solution :: 2010. augusztus 12., csütörtök, 16:48:12 :: 11 komment
politics social eco law

Sokáig halogattam, mert nem feltétlenül akartam leírni az alábbiakat. Mamzel provokált.

Kezdem az elején.

"Politológiai" tesztekben visszatérő kérdés, sőt, szinte az összes ilyen tesztben szerepel, hogy eltüntetném-e a belvárosból a hajléktalanokat.

El kell ismernem, mágia-elméleti szempontból nagyon ravasz felvetés ez.

Társadalmi értelemben véve, sajnos, igen felületes.

A magam részéről, ha koldust vagy hajléktalant látok, ugyanazt teszem, amit Te, és amit szinte bárki más. Bűncselekményt követek el.

Igen, Te is. Elmondom,  hogy van ez.

A beszedett adó újraosztása során az állam az összeg egy részét arra költi, hogy ne legyen az utcán koldus és hajléktalan.

Túl azon, hogy neked rossz a koldussal találkoznod, mert a személyes élmény minden ismereted ellenére betörhet a belső világodba, és túl azon, hogy általában neki sem jó ott állni, számos egyéb okból is fel kell lépni ellene, intézményesen.

A hajléktalan és a koldus létezése megannyi kártékony bűncselekmény melegágya. Vagy már azok megtörténtére hívja fel a figyelmet. A koldusok nagy része a koldusmaffiának dolgozik. Az összekoldult pénz hatalmas mennyiségű, adómentes bevételt jelent ennek a szervezetnek.

A koldusok közül sokat a munkaadója megnyomorít, megcsonkít, hogy jobban tudjon dolgozni (ilyen érdekes szakma ez).  A hajléktalanok ellen (és egymás között) napi szinten követnek el erőszakos bűncselekményeket. Hajléktalannal lehet céget alapítani és eltüntetni milliókat.

A hajléktalan rontja az utca összképét, összekoszolja azt és rossz érzést kelt a szemlélőben. Zaklatja a turistát.

Azáltal, hogy az állami költségvetés egy része a hajléktalan szállásolására, a munka világába való visszavezetésére, és a potenciális bűncselekmények megelőzésére költődik el, az állam szerződést köt az adófizetővel - tehát veled -, hogy ezeket a munkákat a beszedett és elköltött pénzedért cserébe elvégzi.

Nem kevés pénzről, súlyos milliárdokról beszélünk.

Ebből következik, hogy a koldus vagy a hajléktalan látványa két dolgot jelenthet.

Az egyik eset az, hogy nem működik az ellátórendszer. Az általad befizetett pénzt rosszul költik el, vagy ellopják. Ez esetben az állam részéről hűtlen kezelésről beszélünk. A rendőrségnek és a ügyészségnek hivatalból eljárást kellene indítania.

A másik eset az, hogy az ellátórendszer jól működik. Ilyenkor egyszerűen a koldus és a hajléktalan rágalmazza az államot hűtlen kezeléssel. Pusztán azzal, hogy ott áll, hogy ott alszik és ott koldul, azt jelenti ki, hogy az állam ellopta a pénzedet. Ez, lássuk be, súlyos vád.

Tehát akár jól működik az ellátórendszer, akár nem, az utcán alvó hajléktalan és koldus már a létével is bűncselekményre hívja fel a figyelmedet. A kérdés csak az, melyikre.

A rendőrségnek vagy el kellene távolítania onnan, vagy megindítani a nyomozást. Mivel egyiket sem teszi meg, neked kellene lépned. Állampolgárként köteles vagy feljelentést tenni, ha tudomást szerzel egy bűncselekményről. Mivel nem teszel, bűnös vagy.

Az utcán megtűrt koldus az igazságszolgáltatás működésképtelenségének biztos, és a szociális ellátórendszer működésképtelenségének potenciális jele.

Mindkét rendszert Te tartod el. És még érezd is hülyén magad.

Teljesen mindegy, hogy adsz-e pénzt a koldusnak.

Most, hogy ezt tisztáztuk, áttérek arra, hogy miért nem veszek többé Élet és Irodalmat. Ennek két oka van, az egyik személyes, a másik nem, és mindkettő ugyanarról a tőről fakad.

A fenti linken látható, hogy az ÉS névtelen szerzője lazán leostobázza Horváth Csabát azért, mert viteldíj nélküli BKV-ról beszél. A főszerkesztő meg beengedi ezt az "írást".

Azért sem jó más embert leostobázni, mert könnyen visszaszáll. Érdemes helyette - vagy legalább előtte - gondolkodni egy keveset. Az ostobaság egyik fő jele ugyanis a gondolkodás nélküli véleménynyilvánítás.

Mivel máshol sem találkoztam komolyan vehető elemzéssel, íme:

A BKV veszteséges. Hosszú évek óta az. Jó ideig az is marad, mert lopnak belőle, rosszul üzemeltetik, és mert rengeteg utas bliccel. Ezek kemény tények. Felesleges Horváth Csaba kijelentését olyan környezetben vizsgálni, ahol a BKV nullszaldós vagy nyereséges. A veszteségesség szilárd axióma ebben az esetben.

A veszteséget az állam fizeti. Az állam pénze az adóból származik, amit befizetsz.

Tegyük fel, hogy évente 30 milliárd forintot kap a BKV az államtól és a fővárostól, vissza nem térítendő támogatás és vissza nem térítendő hitel formájában. Magyarországon adót fizet körülbelül 2 millió ember. Ez fejenként évi tizenötezer forint.

Igen ám, de a befizetett adó nem egyenlően oszlik szét. A minimálbéresek semmit nem fizettek. Minél többet keresel (papíron), annál több adót fizetsz. És annál többet költesz (Áfa).

És ki keres többet? Általában az, akinek autója van. Az autós rengeteg adót fizet a benzinbe építve, és közvetlenül az autó után. Viszont nem ül fel a BKV-ra.

Ebből következik, hogy ha egy autós évente tízszer utazik busszal, akkor egy-egy utazás számára eleve sokezer forintba kerül. Ha egyáltalán nem ül fel BKV-ra, akkor nullával nem osztunk. A lényeg az, hogy valahol 50 és 100 ezer forint közötti összeggel járul hozzá a vállalat működéséhez, és még a buszsávokat sem használhatja mindig.

Magyarul a BKV-ért az fizet a legkevesebbet, aki használja (bérletes, nyugdíjas, diák), és az fizet érte igazán sokat, aki alig, vagy soha nem veszi igénybe az általa kifizetett szolgáltatást.

Ezzel önmagában nincs baj, mert a közteherviselés lényege, hogy aki többet keres, az többel száll be a közösbe, és kevesebbet vesz ki onnan. Az viszont nem normális, hogy kifizetsz évi harminc-százezret, felszállsz ötször, és még jegyet is kell venned. És ha nem veszel, akkor büntetést kapsz.

Az egyetlen értelmes javaslat, ami a BKV finanszírozásával kapcsolatban az elmúlt tíz év során hallottam, az, hogy ne legyen viteldíj. Ez a megoldás sem tenné a rendszert igazságossá, de közelebb vinné a realitáshoz. És biztos vagyok abban, hogy sok autós felszállna, ha nem kellene jegyet venni. Ha másra nem, a metróra. És akkor tisztább lenne a levegő.

Hangsúlyozom még egyszer: ez csak addig igaz, amíg a BKV veszteséges. Ha eltartaná magát a jegyekből, a fenti gondolatmenet nem állná meg a helyét. Csakhogy, tudjuk jól, nem tartja el.

Nem állítom, hogy ez az egyetlen helyes megközelítése a kérdésnek. Azt mondom, hogy ez át van gondolva. Szemben a magát elitnek tartó gazdasági és irodalmi hetilap "ostoba" jelzőjével. Ha az önmagát értelmiségnek nevező kör sem érzi, hogy érvelni kell, akkor mit vár el a többi embertől?

Nos, számomra így az ÉS - ha már a BKV nem - ingyenes lett.

Ide kapcsolódik még, hogy két hónap alatt fel tudnám számolni a korrupció nagy részét, egyszerű gazdasági megoldással, további ellenőrzés, fokozott büntetés és átnevelés helyett (az első kettő nem hatékony, a harmadikhoz sok idő kell). A korrupció nem tűnne el teljesen, a politikában mozgó, súlyos milliókkal nehéz mit kezdeni, de például a közúti ellenőrzéshez kapcsolódó korrupció igen nagy hányada egyszerűen megszűnne.

Most nem fejtem ki, mert úgy se valósul meg. Nem azért, mert másnak nem jut eszébe. Biztos vagyok benne, hogy sokkal jobb ötlet is megfogalmazódott már ezzel kapcsolatban, hozzáértő ember fejében.

Azért nem valósul meg, mert a fenti jelenségeknek mind ugyanaz az alapja. És ez nagyon fontos.

A bűntudat szándékos fenntartásáról van szó.

A cél az, hogy mindenki bűntudatot érezzen. Vagy a szegény ember miatt, akinek nála is rosszabb, vagy a bliccelésért, vagy a rendőrnek adott tízezres után. Adóbevallás idején. Vagy ennek az egésznek a passzív támogatásáért.

(Ha ezek egyikéért sem éreztél még bűntudatot, akkor szégyelld magad azért, mert nem gondolkodsz, vagy gondolkodsz, de nulla morál lakozik benned.)

Bűntudatot érezni azért "kell", hogy szemet húnyj a nagy lenyúlások felett. Politikai oldaltól függetlenül. Ez tényleg ennyire egyszerű.

Ha a társadalom nagy része nem csalna adót, nem bliccelne és nem fizetné le a rendőrt, akkor Hagyó nem a börtönben ülne, hanem a Duna alján. Orbán Viktor mellett. Együtt néznék, hogy van-e még hal.

Bár jó eséllyel el sem jutna egyikük sem odáig, hogy lenyúlhasson.

Egész máshogy reagál az ember arra, hogy a másik nála többet lopott, többet csalt, mint arra, hogy a másik lopott és csalt, ő viszont nem.

Ezt a bűntudat-fenntartó módszert a keresztény - elsősorban a katolikus - egyház dolgozta ki. Volt honnan tanulnia az államnak.

Több száz éve játsszuk ugyanazt a játékot.

Ez nem baj. Lehet ebben boldogan élni. Csak azért mondtam el, hogy tudd.