decadent :: 2008. június 07., szombat, 20:15:45 :: 0 komment
social

- Mi történt az autóddal?
- Tetszik tudni, a Tejútrendszer soros elnökségét nemrég átvette egy igen agresszív post-humanoid faj, akik minden olyan bolygót elpusztítanak, ahol 5 milliárd év alatt sem alakul ki meggyőzően intelligens létforma. Pár hónappal ezelőtt hozzánk látogattak megnyomni a gombot, ami kedvenc planétánkat apró kvarkokra szakítja. A sugár hatótávolságát figyelembe véve intézhették volna az egész ceremóniát otthonról, de szeretnek az új űrhajójukkal a galaktikus híradóban villogni. Tárgyaltam. Kértem maguknak még néhány száz évet. Hátha.
Az idegen lények hajója antianyagból épült, és ha nekicsapódik egy aszteroida, minden diplomáciai munkám hiábavalóvá válik, a robbanás nyers energiája ugyanis lepucolja az egész északi féltekét. Ezért az autóm jobb ajtajával pattintottam vissza az apró meteort. Kicsit lejött a festék. Valamit valamiért.
Valójában nem. Belement egy lada. Roppant meglepő, hogy ez történt vele, ráadásul oldalról, ahol egy autó gyakorlatilag tetszőleges módon sérülhet. A lehetőségek száma szédítő végtelen. Teszem azt nekiugrik egy bedrogozott óriásszöcske, vagy egy frusztrált bálna rálegyint a farkával a piros lámpánál, mert nem veszem át a szórólapot az akciós sziláról. Teljesen logikus megkérdezni, hogy mi lett vele. Hátha nem az, hogy belementek. Szeretem elmondani, hogy belementek. Voltaképpen borzasztóan zavar, ha nem juttatják időnként eszembe, hogy ki kell fizetnem egy igen súlyos összeget a szervízben, hogy új ajtót kapjak, a régibe ugyanis valaki belement. Tehát nem egy korallzátonynak ütköztem vele. És ha már a "mi történt" kérdések óráját tartjuk, lenne szíves elmondani, hogy magának mi történt a fejével?
Nem lehetne inkább azt kérdezni, hogy milyen könyvet olvastam utoljára? Hogy mi a kedvenc filmem, vagy szoktam-e bográcsban főzni az erdőben? Hogy szeretek-e állatkertbe járni? Hogy kerestem-e gyerekkoromban fémkeresővel elásott kincseket? Hogy mit tettem azért, hogy ne legyek tapló paraszt, és gondolkodjam, mielőtt kérdezek, és ne az érdekeljen elsőre egy emberből, hogy mi történt az autójával?

(A végére még szántam egy átkot, de erőt inkább veszek magamon, épp elég baj történik a világban magától is).

obligate :: 2008. május 25., vasárnap, 13:50:01 :: 1 komment
dialogue social faith

- Adjál aprót.
- Nem adok. Vedd elő a használt jegyeket.
- Ne szórakozz már. Kérek aprót.
- Tudod jól, hogy nem a pénzről szól.
- Itt állunk tíz perce az automata előtt. Mindenki minket néz.
- Nem érdekel. Látod, hogy nem kérik el a jegyeket. Állnak és köszönnek az utasoknak. Csöndben átmegyünk közöttük a használt jegyekkel. Ennyi a feladat.

- Nem csipogott.
- Te se csipogj.
- Jó napot.

- Hallgatlak.
- Hagyjál békén.
- Dehogy hagylak. Kérlek, magyarázd el, hogy a másfél méterre álló ellenőrök előtt miért kellett szólnod, hogy nem csipog.
- Mert hallhatták, hogy nem jelez.
- Igen, és? Így jobb volt? Szerinted mennyit segített a projecten, hogy még szólsz nekik?
- Nem hallották.
- Hogyne hallották volna, mindketten a fejüket csóválták rajtunk, hogy ennyire bénák vagyunk.
- Hagyjál békén, elegem van.
- Nézd, én nem vagyok ideges. Te se legyél.
- Nem érdekel, állandóan basztatsz.
- Látod, mosolygok. Felfelé kanyarodik a szám, csak a te kedvedért, hogy megnyugodj. Egyszerűen mondd el, miért kellett szólnod.
- Menj a fenébe, egyedül.
- Legutóbb, amikor a Forgách utcáig kértem szakaszjegyet, szóltál nekik, hogy "de hát a Deákra megyünk". Elmagyaráztam neked, hogy szeretném megjavítani az egyik hibás idegpályámat. A társadalom, a szüleim és a lelki alkatom hatására gyerekkoromban kialakult bennem az a tévképzet, hogy valaki figyel és mindent lát. Hogy piros fény villog a homlokomon, ha nem mondok igazat. Hogy úgyis, mindig, minden kiderül. Pedig szükségem lehet még arra, hogy a saját döntésem legyen, mit mondok vagy mit válaszolok. Csak az enyém. Legfeljebb majd egyszer elszámoltat érte, aki mindig figyel, és mindent lát, de az jóval később fog megtörténni, és addig kitalálok valamit. Most azonban szeretném végrehajtani magamon a korrekciót, és elképzelni sem tudnék ideálisabb helyet a gyakorlásra a metrónál. Mégis, mi baj történik, ha a bejáratnál lebukunk?
- Jó, te gyakorolj, engem hagyjál ki ebből.
- Nem hagylak. Miattad fognak egyszer megölni. Ha jön a háború, és feltesznek egy kérdést, és te úgy érzed majd, muszáj válaszolnod. Ha a metróban nem bírod ki, mit várjak tőled ilyen krízis esetén? Jó lesz majd nézni az arcomat a szögesdrót túloldalán, ahogy ülök a sárban a többiekkel? Jó érzés lesz látni, hogy visznek a munkatáborba? Tudni, hogy mindez miattad történik velem?
- Nem is vagy zsidó.
- Ezzel ne piszkálj. Még lehetek. És könnyen megeshet, hogy legközelebb nem a németek jönnek, hanem a svédek, és mindenkit elvisznek, akinek barna haja van és nem biszex. És engem miattad fognak elvinni. Komolyan kérdezem, a szakaszjegyes produkciód után, most, amikor legalább tíz perced volt lélekben felkészülni a nagy kalandra, hogy használt jeggyel lejövünk, mondd el, miért kellett szólnod, hogy nem csipog a lyukasztó? Miért nem maradtál csöndben?
- Fogd már föl az agyaddal, hogy nekem kafkai ős-bűntudatom van.
- Igen, tudom. Túl sokat olvasol.
- Kafkát nem. Kiborulok tőle.
- Pont erről akarlak lehozni. Különben nem is értem, ezzel a lelki alkattal miért nem vagy keresztény.
- Az kéne még. Épp elég kín számomra, hogy veled járok. Metrózni.

project :: 2008. május 18., vasárnap, 20:47:49 :: 1 komment
dialogue social

- Elmondod nekem, hogyan működik a 4D-s ultrahang? Sehogy nem fér a fejembe. Úgy tudtam, a negyedik dimenzió az idő. Még egy kockát sem tudok elképzelni 4D-ben, nemhogy egy kisbabát. És sík lapon összesen két dimenzió ábrázolható. Ha jól számolom, ez kettővel kevesebb.
- Rosszul közelítesz a kérdéshez. A kályhánál kell kezdenem:

###

- Mennyire zavar a társaságom?
- Többnyire jól viselem.
- Ennek örülök. Nem kellene lassan megházasodnod?
- Igen, tudom.
- Anyádék milyenek?
- Jó fej szüleim vannak, csak mostanában kezdenek aggódni miattam.
- Jó, akkor jövő héten beszélek velük. Péntekre várok előléptetést.

*

- Mi volt apádékkal?
- A faterom mondta, hogy szeretne már játszani az unokájával. Még el tudná vinni a strandra néhányszor, ha összekapom magam. Állítólag kislánynak is örülne, de tudom, a lelke mélyén fiút akar.
- Én meg teljesen kiakadtam. Ha Klári így folytatja, beelőz a szüléssel.
- Végülis már 32, sietnie kell.
- Mit gondolsz?
- Másfél éve vagyunk házasok, keveset veszekszünk. Már az összes haveromnak kölke van. Szerintem csináljuk ma óvszer nélkül.
- Jó, akkor félrehúzom a tűzről a levest.
- Elég, ha kis lángra veszed, éhes vagyok.

*

- Megcsináltad az e-mail címet?
- [email protected]. Regisztráltam vele iwiwen.
- Jó, hozom a DVD-t.

*

"Szia, Gabika manó vagyok. Pocakból előbújó jövevény. Most még anyukám kerek hasából írok neked. A múlt héten rugdalóztam egy keveset, az olyan tündi-bündi baba módi. És bekaptam a picike kis ujjacskám. Megnézed? Küldök magamról 4D felvételt anyuból. Gabika baba"

*

- Kiborultak?
- Kriszta teljesen padlót fogott. Szerintem álmában sem gondolta, hogy előbb szülök, mint ő. Láttad volna a fejét, amikor megnyitotta a videót.
- Visszajelölte Gabikát iwiw-en?
- Még nem. Kivett két betegnapot.
- Tamás és Gábor gratuláltak. Gábor írogat még neked?
- A tavalyi nyaralás óta nem mer. Szerintem sejti, hogy tudod.
- Nekem mindig hízeleg. Majd lerendezem. Ha apámék végre nem rágják folyton a fülem, lesz időm gondolkodni ezen. Szülhetnél már.
- Még négy hónap, drágám.
- Persze, persze, értelek.

*

- Na, ez kint is van, ha jól figyeltem. Ügyes vagy. Remélem, feltöltöttem az akksit.
- Zsófinak is küldjön képet magáról.
- Jajj, de édes. Biztos örülni fog, ha már neki nem lehet gyereke.
- Nézd, hogy mosolyog. Szerinted megúszom a szülés utáni depressziót, ami akár a házasságunkat is tönkreteheti?
- Szerintem igen. Beszéltem az orvosoddal. Azt mondta, nagyon szerencsés férj és apa vagyok.