mr., ismerős az alábbi szövegrész?

„ … Nem lehetek megint a régi, az olyan lenne, mintha múzeumban élnék. Csak ki akarok állni, és valami újat művelni. És az újdonság ereje fog feltölteni energiával
...
Azt hiszem, azt írja a Biblia, megvan annak az ideje, hogy technóra táncoljunk, és hogy megvan az ideje, amikor ne. Új számok jönnek minden héten. Ezzel képtelenség tartani az iramot. Próbált már iramot tartani a technóval, hardcore-ral, trance-szel, intellechnóval? Ez a kreativitás melegágya, ez tény.
A konyhában állva és hallgatva a rave-et, nem értettem. El kellett mennem egy rave partira, hogy megértsem. És olyan négy óra után transzba kellett kerülnöm – és én transzba is kerültem...”

rizóma: nem ismerős. techno meg a kreativitás? beszél össze vissza. nem tudom ki ez, de simán kinézem belőle, hogy politizál és ilyeneket is mond a választások előtt:

all over people changing their votes
along with their overcoats
if adolf hitler flew in today
they'd send a limousine anyway

nekem csak annyi ugrott be a "klipről", hogy a zombiháború forgatásánál 8-10 000 forintot fizetett naponta brad pitt a statisztáknak, ezek meg még fizettek is volna, hogy bekerüljenek. ráadásul a sminkeseknek sem lett volna semmi dolguk.

mr.: =D

Amúgy meg: link

mr.: azért a szappanbuborékfújó lány nem pont a zombi kategória: link

valóban nem. ő lehet az ellenszer hordozó, akit fel kell áldozni a szérumért.

Ez tíz pontos volt.

mr.,
legközelebb nehezebb feladványt adok, mint Joe Strummer.

Mindenesetre imponált, ahogyan lépést tartott a műfajok divatjával. Igaz, voltak zenei és egyéb elődjei: a kakukkos Kesey, a korábbi beatnik kultúra egyik nagymenője értékelni tudta a hippy életstílust is, akkor, amikor számos egykori társa értetlenül, már-már lekezelően tekintett a virággyerekekre.

Kesey persze azt is tudta, hogy nem az ilyen habkönnyű, slágerlistát vezető dalocskák fejezik ki a hippy kult lényegét

link

hanem a súlyosabb darabok, amiben nemcsak a konzervatív polgári társadalommal szembeni kilátástalan harcot érezni, hanem a drogokkal szembeni küzdelmet, a fear and loathing pusztító fenyegetését is:

link

Igaz, könnyű dolga volt a Jefferson Airplane-nek egy olyan énekesnővel, mint Grace Slick, akinek belsejét a keserű irigység marta, valahányszor Janis Joplinra gondolt – lénye legmélyén tudta, hogy Janis a jobb énekes.

Róla nem hozok linket.

Máig felháborít ugyanis, hogy Woodstockban tökrészegen állt színpadra, és élete legrosszabb formáját hozta. Egy olyan fesztiválon, ahol a nyilvános wc-k hiányát a színpadról kellett kompenzálni, és Janis kivételével mindenki így is tett.

Egy svájci szabadtéri fesztiválon, ahol elegendő toilet van és tilos a védett erdőbe besétálni, mi készteti jó zenére az előadókat?

Mi késztetné rosszra?

rizóma: be kell valljam, igazából soha nem voltam nagy the clash rajongó. néhány számukat ismerem, de a filmet anno elsősorban bono miatt néztem meg, neki volt nagy haverja. én meg valamikor nagy u2 rajongó voltam.

ez a grace slick nyomában sincs janis joplinnak, ellenben a vizuál genetika sokkal kegyesebb volt hozzá.

"Egy svájci szabadtéri fesztiválon, ahol elegendő toilet van és tilos a védett erdőbe besétálni, mi készteti jó zenére az előadókat?"
mégis, mi késztetné őket egy rendőrállamban?! a szövetség gyűlés előterjeszti, hogy kizárólag csak jó zenéket lehet játszani, ezt referendummal jóváhagyatják, majd a szövetségi tanács hozzárendel hét év letöltendőt a referendum megsértőjéhez. minden dj pult mögött ott áll egy nyugdíjas zenetanár, kezében egy mobillal és azonnal feljelenti őket, ha az előírt 4/4-be becsúszik egy nyolcados ütem. egyszerűen nem mernek rossz zenét játszani.

de így jobban megnézve lehet, hogy ez nem is egy techno party volt, hanem egy landsgemeinde, ahol a sok feltartott kéz éppen azt szavazza meg, hogy életben maradhat-e a dj.

Mage,
a közönség igénytelensége?
Ezek a mai fiatalok olyan igénytelenek...

mr.,
erre nem is gondoltam, de lehet

rizóma: én képes vagyok felismerni a jót abban a zenei stílusban is, amit alapvetően nem kedvelek.

Ezen a bulin jó zenét játszottak. Mármint a DJ-k, az élő zenét áttekertem.

végignéztem/hallgattam mindhárom "klipet" és ha azt veszem, hogy ez a műfaj nálam valahol az ipari zaj és a meghibásodott porszívó okozta zúgás között van félúton, szóval ezen határok figyelembevétele mellett, tényleg messze a a leghallgathatóbbak között van.
máskor ilyen hosszan nem szoktam tudni ezt hallgatni. egyes részei már majdhogynem kellemesek is voltak. (azért nem)

Pont az benne a jó, hogy nem emberi.

Az éneklés és a gitározás visszaránt a Földre. Nem tudsz vele olyan helyekre eljutni, mint ezzel.

"Ja, hát énekel a férfi/nő. A másik meg pengeti a húrokat. Éhes vagyok. Fázom. Sehol egy alien."

Az elektronikus zene az egyetlen vetélytársa a klasszikus zenének. Vivaldi sem emberit írt.

az elektronikus zene számomra is egy kicsit mindenek felett, de nálam mindkét szó számít. nem csak az elektronikus.

vivaldi: az olasz barokk zene kb. hasonló távolságra áll tőlem, mint a techno.

Vivaldi nem számít, ő pap volt, ráadásul vörös papnak mondták.

mr.: tíz évvel ezelőtt, egy nyári éjszakában, a tábortűz és a csillagok fényében jöttem rá, hogy a goa olyan fehér zaj, amiből kiszűrték a felesleges információt.

Egy négydimenziós furulya belsejében táncoltunk. A lyukakon felsőbb lények játszottak, marionett-bábuként mozgatva minket.

Jó buli volt.

In-a-gadda-da-vida,
bár a vaspillangó-szerű lények akkoriban kezdetleges hangtechnikával rendelkeztek.

(Igazából nekem is tetszik a Sweet Alchemy, sőt több másik is.)

rizóma, megleptél. És nekem is az a kedvencem róla.

Elektronikus zene - Jarre, Tomita, Schulze (Tangerine), vagy éppen Alan Parsons ... és akkor még nem említettem Vangelist, Enigmát, vagy Oldfield Távoli Föld albumát (hangszeres és elektronikus), ami szintén olyan utazás, hogy számomra szinte lehetetlen szavakba önteni. Szeretem a goa-t (anno Astral Projection-re tomboltunk mi is amikor még kevesen ismerték őket kis hazánkban), de 100 ilyesfajta"dalból" jó, ha egy-kettő, ami megfog, a többi számomra háttérzajnak oké ... fentebb említett előadóknál ez az arány lényegesen más, ahogy Rizóma is megemlítette az igényességet, és Spengler egy elejtett mondatában is sok igazság bújhat meg - bár szerintem rendkívüli módon élvezné az e korban is jelen lévő lehetőségeket, de könnyen meglehet az is, hogy legalább ennyire unatkozna.
A hangszeres zenében számomra a Sigur Rós nevű formáció nyújtott utoljára olyat, amire azt tudtam mondani, hogy az elmúlt 10-15 év hozzám is eljutó zenéjét tekintve valami újat, valami eredetit tudott adni, valamit, amiben volt (és azóta is van) lélek. Nekik és Dannyéknek köszönhetően kezdtem el rendre meghallgatni olyan előadók életműveit (időrendben), mint (a teljesség igénye nélkül) a Floyd, Purple, Joplin, Hendrix, vagy (talán az egyik legnagyobb) Bowie. Hihetetlen világok az övék, és még ők sem ugatják meg a komolyzenének az árnyékát sem. Orbitális programok orbitális géniuszai ... a zene és a könyv és a puska tudatmódosító hatásához képest a mai modern eszközök kismiskának tűnnek. A tudat változott valamicskét, mégis, bármennyire újnak tűnjön is valami, önmagunkat ismételjük lépten-nyomon.