understand :: 2013. december 01., vasárnap, 18:59:58 :: 6 komment
dialogue
- Már nem is utálom a kutyákat.
- Játszottál eggyel?
- Nem. Megértettem, hogyan élnek.
- Mire gondolsz?
- Hogy milyen érzés emberek között mászkálni úgy, hogy elfogadják a jelenlétedet, sőt, kedvesek veled. Azt érzed, hogy oda tartozol, legalábbis nem baj, hogy ott vagy. És egy árva szót sem értesz abból, amit mondanak.
- Semmit?
- Mivel hét évig tanultam németül, azt, hogy ich bin, du bist, még érteném, ha németül ejtenék, de itt a bist is s-sel van. Lényegében semmit. Nem panaszkodom, szándékosan választottam olyan országot, ahol a három hivatalos nyelv egyikét sem beszélem. Úgy könnyű kivándorolni, hogy mindent értesz. Az nem nagy szám.
- Azt mondtad, hogy ott szinte mindenki tud angolul.
- Persze, ez így van. Amikor hozzám beszélnek angolul, azt értem is. Bodri is érti, amit dedikáltan neki mondasz. Ül, fekszik, nyugszik. Abból nem ért semmit, amit az emberek egymással beszélnek.
- A svábot én se nagyon értem.
- Erről is az az átkozott Petőfi tehet. Ha nem lépnek ki a monarchiából, gyerekkoromban Magyarországon a német lett volna a hivatalos nyelv. Direkt csinálta így. Hogy verset írhasson róla: "Morzsa kutyám, Gyere Ide, Swiss German jön, Megérted-e?"
bonus content
01:25:47
nem érti, nem beszéli ugyan a nyelvet, a németet különösen nem, de jó a szimata :)
18:17:32
A PB élénken figyelt. Illett is nekik, valamennyien emlékeztek Troppauer Hümér költői estjeire a Kremlben. Pedig az csak Hümér volt, de ez itt Joszip.
- Kb egy – válaszolta kis töprengés után a lajka, akit Lajkának hívtak.
- Te tudsz beszélni?
Megdöbbenés a Gazda részéről -- a kutyának ugyanis egyszer kellett volna koppantania mancsával. A Gazda egyébként sem volt hozzászokva ahhoz, hogy visszaszóljanak neki. De legalább Lajka válasza gyanúsnak tűnt…Talán még nem nőtt a fejére.
- Hogyhogy körülbelül? – érdeklődött óvatosan Molotov
Lajka megrándította vállát. A mozdulatban az volt a különös, hogy ékes orosz nyelven tette.
Buharin, a kis kedvenc (szintén kutya) törte meg a csendet.
- Lehet, hogy pontosabban számol, és csak a kedvünkért kerekít.
- Egészen biztos – fordult felé a lajka.
Gyors párbeszédben folytatták:
- Mi a biztos? Hogy szükséges a hibakorlát?
- Gondolj csak Eddington tévedésére a finomszerkezeti állandó reciprokáról.
- Arra, hogy csak kb. százharminchét ?
- Igen, arra
- Jó, valóban. De ezt felesleges hangsúlyozni. Intoleranciára és kekeckedésre vall, ha nem csak a kerekített egészet mondod.
- Fontos kérdésekben fontos a precizitás. És minél kisebb számról van szó, annál inkább, annál nagyobb a helyes válasz metafizikai hordereje.
- Vow… akkor lehet, hogy nem is 42… hanem 42, 0014…és ezért nem látnak még tisztán az emberek?
- Bizony. Velünk, kutyákkal persze más a helyzet, Simak Ugry-ja óta legalábbis – szögezte le a lajka, szimatolt kicsit, és ezzel a maga részéről lezárta a vitát.
Legfeljebb németül lett volna hajlandó folytatni (de németül csak Molotov tudott, rajta kívül. A külügyér is csak swiss-germánul.)
A Gazda pislogott. Azt hitte, álmodik, s álmában két kutya volt, mely számtant játszott egymással. Végül Molotov törte meg csendet:
- Ha szükséges, a kérdést a Népszövetség elé viszem…
- Zürichbe? – kérdezte Vorosilov, de a marsall tudatlansága közismert volt, és nem is reagált rá senki, még a kutya sem.
19:21:36
Ezt így kell felfogni - máshogy nem is lehet.
20:05:55
(megszoktam, hogy máskor, más honlapokra csak úgy tudok regisztrálni, ha előbb saját szoftvereket fejlesztek kép- és szövegfelismeréshez. Amihez egyébként nem értek. Ilyen program hiányában nyolc-tízszer kell a kanyargó betűkígyó azonosításához nekifognom, mire áttöröm a falat. Nyilván nem akarják, hogy virtuális-természetes személyként ott legyek, ahol egy ideje a robotoké a tér.)
00:13:33
00:30:02
(a Négy libát meg a Nagy hal-at még emésztem. Finom volt a lézeres espresso is Ilyet nálunk, szilasbalháson, sajnos nem árulnak. Nem eléggé szittya.)