én őszi reggeleken, rohanva valamely megbeszélés felé, a "where's my fucking umbrella"-t szoktam bepötyögni, de eddig még soha nem adott releváns találatot. ezért is van öt esernyőm. egy általában előkerül addigra, mire indulnom kell.

neked már adott a fenti kérdésekre 10 pontos találatot? vagy netán már az "I'm Feeling Lucky" gombra is működött?

Nem is értem, miről beszéltek.

Google? kereső? találat? Nem értek kompjuternyelven, de a korom mentségül szolgálhat. Nyolcadikos lehettem, amikor életemben először számítógépet láttam. Színes volt, mint egy majdani Apple, valamint szélesvásznú. Máig emlékszem a márkára és a típusra: HAL 9000-nek hívták.
Azt is örökre bevéstem magamba, hogy ne bízzak bennük.

Gimnázium: rögtön bevágódtam a matek tanárnőnél, amikor megválaszoltam nyitónapi kérdését, hogy hány éves a fiú ott az udvaron. (Éreztem, x évesnek kell lennie). Így kb. kihúztam érettségiig. Kompjutert a tanárnő sem látott a négy év alatt, még moziban sem, Kubrick ugyanis betiltotta a filmjei vetítését valamikor a prágai nyár után, és a detente csak egy bő évtized múltán köszöntött ránk.

Egyetemen, elsősként, megajánlott jegyet kaphattunk, ha egy szabadon választott témában készítettünk egy blokkdiagramot, és megírtuk hozzá a FORTRAN-t. Azóta e téren csak felejtettem. Megjegyzem, nem jogászként végeztem.

Első munkahelyemen irigykedve figyeltem egy kollégámat, aki egy középnagy masinát használt a melójához, egy spirálfüzetben vezetett előjegyzéses-időmegosztásos rendszerben. Talán még nem lett volna késő informatikussá lennem – én sem a programozásról beszélek -. de utáltam a bemosakodást, és hogy nem rágcsálhatok almát(!) a munkapadnál. A gombnyomásra kiugró kávéscsésze-tartó akkor még a jövő zenéje volt.

Amikorra megjöttek az első Commodore 64-ek, generációs lemaradásomat behozhatatlannak ítéltem.

Elnézést a magánjellegű kitérőért, térjetek csak vissza az eredeti kérdésre.

Beírtam: „how to live forever”
Visszaírt: RIP Peter O’Toole
Elszomorodtam… de egy síron túli hang a fülembe suttogta: „ mit éreznél, ha Steven Seagal halálhírét olvasnád? Hozzátéve, hogy valójában még él?”
Felnevettem. Kösz, Peter.

Momentán nem érdekelnek az aloe vera jótékony hatásai, sem Mari néni csillagjósdája. Pedig már majdnem beírtam(na persze...). De arra, hogy "az univerzumnak scheissegal, csak nekem nem", kidobta a dzog chen-t és a dalai lámát...
Tudtam überelni: "sarokba szorított alkoholista"(ezt tényleg) - Eric Berne. Meg egy jó pont a Google-nak.
A kérdésfeltevés művészet...

természetesen, sokszor.

fiatalkoromban a bátyámat is gyakran kérdezgettem arról, hogy mivégre vagyunk a földön, és egy nagyon súlyos hajnalon azt felelte: mi végre a földön vagyunk. tehát ő hatékonyabb volt, mint a világháló. akkor új kérdés után néztünk, és beírtuk -nem is tudom mi volt akkor, talán netscape? vagy már explorer?-, hogy link

annyi jelent meg a hófehér képernyőn, hogy forbidden. ez tizenöt éve volt, és döbbenetünkben abbahagytuk a digitális keresést, más irányba indultunk, de már külön. ő vizuális médiaművészeti szaktekintély lett, én meg pap. keleten és nyugaton a helyzet változatlan, a kérdés tovább rezeg, bár nehéz előzmény nélkül beírni a google-be.

Gyermekként felnéztem egyszer a csillagos égre, és éreztem, hogy megrezdül bennem valami. Sem csillagász, sem filozófus nem volt a közelemben, de még a világháló sem létezett, hogy megoszthattam volna az élményt, és kérdezhettem volna. Ma már tudom, hogy a kategorikus imperativusz rezdülését érezhettem, de te sem voltál akkor mellettem, vilmos atya.

Felnőtt fejjel szkeptikussá, már-már cinikussá lettem. A kozmológiai butaságtanhoz kezdtem jegyzetet írni, mentségemül felhozom, hogy igyekeztem meríteni a magam mélységeiből is:

Csak a bevezetőig jutottam, valahogy így hangzott:

A pökhendi Tycho Brahe hipotézise:
- Ha a butaság fájna, az emberek sikítanának. Sőt a legbutábbak sikítanának a leghangosabban.
Kepler, majd Olbers kérdése:
- Hogyhogy nem hallunk mindenfelől folyamatos, erős sikolyt?
Gamow megoldása:
- Hallunk, de oly régóta, hogy már hozzászoktunk. Nagyon kell figyelni, hogy a háttérzajból kihalljuk.
Rizóma alternatív megoldása:
- A legbutábbak még Tycho Brahe hipotézisét sem ismerik, ezért nem sikítanak.