Nincs jogosultságod (már) a komment módosításához.
burn after reading :: 2008. december 03., szerda, 20:33:58 :: 48 komment
cinema
Megújuló természeti erőforrásként tekintek a Coen-fivérekre: kiapadni képtelen tör rám újra és újra a kérdés, hogyan képes a világ értelmesebb fele úgy értékelni a műveiket, hogy nem a “tömény iszonyat” jelzőket járják körül.
Jóllehet, a filmkritika szubjektív műfaj, más emberek nézőpontjait nem lehetetlen megértenünk. A Star Wars, bár cseppfolyós gyötrelem, szakmai és emberi szempontokból védhető. Ismerek olyat, aki szerint a Gladiátor rossz film, de felnőtt, rugalmas, a világ sokszínűségét tisztelő emberként nem kritizálom a kelleténél gyakrabban az ágyban elképesztően jó nők eseti, felületesen formált véleményét.
A Coen munkásság zengő dícsérete mégsem enged belenyugvást.
Ezek a filmek másik bolygón játszódnak.
Kezdjük az elején. A mi világunkban a rossz jelenléte permanens. Leomló épületek gyűrnek maguk alá embereket. Bármerre indulunk, előbb-utóbb levegőt hasító fémtől szakad a hús és recseg a csont. Vírusok és baktériumok pusztítják a lelkünket őrző szent kelyhet. A szexuális együttlétek jelentős hányadát ellenzi az egyik résztvevő, a többit jobbára egy harmadik fél szenvedése és fájdalma árán követik el. Tegnap megkarcoltam az új telefonom. Rozsdás szögekkel ütöttük át Teremtő egyszülött fiának gyógyító kezét. Szellemünket bukott angyalokból támadt szörnyeteg démonok marcangolják cafatokra. Egy távoli szigeten feltámasztott dinoszauruszok falnak fel minden odatévedő turistát, és tudjuk jól, hogy egy szörnyűséges napon a Ripley nevű nő meg fogja szülni a félig ember alient.
Ám van valami, egy aprócska tény, ami ismeretlen a Coen-testvérek előtt: a világunk, akár a legócskább kínai étel, alapvetően édes-savanyú. Időnként jó is történik velünk. Időnként köttetnek barátságok, szövődnek szerelmek, vagy egyszerűen valaki ránk mosolyog. Reménykedünk a holnapban, várjuk a postát, és bízzuk, létezik gondviselés. Tapasztalati tény, hogy nem minden almát szörnyű féreg foga rág. Néha mi harapunk bele elsőként.
Ám a Coen világban minden negatív. Ha valaki szerelmes lesz, belehal, ha pénzt talál, belehal, ha álmodik, belehal. Jó kizárólag azért történik, hogy rossz legyen. Egyedül a sötét szándék vezet sikerre. Néha még a semleges. Úgy értem, nem eredendően sötét. Maga a sötét erő céltalan, mert ez a hely teljességgel nihilisztikus. Rosszabb, mint a pokol. Ott legalább okkal szenvedünk.
A Coen filmekben nincsenek okos emberek. Alapvetően mindenki átlagos vagy ostoba, és mindegy egyes szereplő antipatikus. A szerepek közhelyesek, az ezerszer látott karakterek nélkülöznek minden új információt, és a történet – a negatívumon kívül – teljességgel mondanivaló nélküli. Az egész mű egy az egyben undorító, torz, valótlan, céltalan és alaptalan.
Természetesen léteznek kategorikusan rosszabb alkotások, mint bármelyik Coen – de azokról nem írnak ennyi felfoghatatlanul, elfogultan jó kritikát. Azok nem kapnak hat Oscart, és azokban nem játszik Clooney, Malkovich, Pitt, Swinton. (Mindegyikük zseniálisan.)
Az Oscart Amerikában osztják, abban az országban, ahol ha a “hogy vagy?” kérdésre nem “szuper” a válasz, már nem számítasz normális embernek. Ilyen környezetben a fájdalom, a balsors és a negatívum exponálásának sikere valahol érthető.
Magyarországon, ahol a bátran, jólesően panaszkodunk, felfoghatatlan, hogy mi jót, mi örömet képes bárki találni a Burn After Readingben.
A Van Helsing óta először jöttem ki* moziból.
(*: természetesen írás előtt végignéztem)
bonus content
2008. 12. 03.
21:06:24
2008. 12. 03.
22:53:40
Ezt a filmet nem láttam, de a Nem vénnek való vidékre is célzol most, és azt igen. Annál nem nagyon lehet ez se sötétebb. Rossz lenne, ha minden film és minden könyv ilyen sötét lenne, de nem az.
2008. 12. 03.
23:36:36
a film még jobb.
2008. 12. 04.
02:19:23
kiváló, empatikus, "emberi", értékekkel is rendelkező, ugyanakkor átlagos, esendő, hétköznapinak tűnő emberek életének bemutatása már sokkal nehezebb feladat. hiszen ide soroljuk magunkat, tele vagyunk vélt vagy valós elképzelésekkel ezen hozzánk közel álló világról. az "átlagos" hétköznapi hősökről készült filmet már ebbe a világunkba kell beleillesztenie a rendezőnek, úgy, hogy hiteles legyen számunkra. ha ez sikerül neki, akkor csodálatos élménynek, szép történetnek vagy megrázó valóságábrázolásnak, ha nem sikerül, és nem értjük a darabot, akkor művészfilmnek nevezzük.
abszolút jelentéktelen, gyarló kisemberek életének bemutatásához kevés rendező mer nyúlni. ezek világának már a létét is nehezen fogadjuk el, realista bemutatását meg különösen, hiszen önkéntelenül is tudjuk, amit nem merünk bevallani még magunknak sem: valójában mi leginkább ők vagyunk és nem a magunknak bebeszélt "hétköznapi hős". a sok-sok gyarlóságunkkal, szánalmas, nevetséges hétköznapi életünkkel és problémánkkal. minimális számú (vagy nulla) valódi pozitív értékkel.
a kevés rendezők egyike a coen páros, akik rendkívüli humorral és stílussal merik bevállalni az igazán kisemberek életének közvetítését. egész életművön áthúzódó, hasonlóan humoros, zseniális szemszögből elemzett "valódi" esendő kisemberek életét feldolgozó darabokat talán csak kaurismäki tett le az asztalra.
s ebben a műfajban kár keresni a röhögő görccsel párosuló, zsebkendőszaggató happy endeket, a pzspusztító katartikus drámai befejezéseket, az elvarrt szálakat, a mesebeli szerelmeket. azokat egz másik filmben adják.
elismerve coenék abszolút zsenialitását, én speciel haragszom rájuk, mert "az ember aki ott sem volt" óta semmi eredetit, ütőset nem raktak le az asztalra. csak a régi darabjaikat variálgatják új köntösben. profi munkák eyek is, de a burn after reading is korábbiak képi és hangulati világára épül, a szokottnál is gyengébb történetszálakkal, cserébe kisemberként brillírozó megasztárokkal. természetesen a coen rajongóknak hibái ellenére is kötelező film.
10/7
ja, és a gladiátor tényleg szar, ezerszer megrágott blődli. (pedig nem is vagyok az ágyban elképesztően jó nő)
2008. 12. 04.
08:06:37
2008. 12. 04.
10:01:05
2008. 12. 04.
16:22:18
Szívhez szóló soraidat olvasva, Mister, azon tűnődöm, miért nem lettél politikus. Rendszertervező-projektmenedzser munkakörben soha nem tehetsz annyit a kisemberekért, mint ha végre felvállalnád küldetésedet. Egyenes kiállásod lenyűgöző. A te hangod az első a blogomon, amely a kisemberekhez szól, hisz engem a kisemberek nem érdekelnek. Kizárólag vélt vagy valós szuperhősökkel tárgyalok. Végre valaki betömte a tátongó piaci rést.
Elkezdtem összeszedni az elmúlt évek kisemberes filmjeit (a Once jutott először eszembe), hogy megvizsgálhassam a kérdést: az ő életükben vajon tényleg minden olyan, mint a Coen filmekben? Úgy értem, vegyünk egy kisembert, akit kirúgnak a CIA-tól alkoholproblémák miatt, és a vörös Lexus-szal furikázó átlagfelesége még a válás előtt kizárja a lakásból, így egy yachton kell laknia (kisember – kishajó). Közben a feleség szeretője pisztolyával szétloccsantja a szekrényben rejtőző testépítő munkás agyvelejét, aki bringával érkezett, hogy a számítógépről lementse a balkáni titkosszolgálati anyagot, ahogy az veled vagy velem hétköznapokon történni szokott. Ezek után kisemberünk a tóba dobja a kisholttestet, majd eltűnteti a szekrényt a szétkent aggyal és a véres ruhákkal együtt, úgy, hogy a naponta négyszer átöltöző nő mindezt nem veszi észre, majd megtámad az utcán egy magánnyomozót, leteríti a földre, és kiveri belőle, kinek dolgozik. Később az egyes számú kisember a pincében szíven lövi az ötös számút, aki szintén a titkos anyagokért jött be abba az idegen házba, ahol korábban az alkalmazottja eltűnt. A szíven lőtt, vért spriccelő, ötvenéves ember felszalad a létrán, és az utcára menekül, ahol egyes számú “közülünkvaló” baltával szétveri, majd lelövik őt is. Az átlagpolgár nő, aki hat-nyolc plasztikműtétre gyűjt, az orosz nagykövetséggel tárgyal titkosszolgálati anyagokról, majd felajánlja a CIA-nak, hogy hallgat, ha a műtétjeit fizetik. A CIA nem mer alkudozni vele, inkább fizet.
Mari néni persze minderre csak legyintene a piacon.
Még egy kérdés: szerinted a kisemberek világában minden annyira borzalmas véget ér, mint Coenéknél, vagy ez csak a zsenialitás jele?
PS: csótányokhoz is nagyon kevés rendező mer nyúlni, kizárólag a legbátrabbak, mert nem garantált a siker.
2008. 12. 04.
16:47:53
mindezek után ugye nagyon durva lenne azt állítanom, hogy a filmben felfedezni véltem mind a te jelenlegi, mind az én hétköznapi karakteremet?
(ne, most ne hívj, mert rögtön interjúzok. majd este.)
2008. 12. 04.
17:10:11
Nem válaszoltál a fő kérdésre: szerinted a hétköznapi és a Coen világ összemérhető mértékben sötét és nihil? Az írásom erről szólt, nem a szereplők méretéről.
2008. 12. 04.
18:25:55
2008. 12. 04.
19:15:17
2008. 12. 04.
19:42:44
2008. 12. 04.
20:40:28
Van, aki kurvázik, hogy legyen 2 önfeledt órája. Mások olcsóbban oldják meg, és beülnek egy moziba.
2008. 12. 04.
20:41:17
***SPOILER***
Első évadban az összes szereplő a napfogyatkozás előtt már birtokában volt képességének. Sőt. Lenyűgözve bámulták a jelenséget. Japántól Amerikáig.
A harmadik évadban, hogy-hogynem megint történik egy napfogyatkozás. (Persze teljes ez is, de csak Amaerikában.) Most viszont az emberek rá se bagóznak, Sureshen kívül nem is nagyon érdekli őket a dolog. Pedig kéne, mert a képességeik addig eltűnnek amíg a Hold a Nap előtt elvonul. Ebből is látszik, hogy nem volt jó ötlet bevonni a nézőket a történetírásba.
***SPOILER***
Más: Mage, tudnál valamit kezdeni ezzel a szövegdobozzal? Már korábban is akartam volt szólni, hogy kicsit dühítő amikor az egeret mozdítva mindíg visszaugrál az elejére.
2008. 12. 04.
20:50:31
2008. 12. 04.
21:23:10
2008. 12. 04.
21:59:31
2008. 12. 05.
01:20:26
2008. 12. 05.
01:21:13
2008. 12. 05.
01:36:15
2008. 12. 05.
03:43:09
2008. 12. 05.
08:19:28
2008. 12. 05.
12:43:16
2008. 12. 05.
12:54:25
2008. 12. 05.
15:06:08
2008. 12. 05.
15:58:32
Ha bebújnak a szekrénybe, vagy félnek a diktátortól, az nem fantasy, hanem mese.
A beszélő oroszlán, a sehol nem dokumentált, kanáritól rettegő troll és a látens meleg, skizofrén varázslófiú nem szerepelnek fantasy filmekben.
Ettől még lehetnek jók.
2008. 12. 05.
16:02:13
2008. 12. 05.
16:12:05
Igen, a földi filmek mesék.
2008. 12. 05.
17:21:42
Eddig mindig lebeszéltem magam arról, hogy beleszóljak az eszmefuttatásaitokba, de most egy nagyon érzékeny terület került a középpontba.
A M.A.G.U.S. kimaradt.
Csak ennyit szerettem volna.
2008. 12. 05.
17:26:22
2008. 12. 05.
18:58:24
Ott ugye abból indultunk ki, hogy minden ember mellett van egy állat, aki a lelkét testesíti meg. Egyik barátom, Ariel (haha), babát vár, és névkeresés folyományaként bukkantak az Animára, mint női névre. Na lényeg a lényeg, hogy kacifántos úton eljutottak odáig a fent említett film láttán, hogy egyiptomi kultúra, ami gyakorlatban erről szól.
2008. 12. 05.
20:14:21
Mamzi: Az arany iránytű nem fantasy. Én végigszenvedtem az első részét, barátnőmmel. Az egyetlen értékelhető jelenet amikor a jegesmedve letépi a másik állkapcsát.
Egyébiránt gyereknév kereséskor gondolnak a szülők arra, hogy annak a gyereknek azzal a névvel kell élnie? Külön kedvencem a Napsugár. 70 évesen csoszog be majd a boltba csirkefarhátért, és az eladó ráköszön: "Csókolom Napsugár néni." Vagy ne menjünk ennyire messzire, elég csak egy játszótérre vagy óvodára, általános iskola alsó tagozatára gondolni ahol a nyakamat rá, hogy élcelődés célpontja lesz a neve.
2008. 12. 05.
20:27:17
2008. 12. 05.
20:49:29
2008. 12. 05.
22:41:44
Persze a Kovács Szamanta Denis címet viselő gyermekek helyében nem lennék - még úgy 20 évig, mert aztán tapasztalataim szerint az embernek sok vesződést megér, hogy ne egy mezei Tóth Zsófi legyen.
2008. 12. 05.
22:46:23
2008. 12. 05.
22:52:48
2008. 12. 05.
22:53:11
2008. 12. 05.
23:27:17
egy ennyire liberális blogon félve merem kimondani, de pl. az én szakmámban kifejezetten jól jön egy goldstein vagy egy schwarcz név. ilyesmire gondoltál?
2008. 12. 06.
00:39:43
2008. 12. 06.
05:42:51
2008. 12. 06.
14:34:23
ügyintézővel, eladóval vagy megbeszélésen egy partnerrel váltott néhány szemvillantás és szócsere alatt nekem például azt is el kell dönteni, hogy érteni fogja e a nevem ha kimondom és a lehetséges négyféle írásmód közül vajon melyiket fogja választani.
ha nem valami hivatalos, illetve tartósan megőrzendő helyre kell a kilétem és nem látom a partnerem szemében/szavaiban a szikrát, hogy elsőre megértse a nevem, akkor szoktam magam kovács pálként definiálni. (itt és most szeretnék minden kovács páltól elnézést kérni)
mindketten jól járunk. nekem nem kell háromszor tagoltan elmondani a nevem, ő meg gyorsan végez vele.
ha úgy döntöttem, hogy valódi nevet kap a kérdező (mert pl. máskor is fogok vele találkozni vagy muszáj), akkor a helyesírásával már végképp nem foglalkozok. az "ugye jól írtam le?" kérdésre, általában egy odapillantás nélküli "tökéletesen" szokott lenni a válaszom.
2008. 12. 06.
17:57:00
"Az Oscart Amerikában osztják, abban az országban, ahol ha a “hogy vagy?” kérdésre nem “szuper” a válasz, már nem számítasz normális embernek." folyt.:
link
"Fowler és munkatársai a vizsgálatba bevont személyeknek négy lehetőséget kínáltak fel időről-időre, saját helyzetük értékelésére: "bizakodtam a jövőben"; "boldog voltam"; "élveztem az életet"; "úgy éreztem, vagyok olyan jó, mint mások"."
Bizony-bizony nincs közte olyan, hogy 'kösz megvagyok', 'vegetálok', 'még épp működöm', 'haggyálógvavászka'...stb
2008. 12. 06.
18:39:42
2008. 12. 07.
10:19:23
link
2008. 12. 07.
14:29:56
2008. 12. 07.
22:12:14
2008. 12. 10.
11:19:18
"Az egész mű egy az egyben undorító, torz, valótlan, céltalan és alaptalan" - alighanem ez volt a rendezők célja, szóval ebbe kár belekötni. inkább el kéne gondolkodni, h miért lett ilyen.
Itt bővebben: link