when :: 2013. május 25., szombat, 00:36:57 :: 42 komment
dialogue health social
- Szép jó napot, másfél éve őrzöm ezt a rózsaszín papírt, és ma kitöltöttem és behoztam, mert végre külföldre költözöm. Tessék.
- Ez már megszűnt.
- Hogyhogy megszűnt?
- Március elsejétől.
- És most mi lesz?
- Van helyette új. Tessék.
- Ez is rózsaszín. De nincs rajta olyan négyzet, hogy külföldre költözöm.
- Nincs.
- Akkor ez nem jó lap. Odaadom ezt.
- Jó, én meg ledarálom. Így.
- De hát másfél éve őriztem. Simán behozhattam volna előbb is, csak nem akartam csalni. Miért nincs ezen olyan, hogy külföldre költözöm? A fél ország külföldre költözik.
- Vagy még ilyet tudok magának adni. Ezt kitölti, és odaadja nekem a személyi igazolványát és a lakcímkártyáját, és azokat is ledarálom.
- Tessék?
- Ha külfölön akar letelepedni, el kell vegyem a lakcímkártyáját és a személyijét.
- Ne vicceljen már. Gondolja, hogy állandó lakcím nélkül fogok emigrálni? Biztos örülni fognak nekem odakint a bankban.
- Használhatja a kinti lakcímét.
- Igaz. Első nap bejelentkezem abba a kastélyba, amelyet egy internetes aukción vásároltam. Vagy elintézi valamelyik komornyikom. Tessék elképzelni, az nem úgy megy, hogy az ember egy nap alatt vált országot. Főleg, ha vállalkozása van. Ennek a rózsaszín lapnak az volt az értelme, hogy ha bejelentem, hogy külföldre költöztem, nem küldözget leveleket nekem az önkormányzat, amit egy vadidegen - az új bérlő - kap meg helyetttem, továbbá az ajánlott levél át nem vétele nem számít átvételnek, tehát nem büntethetnek meg olyan levél alapján, amit nem vettem át, szemben azzal, ha itt lakom, és nem veszem át. Nem akarok eltűnni végleg, van itt cégem, egyszerűen jelezi szeretném az országnak, hogy nem áll módomban két naponta a postára rohangálni.
- Átveheti az édesanyja.
- Azt ön honnan tudja? Mellesleg, ha valaki átveszi helyettem, az még rosszabb, mert azzal elismeri az átvételt, de aztán nem intézkedhet helyettem a hivatalokban. Ez a "külföldi letelepedés"-rovat direkt azért szűnt meg, hogy a külföldre költözőket szívassák?
- Nem.
- Még egy utolsót akar rúgni utánam az ország. Élvezzék ki, mert ennyi volt.
- Nem értem, mi a baj azzal, hogy leadja a lakcímkártyáját és a személyiét.
- Mondok extrém példát. Bár eszem ágában sincs befeküdni egy magyar kórházba, azért nem lenne megnyugtató érzés, hogy nem is tehetem meg.
3 nap múlva:
- Szia anya. Kérlek, hozz két palack ásványvizet az XY kórházba.
- Miért, ott vagy?
- Nem. Dehogy vagyok ott. Pont azért kell neked odavinni, mert én nem érek rá, de szeretnék adni nekik ásványvizet. Arra gondoltam, hogy te simán beugrasz vele. Add oda valamelyik nővérnek vagy betegnek.
- Bent vagy?
- Vagy nekem, ha mégis ott lennék.
- Nem vagy jól?
- De, ragyogóan érzem magam, ezért is feküdtem be a kórházba. Sokkal könnyebb elviselni így, mint ha még rosszul is lennék. Az orvosok is örülnek, hogy végre egy makk egészséges beteg. Alig lesz vele gond. Van még kérdés? Esetleg kérdezhetnéd azt, hogy buborékos legyen-e, vagy mentes. Mentes. Köszönöm.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek.
- Dehogy haragszom, jó, hogy felkeltettél. Éppen a földöntúli szerelmemről álmodtam. És ha bármi másról álmodtam volna, akkor is ezerszer jobban éreztem volna magam, mint most, hogy ébren vagyok, és forog velem a szoba. Sárkánypikkelyek borították a testét. Gyönyörű volt. Nehezen tudom most ezt elmagyarázni. Ne haragudj, arra végképp nincs erőm, hogy nézzem, hogy mennyire aggódsz. Majd szólok, ha meggyógyultam. Köszönöm a vizet.
- Ez milyen gyógyszer?
- Gyomorvédő.
- Mi az, hogy gyomorvédő? És mitől védjük a gyomromat? A nevét szeretném tudni. Annyi van ráírva, hogy F20.
- Vegye be.
- Köszönöm, jól van a gyomrom. A szédülés miatt hányok. Mondtam.
- Nem tudok magának paleo ételt adni.
- Nem is kell. Ha tudnék enni, nem feküdnék itt.
- Ez milyen infúzió?
- A hányinger ellen.
- De mi ez? Szteroid? Nyugtató? Antibiotikum? Nem akarom.
- Nem tudom a kémiai összetételét.
- A neve bőven elég lenne. Van internetem. Így nem kérem, csak rosszabbul leszek tőle.
(Háromszori kérésem ellenére bekötötték az infúziót, amiről utólag kiderítettem, hogy morfiumfüggők és altatásból ébredők kapják. Utána voltam igazán rosszul.)
- Na jó, hazamegyek.
- Szó sem lehet róla.
- Nem tudok vitatkozni. Le kell ülnöm. Sajnálom.
- Még nem tud járni sem.
- Ha tudnék, rég elhívtam volna randira. Illetve nem, mert már Svájcban kellene lennem. De azért örülök, hogy láttam.
- Írok magának kilépő papírt. Arra a fél napra, ami után visszahozza a mentő.
- Valami érdemi vizsgálatnak örültem volna, ha már bent fekszem. A térdem ütögetésén kívül. Nem mintha rossz lett volna.
- Tizenharmadikára beírjuk MR-re.
- Két hét múlva? Azt se tudom, emerre vagy amarra forog velem a szoba, de két hét múlva menjek MR-re. Addigra háromszor meggyógyulok. Hol írom alá?
- Onnan tudom, hogy mennyire rosszul voltál, hogy egyetlen rossz szót nem szóltál a kórházra.
- Miért, milyen volt?
- Rettenetes.
- Nem sokat láttam belőle.
- Találd ki, mit mondtak az okos barátaim. Az egyik fele azt, hogy "Ugye-ugye, sok volt a paleo. Csak kéne enni kenyeret. Abban van a vitamin."
- B van benne, nem?
- Persze. A világűrhöz képest egész sok B vitamin van a kenyérben. Pont annyival több, mint a kenyérhez képest a májban. És mint amennyivel több a májhoz képest abban a vitaminban, amit naponta szedek. És ami így tökéletes mennyiségben van jelen a véremben, látszik a leleteimen, mégis beadták injekcióban, hátha használ alapon. Meglepő módon nem használt. Azt hiszem, sorsolással választanak hatóanyagot. Vagyis nem, mert az segítene előbb vagy utóbb.
- És a másik fele mit mondott?
- Amit te. Hogy: "velem is volt már ilyen. Feküdtem, és nem tudtam megmozdulni sem. És azt hittem, úgy maradok. Rettegtem. Ez a pánikbetegség. Tényleg létezik". Értem én, hogy nem kell az összes tünetet produkálni ahhoz, hogy meg merjük kockáztatni a diagnózist. De azért nulla darab tünetre alapzni több mint meredek. Például: kimaradt belőle a pánik. Ez nem baj? És kimaradt az összes többi tünete. Csak mondom.
- Akkor mi bajod volt?
- Azon kívül, hogy 246 forint volt a svájci frank? Nem tudom. Talán látnom kellett még egyszer közelről, hogy honnan megyek el. És mielőtt te is feltennéd a legrémesebb és legértelmetlenebb kérdést, hogy "mikor?". Amikor kész leszek.
can't hide :: 2013. március 13., szerda, 16:49:40 :: 0 komment
dialogue
- Tehát hol laksz?
- Az utca felől nézve nem látszik. A finneknek van erre saját szavuk, most nem jut eszembe. Amikor a ház mögött fekszik egy kisebb ház.
- Igen, tudom. Ősi, finn szó, jelentése: “Kislányom, felhúztunk egy kunyhót neked a kert végére. Elmúltál 25, mostmár tűnj el innen láb alól.” Kifejező nyelv a finn. Neked meg nehéz életed lehet.
- Nem a szüleim háza, hanem egy szálloda mögött van.
- Még nehezebb.
- És kintről nem látszik.
- Biztos lehetsz valaki. Ismerem az ilyet. Akinek nem látszik a háza. Egyszer felmentem tanulni egy budai hegyoldalba.
- Miért?
- Otthon tanulni szinte lehetetlen. Folyton jönnek az emailek.
- És az zavar?
- Hogy ne zavarna. Totál kizökkent a tanulásból.
- Miért nézed meg?
- Dehogy nézem. Normálisan vagy? Ha az ember olvasni vagy tanulni akar, miért nézné az emailjeit?
- Akkor?
- Attól, hogy nem nézed, még jönnek. Röpködnek a fejed mellett a levegőben össze-vissza.
- Telepatikusan olvasod őket?
- Az még hagyján. Hatnak rám. Ebből is látszik, mennyi mindent félrekezel a pszichiátria. Voltaképp nincs olyan, hogy bipoláris depresszió. Csak olyan van, hogy az egyik pillanatban elrepül melletted egy “Szeretlek, örökké a tiéd vagyok”, a másik pillanatban elrepül melletted egy “Minden jót”. Hogy ne ugrálna tőlük a hangulatod? Minimális empátia esetén a szomszéd nevére küldött állásinterjú-válaszra is reagál a limbikus rendszered. Aki nem érzéketlen állat, arra hat. Ezért mentem fel a hegyre. Ott ritkábban járnak a levelek.
- És egy padon tanultál a fák alatt?
- Dehogy. Az autóban olvastam.
- És így lehet tanulni?
- Nem, mert jöttek a rendőrök. Egy zsákutca végén parkoltam, alattam a hegyoldal, fölöttem a fák. Azt hittem, senkit nem zavarok, esetleg a mókusokat. Majd viszek nekik mogyorót. Negyed óra múlva kint volt a rendőrség, távcsővel figyeltek, leolvasták a rendszámomat meg minden. Húsz percig néztek, mielőtt elmentek.
- Kihívták őket?
- Rájöttem, hogy igazából egy telek előtt parkolok. Csak nem látszik a ház. Akarom mondani, a villa. Az feljebb volt, a lugas és a fák mögött. A kaput is keresnem kellett a szememmel. El volt rejtve. Az ilyen helyeken a fontos emberek laknak, tudod. Őrzi őket az állam. Neked kijönnek a rendőrök, ha programnyelvet tanul valaki a házad előtt?
- Ők a vállalkozók.
- Na, hát pont ezért mentem oda tanulni. Hogy ragadjon rám a vállalkozóságból.
this, edward, is thy deed :: 2013. március 12., kedd, 23:42:56 :: 15 komment
dialogue
- És akkor bementem a bioboltba, és azt éreztem, amit mindig érzek, amikor bioboltba megyek.
- Hogy azonnal venned kell egy paleo csokitortát?
- Hogy szükségem van egy ágyra. Rá kell feküdnöm, felhúznom az ingujjamat, tűt döfni a vénámba, és adnom kell a lányoknak fejenként fél liter vért.
- Hogyhogy?
- A bioboltban dolgozó nők 95%-a vega. Ez ilyen járulékos ártalom náluk. Úgy festenek, mint leukémiás búcsútábor a végső besugárzás után egy nappal. Négyzetméterenként 0.4 darab vörösvérsejt. Nem értem, hogy nem ájulnak el percenként. Tudod, ők azok a vegák, akik azért nem esznek húst, mert izgatja őket az agresszió. Izgatja őket, hogy gyilkosok között élnek. És hogyan tudnád nap mint nap egyre több gyilkossal venni körbe magad, ha nem úgy, hogy mindenkit annak nevezel, aki normálisan táplálkozik? Jó szokásomhoz híven mondtam is az egyiknek, hogy:
"Milyen kár, hogy nincs itt semmi hús".
"De hát van".
"Tudom, de én a hús alatt korántsem szóját értek. És a legkevésbé sem tofut. A mangalica-szalonna sem hoz lázba. A friss, illatos, véres hús igen."
"Szólni kell a beszerzésnek. Kihívjam?"
- Ezen elcsodálkoztam. Öt éve járok oda, soha nem szóltak, hogy lehet ilyet, holott rendszeresen panaszkodom - mindenki foglalkozzon azzal, ami jól megy neki.
- Talán eddig nem árultak.
- Tágra nyílt a szemem a kínálat láttán. Gondolkodás nélkül rendeltem 4*40 deka hortobágyi szürkemarhát.
- Kíváncsi vagyok, milyen lesz.
- Itt van előttem. El akartam készíteni, csak nincs hozzá hely. Túl sokan vagyunk a konyhában.
- Vendéged van?
- Igen. Állatok.
- Velük én is könnyebben megértetem magam. Milyen állatok vannak nálad?
- Ma kellett visszamennem a boltba a rendelésért. Nyitás után fél órával ott voltam. Belépek az ajtón, mire rám mutat az egyik fehér fejű nő:
"Te jöttél a húsért, ugye?!"
"Vége mindennek. Lebuktam" - gondoltam.
"Te tetted ezt, király!" - mutatva rám, dalolta száz, a biobolt dalát, de egy se bírta mondani, hogy nem vagyunk vegák.
"Hozzátok a húst! Itt van!"
- Úgy néztek rám, mint egy gyikosra. Ketten körbeálltak, elvezettek a beszerzéshez, az egész bolt 30 négyzetméter, biztos eltévedtem volna. A harmadik a kezembe nyomta a bűnjeleket. Tetteim súlyát rettentőnek éreztem. Gyanúsan nehéz volt a csomag. És nagy. Pakoltam rá gyümölcsöt, persze, velük mérettem le egyesével. A tömegmészárosok lelki nyugalmával akartam kiélvezni minden másodpercet, aztán fizetni mentem. Családfenntartó koromban megtanultam, hogy tetszőleges kosárra pillatva +-500 forintra tudjam, mennyibe fog kerülni a bevásárlás. Ez úgy tízezer forinttal került többe a kelleténél, nem tudom, miért nem kérdeztem rá. Hazajöttem, bevágtam az egészet a hűtőbe, és irány Eger. Eltelt két nap, előveszem, kibontom, szerinted mi van benne?
- Na?
- Az összes hús. Annyira nem bírták elviselni a közelségét, hogy odaadtak nekem mindent, amijük volt, csak vigyem. Az egész rendelést. Kíváncsi lennék, mit szólt a többi vevő, aki egy hetet várt az árura. Most itt állok, nézem, és tűnődöm, mi legyen vele. A marha oké, de erre itt az van írva, hogy bio racka juh. Az milyen állat?
- Az jó. Füvet eszik.
- Azt se tudom, mi az a juh. Bárányra tippelnék, de a bárány szelíd, ez meg nyilván vadállat, írja is a költő: "Vadakat terelő juhász leszel". Megnézem a google-n... Hm... Ez egész jól néz ki. Szarva is van, nagy bundája, meg minden. Hogy kell megsütni? Mi ez amúgy, szarvas bárány?
- Az.
- Mióta van a báránynak szarva? Ez a világ is hová fajult. Nem ebben van a sok faggyú?
- De igen. Vannak mindenféle trükkök rá...
- Hol a bor? Vörösbort öntök bele, és jó lesz. Kelleni fog egy üveggel.
- Te már ittál?
- Hogy a fészkes fenébe ne ittam volna meg fél üveg tequilát? Mit kellett volna tennem, miután ledaráltam 3 kg szürkemarhát a legnagyobb lábasomba, és a másik szatyorból előkerült egy rackajuh? Az ilyet az ember nem bírja el józanul. Húst látok, ha előre nézek, húst látok jobbra és balra, és ha hátranézek, ott is hús van. És csont. Egy nagy halom csont. Hogy került hozzám ennyi halott állat? Igazuk van a boltban? Mészáros vagyok?
- Kezdem érteni, miért emlékeztetsz időnként az Alkonyat című film főszereplőjére. Mikor ettél utoljára vért?
- Tudtad, hogy a fiatal, tiszta nőnek borjú illata van? Ez meg olyan középkorú nő ajka illatú. Leszámítva a faggyút. Azt kifőzöm belőle.
- Pörköltnek szokták elkészíteni.
- Az lesz. Csak tudnám, hogy készül a pörkölt. Kömény kell bele, ugye? Talán túl sokat ittam. Nem érdekel már a főzés, megeszem nyersen. Olyan szép. Nézem a képet róla, és egyre jobban kívánom. Hiába van szarv a fején, ártatlan. Racka juh. Tetszik. Nyers, puha, friss hús. Akarom. Akarom.
matrix vs. kill bill :: 2013. február 28., csütörtök, 00:40:59 :: 0 komment
cinema dialogue
- Gondolkodtam, hogy számomra miért inkább a Kill Bill a kedvenc, mint a Matrix.
- Mindkettő szerelmes film. A Matrix arról szól, hogy a férfi és a nő vállvetve harcol a világ ellen. Ketten együtt legyőzhetetlenek. A Kill Billben az egyik szerelmes megöli a másikat. Én a konstruktív, a világ ellen harcolós párkapcsolat híve vagyok. Te meg nem.
- A Kill Billben az is benne van, hogy onnantól, hogy a nő teherbe esik, a férfi már csak a második legfontosabb lehet számára. És ez igaz.
- Pontosan. Épelméjű férfi ezért sem akar szaporodni.
- A Kill Billben a férfi főszereplő okos. A Matrixban viszont azt mondja az Orákulum Neonak: "mostmár értem, miért tetszel neki annyira... nem az eszed miatt."
- Persze, mert annyira jó lenne, ha semmit nem kellene kimondaniuk. Úgyis olyan sok ember érti, miről szól a Matrix. Képzeld el, hogy Neo csak annyit közöl az Orákulummal: "Igen. Világos. Mindent értek. Akkor csináljuk is." Onnantól csak verekedne az ügynökökkel órákon át. És megsemmisülne a legvégén. Eleve úgy volt, hogy Will Smith játssza a főszerepet. Mennyire lenne hiteles, ha ő bármi okosat mondana? Édes drága jó Istenem, köszönöm, hogy nem vállalta el.
- Abban a kontextusban mondja az Orákulum, hogy Neo nem túl okos, hogy Trinity szerelmes belé, de ő nem veszi észre.
- Kevés férfi állt kétszer sorba, amikor az EQ-t osztották. Azt a néhányat is azonnal lemetroszexuálisozzátok.
- Bill szépen beszél. Szeretem hallgatni.
- Ő igen. De a csaj? Csak gyilkolni megy. Ahhoz, hogy érdemben megszólaljon, igazságszériumot kell belefecskendezni. Utána is csak annyit mond: "Azért jöttem, hogy megöljelek."
- Igen. De ez reális.
- Persze, reális. Én viszont az okos nőre bukom. Aki mond valamit érdemben.
- És mit mond?
- Hogy nincs szabad akarat. A Matrixban van okos nő, a Kill Billben nincsen. Tény, hogy a Matrixban se Trinitynek hívják. Az okos nő sajnos 60 éves cukros néger. A neve: Orákulum.
- És egyszer meg is hal közben.
- De feltámad. Nem csak okos, erős is. Ez van. Ha nővel akarok beszélgetni, marad a gerontofília. Férfival meg ritkán akarok.
feminism :: 2013. február 10., vasárnap, 16:09:07 :: 21 komment
dialogue
- Persze, neked való hely, de azt ne gondold már, hogy a demokrácia őshazája. Őrzik a nácik pénzét a barlangjaikban. Állig felfegyverkezve. Rend van. Jól fogod érezni magad ott.
- Hogy ne lenne demokrácia, ha mindenről népszavazás dönt?
- 1973-ban kaptak a nők választójogot. 1973-ban, érted? Mi nem sokkal azután születtünk.
- Komolyan? Tehát te már újszülöttként szavazhattál volna?
- Igen. De mondom, jó ország, csak hát a nők nem szavazhattak 1973-ig.
- Te voltál szavazni 2010-ben?
- Igen, voltam.
- És jó érzéssel töltött el, hogy szavazhatsz? Volt kire boldogan szavaznod?
- Most tényleg ezzel jössz? Nem volt jó, de az fontos, hogy szavazhatok.
- Azért jutottunk ide, mert a nők össze-vissza szavaznak.
- Ti is.
- Aha. És itt mióta lehet szavazni?
- Húsz évvel korábban, mint ott.
- Szóval már az ötvenes években lehetett?
- Igen.
- És te kire szavaztál volna Magyarországon az ötvenes években? Vagy mondjuk a hetvenes években? Na, melyik pártra? Ugye. Itt a férfiak is csak 1990-ben kaptak valódi választójogot. Ott meg van olyan bankjegy, amin nő látható.
- Persze.
- Itt van, nézd meg, odatartom a kamera elé. Az ötven frankos. Hm, pont a szopó bankjegyen van nő. Jellemző. Úgy értem, ennyit kapnak svájcban a magyar kurvák egy szopásért. Azért van tele a váltó ötvenessel.
- Ez nem is nő. Ezt benézted.
- Hogy ne lenne nő? Ide is van írva: Cinquanta Franchi. A Franchiska női név. Vagy a Bianca. Tuti nő, emlékszem.
- Ha ez nő, akkor át lett operálva.
- Na jó, az igazi neve apró betűs: Sophie Taeuber-Arp. Táncos-festő-matematikus. Ott rákerülhet bohém nő a bankjegyre. A feminista szakkörnek le lehet szállni a választott országom politológiai kritikájáról.
swordfish :: 2013. február 10., vasárnap, 15:40:57 :: 29 komment
dialogue kosher paleo recipe
Hozzávalók (2 vagy 1 fő részére):
Kardhal.
Libazsír.
Só.
Elkészítés:
- Süssünk együtt kardhalat. Segíthetsz. Akarsz segíteni?
- Mondjad.
- Első feladat: menj ki a konyhából. Második feladat: ne gyere be. Köszönöm. Most hová mész? Nem kell elmenni, csak ne gyere be. Ülj le szépen az ajtóban. Na, hol van deszka? Ne gyere be. Maradj kint. Mondd el vagy mutass rá. Menni fog? Én vagyok bent, ez a szabály. A narancsért se gyere be. Tessék, de ez az utolsó.
- Szomjas vagyok.
- Ez a deszka? Nagyszerű. Mikor vágtál rajta utoljára karajt?
- Nem tudom. Nem vágtam.
- Nem tudod, vagy nem vágtál? Mikor volt? Egyáltalán nem kéne ilyeneket vágnod semmin.
- Nem mostanában.
- Ki vagyok segítve. Fakanál van? Ezzel mit kavartál? Nem röfögött?
- Én se látom a pikkelyeket a haladon, ha már itt tartunk.
- Út közben lekoptak. Komolyan nem tudom, melyiket használjam. Miért nem segítesz?
- Szerintem vágd fel a haladat a levegőben.
- Ne viccelj. Ez nem repülőhal. Ez kardhal. Pont, hogy ő vágja el a repülőhalakat a levegőben. Nem győzhetem le a saját pályáján. Ezzel az életlen késsel a deszkán se lesz könnyű. Na jó, erre inkább nem is rakom rá. Ki tudja, miket vágtál rajta. Megsütöm egyben.
- Fűszert nem használsz?
- Elég neki a só. Ki kéne próbálnod, hogy szemét helyett ételt eszel. Az ételnek saját magától is van íze. Különben is, milyen fűszereket tartasz, mutasd? Ne gyere be. Mondd, hogy merre nézzem.
- Megyőztél. Jó lesz sóval. Én úgysem eszem halat.
- Ebben nincs szálka.
- Csak kard.
- Látod, megsütöttem két pillanat alatt, és milyen finom lett. Tényleg. Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni nem lehet soha.
- Az kék marlin volt, nem kardhal. A másik pultról kellett volna kérned, ha Hemingway napot tartasz. Volt az is. Ez így csak simán paleo. Répát nem rágsz hozzá?
- Most nem.
- Én is így vagyok ezzel. Csak én minden nap.
pure logic :: 2013. január 26., szombat, 23:49:01 :: 0 komment
dialogue
- A profil engem igazol. Szívatásnak indult, mára már úgy érzem, kísérlet volt. Az emberekkel komoly problémák vannak. Az hogy lehet, hogy 378 emberből csak 1 kérdezte meg, hogy valóban ismerjük mi egymást? Az emberek mindent elhisznek, ha látnak egy képet egy jó csajról. Ez sajnos engem igazol, hogy ez a világ mennyire beteges, felszínes, mocskos.
- Úgy érted, logikus? Ez tiszta matematika. Ha a szép nő ír neked szépeket, az vagy igaz, vagy nem. Ha igaz, az máris csodálatos. Ha nem igaz, akkor marad az alap életérzés. Tehát vagy jó, vagy semleges. Nézzük, mi van akkor, ha csúnya nő ír, hogy mennyire tetszel neki. Ha igaz, az se jó. Ha nem igaz, az se jó. Semmi nem szól amellett, hogy higgy neki. Se amellett, hogy ne higgy. Az egész mellett nem szól semmi sem. A legjobb az lenne, ha meg se történt volna. F.nak írt egyáltalán. Ellenben, ha szép nő ír neked, abban van lehetőség. Persze, hogy hinni szeretnél neki. Ez nem mocsok. Ez észszerűség. Üdvözöllek a kombinatorika világában. Hogy ne csak szép legyél, hanem okos is. Még hasznodra válhat az ilyesmi velem szemben.
szép: mindenkinek mást jelent a szép, és mindenki tetszik valakinek, "szép" alatt "neked tetsző"-t értek
nő: ugyanúgy igaz férfiakra is
help :: 2013. január 22., kedd, 18:38:57 :: 15 komment
dialogue social
- Segíthetek?
- Végülis. Olyan kakaóvajat keresek, amelyikben nincsen glicerin.
- Tessék.
- Köszönöm, ebben van.
(Normális helyen ilyenért akasztás jár. Miért nem lehet azt mondani, hogy "nem tudom"?)
- Mi a baj a glicerinnel?
- Azon kívül, hogy olyat kértem, amelyikben nincs? Lássuk...
- Allergiás vagy rá?
Kevésbé, mint arra, ha letegez egy paraszt.
- Dehidratál.
- Dehogy dehidratál! Há-há! Épp, hogy hidratál!
Körbenézek. Biztos, hogy jó helyen járok? Oké, ez nem a Palais Royal Shiseido:
De nem is a nyugati téri aluljáró parfüméria:
Hanem a budapesti Body Shop, tehát valahol a kettő között, ha nem is félúton. Ezek szerint nagy baj nincs. Még tudom, hogy hol vagyok. Lassan már ez is öröm az életemben.
- Hidratál? Úristen. Lerajzoljuk mindketten a glicerin molekulát? Utána vitatkozhatunk rajta. Hagyjuk. Igazából szantál illatú dezodorért jöttem.
- Elfogyott.
- És lesz még?
- Nem.
Azon gondolkodom, mi lehetett az a két kérdés, amit feltettek neki, mielőtt felvették. "Sokat fogsz lopni a kasszából?", "Rád megy ez a fekete póló?"
Lehet, hogy három hónap múlva már mindegy lesz neki, de mi van, ha a következő átmeneti munkahelye is parfüméria lesz? Legalább akkor figyelne, amikor segítek. Hacsak nem tilos. Hiszen akkor ki kellene számláznom a Body Shopnak, hogy tanítom az alkalmazottait. TÉÁOR: 8042 Máshova nem sorolt felnőtt- és egyéb oktatás. Pont van ilyen jegyzett tevékenysége az egyik cégemnek. Csoportos foglalkozás esetén óránként 25 ezer + Áfa fejenként. Minden megkezdett óra egész napnak számít.
Nem is olyan rég jártam egy 35 ezer lakosú kisvárosban,
ahol ha bemész a virágos melletti sarki illatszerboltba, akkor odalép hozzád egy nő, tehát nem egy paraszt picsa, hanem egy nő, két másodperc alatt felméri, hogy a 25 féle bőrtípus közül a tiéd melyik, odavezet a neked való alapozókhoz, ajánl kettőt, és elmondja négy nyelven, hogy mi köztük a különbség. És ha azt mondod, hogy később visszajössz, akkor elővesz az alsó fiókból kettő tubust, tesz beléjük a két alapozóból, és ad hozzá még két olyan krémet, ami pontosan a te arcbőrödre kell.
Ha látja, hogy nincs ecseted, amivel sminkeled magad, akkor azt is ajánl, mert sminkelni ecsettel kell, lehetőleg anyagonként másikkal.
(Na most én férfi vagyok és programozó, szerinted mit élek át hetente kétszer, amikor kimegyek az utcára.)
És nem derogál neki, hogy illatszerboltban dolgozik, mert egyrészt három hónap múlva is ott fog, másrészt jobban végzi a munkáját, mint itt végzik az egyetemi tanárok. Nem azért, mert ott csak a legjobbakat veszik fel, hiszen arrafelé évek óta 3.5%-on stagnál a munkanélküliség - tehát mindenkit felvesznek valahová, aki olvasni és írni tud -, hanem azért, mert bármit lehet jól csinálni, ha jól akarod.
És ha mindenki jól akarja, akkor minden jól működik.
Az elvégzett munka minősége százszor többet számít, mint a munka típusa.
Egy-egy ország sorsa nem a parlamentben dől el, hanem a boltokban, az iskolákban, a hentésnél, a cipésznél és a szántóföldeken.
Szerintem ne menj ki tavasszal a mezőre, vagy ha mégis kimész, ne nézz körül.
put on something :: 2013. január 18., péntek, 21:12:41 :: 0 komment
dialogue
Nő: Képzeld, a facebookon postolta egy apuka, hogy felrakja a hajgumit a porszívóra, a kislánya haját beszippantja vele, arra ráteszi a hajgumit, és kész a copf.
Férfi: Porszívó?
Nő: Igen. Aminek a cső van a végén. És így húzza rá a gumit - mutatja a kezével.
Férfi: Ezt a részét tudom.
Kislány (rámutat egy reklámplakátra, amelyen egy tablet látható, és a tableten egy kislány a hóban): Anya, nézd, mekkora touchpad!
Nő: Sapka?
Kislány: Touchpad. Ilyet kapott az osztálytársam az anyukájától. Látod, mekkora?
Nő: Miért nem ilyen sapkát, mint ami ezen a kislányon van? Olyan szép.
e1000 :: 2012. december 31., hétfő, 16:42:37 :: 1 komment
dialogue freebsd
- Várd meg, amíg leveszem a kabátot és a cipőt. Addig nincs puszi. Nem kell a karácsonyi nagyrohanás.
- Éhes vagy?
- Mi van abban a levesben?
- Hogyhogy mi? Csirke.
- És még?
- Teleraktam neked szívvel és májjal, mert szereted.
- Igen, tudom, hogy órákon át dolgoztál vele. Milyen fűszer van benne?
- Só, bors.
- És még?
- Ezek vannak benne.
- Nem te vagy az első, aki nem tudja, hogy négy méterről kiszagolom azt, amit ebbe tettél. Holott állítólag nincs szaga.
******
A zürichi szállodában aludtam. Redrum úgy gondolta, hogy kedveskedik nekem reggelivel. Én az éjjel vittem neki gumicukrot.
Büszke mosollyal tette le az asztalra a grillcsirkét.
- Mi van ezen? - kérdeztem a szoba másik sarkából.
- Só, fűszer - válaszolta. Az arcán megrándult egyik-másik izom.
- Csak mert olyan E621 szaga van - mondtam, odaléptem, és a kezembe vettem a papírzacskót.
- Egy hónapja paleozol, ez tényleg azt jelenti, hogy semmit nem ehetsz? Jó nagy hülyeség. Bocsánat, hogy jót akartam. Neked nem lehet a kedvedre tenni - mondta. Valahol értettem, mire gondol.
- Paleo nélkül sem szabad glutamátot enni - vigasztaltam. - Keress rá az interneten. Ne is keress, fejből idézem a wikipediát: "brit kutatóknak nem sikerült kimutatniuk, hogy a nátrium glutamát károsítja az emberben a szívet, a májat, a vesét, a lépet, a tüdőt és az agyat. Azt azonban sikerült bizonyítaniuk, hogy a felsorolt szervek mindegyikét károsítja egerekben, kutyákban, macskákban, tengeri malacokban, kígyókban és sárkányokban is". Persze, hogy nem tiltják be, mert függőséget okoz. Újra és újra mész érte a gyorsétterembe. Ez van a chipsben, a kínai ételben és a felvágottban is.
- Ezért kívánja az ember a mekis hamburgert? És ha egy ideig nem evett, jól is esik az első néhány falat, aztán újra büdösnek érzi?
- És utána két hétig nem érzi a rendes ízeket - válaszoltam.
Leült. Láttam rajta, hogy duzzog. Tényleg nem lehet könnyű velem. Akartam mondani valami bíztatót, erre bekapcsolta a tévét. Délelőtt 11 óra. Svájc. Közszolgálati adó. Megy a nő és a férfi a boltban, kamera, mikrofon, és azt magyarázzák, hogy a három hivatalos nyelven hányféle módon lehet ráírni az ételre, hogy nátrium glutamát. Például "búzakivonat" németül. És hogy miért kell ezeket elkerülni, és mennyire egészségtelen.
Ha láttad volna Redrum fejét. Azt a két percet, ami a grillcsirke csomagolásának elolvasása és a tévériport megértése között telt el, a Jóisten a szokásosnál is tréfálkozóbb kedvében rakta össze.
******
- Vegetát tettél bele, ugye?
- A végén egy keveset. Kínomban. Nem tudtam, hogy tegyek-e vagy nem.
- És letagadtad volna, ha nem kérdezek rá konkrétan? Te meg akarsz engem mérgezni?
- Az nem fűszer. Azért nem mondtam. Nem fűszerként gondolok rá.
- Jó, a levesből nem eszem. Szóltam előre. Van más is?
- Teleraktam neked szívvel és májjal!
- Látom, sajnálom. Kár volt. Hol a vegeta. Kiöntöm. Így ni. Ugye, nem veszel újat helyette?
- Azt nem ígérem meg.
- Ha veszel, akkor nagy pazarlás volt ezt leküldeni a lefolyóba. És ez micsoda?
- Sült hús.
- Van rajta vegeta?
- Nincs. Húsra nem rakok.
- Levesbe se kéne. Milyen hús? Libának nézem, csak kicsi.
- Nem tudom, milyen.
- Hogyhogy nem tudod? Minek vetted?
- Karácsonyra.
- De minek árulták?
- Nem mondták.
- Akkor mit mondtak?
- Nem mondtak azok semmit.
- Mi van? Néma henteshez jársz?
- Azt mondtam, hogy azokat kérem ott. Ennyiből állt a beszélgetés.
- Mindegy, jó lesz. Jó illata van. Szép ez a fenyő.
- Mióta új fenyők vannak, már az igazi is olyan, mint a mű. Illatuk sincs. Nekem a karácsonyfa az lucfenyő. Az meg két nap alatt elhullajtja a leveleit. Úgy voltam vele, hogy ezt az idén még talán haza tudom hozni.
- Idén még talán. Jól nyomod.
- Azt hittem, csak ki kell nyitni, mint egy esernyőt.
- Mint egy esernyőt.
- De végül össze kellett rakni. Mindegy. Az igazi se kerül kevesebbe.
- Annyira örülnék, ha az lenne a mellette szóló érv, hogy nem szereted, hogy kivágják a fenyőket. Én például ezért nem veszek karácsonyfát.
- Azokat idős nénik és bácsik nevelgetik. Szegények ebből élnek. Mi lesz, ha már fát sem veszünk tőlük?
- Akkor éhenhalnak. Annyival is kevesebb fenyőt kell kivágni a következő évben. És ha még további hatmilliárd kihal a hétből, ismét lakható lesz a bolygó.
- Jó karácsonyi téma.
- A karácsony csodálatos. Úgy négy-hat éves korig. Azok kihagyhatatlan emlékek. Amikor önfeledten bontogatod az ajándékokat, és őszintén tudsz nekik örülni, az zseniális. 6 éves kor fölött kellene betiltani. Hogy iskolai osztálykarácsony már ne legyen. Azzal kezdődik az idegbaj, pedig csak felkészít a későbbiekre.
- Te sose örülsz a meglepetésnek?
- Ritkán. Azért a római tálad bevált.
- Nem is kapok olyat azóta sehol.
- Először nem örültem neki. Nem értettem, minek vetted. Jó nehéz. Nem tudtam, hogy ennyivel jobb benne főzni, mint jénaiban. Néha később derül ki, hogy mi jó.
Az utolsó törölköző, aminek örültem - nem, nem az, amit tavaly akartál adni, csak visszaadtam -, hanem az, amit négyéves koromban kaptam a nagynénémtől. Piros, és pingvinek vannak rajta. Akkor még nem értettem, miért fontos nekem. Szerettem. Költözésről-költözésre hánykolódott velünk. Egy napon apám levitte, és lemosta vele a motorolajat az autóról. Hónapokig taposta a porban. Koromfekete volt, amikor megtaláltam. Alig lehetett ráismerni. Kimentettem, elhoztam magammal, és még mindig nem tudtam, hogy miért kell nekem. Csak azt, hogy apám miért nem.
Később éveken át Linuxon dolgoztam. A Linux kabalája a pingvin. Hát ezért.
Van ilyen, hogy egy rokonod kiskorodban megérzi, mit kell adnia, és csak hosszú évekkel később jössz rá, miért kaptad. Amikor már nem is találkoztok. Ilyen az életre szóló emlék, és ezért lehet jó a karácsony.
Persze, a Linux óta felnőttem. És mint minden férfi, Unixon dolgozom. De a piros pingvinek jönnek velem.
forever :: 2012. december 13., csütörtök, 00:27:42 :: 0 komment
dialogue
- Ennyi év után végre találkoztam apáddal. Szeretnivaló. Egyszerre van benne büszkeség, szerénység és tartás.
- Örülök, hogy így látod.
- Legközelebb előbb bemutathatnád.
- Legközelebb. Aha. Jó.
- Igen. Az Univerzum újra és újra szétrobban és magába zuhan. Nem tudom leszoktatni róla. Mi viszont örökké létezünk.
ask a question :: 2012. december 06., csütörtök, 12:59:09 :: 2 komment
dialogue
- Tegnap láttalak a Vásárcsarnokban.
- Engem?
- Nem.
- Rendelj valamit. Én veszek ki pénzt.
- Honnan?
- Abból a kiskutyából ott az ajtó előtt.
- A 7 az jó?
- Az szuper.
- Úgy értem, akkorra érek oda.
- Ja. Azt hittem, annyi szárnyad nőtt.
- Te is lifttel szeretnél jönni?
- Nem. Csak nézelődöm. Csukd be nyugodtan. Szívesen kapaszkodom kívülről.
only you :: 2012. december 03., hétfő, 21:59:01 :: 9 komment
dialogue
- Olvastam, amit arról írtál, hogyan kell a nőt padlóra küldeni, és kiakadtam.
- Miért zavar téged, ha valakit - esetleg és elméleti síkon - padlóra küldtem?
- Mert aki szándékosan rosszat tesz másokkal, arról azt gondolom, hogy rossz ember.
- Jó, de fórumon írtam.
- Aki ezzel nem érvelhet, az te vagy. Az alapján, ahogyan a "csak vicceltem"-ről és az őszinteségről értekezel.
- Formai jelentősége van a fórumnak, játékból felcseréltem nekik az okot az okozattal. Azt írtam, hogy a nőt úgy lehet évekre kicsinálni, hogy "nagyon figyelsz rá, megérted, kiismered, mondasz neki újat magáról, pont olyanná válsz, mint amilyet szeretne, törődsz vele, főzöl rá, őszintén bókolsz neki abban, amiben valóban jó, a tenyereden hordozod, figyelmes vagy, néha beszólsz neki, hogy érezze a szellemi fölényt, és jó vagy vele az ágyban. Aztán hirtelen, minden előzmény és átmenet nélkül kirakod". Ettől az ismertetőtől lettek néhányan idegesek.
- Mert igaz.
- Persze, hogy az, de nem szándékosan alakul így. Szerinted történt valaha olyan, hogy azért viselkedtem valakivel figyelmesen, hogy kicsináljam? Vagy azért szakítottam vele, hogy tönkretegyem? Mit gondolsz? Nyilván azért voltam figyelmes és azért alkalmazkodtam, mert örömet akartam neki szerezni. Azért bókoltam, mert volt mire. És azért szakítottam vele, mert nem váltotta be a hozzá főzött reményeket. Voltaképp én jártam rosszul az elpazarolt energiát nézve. Ha egy koldusnak három napon át adok pénzt, és utána nem adok többet, akkor már rossz ember vagyok? Nem ártottam neki, csak visszaengedtem a normál állapotába. Oda, ahol korábban létezett. A kiindulóponthoz képest semmit nem vettem el, sőt, ajándékoztam neki néhány szép pillanatot. Nem tehetek róla, hogy hozzászokott ahhoz, ami jó. Bárcsak nekem is lett volna mihez hozzászoknom mellette.
- Jó, tudom, hogy soha nem azért jössz össze valakivel, mert nem hiszed el, hogy jó lesz.
- Erről beszélek.
- De velem miért nem szakítottál normálisan?
- Ha valakit igazán szerettél, örökre szeretni fogod. És ez így van jól. Mi most is együtt vagyunk. Alternatív módon. Szabad vagy, szórakozhatsz.
- Az ember mégse bírja ki, hogy ne méregesse magát másokhoz. Igaz?
- Én kibírom. Pontosan tudom, hogy miben vagyok jobb azoknál, akikkel azóta szívatod magadat. És mi az, amikben ők nagyon jók.
- Mégis folyamatosan basztatsz.
- Persze. Szándékosan. De nem azért, mert méregetem magam. Hanem szórakozásból.
- Miért csinálod?
- Viccelsz? Hat éve vagyunk jóban. Ha eddig bevált a basztatás, miért változtassak rajta? Ki vagyok én, hogy hirtelen át akarjam formálni az egészet? Elhagyni a járt utat a járatlanért? Menet közben nem kezdjük el újrakonfigurálni a léghajót. Fent a levegőben.
- Peti, szerinted mi most utazunk? Úgy értem, persze, a Földdel együtt repülünk a Nap körül. Ezt leszámítva szállunk mi valahová?
- Hamarosan űrhajóval is. Mindjárt indulni kell, mert jön a világvége. Ha ennyire le vagy robbanva, elviszlek az enyémmel egy állomáshoz.
- Engem nemsokkal azelőtt hagytak itt, amikor az emberek egy rádióteleszkóppal a Nyilas csillagkép mellől fogtak egy "Hűha" adást. Engem azóta keresnek az otthoniak.
- Erről nem hallottam. Hűha csillagkép? Hány fényévszázadra van? Mert a bolygónak 18 napja van hátra. Van egy hostess ismerősöm, tudod, ő Barbara, imádom. Elképesztő szuggesztív. Mindent kimond, amit gondol, és ettől minden szavának ereje van. Mesélte, hogy mit mondott "a Karcsinak". Azt mondta neki: "Karcsikám, totál felesleges ez az őrület. Hogy pánikol a sok ember, és gyűjt, szervezkedik, készül a világvégére. Nem lesz december 21-én világvége. A maja kalendárium egészen másról szól. Jó hírem van a számodra. Nem fog felrobbanni a Föld. Nem nyeli el tűzgolyó az egész emberiséget. Nem fog mindenki meghalni, Karcsi. Csak az olyanok fognak, mint Te!"
- Úristen.
- Jéggé dermedtem a rémülettől, ahogy elmesélte. Pedig engem szeret, és még így is megütött vele. Nem mozdult közben. A szemével mutatott. Van, aki a szemével tud mutatni. Nem tudom, ki az a Karcsi, de élő adásban nem szívesen lettem volna a helyében.
distance :: 2012. november 26., hétfő, 22:17:27 :: 0 komment
dialogue
- Mert okos vagy és szabad.
- Hát, jól esik, köszönöm. Te pedig még mindig tökéletes vagy.
- A tökéletességtől már nagyon-nagyon messze járok. Az átellenes oldalon.
yes, no :: 2012. október 25., csütörtök, 14:28:46 :: 4 komment
dialogue
- Tudtad jól, hogy így lesz.
- Tudtam, hogy igen, csak azt hittem, hogy nem.
what :: 2012. október 25., csütörtök, 14:28:02 :: 0 komment
dialogue
- Ja, most látom, hogy ennek milyen rövid az ujja.
- A kabátnak?
- Nem. Az óriásnak, aki az imént beintegetett az ablakon.
crown :: 2012. október 07., vasárnap, 13:44:36 :: 3 komment
dialogue
- Jó, hogy hívtál. Mondj valami jót.
- Meghalt az imádkozósáskám. Amelyik két hónappal ezelőtt berepült.
- Akkor vegyél valamit. Mert elég ritkán repül be az ember ablakán bármi, ami fontos.
- Mit vegyek neki? Meghalt. Csinálok neki papírcsónakot, és leengedem a Dunán.
- Nem neki. Helyette. Ami pótolja. Neked még több is lehet az életedben, mint egy imádkozósáska.
- Menj be a társkeresőre, feltöltelek.
- Nem akarok vakon keresgélni. Nekem már nem kell több csalódás.
- Kétlem, hogy több csalódás ért volna az életben, mint engem. Hány emberrel szakítottál összesen? Három?
- Fáj a derekam. Kinek kell valaki, aki görnyed?
- Ma fáj. Amúgy jól van a derekad.
- Én már lefelé megyek a lejtőn. Ezt el kell fogadnom.
- 25 éves kora után mindenki lefelé megy a lejtőn.
- Igen. Te tanultál fizikát, biztos érteni fogod, hogy ami lefelé megy a lejtőn, az egyre gyorsul.
- Kész, feladom. Nem tudok mit mondani. Nyertél.
- Van itt egy levél, a húgod szerint nem neked jött. Valami A.G.T.K Kft.
- Az nem az enyém.
- Akkor visszateszem a postaláda tetejére.
- És nem a húgomék cége? Nekik is volt.
- Nem hiszem.
- Annak mi volt a neve?
- Nem tudom.
- Mi az, hogy nem tudod? Ki van írva a postaládádra.
- Mostanában nem azzal foglalkozom, hogy a postaládára írt dolgokat memorizáljam.
- Úristen. Hogy kéne már memorizálni? Évek óta ki van írva. Nap mint nap látod.
- Nem engedem be. Csak az megy be a fejembe, amit beengedek. Az is egyre nehezebben. Már gyömöszkölni kell.
- Gyömöszkölni? Talán az eddigi négy diploma is elég lenne a fejlesztőpedagógiához. De legalább nevetünk valamin.
- Most olyan vagyok, mint a mesebeli király, az egyik szemem sír, a másik nevet.
- Igen, csak neki volt korona a fején. A korona a lényeg.
- Azt valahol a sok költözésben ottfelejtettem. Vagy talán sohase volt.
- Ha végre rendet raknál a lakásodban, lehet, hogy valamelyik fiókban találnál koronát. Amit az életemen nehezítettél a szellemesen agonizáló nőmintával, azért tegyél valamit a fejedre is.
seen :: 2012. szeptember 24., hétfő, 04:21:31 :: 0 komment
dialogue
- Láttad a Macskajajt?
- Jó kérdés.
- Az egy film.
- Igen?
- Elég híres.
- A filmre mondtam, hogy "igen?". Mert azt sejtettem, hogy nem lehet könyv. Mert ha könyv lenne, azt kérdezted volna, hogy olvastam-e már. Sejtettem, hogy nem zene, mert akkor azt kérdezted volna, hogy hallottam-e már. Csak azt nem tudtam eldönteni, hogy vajon filmről van-e szó, vagy sarki fényről. Mert mindkettőre kérdezhetnéd, hogy láttam-e már.
escape from hell :: 2012. szeptember 21., péntek, 16:33:58 :: 5 komment
dialogue
Elengedem a többi vendéget. Legyen elég idő, tér és türelem.
Mind a lány, mind a bárdos ember magyar. Nem magyarul beszélő török.
- Szervusz. Speciális kérésem van. Jöhet?
- Igen, persze.
- Gyros tálat szeretnék. A következők legyenek rajta. Borjú hús, amit fentről vágtok, zöldség és csípős szósz. Semmi más ne legyen benne.
- Tehát borjú gyros?
- Borjú, zöldség és csípős szósz. Ennyi. Köret nem. Fehér nem. Rizs nem. Kenyér nem. Elmondom, mi legyen benne: hús, zöldség és csípős szósz. Kérhettek érte dupla árat. Adok sok borravalót. Hús, zöldség, csípős.
- Szendvics legyen vagy tál?
- Ne legyen benne kenyér, liszt.
- De szendvics legyen vagy tál?
- Figyelj rám. Tál. Borjú fentről. Zöldség. Csípős szósz. Semmi más a világon. Jó?
- Igen.
[...]
- Ne haragudj, körülbelül négyszer mondtam el, hogy ne legyen rajta kenyér és joghurt.
- Azt mondtad, csak hús legyen és zöldség!
- Pontosan. A kenyér és a joghurt közül te melyiket nevezed húsnak vagy zöldségnek?
- Jézusom! - kiáltott fel ő és a másik lány egyszerre. És sajnos nem azzal a tekintettel, mint akik azon nyomban atomokra szeretnének hullani.
Aztán az első lány elkezdte levenni róla a kenyeret.
Ez már a Pokol?
change request :: 2012. szeptember 17., hétfő, 17:36:02 :: 1 komment
dialogue
- Vettem két könyvet.
- Milyet?
- Az most mindegy. Azon gondolkodtam, hogy mennyit sírnak a könykiadók és az álértelmiségiek, hogy nem olvas az ember. Közben a legvékonyabb könyv, úgy, hogy egyetlen kép sincs benne, még a borítóján sem, 3000 forint. Ha van kép a borítóján, 3500. Ennyiért kapsz 50-100 oldalt. Milyen érdekes, hogy nem fogy a boltokban a könyv. Hűha.
- Igen, annyi, tudom.
- Azért kerül ennyibe, mert egy könyvhöz egy hód kell.
- Hód?
- Persze. A könyv papírból készül. A papír fából. A fát megeszi a hód. Ki kell belőle nyerni. Mocskos munka, akár felvágod, akár kifordítod szegényt. Ezért jön ki egy könyv alsó hangon 3500-ból. Más magyarázat nem lehet az árára. Mert ha közvetlenül a fát vágnák ki, 300 forintba kellene kerüljön. Szóval, hová mész?
- A szélmalmok birodalmába.
- Nem túl koszosak hozzád a spanyolok?
- Az a don Quijote. A tulipánok és a szélmalmok országa Hollandia.
- Hollandia rémesen elmaradott ország. Úgy értem, ahhoz képest, ahol tartania kellene. A legelmaradottabb hely a világon.
- Miért?
- Mert nem trappolnak kentaurok a mágus tornyok körül. Sőt, nincsenek is mágus tornyok. Sellők sem úszkálnak a tengerében. Ez igen komoly hiányosság ahhoz képest, hogy egy-két éven belül Hollandia lesz a Második Atlantisz. Amint felolvadnak a jégsapkák. Nagyon bele kellene húzniuk, hogy utolérjék magukat. Hogy ne legyen kínos a helyzet. Esetleg a komolyabb coffeeshopokban láthatsz mágikus lényeket. Azokat meg hamarosan bezárják. Tényleg oda akarsz költözni?
- A hollandiak ezért vásárolnak ingatlant Kelet-Európában. Én szeretek úszni.
- Akkor növessz halfarkat. Azzal tennél is valamit az országért. És a legendáért.
endless learning :: 2012. szeptember 17., hétfő, 02:51:08 :: 2 komment
dialogue
- Jó, hogy felhívtál.
- Régen beszéltünk. Hogy vagy?
- Élek.
- Örülök neki.
- Nem akarom... eldöntöttem, hogy én már senkinek nem mondok semmit. Neked se, másnak se, senkinek.
- Helyes. És egyébként, mi újság?
- Van egy dolog. De azt se kellene elmondanom. Azt főleg. Számodra nincs jelentősége...
- Istenem, ugye nem? A húgom újra terhes?
- Kész, tudtam, hogy neked nem lehet elmondani semmit.
- Ezek szerint nem az?
- Beszéljünk másról.
- Csak ki akartam zárni, ami a hangod alapján elsőre eszembe jutott. Túl is vagyunk rajta. Miről van szó?
- Elszállt. Már nem fogom elmondani.
- Mi történt?
- Így már nem lehet. Hagyjuk is.
- Ezt nem lehetett kihagyni. Te is tudod. Mondd el.
- Nem.
- Felhívtalak. Azért, hogy beszéljünk. Olyan ritkán hívlak.
- Egyetemre fogok menni.
- Ez jó. Gyakran szégyenkezem társaságban, amikor el kell mondanom, hogy anyámnak még csak négy diplomája van. Eddig tök égő voltál.
- Jó nagy pénzkidobás. De az nem élet, hogy itt ülök a kanapén a sarokban. És csak nézek ki a fejemből, és azon gondolkodtam, hogyan szúrtam el és hány helyen.
- Tényleg örülök, hogy társaságba mész. Mondd, hogy olyan szakra jelentkeztél, ahová járnak férfiak is. Ellentétben az előző néggyel.
- Erre nem jár egy se. És te hogy vagy?
- Semmi különös. Sétálok az Andrássy-n. Rám tört az ősz. Rondán öltöznek a nők. Vettem két könyvet.
- Milyet?
- Pszichológia.
- Az alma nem esett messze a fájától.
- Ezt mire mondod? Hogy cinikus vagyok, pedig apám is az volt?
- Hogy téged is érdekel a pszichológia, mint engem.
- És erre most jössz rá? Nem korai még a felismerés?
- Az nem egyik napról a másikra megy.
- Azt hittem, hogy 6-8 éves korom óta tudod rólam.
- Ha veszel két-három könyvet, az nem jelent semmit. Ha huzamosabb ideig foglalkoztat, az már igen. Ha vennél egy-két könyvet a kötésről-horgolásról, nem mondanám, hogy az alma nem esett messze a fájától, hiába szeretek kötni.
- Komolyan most jössz rá, hogy nem esett messze? Ez nem a könyveken múlik. Emlékszel, amikor gyerekkoromban a mosogató oldalán volt egy festékfolt, és ugyanazt láttuk benne?
- Igen.
- Az nem Rorschach teszt volt, hanem egy űrlény. Te is annak láttad.
- Az egy másik élet volt. Olyan távoli.
- Három évvel ezelőtt is másik élet volt. Mindig másik élet van. Ez ilyen.
- De az már olyan messze van. Tovaszállt.
- Vannak kevésbé távoli, és vannak távolabbi életeink. Minél távolabbi, annál inkább a jóra emlékszem belőle. Kipróbálhatnád ezt a technikát.
- Majd gondolkodom rajta. Lesz rá elég időm így egy szál magamban. Milyen könyvet vettél pontosan?
- A Lélekrontó sorozatból egyet, "Emberi játszmák" a címe. Mondanám, hogy odaadom. Felesleges időpocsékolás lenne elolvasnod. Esetleg adok üres lapokat, hogy írjál hozzá még pár fejezetet.
- Milyen sorozatból? Lélekrontó? Jézusom, mit olvasol.
- Az van ráírva, hogy Lélekkontroll. A Lélekrontót könnyebb kimondani. Ugyanazt jelenti. Főleg az adventista szektád szerint. De magam is Lélekrontónak olvastam elsőre. Mégis, mi más neve lehetne egy önfejlesztő pszichológiai sorozatnak?
- A címe alapján érdekes lehet.
- Nekem mondod? Kizárólag saját erőből nem tudom viszonozni neked az első húsz évemet. Te egyetemre jársz, én autodidakta módon képzem magam. Szerintem az utóbbi időben már jól állok hozzád képest.
- Egy életen át tanulunk.