first encounter :: 2021. május 19., szerda, 16:07:54 :: 0 komment
vylie princess

Vylie és a királylány egymás mellett, középső ujjukat összekulcsolva sétált a hófedte hegy lábától kanyargó folyó partján a város felé. 

- Nem lesz ez így túl udvarias? - kérdezte a királylány.
- A fekete és az arany?
- És a kék.

A királylány testét kígyóbőr borította. Minden pikkelye királykék volt, és holografikus, arany íriszű szemet foglalt magába.

- Ez az új otthonunk - mondta Vylie. - Kölcsönös tiszteleten alapuló, barátságos viszonyra vágyom.
- A kedvességet hajlamosak a gyengeség jeleként értelmezni.
- Ezért is jó, hogy elkísérsz.

A város kapuját sápadt, remegő lábú embertömeg torlaszolta el.

- Vajon a szokásos reggeli futóverseny résztvevőit várják, vagy minket?
- Ígérd meg, hogy mosolyogni fogsz. Semmi kedvem elfeledtetni velük a rólunk alkotott első benyomást, és újra bemutatkozni.
- Ha az téged boldoggá tesz, rájuk is nevethetek.
- Miután elmenekültek, te fogdosod őket össze.

A bejárathoz értek.

Az emberek összenéztek, és suttogva, illetve kézjelekkel emlékeztették egymást a tervre.

Ki botot, ki kardot, lándzsát vagy baltát tartott a kezében. Körbeállták a két nőt. Óvatos lépésekkel közeledtek feléjük.

A vezetőjük vasvillát szorongatott. Kilépett a gyűrűből, a királylányra és Vylie-ra pillantott, aztán lesütötte a szemét.

- Mit akartok itt?! - kérdezte.

Vylie a királylányhoz fordult.

- Te is érzed, hogy a hátunk mögött egyre közelebb lopódznak hozzánk?
- Ránk fognak ugrani. 
- Ne mozdulj.

A királylány oldalra dőlt, Vylie vállára fektette az arcát, két kezével belekapaszkodott, és mozdulatlanná dermedt.

- Te se.

A vasvillát szorító férfi rájuk kiáltott.

- Kérdeztem valamit!

Vylie az ajkaira tette az ujját.

A férfi arcát elöntötte a düh. Fenyegetőleg hátralépett, és hátrabökött a vasvillával.

Döbbenten nézett. Még egyet lépett hátra. Jobbra fordult. Balra fordult. Megrémült. Elesett. Rángatózott és kapálódzott a földön.

A többi ember ijedten, fegyverét leejtve rohant a férfi felé, aztán megtorpant, a földre zuhant, és vonaglani kezdett.

- Mi történik? - kérdezte a királylány. - Fáj nekik?
- Miért okoznék nekik fájdalmat? Bemutatkozni jöttünk.
- Emlékezni fognak ránk.
- Felcseréltem az irányokat. A fent a lent, a bal a jobb, az előre a hátra...

Több ember is a földhöz préselte az arcát, és ordított.

- ... és a közel a távol. Nehéz megszokni. Könnyű pánikolni tőle. Nyolc napon belül gyógyul.
- A trauma is?
- A stockholm-szindrómára gondolsz? Az, reméljük, megmarad.
- Ha majd könyvet írsz, a címe legyen: Emberi kapcsolatok. Az előszót vállalom.
- Fegyvert fogtak ránk.
- Nem viseled jól.
- Hogy érted? Pont úgy reagáltam, ahogy szerettem volna, és ahogy jól esett.

Az emberek abbahagyták a rángatózást és az ordítást. Helyette sikoltozni kezdtek.

- Maradjatok nyugton - mondta Vylie.

Jobb kezével megvakarta a jobb szemöldökét, és a körmével egyesével a helyükre igazította a szálakat.

- Elmúlt. Újra mozoghatsz - mondta a királylánynak.

A királylány kiegyenesedett, és az emberekhez szólt.

- Sajnos a tengeribetegség mutálódott, és már a szárazföldön terjed - mondta. - Jó hír, hogy az első hullám levonult. 

Vylie közelebb lépett az emberekhez, és levette a sikoltozásukról a hangerőt.

- Azt kérdeztétek, mit akarunk itt. Az első szabály az, hogy akkor tesztek fel kérdéseket, amikor egyértelműen jelzem, hogy fogadóórát tartok. Ez nem ma van. Az értelmi képességeitekre való tekintettel több szabály egyelőre nincs.

A nő a bal kezével az utca bal oldalára mutatott.

- Akinek tetszik, ahogy a barátnőm kinéz, guruljon oda - mondta. - A többiek guruljanak a másik oldalra. Eszetekbe ne jusson felállni.

Szinte az összes ember az utca bal oldalára kúszott.

Az utca jobb oldalán lévő, kisebb csoportban valaki suttogott.

- Figyeljétek meg, ők lesznek a kedvencek. Minket fognak büntetni.

Vylie a suttogó férfira nézett.

- Vicces, hogy ezt gondolod. Tíz perc múlva sem a barátnőm, sem én nem fogunk emlékezni arra, melyikőtök melyik oldalra vergődte magát.
- Akkor mi értelme volt?
- Ott feküdtetek egy kupacban az út közepén. Sétálni szeretnénk.

Vylie karon fogta a királylányt. Miközben áthaladtak közöttük, a királylány a két oldalt fekvő tömeget nézte.

- Hogy kettéválasztottuk őket! Találd ki, mire emlékeztet!
- Nem tudom, milyen mesekönyveket olvasol mostanában.
- Az almásban volt.
- Füge.
- A kígyóra figyeltem.
- Éhes vagy?
- Étterembe megyünk? Átöltözzek? - kérdezte a királylány.
- Miért? Van rajtad ruha?

A királylány végighúzta a körmét Vylie hátán, a derekától a nyakáig. A nő sóhajtott.

- Valamit te is mondhatnál nekik - mondta Vylie. - Az első benyomás jegyében.

A királylány hátrafordult az emberekhez, száját kitátotta, kivillantotta a méregfogait, és rájuk öltötte villás nyelvét.

- Ssssszzzzz.