iron y :: 2012. március 29., csütörtök, 16:11:09 :: 11 komment
politics

Életem során néhányszor átfutott az agyamon, mihez kezdenék magammal egy lakatlan szigeten.

Tegyük fel, hogy lenne mit ennem és lenne hol aludnom. Nem kellene a puszta túlélésért küzdenem. Tegyük fel, hogy nem kutatna utánam senki, és tudnám, hogy rengeteg felesleges idő áll a rendelkezésemre.

Tehát nem olyan lenne, mint amilyen a valóságban egy lakatlan sziget.

Ezen a mesebeli szigeten engem az foglalkoztatna, hogyan állítsak elő fémet.

Hogy miért pont fémet? Csak úgy. Valamit mindenki csinálna ilyen helyzetben, aki nem lusta disznó. Vagy legalábbis nem lusta disznóként él a saját képzeletében.

Ki ezzel, ki azzal foglalkozna. Engem érdekel a vegyészet. A valóságban nem lettem vegyész. A lakatlan szigeten talán még lehetnék az.

Kíváncsi vagyok, vajon képes lennék-e rá. Találnék-e ércet a szigeten. Felismerném-e, és össze tudnám-e gyűjteni. Nem is sejtem, melyik érc hogyan néz ki. Ez lenne benne az első kihívás.

Aztán építenem kellene egy kemencét, magas kürtővel, ami jól szelel, mert akkor izzik fehéren a szén. Kemencét sem építettem még az életemben. És bizony, szénre is szükségem lenne, és az sem a bokorban nő magától.

Izzó szénben az érc nyers fémmé redukálódik. Aztán valahogy össze kell gyűjteni a produktumot, lehetőleg úgy, hogy kevesebb legyen benne a homok, mint a fém. És jó esetben keletkezik egy nagy és nyers fémtömb, amit meg kell munkálni. Kagylóhéjjal? Vagy kövekkel? Nem is tudom.

Nem tudom, hogyan készítenék kanalat vagy kést egy nyers réz- vagy vasdarabból. Lehet, hogy sehogy. Ha mégis, 10-20 évem tuti rámenne.

A lakatlan sziget azért fontos, hogy legyen elég időm a fentiekre. Az összes alapanyag rendelkezésemre áll a szárazföldön is: ércet kereshetek a természetben, fa van, agyag van, követ is biztosan találok.

10-20 felesleges év, na, az nincsen.

A valóságban azért nem foglalkozom fémkészítéssel, mert annak számomra semmi értelme nincs. Ha kell, bemegyek a boltba, és veszek evőeszközt. Képtelen vagyok az előállításával eltölteni több évtizedet.  És ha elmenne az eszem, és mégis hozzáfognék, abból a lakatlan sziget szabályain belül maradva, a primitív eszközök és a hozzá nem értés miatt minden bizonnyal igen gyatra végeredmény születne.

A lakatlan szigeten bármire ráér az ember, és bármi, amit előállít, többet ér a semminél.

A nem lakatlan nem szigeten van ezer más jobb, fontosabb, értelmes dolga, mint elölről kezdeni az emberiség történelmét.

A lakatlan sziget olyan korlát, olyan megkötés, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy azzal foglalkozz, aminek a valóságban, a normális világban semmi értelme nincsen.

Én örülök annak, hogy nem kell saját kezűleg, 10-20 év kínlódás árán egy kanalat és egy villát legyártanom, mégha érdekes feladatnak tűnhet is mindez egy pohár vörösborral a kezemben a kényelmes szobában ülve. Tudom, hogy más dolog képzelődni rajta, és más lenne nekifogni a valóságban.

***

Aztán egy nem túl szép napon arra ébredtem, hogy mégiscsak eljutottam a lakatlan szigetre.

Illetve nem is annyira lakatlan ez sziget, élnek még rajta néhányan. Együtt keveredtünk ide. Együtt jutottunk idáig.

És most együtt dolgozunk a késen és a kanálon.

***

Ha a közeljövőben az államfőtől elveszik a doktori címet, az semmivel sem lesz kevésbé tragikus, mint ha az eddigiek után már el se veszik tőle.

Már néhány éve a kanálon és a késen munkálkodunk, és valahogy mintha egyre többen lennének azok, akik ezt sehogyan sem akarják észrevenni.

Pedig nem túl rég óta csináljuk így.

16 évvel ezelőtt például minden hibájával együtt olyan miniszterelnöke volt az országnak, akiről Németországban utcát neveztek el.

Utcát. Németországban. A magyar miniszterelnökről. Úgy, hogy még él.

Te ezt el tudnád ma képzelni?

16 évvel ezelőtt  a kormány önként lemondott a kétharmados teljhatalmáról, figyelt az ellenzékre, mert azt gondolta, hogy így elegáns. Akkoriban működtek ellenzéki bizottságok is a parlamentben.

16 évvel ezelőtt olyan embert gyűlölt majd' az egész ország, aki azóta is külföldi egyetemeken tanítja a gazdaságtant.

16 évvel ezelőtt olyan ember volt az elnökünk, aki saját maga lefordította a Gyűrűk urát és a 2001: Űrodüsszeiát. 

16 évvel ezelőtt még a szárazföldön éltünk. Volt kés, volt villa és volt kanál. Azt hittük, hogy ez így marad, sőt, lesz autó és kerékpár is.

Most viszont már a szigeten élünk, és a fentiek közül egyik sincsen.

Ott tartunk, hogy egy analfabéta lopott doktori disszertációján az egyetemnek hónapokon át kell gondolkodnia, és így sem meri azt visszavonni.

Ha a több hónapos gondolkodás és az elkent eredmény kihirdetése után később esetleg mégis úgy döntene a miniszterelnök, hogy az egyetem visszavonhatja azt a bizonyos doktorit, az lesz a lakatlan szigeten a földön talált érc megfelelője.

A jelenlegi miniszterelnökünk is jól ismert személy lett Németországban. Ha utcát nem is neveztek el róla, az újságok címlapján már rezidens. Nem az utca kap róla nevet, hanem ő maga kap újat. Úgy hívják odakint, hogy Paraszt Putyin, Mini Führer.

Az államelnökünkön már nem csak a nyugati újságírók, hanem francia és német átlag állampolgárok is gúnyolódnak szabadidejükben.

Ha ezek után bárki lemond itt, az egyenértékű lesz a lakatlan szigeten a kemencével.

***

Szigeten élünk, a homokot kutatjuk érc után. Az ércről nem tudjuk, hogyan néz ki, miről ismerjük fel majd, és nem tudjuk azt sem, hogyan munkálhatnánk meg.

Egyedül azt tudjuk, hogy mihez szeretnénk kezdeni majd a fémmel.

A távoli parton ugyanis nem csak kés van és villa, hanem számítógép és GPS is. Lehet, hogy majd egyszer valaki elindul megkeresni minket. Valaki talán majd vissza szeretne vinni minket a szárazföldre. Oda, ahová önerőből soha az életben nem jutnánk el.

Az a terv, hogy keresünk a homokban ércet, építünk kemencét, gyártunk szenet, fémet állítunk elő, és a fémből ágyut kovácsolunk, amivel le tudjuk lőni, vagy legalább haza tudjuk zavarni majd azt a hajót, amelyik a sziget felé közelít értünk.

Ez a mi szabadságharcunk lényege.