, nos szerinted tehát a bankárnak a pénz, az orvosnak a gyógyítás, az ügyvédnek a paragrafusok, a közgazdának a gazdasági rendszer, ésígytovább jelenti a legnagyobb problémát az életében -lévén ezzel foglalkozik.

Okos ember ilyen felismeréssel még nem szembesített. Állításod szerint számodra ez volt életedben az egyik nagy.

Mage, nyugtass meg, ugye néha Te is viccelődsz csak."


Szerencsére a világ bonyolultabb ennél.

Az ügyvédnek az igazság, a hazugság és az erkölcs okoz gondot. Jártál már ügyvédnél?

Az orvos esetén nagy a játéktér: Az, hogy az emberi testben, amelyet vagdos, lakozik-e lélek, vagy csak egy darab hús. Vagy a saját egészsége (nézz meg közelről egy bőrgyógyászt). Vagy az élet körforgása.

A közgazdásznak minden problémát okoz (többnyire azért ment annak, mert semmihez nem ért). A közgazdaság inkább káosz, mint tudomány.

Pszichológusnak többnyire lelkibeteg ember megy. Vagy akinek a családjában volt ilyen.

A retorikatanár nem tud beszélni.

Pilates asztmás, görnyedt, beteges gyerek volt. Jean-Claude Van Damme szintén.

Bocs hogy beszállok, de Mage, nem gondolod, hogy a foglalkozások kapcsán arról van szó, hogy aki egész életében kalapáccsal dolgozott, mindent szögnek néz?

Erre az a válaszom, hogy mivel én nem foglalkoztam egész életemben bloggal, nem nézek minden karakterhalmazt kommentnek.

Bár még csak június van, ennél úgysem lesz jobb.
Az év kommentjét hallottuk a "hülye kérdésre adott válasz" kategóriájában.
Köszönjük Mage.

Érdekes, azt hittem a karakterhalmazoknak kommentbe kell összeállniuk ahhoz, hogy válaszolni lehessen rájuk. Igazából tetszőleges karakterhalmazra ez az adekvát "válasz".

Dina: nekem miért nem köszönöd meg? Az előadás felét én csináltam. Igazságtalan vagy.

mr.: "ha valakinek eltörik a keze, annak sebészhez kell mennie, és nem sámánhoz." -teljesen egyetértek. bár épp egy hónapja szúrták el az egyik ismerősöm könyökét, az öcsém anyjának (bonyolult) az ujját. szerencsére több orvosnál is voltak, de félelmetes dolgok mennek a kórházakban, ezt mindannyian tudjuk.

"egy túlműködő pajzsmirigyes is inkább szedjen metothyrint, mint hogy kiessenek a szemei a basedowtól."- nekem volt strumám, metothyrint kaptam rá, mérni kellett hetetne a nyakamat, vérvétel stb. egy db-ot sem vettem be belőle, hanem kerestünk egy profi orvos-természetgyógyászt (orosz fickó, még ma is hálás vagyok neki) és két év alatt teljesen elmúltak a panaszaim. a kórházban meg nem hitték el, hogy nem szedem a gyógyszert. persze a pszichés ok megszüntetetése nélkül már kiújult volna, ezzel tisztában vagyok. nagyon kevés betegségnél elég a tüneti kezelés hosszú távon.

Bennem nem okoz sem keserűséget, hogy igyekszem törődni azzal, mi lesz anyósomékkal. Feszültséget persze igen, mert a helyzet problémás, de ez önmagában nem mondatja velem azt, hogy hagyjam a fenébe az egészet.
Sajnos nincs sok barátom, de akik vannak, azokkal sokkal komolyabb a barátság annál, mintsem hogy az anyósomra fordított idő ártana nekik.
Egy olyan barátm, akivel másfél éve nem találkoztam, és max. havonta váltunk egy emailt, most vett nekem Pat Metheny koncertjegyet, hogy együtt mehessünk (mellékszál).

AZ előző komment első mondatát átfogalmaztam, de nem tökéletesen, ezért maradt benne a "sem" szó. Eredetileg azt akartam írni, hogy "sem feszültséget", de ez nem igaz. Ugyanis tegnap próbáltunk meg anyósom testvérétől kölcsönkérni, hogy meg tudjunk venni egy lakást. Ő nem remete, békésen éldegél egyesegyedül a falusi házában, sok milliója van, senkitől nem vár semmit, viszont nem is ad.
Nehéz most jó emberként rá gondolnom.

ReignOfdark: szépség tekintetében természetes, hogy a nők hajlamasabbak gyötörni magukat, ez szükségszerű, hisz az alap ápoltsághoz is hozzá tartozik ezernyi apró fájdalmas művelet. egy külsejével nem sokat törődő férfi 40 évesen is ki fog nézni valahogy, egy nő már nem valószínű.

A férfiak inkább munkahelyi, karrier-stresszel pusztítják magukat- más problémái vannak a két nemnek- egyik sem valami vidám dolog.

Panna: a hazai egészségügyi állapotok sajnos ismertek előttem is. egy komolyabb betegséggel kínlódtam itthon is vagy fél évet, orvosról-orvosra járva. nulla eredménnyel. pedig akad pár orvos ismerősöm. kimentem amerikába, ahol egy hét alatt meggyógyítottak. magyar orvosok.

szerencsés vagy, hogy találtál ilyen dokit. nálunk elég ritka az ilyen. én is leginkább orosz természetgyógyászokról hallottam, akik komoly eredményeket érnek el "klasszikus" betegségek gyógyításában.

valóban, általában a nőkre fogják a férfiak korai halálozását (a nőkhöz képest), de szerintem is inkább a munkahelyi stressz az oka, illetve a "családfenntartó"-ként definiált szerephez való megfelelőség kényszere.

Sandy: egész életemben próbáltam kerülni, hogy pénzt kölcsön kelljen kérni valakitől. nagyon rossz érzés. még egy ebédrevaló is kellemetlen egy kollégától, pedig tudom, hogy azt másnap már megadom. ennél már csak az lehet rosszabb, ha azt mondják, hogy nem.

mr., azt a pénzt a saját nyomorult testvérének -vagyis anyósomnak- a részére kértük. Aki évtizedeken át mosott, vasalt és főzött rá, a mai napig napont főzi neki félkézzel, mert a másikat a Parkinson-kór miatt már nem tudja használni, a kávét, bár ő maga nem issza.

Sandy: erről moldova egyik szólása jutott eszembe a kis aljasságok gyűjteményéből. nem emlékszem pontosan, de valami hasonló: minden tolószék mögött akad valaki, aki tolja.
arról elmélkedik, hogy a magára maradt öreg és beteg embereknél szinte mindig akad valaki a családban, aki gondozza, törődik vele, és ez általában nem az az ember, akivel korábban a legtöbbet törődött volna, akit előzőleg a legjobban szeretett a gondozásra szorult.

Campanula:
Az intuíció, a megérzés rendkívül hasznos képesség (már, ha ez annak mondható), de megvan a maga helye.

Az a három említett nagybetűs szociolingvisztikai axióma engem nem hatalmaz fel arra, hogy "árnyalás" fedőnév alatt a szavakat ne jelentésük szerint használjam és értelmezzem (legalábbis, hogy erre törekedjek), még akkor sem, ha az örömére és szórakoztatására válna a majdani kutatóknak.

(Bár, ha már itt tartunk, az árnyalni kifejezés alatt sem valószínű, hogy ugyan azt értjük.)

link

Mana: Neked minden alkalomra van egy érdekes linked, vagy már csak akkor kommentelsz, amikor találsz egy jó url-t?

Ha nagyon rá lennék kényszerítve és nem ütközne elvi akadályokba és legalább minimálisan megerőltetném magam, biztosan lenne. De, mint látod, csak nagyon ritkán élek a lehetőséggel.

Mana, lista végéről lemaradt Seung Shan mester, a végső bölcsesség alfája és omegája. Ő már nem kérdez semmit.

Milyen igaz, tényleg lemaradt.

Mondjuk válaszolni még lehet, hogy válaszol. "Nincs titok. Nincs boldogság. Nincs mester." Vagy valami hasonló.

és nincs kanál!

Sandy, valahogy nem vagy kibékülve a mesterrel. Buddha tanítását adja tovább. Ami nem nagyobb hülyeség mint Jézusé (az Úr-é), vagy Mohamedé (Allah-é), vagy akármelyik más prófétáé vagy istené.

Jerry, ebben minden bizonnyal igazad van. Mostanában éppen Jézus tanításai kapcsán a megbocsátásról gondolkozok sokat. Hogy el lehet-e követni más emberrel szemben aljasságokat, előre tudván, hogy az úgyis meg fog bocsátani, olyan mély hívő. Sajnos az általam látott példa szerint igen.

Egyik reggel Csao-csou az új szerzeteseket fogadta:
– Jártál már itt? – kérdezte az egyiket.
– Igen.
– Gyere, igyál egy csésze teát!
Aztán egy másikhoz fordult:
– Jártál már itt?
– Még nem.
– Gyere, igyál egy csésze teát!
A szerzetes-felügyelő félrehívta a mestert:
– Az egyik már járt itt, erre te megkínálod teával; a másik még nem járt itt, erre te ugyancsak teával kínálod. Jelent ez valamit?
– Felügyelő! – szólt Csao-csou.
– Tessék.
– Gyere, igyál egy csésze teát!

Jerry, ez nagyon szép történet, de én az ilyeneket nem tudom elvontan szemlélni, próbálom a saját életemre, problémáimra ráhúzni őket. Neked mit jelent ez a történet? Azt persze megértem, ha esztétikailag szemléled, és szépnek találod, de én egy tanítástól többet várok. Egy verstől nem. Számomra ez egyik legszebb verssor József Attilától való:
"Néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért"
De soha nem akartam tőle többet, mint ami.

Csupán annyit, hogy vannak dolgok amik függetlenek bármitől. Ha ezeket megtalálod az életedben, és szokássá teszed őket, akkor ha zaklatott vagy, vagy nem találod a helyed, ezeket a dolgokat elvégezve visszatérsz egy alapvető elégedettséghez. Rövidebben úgy is mondhatom: a nyugalom a boldogság kulcsa.

Értem. Én már egy ilyet nagyon régen megtaláltam: amikor kézbe veszem a gitárom, és elkezdek játszani, esetleg kísérek egy számot CD-ről vagy a youtube-ról, az maga a nyugalom.
Remélem a "ne zenélj" nincs ott valahol elrejtve a tanok között.

Ha el is lenne, rád nem vonatkozik, nemdebár?

Azt sosem tudhatja az ember biztosan, mi vonatkozik rá. Elég egy törvény változás, és megnézhetem magam.

Azért az durva lenne. XD

Mage, khm, hogy jartam-e mar ügyvednel? A kislanyom edesapja konkretan az, ez maga utan vonja a tarsasag java reszet is, tehat van nemi real ralatasom erre.
Az ekezetnelküliseg oka Frankfurt/Main/ koordinata, ha erre jarsz, tökeletes ajanlataim vannak, kulinarisch temkörben.