old fishies :: 2010. augusztus 09., hétfő, 15:19:21 :: 3 komment
fashion gastro eco

Mondom: jódot.

Nem olajat.

- vogue.it -

kakao :: 2010. május 31., hétfő, 05:58:30 :: 4 komment
love dialogue gastro

- Volt egy barátnőm, akit tényleg nagyon szerettem. Sok szép emlékem fűződik hozzá. Négy akkumulátorom merült le mellette (autó, UPS, laptop, riasztó), úgy értem, hetekre, az egyik tönkre is ment. Vele voltam együtt, amikor jött az inkasszó. Őrá hallgattam Máté Pétert három napon át.
- Emlékszem.
- Azóta is tartom vele a kapcsolatot. Legutóbb felhívtam, nosztalgiáztunk, és említettem neki, hogy épp kakaót iszom. Azt válaszolta, hogy ő is szívesen inna kakaót, csak sajnos nem engedheti meg magának. Csodálkoztam, hiszen nem olyan drága, xxx forint, csak meg kell főzni. Erre ő, hogy egy pillanatra elhitte, hogy tényleg kakaót iszom. És hogy gondolkodjak el, miért van az, hogy a valódi csokoládéból egy apró darab is súlyos ezrekbe kerül, holott az "csak" tiszta kakaó. Amelyik nem kerül annyiba, hanem fél kilója xxx forint, az igazából szárított marhavér. És hogy én is épp azt iszom, de ez nem baj, mert például háború idején lisztté őrölt lóból készült a kenyér. És a maga módján az is jó volt.
- Jézusom.
- Azóta persze más hangulatban eszem a csokis-meggyes joghurtot.
- Nem kell minden hülyeséget elhinni.
- Nem mondtam, hogy elhiszem. Csak már más szemmel nézek rá. Jut eszembe, lassan egy hónapja nem beszéltünk, fel is hívom, biztos mond valami hasznosat és érdekeset.

Körforgás a természetben.

progress :: 2009. június 22., hétfő, 00:30:54 :: 18 komment
lifestyle gastro

Kr. u. 2009 (elnézést kérek a buddhistáktól)
Főváros (elnézést a vidékiektől)
Buda (elnézést a pestiektől)
BAH csomópont (elnézést a külvárosiaktól)
Éhes voltam. (elnézést az etiópoktól)
Elindultam étterembe, gyalog (elnézést kérek az autósoktól és a nagycsaládosoktól).

Első étterem zárva, második zárva (délután öt órakor). Nem maradt más, mint a MOM park, ahol tapasztalt, nálam gyakrabban éttermező, válogatós kísérőm kiválasztotta a helyi éttermek közül a legjobbat.

Odamentem az emberhez, aki sütötte a pizzát, és megkérdeztem tőle, van-e olyan, amelyikre kizárólag marhahúst rak. Közben végigfutottam a szememmel az alapanyagokon, és láttam, hogy nincs, és nem is lehet. Mire ő rámnéz, jobb kezében hatalmas, rózsaszín gépsonkát tartva, és lassan válaszol:

- Marha? Ez a sonka szerintem marha... Vagy disznó? Nem tudom.

Leültem, és rendeltem bélszínt.

Kaptam negyven deka hátszínt. Annyi bélszín többe került volna, mint az egész étel. Rágós volt és ízetlen. Odahívtam a pincérnőt.

- Pedig az.
- Szoktam venni bélszínt. Gyakran meg is sütöm. Felismerem, ha szembe találkozom vele. Ez nem az.
- De az, csak ennél az egy ételnél vékonyra vágjuk. Oda is van írva.
- Akkor sem az.
- Ha akarja, kihozom a konyháról az alapanyagot, meg lehet nézni.
- Nem egészen értem, hogy ha kihoz a konyháról egy szelet valódi bélszínt, az milyen módon és milyen mértékben változtat a tányéromon lévő hús ízén és állagán.
- A színén is látszik, hogy bélszín.

Igen, ugyanis rózsaszín. Tehát nyers. A vékonyra vágott bélszín olajban két perc alatt barnára sül, tehát egyszerre vékony, rózsaszín, rágós és ízetlen bélszín nem létezik.

Kifizettem a többi ételt. A pincérnőnek adtam 25% borravalót, hogy értse, mi a baj. És hogy elsősorban nem vele volt.

Csak azt nem tudom, mi jöhet még ezután.