Ennél még rosszabb a helyzet: Magyarországon az ÁTLAG emberek képtelenek intelligensen vitatkozni. Ez sajnos a blogoszféra túlnyomó többségére is igaz. Az intelligens vitatkozás ismérvei (többek között)
- A vitatkozó felek ÉRVELNEK, vagyis kifejtik a véleményüket és tényeket vagy legalábbis logikus következtetéseket, jelenségeket sorolnak fel a véleményük igazolására
- Ellenérvelnek, vagyis a vitapartner véleményét kritizálják bizonyos pontokon, itt is többnyire érvekre támaszkodva
- SOHA, ismétlem, SOHA nem személyeskednek, vagyis mindig a véleményt minősítik és kritizálják és soha nem a vitapartnert
- A vitatkozás célja a mások gondolatainak megismerése és ezáltal önmagunk gazdagítása - vagyis a TANULÁS a vitapartnertől. Ennek következtében az intelligensen vitatkozni tudó ember véleménye soha nem hajthatatlan, mindig képes változtatni a kialakult világképén, véleményén, ha arra érdemes érvekkel szembesül.

A magyar blogoszférában ilyen jellegű blogokat alig találni, a többség "vitakultúrája" kimerül ott, hogy érvek híján egymást minősítgetik, sőt, a legtöbben már azzal kezdik, hogy minősítik a kritizálandó véleményt megfogalmazó vitapartnert. Ez az, amit én egy retorikai kifejezés után szabadon úgy hívok, hogy "captatio malevolantiae".

A helyzet az, hogy ez ráadásul nem csak most van így, hanem már nagyon régóta így "vitatkozik" a magyar. Elég csak Mikszáth egy-két regényét, novelláját elolvasni, de szintén példaértékű Arany János: A fülemile című verse.

Az, hogy a médiában is ezt látni nap mint nap, már nem meglepő. A média mindig azt adja, amit a nép megvesz, vagyis olyan műsorokat sugároznak, ami a közízlésnek megfelel.

Jó, de ez nem attól fog megváltozni, hogy szépen kérjük az embereket, hogy viselkedjenek.

Még a példamutatástól sem.

Sajnálom.

Én csak abban hiszek, hogy az embereknek húsába, pénztárcájába vágó, tömegesen elszenvedett példákon keresztül kell megtanulniuk, hogy függnek a mellettük állótól.

Magyarországon már nem csak a vitakultúra vagy a jólét, hanem a túlélésük függ a mellettük állótól.

Mondok egy kis példát.
Tegnap egy nő a gyerekével erőszakosan bejött a rendelőmbe, lerakott egy tízezrest az asztalra, és közölte, hogy ő siet, és bár délutánra kapott időpontot, most azonnal nézzem meg a gyerekét. Közben persze egy másik anyuka egy másik gyerekkel volt bent, akit éppen vizsgáltam. Közöltem, hogy erre nincs mód, kérem jöjjön az időpontjára. Erre lerak még egy tízezrest, és tüntetően nem megy sehova, mire a másik anyukával majdnem verekedni kezdtek.

Minden egyéb esetben a biztonságiakat hívtam volna, de a két gyerek miatt úgy gondoltam, hogy nem nőhetnek fel egy olyan országban, ahol csak azért nem lehet így viselkedni, mert jön a rendőr.

Megkérdeztem a korrupt anyukát, hogy - miért? Miért jusson neki előbb ez az ellátás? Nézze meg a másik gyerekét! Az övé is lehetne. És ha egy súlyos, halálos betegségben szenved? Rontsa az esélyeit az életben maradásra? Gyerekgyilkos akar lenni? Engem is erre kérne húszezer forintért? Tudja, miért kell sorba állnia? A másik anyuka miatt?

Az erőszakos anyukától azt kérdeztem, hogy - miért? Miért gondolja úgy, hogy erőszakkal kell érvényesítenie a jogait? Nem bízik benne, hogy nem vagyok lefizethető? Miért nem? Hol tanulta ezt az érdekérvényesítési formát? Sikerre vezetett valaha? Igen, de vajon miért? Nem akarna félelem nélkül élni? Ennek az akadálya biztosan a másik anyuka?

Súlyos, aggasztó kérdések ezek, de remélem, a gyerekek emlékezni fognak rá.

Jancsika!
Ki számít átlag embernek?

Tapasztalatom szerint nem átlagosak is személyes sértésnek veszik, ha nem értesz velük azonnal egyet, sőt még érveid is vannak, sőt még jobbak is, mint a sajátjai. Ha pedig nagyobb társaságban történik mindez, akkor bosszút is állnak, még ha az általad generált vita folyományaként jobb döntés született.

Balázs!
Mi a történet vége? Elszégyellte magát a korrupt anyuka, vagy tovább emelte a tétet, esetleg keresett egy másik orvost, .....?

Anyázott, aztán kiment a szobából. Délután sem jött vissza, pedig mondtam neki, hogy szeretném megvizsgálni a gyereket. Lehet (remélem), hogy keresett mást, mindig a szívem szorul össze, ha egy hülye szülő miatt egy gyerek egészsége forog kockán.

Ajánlott film: Köszönjük, hogy rágyújtott

Jancsika: szerintem körülbelül 95% képtelen érvelni. Számos értelmes embert beleértve.

Úgy hiszem, a fő bűnös az iskolarendszer, tágabban véve az egész kultúránk.

Rózsa György után már egyetlen gondolkodós vetélkedő sem ment a tévékben, csak a Vágó-féle lexikális unalom.

Aztán olyan is van, aki tudna érvelni, ha nem lenne rögtön ideges. Mivel - ahogy írod - a magyar internet alkalmatlan gyakorlópálya, nincs lehetőség az önuralom fejlesztésére sem.

Akkor jöttem rá, hogy az amerikaiak nem annyira hülyék, mint hinni szeretnénk, amikor ottani weboldalakat kezdtem látogatni.

Rafina: Azt akartam az átlaggal érzékeltetni, hogy az ad hoc adódó vitás helyzetekben (legyen szó akár a virtuális térben kibontakozó vitákról, akár személyes vitákról) gyakorlatilag elenyésző az esélye az embernek értelmes vitát kezdeni Magyarországon.

Mage: Az arányt én is kb. 95%-ra taksálom. A kultúránk valóban általánosan hibás, a magyar nép valahogy "tradicionálisan nyakas" - vagyis bizonyos kérdésekben hajthatatlan. Az már a sors fintora, hogy egyre több kérdésben gondolkodunk így mi magyarok - mára már gyakorlatilag mindenben.

Amerikai weboldalakat, blogokat valóban érdemes látogatni, nyilván a paletta is szélesebb, vagyis könnyebben megtalálja az ember a számára érdekes témákat, de a vitakultúra is nagyságrendekkel értelmesebb, mint magyar blogokon.