Strike, képzeld, láttam egy filmet, ami nem úgy indult, hogy felöltöztek, hanem úgy, hogy levetkőztek benne.

Talán te is láttad.

Valami spanyol vagy portugál film lehetett, vagy másik olyan, ahol narancs is terem.

Igen.

Eltartott egy darabig, amíg végiggondoltam, amit írtál.

(Még több ideig, amíg nem is ezen gondolkodtam, de ezt már kifejtettem neked máshol.)

Azt hiszem, hogy értelek, de nem mindenben értek veled egyet.
A valóság nem feltétlenül a létezőt jelenti. A gondolatoknak, szavaknak teremtő erejük van. Azáltal, hogy pl. boldogságot érzünk, akkor is létrejön a "boldogság", ha objektíve nem valós, és definiálni sem tudjuk. Ezek azonban szerintem lelki és pszichológiai dolgok elsősorban. Azt, hogy az anyagi létezőt megváltoztassuk, ahhoz bár szükségesek gondolatok és szavak, de ugyanúgy szükségesek az anyag törvényszerűségei is. Legalábbis ebben a keretrendszerben. Amennyiben ezeket az anyagi törvényszerűségeket - és itt nem az Univerzum eredetmítoszaira vagy a fizika obszcén szinten abszurd teóriáira gondolok - képesség szinten valaki át tudja hágni, akkor valóban látható, hogy kapcsolatban áll olyan világokkal, amelyekre ennek a világnak legalábbis az anyagi törvényszerűségei nem érvényesek. Én innen indulok ki.

A film, amit ajánlottam, a psziché és az anyag kapcsolatát vizsgálja.

Elvileg nem hogy nem lehetetlen, hanem bármikor bizonyosság nyerhető róla, hogy a gondolataink képesek megváltoztatni az emberi test biokémiáját. Ha tovább megyünk, és mondjuk egy rádióban, egy blogon, egy pszichoterápián vagy egy filmen keresztül kommunikálunk másokkal, akkor éppúgy képesek vagyunk megváltoztatni az ő biokémiájukat, mintha az a mi testünkben zajlana. A nekünk tetsző zenétől jobb kedvünk lesz, a megható filmen meghatódunk, az izgalmas blogtól felpörög az agyunk, némely pszichoterápián hevesebben ver a szívünk.

Az az agyunk és szívünk, amelyeket alapból nem értünk, hogy hogyan működik. A jelenleg ismert tudomány szerint néhány másodperc alatt nem szabadna élnünk. Amit te úgy foglaltál össze, hogy az élet létrejöttének az ismert tudomány szerint olyan az esélye, hogy valaki elgurít egy hegyen egy gömböt, és az a hegyen felfelé indul el. Tízezerszer.

Márpedig ha valaki képes az anyag működését befolyásolni, méghozzá pont egy olyan közegben, amelynek az ismert törvényszerűségei ellentmondanak az anyagi világ megbízhatóan működő törvényszerűségeinek, akkor ezt a kapcsolatot az alkotó és a világban (részben anyagi, részben pszichés és lelki) kiváltott változás között nevezhetjük teremtésnek is.


Kérdés még továbbá az illúzió.

Nem véletlen, hogy a film végén megjelenik egy korábbi szereplő, éteri fényben, szimbolizálva szerelmének az intuitív igazságérzetét.
A világot, amelyet nem értünk, nem lehet azzal a módszertannal vizsgálni, amely a megértett részét írja le. (Pontosabban egy részét biztosan lehet, egy részéről nem tudjuk, hogy lehet-e, egy részéről biztosan tudjuk, hogy nem lehet, egy jókora részéről meg nem is tudjuk, hogy létezik.) A tudományok és a vallások legsötétebb mondatai a biztos tudás kinyilvánításához kötődnek.
Nem zárható ki, hogy a déjà vu érzések, előre megálmodások, módosult tudatállapotban észlelt jelenségek olyan létezőre mutatnak rá, amelyik a "megértett" világunkra is hatással van. Például nem lenne lehetséges, hogy előre megálmodunk bizonyos dolgokat, ha az idő lineárisan halad. Márpedig, ha az idő nem lineárisan halad A-ból B-be, akkor az összes természeti törvényt ki lehet dobni a kukába, mivel a természeti törvények mindig arról szólnak, hogy A + (természeti törvények * idő) = B, és a tudomány az időt állandó nagyságúnak és irányúnak tekinti. Ebből kifolyólag nem gurulhat felfelé a gömb a hegyen, pláne nem tízezerszer.

Ezért "számolható ki" az Univerzum keletkezésének pillanata, a Föld 4 milliárd évvel ezelőtti állapota, és hasonló dolgok. Ha mondjuk egy másodperc olykor a pillanat törtrésze alatt telne el, máskor pedig percekig tartana, problémás lenne az egész.


Visszatérve a filmhez, az elhízott ember küzd.

Egykor normál testalkatú volt, ám azóta a természeti törvények és az idő folytán eljutott az elhízottság állapotába. Legalábbis elméletben.

Az elhízottságot kezelő módszertan két részre osztható.

Az első a kémiai út. A gyógyszerek hatékonyságát úgy a harmadik perc körül bizonyítja az egyik szereplő, aki felül a második úton haladó vonatra, a terápiára.

A terápia szerves része, hogy sem természeti törvényeket, sem időt nem használ.

Vajon miért?

» Ezért "számolható ki" az Univerzum keletkezésének pillanata, a Föld 4 milliárd évvel ezelőtti állapota, és hasonló dolgok. «

Nem számolhatóak ki.

Ha három perccel ezelőtt teremtette volna valaki a világot, és az összes emléked a teremtés része lenne, akkor ugyanúgy azt hinnéd - biztos lennél benne -, hogy több évtizede élsz itt, és a Föld 4 milliárd éves.

Tehát mindkét következtetésre nulla alapod van.

» Ha mondjuk egy másodperc olykor a pillanat törtrésze alatt telne el, máskor pedig percekig tartana, problémás lenne az egész. «

Honnan tudod, hogy nem ez a helyzet?

» a tudomány az időt állandó nagyságúnak és irányúnak tekinti. «

A modern fizika nem tekinti annak.

A többire később válaszolok, talán a strandról.

“Márpedig ha valaki képes az anyag működését befolyásolni, méghozzá pont egy olyan közegben, amelynek az ismert törvényszerűségei ellentmondanak az anyagi világ megbízhatóan működő törvényszerűségeinek, akkor ezt a kapcsolatot az alkotó és a világban (részben anyagi, részben pszichés és lelki) kiváltott változás között nevezhetjük teremtésnek is.”

Ez jó vonal. Már csak annyit tennék hozzá, hogy nincsen anyag.