Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.

adventures :: 2021. június 30., szerda, 19:02:59 :: 1 komment
vylie princess

- Vylieee.
- Igen?
- Öltözz fel. Megyünk piacra.
- Tessék?
- Elvegyülünk és kalandozunk.
- Elvegyülünk?
- Kinézhetnénk például embernek.
- Milyen embernek?
- Bármilyennek.
- A ruháikat akarod hordani?
- Legyünk szerzetesek!
- Két nő.
- Női rend.
- Magasabbak vagyunk náluk.
- És?
- Szerinted nem jönnek rá, kik vagyunk?
- A szomszéd városba megyünk.
- Rendben. Arra gondoltál már, hogy beöltözés közben esetleg a kígyóbőrt is eltünteted magadról?
- Ó, hogyne.

A királylány bőre sötétszürke volt. Írisze indigó színben derengett. Puha, éjsötétkék toll borította angyalszárnyait.

- Ez az új inkognitód? - kérdezte Vylie.

Bal kezét válla mellé emelte, jobb lábával tett fél lépést előre, és mágikus rúnákkal borított aranyszoborrá változott.

A királylány odasétált az aranyszoborhoz, szemceruzával körberajzolta a szemeit, türkizzöldre rúzsozta az ajkait, és készített vele egy selfie-t.

Szigonyt tartott a kezében. Hátralépett, és hatalmas hullámot indított útjára Vylie felé.

Az aranyszobor három, egymás körül keringő fémgömbbé változott. A fémgömbök, amelyek az előző világot teremtették, átlendültek a hullámon.

A szigony eltűnt. Köd ereszkedett a királylányra. Morajlás hallattszott és kövek kopogása, majd a ködből előlépett a rezzenéstelen arcú hadsereg.

Agyagkatonák meneteltek a fémgömbök felé.

A királylány a levegőbe emelkedett, tenyerét előrehajlítva feje fölé emelte bal karját, aztán leeresztette.

Lángoló fémszilánkok hullottak alá.

Vylie a földön állt. Testét fekete ruha, szemeit fekete selyemkendő takarta. Hajában fehér, földig érő szalagok lengedeztek. Gyertyatartót emelt arca elé.

- Jó éjszakát - mondta.

Elfújta a gyertyákat.

Nem létezett többé fény.

Csend volt.

- Vylie, a buligyilkos - mondta a királylány.
- Most nem Vylie-nak hívnak.
- Miért nem tudok fényt csinálni?
- Most nincs olyan, hogy fény.
- Oké. Nyertél. Legyen világosság.

Világosság lett.

- Na, mit gondolsz? - kérdezte Vylie.
- Szerintem jó.
- Akkor maradjon. Mára végeztem. Te meddig dolgozol?
- Megyünk piacra, emlékszel?
- Aha, tényleg. Szárnyas, szigonyos-óceános, vagy agyagkatonás álruhában?
- Náluk is eltüntetted a fényt?
- Nem eltüntettem. Megszüntettem. Átmenetileg, és csak itthon. Miért akarnék óbégató emberekkel teli piacot?
- Ezt a kérdést minden veled való séta után feltehetnénk. Mindegy. Hagyjuk az álruhát.

A királylány és Vylie kéz a kézben sétált a piacon.