progress :: 2009. június 22., hétfő, 00:30:54 :: 18 komment
lifestyle gastro

Kr. u. 2009 (elnézést kérek a buddhistáktól)
Főváros (elnézést a vidékiektől)
Buda (elnézést a pestiektől)
BAH csomópont (elnézést a külvárosiaktól)
Éhes voltam. (elnézést az etiópoktól)
Elindultam étterembe, gyalog (elnézést kérek az autósoktól és a nagycsaládosoktól).

Első étterem zárva, második zárva (délután öt órakor). Nem maradt más, mint a MOM park, ahol tapasztalt, nálam gyakrabban éttermező, válogatós kísérőm kiválasztotta a helyi éttermek közül a legjobbat.

Odamentem az emberhez, aki sütötte a pizzát, és megkérdeztem tőle, van-e olyan, amelyikre kizárólag marhahúst rak. Közben végigfutottam a szememmel az alapanyagokon, és láttam, hogy nincs, és nem is lehet. Mire ő rámnéz, jobb kezében hatalmas, rózsaszín gépsonkát tartva, és lassan válaszol:

- Marha? Ez a sonka szerintem marha... Vagy disznó? Nem tudom.

Leültem, és rendeltem bélszínt.

Kaptam negyven deka hátszínt. Annyi bélszín többe került volna, mint az egész étel. Rágós volt és ízetlen. Odahívtam a pincérnőt.

- Pedig az.
- Szoktam venni bélszínt. Gyakran meg is sütöm. Felismerem, ha szembe találkozom vele. Ez nem az.
- De az, csak ennél az egy ételnél vékonyra vágjuk. Oda is van írva.
- Akkor sem az.
- Ha akarja, kihozom a konyháról az alapanyagot, meg lehet nézni.
- Nem egészen értem, hogy ha kihoz a konyháról egy szelet valódi bélszínt, az milyen módon és milyen mértékben változtat a tányéromon lévő hús ízén és állagán.
- A színén is látszik, hogy bélszín.

Igen, ugyanis rózsaszín. Tehát nyers. A vékonyra vágott bélszín olajban két perc alatt barnára sül, tehát egyszerre vékony, rózsaszín, rágós és ízetlen bélszín nem létezik.

Kifizettem a többi ételt. A pincérnőnek adtam 25% borravalót, hogy értse, mi a baj. És hogy elsősorban nem vele volt.

Csak azt nem tudom, mi jöhet még ezután.