Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.

school :: 2009. március 10., kedd, 04:22:14 :: 13 komment
social

1979. Tudós férfiember távoli bolygón teherbe esik. Orvosa széttárja karjait a szokásos tünetek láttán: hányás, fokozott éhség, hullámzó jókedv és letargia. Komplikációmentes szülés következik – spontán császár –, közvetlenül ebéd után. Előtte még hadd lakjon jól a gyerek. Az újszülött magától felsír, és szinte azonnal jár. Az egészséges, anyás csecsemő szomorúan keres játszótársakat, miután az örömapát elviszi a gyermekágyi láz. A hajón tartózkodó egyetlen nő óva int: a hely nem igazán alkalmas gyereknevelésre. Sorra hullanak a mostohaszülők, a pajkos kiskamasz a csövek mögé bújik, pótanyja rátalál és kivágja a kozmoszba. Tanulság: az űrhajó nem játszótér. A fedélzeten nem szívesen látunk idegeneket.

1918. Gergő testvére kínok közt haldoklik. A remény és a mágikus ruha szertefoszlanak. A szereplők szemeiből permanensen patakzik a könny. A család fő értéktárgya egy agyagkemence, és a gyerek abba is szöget ver. Az iskolában elfagynak a tanulók lábai. Különféle kórságok tizedelik őket, árvák és nyomorékok osztanak ketté fél falat kenyeret. Szegénység, bánat, vigaszra gyötrelem.

Az első korhatáros horrorfilm, a második általános iskolai kötelező olvasmány, ami pontosan jelzi, hogy a gyermekek lelkivilágához milyen mértékben értő, az élet fontos kérdéseit miképp értelmező szakemberek szeretnék befolyásolni a következő nemzedék gondolkodását.

Efféle könyveket érzéketlen vagy erősen sérült lelkű emberek illesztenek a tananyagba, akik képtelenek belegondolni, hogy az erős képzelőerővel és empátiával rendelkező hatévesekben milyen nyomot hagy a vegetáló nyomor és a lassú, vergődő halál. Mindezt elvileg azért, hogy a tanulók az ingyenes oktatásnak és a fűtött iskolának örüljenek.

Tény, hogy a világ titkait és a felnőttek végtelen bölcsességét szomjazó kisgyerekként feszült izgalommal vártam az iskolát, ám ott első élményként rámtört a rémület: "Jézusom, mi lesz a többiekkel?". "És mi lesz itt velem?"

Az első nyolc évben érdeklődve figyeltem a világot. Az ablak túloldalát. Általános iskolában még próbálnak tanítani valamit a gyerekeknek, és ehhez idő kell. Aki előbb végez, várja a többieket. Érdekes kérdés, mennyit tett rá erre a napjainkban divatos úgynevezett integráció.

Ha már az érdemi tanulásról beszélünk, tény, hogy a társadalom nagyon kis hányada általános iskolában sajátítja el a betűk és a szavak ismeretét. Még náluk is kevesebben az óvodában tanulnak meg írni és olvasni. A nagy többség, sajnos, analfabéta marad. Elképesztő, hogy az egy- vagy többdiplomás emberek közül hányan képesek egészen pontosan nulla darab nyelven értelmes, összefüggű mondatokat alkotni. Ha valaki úgy gondolja, erős túlzás és elfogultság itatja át a véleményemet, holnap reggel legyen szíves megnyitni a mailboxát, és szúrópróbaszerűen beleolvasni a céges e-mailekbe. Érdemes a vezetőkével kezdeni.

A magam részéről messzemenőkig tisztelem és becsülöm azokat az őszinte embereket, akik választanak maguknak egy szakmát, kitanulják, és elmennek dolgozni. Az írás hátralévő része egyáltalán nem róluk szól.

Általános iskola után következik a gimnázium, melynek elvégzése már eleve paradox, és most nem az érettségire gondolok, hanem arra, hogy a legtöbb közép- és felsőoktatási intézményt végzett személy – a fejében lévő tudás alapján – meg kellene bukjon általános iskola hatodik osztályában a következő tárgyakból: nyelvtan, biológia, fizika és matek. És ez nem az ő hibájuk. A rendszer célja korántsem a tanulás.

A gimnázium feladata arra szoktatni a "tanulókat", hogy az agyukat olyan tevékenységre használják, ami mentes mindenféle közvetlen vagy közvetett örömtől. Bele kell törődniük, hogy napi 8-10-12 órában olyan szellemi tevékenységet végeznek, amelyben a kreativitás, a változatosság és a kihívás mennyisége a nullához közelít. Olyan dolgokon "gondolkodnak", amik alapvetően nem érdeklik őket. "Nem tudom, azt hiszem, könyvelő leszek, nem fogom szeretni, de rosszabb se lesz az eddigieknél". "Tanulok jogot, ülni már tudok, és ott elhitetik velem, hogy okos vagyok".

A gimnáziumi tanulóknak jellemzően vannak kedvenc tantárgyaik, amelyeket ők – az oktatási rendszer minden törekvése ellenére – valamiért szeretnek. A kedvenc tantárgyból némi emlék megmarad, legyen az földrajz, kémia, irodalom vagy matek. A szerencsések olyan pályát választanak, aminek bizonyos mértékben köze van a kedves tárgyhoz. Akadnak néhányan, akik semmiféle tárgy iránt nem mutatnak sem érdeklődést, sem affinitást. Közülük kerülnek ki a multi cégek vezetői.

Akik komolyan akarnak valamit az élettől, alig várják a gimnázium végét. Várják, hogy végre érdekes, alkotó tevékenységet végezzenek.

A gimnázium másik feladata kondicionálni a képzésben résztvevőket arra, hogy a szabályokat betartva érdemi tudás és a megértés valódi szándéka nélkül lehetséges válaszolni a feltett kérdésekre. Ezek a kérdések kizárólag kéthetes intervallumból kerülhetnek elő, illetve egy előre definiált hányaduk az érettségin köszön vissza.

A tantárgyak kizárólag azért kapnak nevet, amiért a kommunizmusban gyártottak különböző színű, egyforma szabású ruhákat. A középiskolai fizikaóra semmivel sem visz közelebb a az ütköző golyók valódi viselkedéséhez, mint mondjuk a bemagolt történelem. Egyedül a következő vizsga típuskérdéseit kell ismerni. Hogy az évszám vagy képlet, teljességgel indifferens.

Az egyetem eleinte bíztató, az oktatók cinkos mosollyal közlik, amit eleve sejtettünk: kidobtunk négy évet az életünkből. Ugyanis lehetséges negatív számból négyzetgyököt vonni, az olvadás, oldódás és párolgás soha nem egyirányú folyamat, a tömeg és az idő relatív, időközben eltörölték a számnevet, Horthy mégis jó arc volt, és a versek, amiket eddig elemeztünk, nem kerülnének be egy közepes minőségű irodalmi magazinba.

Aztán, az első lelkesedés után lehet tovább magolni a hülyeségeket, és találgatni, melyik oktató mentális állapotának lehet vajon a leghosszabb latin neve.

Ha eljutottál idáig az olvasásban, és még nem múltál el hat éves: nagyon jól tetted, hogy már az óvodában megtanultál olvasni (megúszod a dyslexiát, hiába iparkodik a tanítód). Olvass otthon érdekes könyveket, és gondolkodás nélkül semmit ne higgy el. Még ezt is rágd át jól. Függetlenül attól, hogy én írtam.