Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.

take a seat :: 2011. augusztus 04., csütörtök, 19:24:18 :: 2 komment
politics eco

- Istenem, mi lesz ezzel az országgal. Nem látok semmi reményt. Az egyetlen bíztató ígéret, amit az elmúlt évek során hallottam, hogy az egészet felvásárolja Izrael. Csak lennénk már rajta túl.
- Arra gondolsz, hogy utána normálisan működne?
- Arra gondolok, hogy milyen lehet, ha annyi pénzed van, ami többet ér, mint egy ország. Milyen tudat lehet ezzel élni. Fel tudjuk ezt fogni egyáltalán? Eszembe jutott, hogy ha az egész országot nem is, mert ezért az ugarért pénzkidobás, de mondjuk megvenném Budapestet. Évek óta gondolkodom ezen. Fognám magam, és a fővárost egy az egyben felvásárolnám. Aztán mennének körbe ilyen hangszórós autók, hogy egy hete van mindenkinek kiköltözni, mert megvettem, ajtóstul, ablakostul, és tűnés innen. Nézném, és röhögnék. Kilakoltatnám az egész várost.
- Mi tart vissza?
- Kicsit még gyűjtenem kell rá. És nem tudom, hogy az ilyet hol intézed. Hova kérsz időpontot, hogy jöttem Budapestért. Melyik intézet fogad vajon?
- Feltéve, hogy komolyak a szándékaid.
- Ha elég komolyak, biztosan fogadnának. Látom is magam előtt:

- Jó napot kívánok, jöttem megvenni Budapestet. Készpénzzel fizessek, vagy utaljam át?
- Sajnos, ebben nem tudok segíteni. Ennél az ablaknál csak az inzulint adjuk be, sürgős esetben. Kérem, legyen kedves, fáradjon át a másik ablakhoz, ott egész biztosan tudnak foglalkozni önnel.
- Oda?
- Igen, oda. És sajnos végig kell állnia a sort. Napóleon úr után következik.

- Valahogy így képzelem.
- És ehhez még gyűjteni kell? Szerintem máris mehetsz.
- Gyűjteni fogok, igen. Ma utaltam át az utolsó részletet a svájci frank hitelemből. Dupla annyi volt az utolsó utalás, mint az induló törlesztőrészlet. És most megköszönöm a Gondviselésnek, hogy nem hagyta, hogy lakást vegyek hitelre. Vagy fővárost. Köszönöm.