Azt hiszem költözök én is hamarost. Mage, hogy látod, kell oda valahová könnyűipari elektrotechnikus?

A demokratikus intézményrendszer után Magyarországon csak a kilencmillió választót kell kicserélni.

Jerry: a saját cégemben dolgozom, így a munkapiaci helyzetre elsősorban a szabadidőmben látok rá. Magyarországhoz képest itt is, Németországban is más a munka becsülete. Ez például a bolti dolgozók viselkedésén, arcán jön át.

Két hete történt. Zürich negyedik kerületbenében sétáltam, amelyik a bevásárlóutcákat köti össze a piros lámpás negyeddel. Ez az a tengely, ahol bármikor és biztosan számíthatsz magyar hangra.

Mellettem állt egy szemétszállító autó. Az oldalán olyan másfél-két méter magas fotó egy ötven körüli emberről. Mellette nagy betűkkel valami ilyesmi: "Az ő emberük vagyok, megbíznak bennem, számítanak rám". Nem tudok németül, az első tagmondat biztos ez volt, a másik felét tippelem.

Mondom, ez jó, itt megbecsülik a dolgozót.

Ahogy elhaladtam az autó mellett, benéztem a fülkébe. Bent ült az ember.

Az, aki az autó oldalára volt festve.

Háromszor néztem oda-vissza, hogy biztos lehessek benne, hogy tényleg őt látom.

Itt így megy.

Van már eredménye a stadionról szóló szavazásnak?

András: nekünk nem futja ilyen hülyeségekre.

link

Hiába na, vannak még normális országok.

Én annak örülök, hogy nálunk meg a zöldek kapnak egyre kevesebb pozíciót. Amit az áramhálózattal műveltek, arról még mérnököt nem hallottam jót mondani. A liberálisok - akik többek között az egészségügy leépítésében érdekeltek - be sem jutottak, ez után mi többet lehetne kívánni? A szélsőjobb* sajnos nem jutott be, köztük volt pár igen tisztességes ember, akikre szívesen szavaztam volna.

*Itt a szélsőjobb általában a demokráciát és a jogállamot védi. Most a kedvencem az európai szélsőjobboldalon Geert Wilders Hollandiában, aki a Jobbikkal szóba sem áll. Nézzetek tőle pár videót:
link

Nálunk végre betiltották a burkát az egyik kantonban. Alig várom, hogy Zürichben is tilos legyen viselni.

Ma este azon gondolkodtam, hogy a Fideszt azért nem lehet értelmezni az európai politikai spektrumon, mert Európában demokrácia van.

Az európai demokráciák fogyatékosságaira adott válaszként pedig azért nem lehet a Jobbikot alternatívaként elképzelni, mert itt annyira mélyre egy politikus sem süllyed, hogy egy kilencven éves történetre alapozza a sikerét.

A magyar baloldalt azért nem lehet elhelyezni Európában, mert a diktatúrának nem szükségszerű ellentetje a demokrácia. A keménykedően okoskodó diktatúra ellenpárja lehet a langyos tökhülyeség is.

***

Mage: nem vagyok tisztában a svájci népszavazási szokásokkal. Te majd mikor mehetsz? Bejelentett adófizetőnek kell lenned, vagy állampolgárnak?

Balázs: amikor én éltem svájcban, kizárólag a teljes jogú állampolgárok szavazhattak mind az országos, mind a tartományi, mind pedig a főtereken tartott nyilvános (landsgemeinde) népszavazásokon. amennyire nem rajonganak a bevándorlókért, szerintem ez sokat nem változhatott a könnyítés irányába, de hogy most éppen pontosan mi a helyzet, arra én is kíváncsi vagyok.

más: te miért akarod a hazai pártokat elhelyezgetni az európai politika palettáján, mikor az őket választó embereket se nagyon lehet elhelyezni európában. munkámból kifolyólag az utóbbi időben sokat utazgattam a balkánon, s bizony már arra is büszkék lehetünk, ha oda sorolnak minket, mert lassan ez a környezet is ki fog minket közösíteni. (és nem is elsősorban politikai, hanem társadalmi, polgári, kulturális értelemben gondolom)

megint más: német származású kollégám/szobatársam, hobbija a német politika kutatása. a monitorja egyik ablakában állandóan ott fut valamelyik állami csatorna és mellette valamelyik hírügynökség (adn, epd...) bannerja. vagy tucatnyi tartományi pol. fórumon aktív, rendszeresen kommenteli pl. a hazai vonatkozású híreket a kinti fórumokon. bár nem különösebben érdekel a téma, de akaratlanul is tájékozódom tőle valamelyest a német belpolitikáról és annyit azért leveszek belőle, hogy ott sincs kisebb politikai bűnözés, mint nálunk. az ottani politikusok ugyan úgy jellemtelenek és korruptak, multinacionális vállalatcsoportok mossák nekik bőröndszám az eurót, államilag hekkelik a tőzsdét, csak ott még talán működik annyira a demokrácia, hogy alkalmanként a nagyon kirívó eseteknél a fejükre lehet koppintani. nagyritkán valami értelmes kezdeményezést végig lehet verni az összes politikai szereplőn és legalább a választások környékén lehet bilit borogatni. illetve még képesek ott arra is a pártok, hogy katasztrófa/krízis esetén összefogjanak valami (pl. az ország) érdekében. nálunk ezeknek már az elvi lehetősége se létezik.

mr., milyen érdekes, hogy pont ezt mondtam én is a bukaresti focimeccs kapcsán Mage-nek. Egy időben megfordultam pár alkalommal Jászvásáron, Bukarestben talán egyszer voltam - egy nagyon jó, ősrégi étteremben, aminek Silva volt a neve. Most elképzelhető, hogy Szerbiába és Boszniába utazom, nagyon kíváncsi vagyok. Mindenesetre az ex-jugó szerb kollégám mondta privátban, hogy ő tudná hogyan rendezni a burkák és csadorok, meg általában a hidzsáb kérdését. Bizonyára valami Srebrenica- vagy Visegrad-féle rendezés jár a fejében. Többek között ezért is szeretném látni a Hidat a Drinán. (Állítólag Kusturica épít ott egy Andricgrad nevű településrészt.)

Németországban elég komoly korrupció van, ez biztos. Baden-Württemberg politikusai nem ülnek BMW-be, és nem csak azért, mert ingyen kapják a Mercedest. De szemben a magyar helyzettel elmondható, hogy a társadalom szervező ereje nem ez. Az átlag német nem az intézményesített korrupciót hívja államnak. Persze, itt is volt, aki bekamuzott egy kisdoktorit. Emellett viszont a mostani választáson teljes átvilágítás volt ezen a téren. Schmitt egyik legnagyobb érdeme lehetett volna, ha a bukását nem magyarázni kezdi, hanem feláll, és azt mondja: na jó, teljesen nyilvánvaló, hogy csaltam, képtelen vagyok egy hazug emberként egy nemzetet képviselni, de akkor nézzük meg ezt a nemzetet, mert szerintem itt is vannak olyan hivatalos okiratok, amelyeket csalással szereztek.

Mondjuk kezdjük az 1990 előtt szerzett egyetemi felvételikkel. Akit azért vettek fel egyetemre, mert az apja a Szovjetunió Hőse volt, az vizsgázzon le a szükséges tárgyakból. Hozzáteszem, többségük döntéshozó pozícióban van - az egészségügyben mindenképp.

Kicsit elkanyarodtam. A lényeg az, hogy itt a nyilvánvaló korrupció ellenére majdnem minden működik, mivel a teljesítményt nem befolyásolja. Jó, lecsípi a maga részét, de nem tőle függ a rendszer működése. És meg kell mondjam, itt találkoztam sok olyan másod- és harmadvonalbeli politikussal, akik kvázi szakemberek, és remekül szót lehet velük érteni. Ők tetszőleges politikai kisiklást vérprofin kezelnek, tompítják a hatásait, és zsarolhatatlanul kiállnak az érveik mellett. Volt/van egy ilyen réteg Magyarországon is, de ők nem meghatározóak, és sajnos nagyon zsarolhatóak.

Ha itt a Bayer salesese együtt ebédel a kórházigazgatóval, és másnap megjelennek a Bayer gyógyszerforgalmazói, hogy írjuk fel xy gyógyszerüket, akkor harmadnap az osztályvezető a referálón kiadja feladatként, hogy ki mit talál az új gyógyszerről, és egy hét múlva újra előkerül a téma, mindenki elmondja a véleményét, és ha úgy gondoljuk, hogy nem jobb, mint az eddigiek, akkor nem írjuk fel. És senki nem írja fel, akármit is ajánlanak cserébe privát megkeresésben. És ha az igazgató megkérdezi, hogy miért nem írjuk fel, akkor az osztályvezető elmondja az irodalmazás összeállított eredményét, és átnyújtja az igazgatónak. Ha ezek után is nagyon köti az ebet a karóhoz, akkor az egész osztály egy emberként aznap felmond, mert két héten belül talál másik munkát, ahol nem kell elárulnia a szakmai tudását és a munkája becsületét. Ez az a szakmai és morális szint, ami szerintem nagyon különbözik a magyartól, és ez tompítja és semlegesíti a korrupció döntő részét.

Vagy az Egyesült Királyságban Ken Follett például kulturális miniszter volt.

Azt nem tudom, hogy népszavazhatok-e már. Nem kérdeztem. Pofátlanságnak érezném, hogy idejövök, és négy hónap múlva szavazok 220 millió frank elköltéséről.

Azt látom, hogy Európában, amelynek nem része Magyarország, szabadság van. Vannak szabályok, amelyeket be kell tartani, például, hogy hová parkolsz, és ha ezeket megszeged, az Zürichben piszok sokba kerül. Cserébe lehet közlekedni az úton, és a gyalogosoknak is van hely a járdán. A szabályainknak értelme van.

Máskülönben békén hagynak.

Lehet élni.

Láttam egy éttermet, aminek egy ördög van a cégérén. Öntöttvasból. Olyan harminc centi hosszú fallosza van, meredezik az ég felé, ringatózik, ahogy lóbálja a szél. Zürichben vannak ilyenek.

Budapesten aznap, hogy megnyílna egy ilyen étterem (ami sose történne meg), kivonulna a Keresztény Értelmiségi Szentasszonyok Mentális Köre, és a Dicső Horthy Miklós Ellentengerfogyatékos Vitézi Elmefront, és követelné, hogy gyújtsák fel az éttermet, és húzzanak mindenkit karóba, aki nem táltoshívő-koppányi-keresztény.

És erre a kormány áldását adná, és valamelyik miniszter buzizna egy nagyot.

Magyarországon odáig terjed a szabadság, hogy össze-vissza lehet parkolni. Hát ez tényleg nagyon fontos.

Emlékszem, amikor egy magyar cégnél kinyomtatták a pénzügyes csaj iwiw-ről letöltött esküvői fotóját, és 25-en (nem túlzok, az egész brancs ott volt) alázta a csajt, hogy mennyire undorító. Az volt vele a baj, hogy a nő öltözött feketébe az esküvőn, és a férjén volt fehér ruha. Ez indok arra, hogy kinyomtassák és húsz percen át gyalázzák. Ez volt a problémájuk vele.

Rólam is készült plakát, amit kiraktak a falra, pedig nem is voltam alkalmazottja a cégnek.

Többnyire ennyit tudnak a magyarok. Az elenyésző kisebbség vagy elmegy, vagy szenved velük.

Ami a másik kérdést illeti: szerintem az a bevándorló, akinek bevándorló feje van.

Én szabad ember vagyok. Ott élek, ahol otthon érzem magam.

Maximum a bolygóra szempontjából vagyok bevándorló, ez viszont valamennyi itt élő ember számára megtiszteltetés.

Mellesleg a 100 frankos autópályamatricáról szavazhattam volna. Itt van az ív, kiküldték nekem.

Balázs:
drinai híd: augusztusban volt szerencsém a hídhoz, éppen ott végződött egy rafting túránk. elég monumentális, ugyanakkor nagyon hangulatos. minden tiszteletem kusturicáé, imádom a filmjeit, méltán világhírű rendező, a legtöbb műve a polcomon figyel valamilyen formátumban és nemegyszer voltak már végignézve. ugyanakkor hazájában legalább olyan súllyal rendelkező politikai szereplő, mint nálunk a kiváló építészmester, makovecz imre volt. és hasonlóan olyan területekre van nagyon nagy befolyása, amihez nincs szakértelme. odaát egyes szakértők kusturica építészeti/városrendezési munkásságát egyenesen a délszláv háború pusztításaihoz hasonlítják. ez nyilván túlzás, de tény, hogy több száz-ezer éves műemlékeket tüntet el, helyez át, „modernizál”. szóval, nem olyan biztos, hogy kellenek az építkezései (legalább is a helyiek döntő többsége szerint, nem), inkább zenéljen meg rendezzen. azokhoz valóban nagyon ért.

kórházak és korrupció: bár egy évvel ezelőtt megfogadtam, hogy soha a közelébe sem megyek a kórházaknak, csak ha erőszakkal visznek, mert páciensként megtapasztaltam minden borzalmát, most még is úgy adódott, hogy a hazai kórházakkal ismerkedem, csak immáron a másik oldalról. eddig abban a (tév) hitben éltem, hogy a hazai egészségügy legnagyobb problémája a forráshiány és ha az megoldódna, akkor minden happy lenne. most meglepődve kell tapasztalnom, hogy a pénzhiány messze nem a legsúlyosabb probléma, bár továbbra is előkelő helyen szerepel a listán. és az amit leírtál a (tippelem) németországi kórház lobby kezeléséről, nálunk valóban teljes utópia lenne.

Szerintem a több pénz kérdése úgy oldódik meg ebben a világban, ha valaki elkezd alaposan, hatékonyan és jól dolgozni. Akkor oda megy a pénz. A félszívű, hitvány munka eredménye a nyomor. A magyar orvosok - és egyéb dolgozók - kilencvenkilenc százalékának fogalma sincs arról a rendkívül összpontosított, alapos, figyelmes munkáról, amit egy német naponta elvégez.

Hogy mekkora elmaradás van ezen a téren, arra ezer példám van, de talán a legszebb az, hogy a magyar orvosok többségéből nagyon hiányzik a tudós alázat. Sokkal jobban érdekli őket, hogy egy vidéki kórház osztályvezetői legyenek - és a másik meg ne -, mint hogy valójában mit tudnak. Különösen az idősebbek nem értik meg, hogy ma egy orvos élete napi 1-2 óra internetezés, irodalmazás, nemzetközi kapcsolatrendszer-ápolás nélkül a leszakadás, lemaradás, elavulás pályája.

Bár szerintem nem nagyon van olyan értelmiségi szakma, amiben ez ne lenne igaz.

Nemrég jött pár magyar hozzánk, és a felvételiztető bizottságban ott voltam én is. Jöttek máshonnan is, németek, olaszok, satöbbi. A magyar lány szó szerint nem tudott vért venni, ellenben remekül idézett egy tíz évvel ezelőtti szakmai anyagot. Már rég nem úgy van, csak magyarra nem fordították le, az egyetemen meg a tanársegéd nem akarta, hogy a hallgatók okosabbak legyenek nála, így hát először a szakdolgozatnál irodalmaztak.

A legtöbb magyar kollégám nem is irodalmazik. Soha. Tíz- húsz- harminc évvel ezelőtt megtanultak valamit, és ma az alapján dolgoznak. Nem mondom, hogy gyógyítanak, mert az túlzás lenne.

Nálunk saját zsebből megy a továbbképzés, de pl. Svédországban az állam fizeti, és nagyjából kötelező. Minden orvosnak, a vidéki háziorvostól a stockholmi osztályvezetőig.

És ahogy láttam, látom, ilyen ez Magyarországon. Senki nem jut hozzá érdemi tudáshoz - nem is keresi. Márpedig a tanulással lehet jobb a munka. A magyar tanárok maguk is így vannak ezzel. Évtizedekkel ezelőtti anyagokat, módszereket tanítanak, és csodálkoznak, hogy évfolyamról évfolyamra egyre kisebb a diákok tudása. Mi ezen a csoda? Egy jobb képességű tizenöt éves fiatal - pláne, ha megtanul angolul - több tudáshoz fér hozzá egy okostelefonnal, mint egy középiskolai tanár.

irodalmazás: nálunk is van irodalmazás. sőt, gondosan előkészített szakmailag kivonatolt irodalmazás van, amit az orvoslátogatók látnak el az orvosok helyett. :)

osztályvezetői orvosnak lenni: mivel nem vagyok jártas a kórházi hierarchiákban, soha nem tudtam, hogy miért olyan vágyott és kiemelt dolog osztályvezetőnek lenni, miközben vannak magasabb posztok is a kórházon belül, mind szakmailag, mind közalkalmazotti kategóriában. aztán úgy két napja értette meg velem egy kórházigazgató, miközben azt magyarázta, hogy azért nem lesz jó az új ügyeleti rendet automatikusan kiosztó és menedzselő szoftvert bevezetni, mert náluk hagyomány, hogy úgy "jutalmazzák" az osztályvezetőket, hogy szinkronba hozzák az ambuláns betegfelvételi ügyeletüket az osztályának ügyeleti idejével, így ő dönti el, hogy ki kerül be sürgősségiként a saját osztályára (egy paraszolvenciára hajlamos vagy egy kevésbé hajlamos beteg).

Egyszerűen nem bírom tovább magamban tartani a kérdést: te mivel foglalkozol?

környezetünk jobbá tétele, világbéke meg hasonlók.

itthon nincs rá normális megnevezés. ott ahol dolgozol, van rá szakkifejezés: interim management. de egy valódi im tevékenységének csak az első felét végzem, mert nálunk ez is egy kicsit máskép működik, mint a világ más részein. állapot és folyamat felmérés, elemzés, javaslattétel hatékonyabb, jobb, igényesebb működésre. ez megvalósulhat akár meglévő folyamatok átszervezésével, új tevékenységek/folyamatok bevezetésével, szereplők cseréjével, bevonásával, gazdasági tevékenységek racionalizálásával és -nagyon ritka esetben - valamilyen információtechnológiai eszköz támogatásával. ez utóbbitól szokták a csodát várni, holott ez hozza a legkétesebb eredményt.

viszont egy valódi im-el szemben az implementációt (ritka kivételektől eltekintve) már nem én végzem, a döntéseket már nem én hozom és nem is én vezénylem le a folyamatokat. én csak lerakom a döntéshozó asztalára a javaslatomat, ő dönti el, hogy elolvassa-e és ha igen, milyen módon használja fel. mind a benne foglalt javaslatot mind magát a papírt, amire kinyomtattam.

konkrétan, most a járó- és fekvőbetegellátás és a meglehetősen heterogénen működő patológiai osztályok folyamatait elemzem és próbálok modellt alkotni a racionalizálásukra.

Érdekesen hangzik. Így látatlanban is nagy tételben fogadnék, hogy nagyon nagy szükség van rátok. Mióta csinálod?

a szakmát már vagy hat éve (de előtte is az "előszoba" szakmáiban dolgoztam). az eü-s részt egy hónapja és még hátra van másfél-két hónap a projektből. ez egy középtávú munkának számít.

Amúgy tágabb perspektívában van valami konkrét eredményetek? Van, aki megfogadja az előterjesztéseket? Elképzelhető egy létező ellensúly a magánszektorból a magyar egészségügyben a gyógyszeripar mellett?

Imádom a jó híreket.

Kár, hogy nekem sosem volt igazi, széles rálátásom a folyamatokra. Egyszerű klinikusként meglepően kevés dologhoz értek, és hogy elmondhassam, hogy nemzetközi szinten is példamutatóan, az nem kevés pluszmunkába kerül. A lényeg, hogy pl. egy kórház folyamatait képtelen lennék szervezni. A munkám során találkoztam pár kivételes tehetségű egészségügyi szervezővel. Az átlagembernek nagyrészt fogalma sincs arról, hogy minő szakmai minőséget és hozzáállást igényel egy-egy súlyos terület ellátásának megszervezése. Van Magyarországon is egy-két igazi, ösztönös tehetség, vérprofi irányító, valódi parancsnok egy féloldalra dőlt, süllyedő hajó főárbócához kötve, a kormánykerékbe kapaszkodva, tökéletes, nyugodt parancsokat osztva, hogy a kajütökben senki ne gondolja, hogy valójában rég süllyedünk.

Szívesen megemlíteném szellemi keresztanyámat, aki egy zseni. Én, aki takarékos és redundáns vagyok, pazarló és szétszórt életvitelt folytatok hozzá képest. Ő az az ember, aki képes volt a már amúgy is elviselhetetlenül alacsonyhoz képest 15%-os finanszírozás csökkentés mellett fenntartani minden munkahelyet és tevékenységet, elképesztő szintű szervezéssel. Döbbenten tapasztaltam, amikor finoman megfeddett, hogy "ne fénymásoljak a dolgozók előtt, mert neki minden fénymásolt lapról beszámolnak, és rontja a morált".

Addig, amíg ezt a laborját nem államosították.

mr.: fogj egy üres lapot, írd rá, hogy "paleo", és tedd le az asztalra.

Bármi mást adsz le, az ennél csak rosszabb lesz.

Balázs: humán eü. ellátási folyamatokkal most foglalkozom először, így semmilyen eredményről sem tudok beszámolni. nincsenek vérmes reményeim. azt azért tudni kell, hogy nagyon sok jó szakember próbál ezen a területen (e.ü. konszolidáció, hatékonyságnövelés, vagy nagyképűen: e.ü. reform) valamit alkotni, sokuknak a nevében ott van a dr. (és nem jogászok!) én csak egy ici-pici fogaskerék vagyok köztük, csak ez a munka kívülről nem nagyon látszik, mert nagyon lent vagyunk. már a felettünk lévő "középső" rétegre (lobbyk, befektetők, "megmondó emberek", stakeholderek) is kevés a rálátásunk, még kevesebb a ráhatásunk. a döntéshozóknak pedig végkép nem látjuk a lapjait. abba a játékterembe nincs belépőnk, de még a portás sem ismer.

"Elképzelhető egy létező ellensúly a magánszektorból a magyar egészségügyben a gyógyszeripar mellett?" - passz. mi most nem ezzel a területtel foglalkozunk. leginkább azt próbáljuk kitalálni, hogy az egyik intézményben jól működő folyamat a másikban miért működésképtelen, illetve ennek a párja, hogy pontosan ugyan azt a tevékenységet miért akarja három intézmény hatféleképen végezni. és persze mivel kellene ezt megtámogatni, hogy azonosak (ezáltal mérhetőek, tervezhetőek) legyenek ezek a folyamatok.

páciensként megtapasztalva a hazai "magánegészségügyet", nekem leginkább az intézményesített lopás lepapírozásának tűnt (állami alkalmazottak, állami eszközökkel, visszabérelt állami helységekben az intézményi rangjuk és kapcsolataik kihasználása mellett "kezelgetik" az egyszerűbb eseteket, a bonyolultabbakat/költségigényesebbeket pedig visszadobják az állami betegellátóba).

a tisztán magán intézmény meg úgy látom, hogy valami miatt (talán a fizetőképes kereslet? magán biztosítók hiánya? passz.), szóval, valami miatt nem megy. mondjuk amíg egy szülésért egy-másfél milliót kérnek, nem is fog menni.
egy telki, amelyik a gazdagok luxusbetegségekre szakosodott, bezár? pedig ott nyilván sokat nem kavarhatott a gyógyszerlobby... akkor mitől működne egy krónikus vagy időskori területű magán ellátó?

állategészségügyben vannak eredményeim. van olyan folyamatom, amit 15 éve terveztem és (kisebb módosításokkal) még mindig ugyan úgy működik, ahogy kitaláltam. azt azonban tudni kell, hogy a két területet nem lehet összehasonlítani. állategészségügyben az elmúlt 10-15 év folyamatos süllyedése ellenére még mindig európa, sőt a világ élvonalába tartozunk. hozzánk járnak tanulmányozni sok nyugati országból a "hogyant". köszönhető ez leginkább a nemzetközi szabványok és előírások kötelező, gyors, és profi adaptálásának és annak a maroknyi (főleg vidéki) magas rangú hatósági állatorvosnak, aki 30-40 éve oroszlánként küzd a szakmájáért. ők már (szinte kivétel nélkül) nyugdíjkorhatár felett vannak, nincs kétségem a felől, hogy kiesésük után az állategészségügyünk (ami valójában az élelmiszerhigiénia legfontosabb eleme és nevével ellentétben elsősorban emberi táplálkozásról szól és nem az állatok gyógyításáról) is "utoléri" a humán területet.

ha durva statisztikát kell húznom a munkám során, akkor a piaci projektjeim 98%-ban, a köz és államigazgatási projektjeim (ahova az egészségügy is tartozik) 20%-ban szoktak értékelhető eredményt hozni. ezzel a 20%-al eléggé az élmezőnyben vagyok a szakmában.

Mage: semmiféle egészségügyi végzettségem (és szakértelmem) nincs ahhoz, hogy kitaláljam/megmondjam, mitől lennének az emberek egészségesek, mitől lenne kevesebb beteg. lehet, hogy tényleg a paleo a megoldás. egyszerűen a robotikából kiindulva: minden gép elhasználódik egyszer, legfeljebb ha rendszeres és minőségi a karbantartás, akkor később fog. az egészségügyben ez pedig úgy jelenne meg, hogy megnőne az az életkor, amikor aktívan bekapcsolódna a páciens a betegellátásba. (párhuzamosan, később is esne ki belőle) esetleg bezárhatnának a pszichiátriai osztályok nagy része és a pszichoszomatikus betegségek bno kódjai hátrébb szorulnának a tb-s jelentésekben, ha az éppen előfordulási gyakoriságra van rendezve. ugyanakkor nagyobb igény lenne a késői idős korban megjelenő betegségek szakszerű kezelésére, rehabilitációs ellátásokra. orvosszakmai és orvosetikai, gazdasági, meg "sima" emberi szempontból nagyon fontos, hogy az emberek többsége minél tovább legyen egészséges és minél ritkábban beteg, függetlenül attól, hogy ezt mivel érik el: tisztító kúra, paleo, vega, norbi, vitaminkúra... mindegy. az eredmény a fontos.
ugyanakkor az ellátási folyamatokhoz ennek nincs sok köze. azoknak volumenfüggetlenül is jól kellene működnie. én pedig most ezzel az utóbbival foglalkozom.

ha bemész egy svájci kórházba, ugyan úgy láthatod, hogy tele van betegekkel, mint nálunk. csak ott az átlagéletkor egy húszassal magasabb.

"ha bemész egy svájci kórházba, ugyan úgy láthatod, hogy tele van betegekkel, mint nálunk. csak ott az átlagéletkor egy húszassal magasabb."

Ha meg bemész egy svájci boltba, akkor azt látod, hogy az árukínálat sokkal közelebb áll a paleohoz.

Én tudom, hogy mire képes, mert látom magamon és látom másokon. A többség azonban kifogást keres, hogy miért nem tudja egy hónapon át sem csinálni.

A Bibliában azt kérdezi Jézus: "Meg akarsz gyógyulni?"

Elsőre értelmetlen kérdésnek tűnik. Pedig a legtöbb embernek csak erre kellene őszintén felelnie.

nem tudom, hogy valami torz keresleti igény vagy lobby vagy mi más okozza, de a hazai nagyáruházakban mint ha kifejezetten lenne egy termékmenedzser, aki szigorúan ügyelme arra, hogy a lehető legegészségtelenebb kaják legyenek a polcokon. nem csak svájcban, hanem szinte mindenütt a világon, nálunk sokkal szegényebb helyeken is tartanak helyben készülő, friss (nem ronggyá tartósított) ételeket, egészséges alapanyagokat. nálunk még ha pénzed van is, alig tudsz ilyeneket venni. azok a boltok, hálózatok melyek ilyenekre szakosodtak sorra bezártak.

Annyit azért még hozzátennék, hogy az idegesség egy nagyon fontos faktor. Véleményem és tapasztalatom szerint kétféle idegesség van: az egyik a napi, ami oldódik már estefelé, és hétvégén - ideális esetben - el is múlhat. Hogy újratermelődjön hétfőtől. A másikfajta idegesség mély, általános, szomatikus, befolyásolja a gyomorműködést, a hajhullást, a lábgombát, a vérszegénységet, a candidát, az étvágyat, az alvást, mindent.

És szerintem a magyar munkavállalók - hát még a munkanélküliek - kilencven százaléka ebben az állandó idegbajban él. Rosszkedv, gyűlölet, idegbetegség hatja át a mindennapokat. Ezért is képest ganéjt enni töméntelenül, és ennek nagyon nagy köze van a népegészséghez is. Magamon érzem, hogy sokkal jobb húsban vagyok, duzzadok az erőtől a hétköznapokban.

Az első és legfontosabb dolog, hogy itt nincs ennyi idegbajos, őrült ember. Maga a világ is kedvesebb, nyugodtabb, boldogabb. Mondanám, hogy lassabb, de ez nem igaz, mert a kreatív energiák felszabadítása - ami nyugalom nélkül lehetetlen - elképesztő termelékenységet és munkavágyat szül. Az emberek szeretik egymást, a munkájukat, az életüket. Ez akkora többlet, hogy azt el is felejtettem, mikor Magyarországon éltünk. Igaz, nagyon fiatalon mentem el, nem láttam tisztán.

"Az első és legfontosabb dolog, hogy itt nincs ennyi idegbajos, őrült ember."

Tegnap meséltem egy barátomnak, hogy itt a varjak és a rigók 2-3 méterre közel engednek magukhoz.

Ezek a madarak Magyarországon már 10 méterről menekülnek az ember elől. Vajon miért.

Neked rigók, nekem páciensek. Azért ki-ki az életmódjának megfelelően örül ennek.

Pedig ehhez nem kellenek nagy dolgok. Magyarország olyan, mint egy pohár, ami nézőponttól függően félig van tele, vagy félig üres. Csak az a baj, hogy a félig van tele az a "lehetne", a félig üres meg a "van".

Most megyek egyet sétálni, ilyenkor állítólag rég halott svábok szellemei bujkálnak a várrom körül.

Akkor azért volt olyan fura akcentusa Hamlet apjának.