help is coming :: 2009. július 17., péntek, 00:13:13 :: 38 komment
dialogue psycho
- Miért jött ide?
- Szeretnék leszokni a dohányzásról. Egyszer már sikerült, hat évre. Most nem megy egyedül.
- Értem. Nézzük. Először is felírnék egy antidepresszánst, és jó lenne, ha szedne mellé szorongásgátlót, mondjuk xanax-ot. Nem lesz nehéz beszereznie, mert írok rá receptet. Úgy általában odaadják elsőre a gyógyszertárban. Látja a monitoron, milyen sok támogatást kap rá nálunk?
- Olvastam, hogy a bupropion hatékony nikotinfüggőség ellen, valóban ezért jöttem ide, de xanaxot miért kell szednem? A tüdőmet féltem, ezért az elsőt bevállalom. A xanax nyugtalanít.
- Azért kell, hogy ne szorongjon.
- Miből érzékeli a szorongásomat?
- Adja ide a kezét... Jézusom, fiatalember, miért szorong ennyire? Csurom víz a tenyere.
- Ma a növények miatt.
- A növények miatt? Miért?
- Félek, hogy kiszáradnak. Jöttem a buszon, és mondták, hogy hőségriadó van, éreztem is, hogy 40-50 fok lehet, és eszembe jutott, hogy nem öntöztem meg otthon a növényt. Ebben a hőségben. Még itt is érzem. Ezért szorongok, félek, baja eshet szegénynek, ettől a szorongástól lehet izzadt a tenyerem is.
- Na ugye. Az antidepresszánstól és a szorongásoldótól jobb lesz. Másképp fogja látni a világot. Könnyebb, egyszerűbb és felhőtlenebb élet vár önre. Ebből napi egyet, reggel. Napi két és fél xanax apránként mehet. Az elején ne vezessen autót.
- Doktornő, szeretnék kérdezni valamit.
- Igen?
- Ha így van, ahogy mondja, ha megváltozom, ha kevesebbet problémát érzékelek, ha átalakul a személyiségem, ha jobban érzem magam ezektől a gyógyszerektől, akkor hogyan fogom a szedésüket abbahagyni? Ha valaki boldogabb lesz egy gyógyszertől, miért ne szedné élete végéig? Le lehet erről jönni? Vagy lehet maradandó a hatás, hogy abbahagyom, és mégis úgy maradok?
- Fiatalember. Ne rohanjon ennyire előre. Épp azt próbálom önnek elmondani, ha figyel rám, hogyan kell ezeket a gyógyszereket elkezdeni szedni. Erre koncentráljon most. Az, hogy hogyan hagyjuk őket abba, nagyon távoli kérdés. Ráérünk később beszélni ezekről.
proper working :: 2009. július 07., kedd, 22:21:29 :: 4 komment
dialogue tech
- Szeretnék kérdezni valamit. Mi lehet a baj, miért megy el időnként az internetem?
- Wireless?
- Igen.
- Megszakad?
- Igen, és egy ideig nem megy.
- Akkor minden rendben.
- Hogy érted?
- Ez a normális működése.
- Ne szórakozz velem.
- Nem szórakozom. Ez ilyen IT titok. Az emberek nem beszélnek róla. Vásárolnak maguknak új wireless routert, és dicsekednek egymásnak, hogy "vettem egy d-linket, képzeld, nagyon fasza", és persze arról hallgatnak, hogy néha nem megy. A fórumra is leírják, hogy milyen jó - önigazolás végett - és a többiek elolvassák, mondják, hogy az övék is jó, és így újabb ártatlan emberek vesznek otthonra wireless-t. Senki nem mer teríteni. Ez egy kb. 15 éves technológia, ami soha nem működött, és szerintem már nem is fog, ha eddig nem ment. Talán nem lenne megoldhatatlan, a rádióhullámok természete kiismerhető, bár gyanús, hogy eddig az volt a baj, hogy a visszaverődő hullámok zavarják egymást, és ez rontja a vételt, de állítólag a legújabb, N nevű technológia ebből a hátrányból kovácsol előnyt. Na, az N, az végképp nem megy. Ki kellett kapcsolnom itthon is, folyton leesett róla minden. Még az is, amit rá se kötöttem. Persze, én is mesélem mindenkinek, hogy milyen király, szép, gyors routerem van.
- Miért?
- Mert egy emberi kapcsolat tökéletes mérőeszköze, hogy be meritek-e vallani egymásnak, hogy a wireless rossz. Ahhoz nagyon komoly bizalom kell. Feri kollégám mesélte, hogy vett egy tp-linket, jó drágán, és nem megy. Halkan mondta. Én is halkan mondtam neki, hogy az enyém sem, pedig Cisco. Hackelt firmware-rel sem. Azóta szorosabb a kapcsolatunk.
- Nem értem. Hogy lehet, hogy másoknak megy? Itt ugrál egy csávó, hogy ő még mobilról is látja.
- Néha megy. Ez fontos. Ha soha nem menne, senki nem venné meg. Gondolj már bele, bemész a boltba, kérsz egy leptopot, 240ezer. Kérdezed, "van benne wireless?", "van", "de miért? nem akarom", "de hát csak 10e forinttal több miatta", "jó, de soha nem működik", "ez igaz", "na ugye, vegyék ki". Szóval, néha mennie kell, hogy eladják, ez logikus.
- Én hallottam olyanról, hogy ment.
- Persze, hogy van olyan. Azt kérdezted, hogy mi a baj akkor, ha nem megy. Én azt feleltem, hogy akkor semmi. Az a normális. Velem is előfordult, hogy sokáig működött egyhuzamban. Azonnal lefuttattam egy víruskeresőt. Lehet, hogy amit a Microsoft és a linux-fejlesztők évtizedek alatt nem tudtak megoldani, azt egy rafinált hacker leprogramozta: dolgozik a vírus, ezért stabil marad a kapcsolat. Ha nincs vírus, és stabilan működik, akkor más baj lehet: nyitva hagytam a hűtőt, dől a víz a mosógépből, vagy épp szénné ég a kacsa a sütőben. Olyan nincs, hogy minden jó, és megy a wireless. Olyankor valami nagy baj van.
change :: 2009. július 07., kedd, 22:16:30 :: 0 komment
dialogue
- Berakom a csomagtartóba a zacskókat.
- Miért? Elfér itt, és nem dől ki.
- Nem szeretem, hogy zörögnek vezetés közben.
- Akartam már mondani neked, hogy elég nagy baj, hogy nem tudsz úgy vezetni, hogy zörög valami hátul.
- Tudok vezetni úgy. Csak nem szeretek.
- Elég nagy baj, hogy ez bármilyen hatással van rád.
- Miért? Berakom őket hátra.
- Meg kellene tanulnod vezetni úgy, hogy itt zörögnek.
- Nem szeretnék.
- Higgy nekem, értek hozzá. Ez fontos.
- El lehet kerülni.
- Nem jó, hogy el kell kerülnöd. Nagyon nem jó.
- Rendben. Kérdezek valamit. Tegyük fel, hogy megtanulom. Úgy értem, hogy elérem azt a szintet, hogy soha, semmilyen körülmények között, semmilyen mértékben nem zavarnak a hátsó ülésen zörgő zacskók. Abban az esetben, ha ezt elértem - de csakis akkor -, végre nyugodtan betehetem őket a csomagtartóba?
shop 2 :: 2009. június 21., vasárnap, 23:54:02 :: 6 komment
dialogue
Ugyanaz az éjjelnappali, két perc:
- És sajnos kérek még egy szürke Dunhillt.
- Eddig tartott a nemdohányzás?
- Dehogy. A hangyacsapda nem fog. Gondoltam, szórok rájuk nikotint, levéltetvek ellen is bevált.
- Kérsz még valamit?
- Egy szalvéta jól jönne. Az se baj, ha nincs.
- Szalvéta kell vagy papírzsepkendő?
- Igazából papírzsepkendő. Nagyon elhúzódik ez a tél.
- Milyen télről beszélsz?
- Te nem voltál kint ma? Majd megfagytam. Tegnap ugyanígy.
- Én nem érzem.
- Persze, itt az öt hűtő mellett kánikula van egész nap.
- Ez igaz. És nálam otthon is. Hallod, télen 28 fok van fűtés nélkül. Ilyen szempontból szerencsés hely.
- Jézusom, hol laksz? Apád illegális acélgyárat működtet a pincében?
- Nem tudom. Nyáron azért elég durva, most is hármas fokozaton megy a ventillátorom.
- Na igen. És a VGA kártyát sem lehet rendesen felhúzni. Akadnak a 3D-s játékok, ugye?
- 3D? Miről beszélsz? Nyáron az összes alkalmazás csökkentett módban fut.
- Nem lehet könnyű. Mindenesetre ebben az egy szál pólóban el ne indulj haza.
high :: 2009. május 20., szerda, 23:46:28 :: 3 komment
dialogue tech
- Nem hiszem el. Hallod. Annyira tökéletes és zseniális fejhallgatóm van. Olyan, mintha nem is lenne rajtam. Mintha kívülről szólna a zene.
- Kívülről szól.
ideal :: 2009. május 18., hétfő, 02:27:17 :: 0 komment
dialogue
- Nagyon jó, de kérlek, ne fulladj meg. Semmi kedvem most a papírmunkához.
- Kis csomagtartóban is elférek.
saturn :: 2009. május 15., péntek, 00:33:18 :: 0 komment
dialogue tech shop
- Jó napot. Ez a HDMI-DVI átalakító jó minőségű?
- Persze, hogy jó. Sőt, kiváló. Látja, ide van írva, hogy exzellent.
- Igen, látom. Nyugodtan megvehetem?
- Nagyon jó lesz. Látja, milyen drága? Nekünk borzasztó ciki lenne, ha valaki visszahozna egy ilyet.
mamzel :: 2009. május 14., csütörtök, 22:30:32 :: 3 komment
dialogue social
- Képzeld, felhívott az előző főbérlőm, és a végén majdnem sírt a telefonba, hogy miket beszélek róla. Kezdem az elején, két évvel ezelőtt leszakadt alattam az ágy. Épp feküdtem rajta, mozdulatlanul, mint egy sírhant. Felhívtam, hogy mi történt, és hogy akár újat is veszek, ha ezt el tudják szállítani. Erre ő, hogy nincs hova tenni, átjön a férje és megjavítja. A javítás tíz percig tartott, nem látszik rajta, pozdorjából készült, azért esett szét. Közben mégis olyanokat mondott nekem a férje, hogy istenigazából nem tudom, mit és hogyan kellett volna felelnem rá, csak néztem, mert azon a szinten, ahol ő mozog, nincs semmiféle helyrajzi ismeretem. Hogy hogyan szabad rajta kefélni és hogyan nem. Tudod, én alapvetően nem írok a blogomban szexről, az ember arról ír, ami problémát jelent számára, esetleg még arról, amit érdekesnek talál. Idegenekről szexről beszélni mindig az előbbi eset, szóval akkor csöndben voltam és örültem, hogy kész az ágy. Aztán most a szemben lakó lány beszélt a főbérlőm új alkalmazottjával, aki pár hónapja dolgozik ott, és a lány - nem a szemközt lakó -, azzal kezdte, hogy én milyen ember lehetek, hogy úgy "kamatyolok", hogy szétesik alattam a bútor, és ezek után még van pofám odahívni őket javítani. Valahol mulatságosnak érzem, hogy valaki két éve ezen pörög, és hogy másoknak, akik az életben nem láttak engem, erről mesél, és hogy négy ember beszéli keresztbe kasul, hogy szétesik alattam az ágy, és milyen vagyok, csak az bánt kissé, hogy nagyrészt közülük kerülnek ki azok az emberek, akik nem mosolyognak vissza a liftben, akik megsértődnek, ha szép napot kívánsz nekik, akik mindenkit szúrkálnak a munkahelyükön, és ha véletlenül épp van valakihez egyetlen normális, kedves szavuk - miközben szinte hallod, hogy a szokatlan mosolyuktól recseg a bőr -, szóval az is csak azért hangzik el, mert már annyira összeroncsolódtak idegileg, hogy az utálatuk túlpörgött, és az ábrázoló érték átfordult a tartomány ellenkező végére. Ezektől az emberektől szoktuk úgy érezni, hogy alapvetően baj van a világgal, holott annyira rémesen egyszerű: csak oda kell rakni a megfelelő helyre és mozgatni kicsit, vagy néha erősebben, máris legalább egy, de van, hogy rögtön két embernek lesz jó (ha az előbbi, akkor helyet kell cserélniük). Sőt, több megfelelő hely is van. De nem, ezt nem csinálják, inkább acsarkodnak folyamatosan, és szívják az energiát.
- És figyeld meg, hogy mind fideszes.
mana :: 2009. május 14., csütörtök, 22:24:56 :: 18 komment
dialogue work
- Jó napot, gyönyörű ez a bolt. Soha nem láttam még együtt ennyi whiskyt. Ha elfogad tőlem egyetlen észrevételt, nem kritikának szánom, tényleg: talán soha nem találtam volna rá önökre, ha az aluljáróban nem veszem észre a plakátot. Holott itt járok el szinte naponta az üzlet előtt.
- Tudom, tudom, nem veszem rossz néven, fontos a reklám. Olyan kell, ami merőleges az utcára.
- Úgy hallottam, azzal errefelé akad némi bonyodalom. Nem szereti az önkormányzat.
- Dehogy. Egyszerűen arról van szó, hogy novemberben nyitottunk. Még nincs kész a cégér.
- Értem, akkor tényleg nem szóltam. Visszavonom. Tetszik az üzlet... várjunk csak... november, az hét hónap? Csak nem grafikus tervezi?
saw :: 2009. május 13., szerda, 17:36:52 :: 4 komment
dialogue
- Egészen döbbenetes, hogy vannak játékok, amelyekkel több százezer, több millió ember játszik, és amelyekben hosszú órákon, hosszú napokon keresztül fűrészelni kell.
- De miért?
- Legutóbb a Lord of the Rings online-ban próbáltam íjat és lándzsát készíteni. Nem mondom, annak még volt valami hajszálnyi értelme. Ezen felül dolgoztam a veteményeskertben a hobbitoknál. Termesztettem mindenféle -berryt (red, blue, black, straw), tehát gyümölcsöket, továbbá hagymaféléket és répát, ezekből gyógyító főzetet lehet készíteni, harc közben jól jön. Hanem volt benne kender is, húsz-harminc féle, persze más néven, de tisztára úgy nézett ki, és lehetett őket keresztezni egymással. Kizárólag arra volt jó, hogy villogj vele, mindegyikkel másféle, pompás füstkarikát fújtál: sárkányt, vitorláshajót, szívet, mint Gandalf a filmben. Nagyon laza volt két harc közben rágyújtani.
- A játékban.
- Igen, ott. Rengeteg időm ment el a kertészkedésre, pedig hogy utáltam gyerekkoromban, ha apám kizavart a kertbe. És ha belegondolok, a házasságom alatt heteket töltöttem azzal, hogy egy játékban jobb íjat készítsek magamnak a boltiaknál, persze nem sikerült, mert nem programozták le. De az a pár hét egész nyugodtan telt. Mégis értetlenül állok az előtt, hogy emberek dolgoznak a játékokban, és ezért fizetnek. Az normális, hogy rakétákat és plazmagömböket lősz mások felé, vagy, hogy villámokat szórsz, ezek tökéletesen érthető emberi vágyak, de képzeld el, hogy napestig fűrészelsz. És megveszed az e-bayen a fűrészek fűrészét, a mindegyiknél jobbikat, virtuálisat, valódi pénzért, és persze vásárolsz hozzá egy 60-as szintű karaktert, amelyik kézbe is tudja venni a csodafűrészedet, és így már szét tudsz szabdalni bármilyen fát. Ez nagyon súlyos.
- Tudod, hány ember él a földön, akinek soha nem nyílik alkalma élőben fűrészelni?
- Miről beszélsz?
- Nincs kertes házuk.
- Ne viccelj. Figyelj, bemész a praktikerbe. Veszel egy fűrészt. Nem túl drága, sőt, kevesebbe kerül, mint a virtuális. Veszel egy lécet. Hazaviszed, bemész a fürdőbe, és a kád fölött feldarabolod. Azért ott, mert utána könnyen le lehet zuhanyozni a fűrészport.
- Na jó, ebből elég volt, én most átkapcsolok safe módba.
- Úgy érted, hogy ezen, ami eddig ment, képes vagy még csökkenteni?
shop :: 2009. május 08., péntek, 17:22:26 :: 21 komment
dialogue
- Örömmel szereztem tudomást arról, hogy tartotok **** ásványvizet. Hova lett?
- Ott van fenn, három sorban, a pezsgők helyén.
- Köszönöm. Ugye, nem 1750?
- Nem. 550... Na jó, 240. Még valamit?
- Eper?
- Tessék?
- Mécses?
- Van. Hányat kérsz?
- Hármat.
- Elég lesz?
- Mennyibe kerül?
- 100/db.
- Legyen öt.
- Az elég?
- Hét.
- Biztos elég?
- Igen, köszönöm.
- Nincs mit.
- Nem kötözködésképp mondom, de lehet kérni olyat, amit korábban még senki nem gyújtott meg?
- Persze. Nem is értem, hogy kerültek ezek ide.
- Semmi baj. Egy fekete **** cigarettát szeretnék még. Illetve nem szeretném...
- Nos?
- De kérem. És nem kötözködésképp kérdezem, de az a kezedben ugye még nem a nejlonszatyor?
- Nem, ezt a mécsesekhez adtam volna. De most mindent leejtettem.
- A válság.
- Adok kettőt ebből a sima fehérből. Elvileg 5 kilót bír. Hát, nem tudom.
- Majd elolvasom a használati utasítást az alján.
- Szerintem keress rá vonalkódjára a Google-n, az a biztos.
Nem nagy szám, de miután szóról szóra így hangzott el, vágás és toldás nélkül, miközben öten álltak mögöttem a sorban, úgy gondolom, ilyen éjjelnappaliba érdemes járni.
well :: 2009. május 08., péntek, 17:08:01 :: 0 komment
dialogue
- Akkor most jól vagy?
- Igen, nagyon.
- Ennek igazán örülök.
- Én is. Persze, úgy értettem, hogy ugyanezt szinte bárki más a helyemben elképesztő módon élvezné.
duality :: 2009. április 29., szerda, 18:42:51 :: 80 komment
dialogue religion
- Anyám azt mondta, hogy én senkit nem szeretek.
- Nyilván arra gondolt, hogy őt nem.
- Valószínű.
- Tudod, épp azon vitatkoznak az emberek a blogomon, hogy a világunk két pólusa vajon megfeleltethető-e a jónak és a rossznak. Holott nem két pólus létezik, hanem három: a jó, a rossz, és az anyánk. Anyánkat nem tudjuk jó érzéssel elhelyezni egyik végponton sem - ha egészen őszinték vagyunk magunkhoz -, a kettő közé berakni viszont annyira kínos. Ezért ő a harmadik.
- Az enyém biztosan.
- Te viszont sokkal kedvesebb vagy, mint amit ígértél.
- Magam is csodálkozom. Vélhetőleg a duális személyiségem miatt érzed így.
- Tudom, milyen. Már hároméves koromban felismerte az óvónő, hogy két lélek lakozik bennem, és ezt közölte anyámmal. Nagyon szeretett. Legalábbis így emlékszem rá. Lehet, hogy egyáltalán nem szeretett, hanem boszorkány volt, és nem is volt duális személyiségem, amíg nem átkozott meg vele. Csak azóta van. Sebaj, ma már létezik erre gyógyszer.
- Komolyan?
- Persze. Megbeszéled a pszichiátereddel, hogy a kettő közül melyiket szeretnéd. Nehéz döntés, nem szabad elkapkodni. Érdemes kikérni a barátaid véleményét. Vedd figyelembe, mennyi pénzre vágysz, hogyan viszonyulsz a szerelemhez, stb. Aztán felírja a gyógyszert. U alakú csőben árulják a patikában, az egyik szárában az egyik, a másikban a másik személyiségedhez kapsz pirulákat. Nem tudod kibontani mindkettőt, speciális kulcs kell hozzá, ami csak a gyógyszerésznek van. A recept alapján oldja fel az egyiket. Ha mégis beveszed mindkettőt, nos, az elég rossz eredményt szül.
- Igen. Arról már tudom, milyen.
somatic :: 2009. április 25., szombat, 18:58:35 :: 1 komment
dialogue
- Meghalt a volt főnököm.
- Mi vitte el?
- Tüdőrák.
- Hány éves volt?
- 51.
- Dohányzott?
- Miért fontos ez?
- Kíváncsi vagyok.
- Igen, dohányzott, de neked kellene a legjobban tudni, hogy ez nem attól van. A feldolgozatlan stressz, a szorongás, a feszültség és a bánat okozza a rákot, nem a cigi. Tök mindegy, hogy dohányzott-e.
- Jó-jó, tudom.
- Na ugye.
- Emlékszem, állt egyszer egy nagyon szép és igen drága erőmű Oroszország földjén. Mikor felrobbant, rengetegen lettek szomorúak. Elsősorban a helyiek bánkódtak, hiszen hozzájuk állt igazán közel a létesítmény, de Kelet-Európában is sokan gyászba borultak miatta. Főleg a magyar kamionsofőrök, akik rendszeresen utaztak arrafelé, és borzasztóan hiányolták a megszokott látványt. Mennyi lehet az orosz atomerőművek felezési ideje?
opportunity :: 2009. április 15., szerda, 19:53:55 :: 17 komment
dialogue
Váci utca. Nézem a nőt. Az visszanéz. Örvendek. Odalép hozzám a barátnője, és sokat sejtetően kérdezi: - Szia, nem tudod, merre van a Régiposta utca?
- Köszönöm, nem.
- Most mit köszönsz, he? Csak egy kérdés volt!
M :: 2009. április 08., szerda, 04:15:13 :: 39 komment
dialogue
- Szia, M szendvicset kérek és egy kis narancs juice-t.
- Csak szendvics és juice? Nem szeretnéd menüben?
- Nem, köszönöm.
- Biztos?
- Biztos.
- 1300 forint.
- Ez komoly? Többe kerül, mint menüben, ahol nagyobb üdítőt kapok hozzá és sültkrumplit?
- Végülis igen.
- Ne már. Legalább a választás illúzióját meghagynátok.
- Nehogy azt hidd, hogy észreveszik. 99% nem figyel oda.
- Talán ők boldogabbak.
- Minden bizonnyal.
- Ők nem akarnak kilépni a Matrixból.
- Nem is fognak, ne félj.
- Na, nem mintha engem egy pirosbetűs szendvics vinne ki. A ketchupot elfelejtetted.
- Ne haragudj. Válassz.
- Semmi baj. A jobb kezedben lévőt kérem. Köszönöm.
program :: 2009. április 08., szerda, 04:10:10 :: 10 komment
dialogue
- Úgy érzem, olyan ember illene mellém, akinek van valamilyen apró háziállata.
- Hörcsög? Tengerimalac?
- Igen. Valami, amit együtt lehet nézni minden nap, hogy megdöglött-e már.
knock knock :: 2009. március 30., hétfő, 05:42:12 :: 4 komment
dialogue
- Mi ez a kopogás?
- Ti nem vasárnap délelőtt szoktatok szekrényt szerelni? Jellemző. Nos, a szomszédaim rendes, dolgos emberek. Iparkodnak. Így jutnak előrébb az életben.
- Nem hiszem el.
- Jól van, átmegyek, beszélek velük.
- Mit szereltek?
- Nem fogod elhinni. Semmit. Diót törtek.
- Mi van?
- A nagyobbik gyerek talált egy zacskó diót az éléskamrában, és azonnal követelte. Az anyja nem tud nemet mondani. Így megy ez. A legtöbb gyerek bélpoklos. Felfalnak mindent. Nem is értem az embereket, miért állítják őket elő házilag. Ismered a mondást: "make love, not children". Ritka bölcs tanács. Fogod a pénzt, amit ráköltenél tanszerre, ruhára, ételre, és amit cigire és drogra ellopna, berakod valami befektetési alapba, és biztos lesz, aki gondoskodik rólad idős korodban, sőt, így közben még mosolyognak is rád.
- Mi ez a kopogás? Rosszabb, mint ami a szomszédból jött.
- Úgy látom, rendelési idő van.
- Kinél?
- A harkály az. A fák doktora.
- De jó erdő mellett lakni. Mit épít ilyenkor? Még nincsenek fiókák.
- Semmit. A fákba időnként bekerül egy kukac. Valamiért a fák ennek soha nem örülnek. Jön a harkály, végigkopogtatja a törzsüket. A kukacnál más hangja van. Úgy működik, mint az ultrahang.
- Ezt se mi találtuk fel.
- Nem bizony. Viszont a harkály rendesen dolgozik, nem kérdez ilyet: "Na, és hogy került ide ez a kis kukac? Hm-hm. Biztos kivegyük? Ha meghagynánk, bármi lehetne belőle. Gyönyörű pillangó, vagy hatalmas, erős bogár. Ha kiszedem, soha nem tudjuk meg, mi volt. És különben is, az nem úgy megy ám, hogy csak úgy bemegy a kukac, és én mindig kirántom. Mindenkit az ágaink közé engedünk? Mi ez a felelőtlenség? Aztán persze rögtön ott a baj. Ezt most még elintézem, de a következő, az bizony, bent marad."
- A harkály ennél sokkal jobb fej. Szépen végzi a dolgát, pikk-pakk.
needlessly :: 2009. március 14., szombat, 22:22:08 :: 52 komment
dialogue
- Ki van száradva a szád.
- Köszönöm, hogy figyelmem felhívtad ajkaim állapotára, amely – szavamat adom – teljes mértékben szándékaim ellen való. Hosszútávú terveim között szerepel a jelenséggel szembeni határozottabb fellépés. Gondos munkával válogatott eszköztáram központi eleme minden kétséget kizáróan a szőlőzsír. Hidd el, alig várom, hogy szívem óhaját követve a gyászos körülmény rendezését végre kezembe vegyem. Kérlek, addig próbálj megbarátkozni a kialakult helyzettel.
- Ezt hogy érted?
- Ki van száradva. Tudom.
rendezvous :: 2009. február 26., csütörtök, 04:35:49 :: 9 komment
dialogue
- Megvan. Odamegyek, és csendben kuksolok. Jó lesz?
- Hülyének tetteted magad? Bámulatos. Az expert harcos nem meri elutasítani.
- Nem mondhatom neki, hogy nem tetszik. Az bántó.
- Félsz tőle mi?
- Nem. De.
- Velem is előfordul, hogy a másik félnek nincs olyan hibája, amin változtatni kell, egyszerűen csak nem az esetem. És látom, hogy szeret, nem mondhatom neki, hogy "nem tetszel". Ilyenkor veszem elő, hogy "rossz kedvű vagyok egy ideje, ne haragudj", "remete korszakomat élem, nehogy azt hidd, hogy ellened irányul, ez nálam feature, pár hónapig tart", "nem hiszem, hogy túl vagyok rajta, mindenkiben őt keresem".
- Beválik?
- Persze. Ahelyett, hogy venné a lapot, úgy dönt, majd ő megvigasztal. Vagy úgy tesz, mintha értené, aztán vár szép csendben. Egy darabig óvatos vagyok, okosan viselkedem, de ahogy telik-múlik az idő, előbb-utóbb megfeledkezem magamról, és mosolygok egyet. És akkor vége. Azt hiszi, már lehet járni. Vagy, ami végképp védhetetlen, úgy dönt, ha már vele nem, legalább segít rajtunk (rajtam, és akin nem tudok túllépni). Majd ő újra összehoz minket.
- Akkor ne kuksoljak csendben?
- Dehogynem. Biztos beválik. Beléd képzel mindent, amit valaha nőtől akart. Számára gyönyörűen csomagolt, masnival átkötött ajándék leszel, akit ki kell bontani, és övé a főnyeremény. Majd ott ülsz vele szemben, kibontva, és lehet nézni egymást.
- Ne már.
- Szerintem inkább beszélj vele minél többet. Minden egyes telefonálás után kevésbé lesz számodra veszélyes. Úgy értem, érzelmileg. Mint pszichopata, még tartogathat néhány meglepetést.
- Nem akarom.
- Van más megoldás. Emlékszel még a Radikális őszinteség című könyvemre? Szívesen kölcsönadom.
- Igen, de mindig a másikon röhögök. Az mekkora volt. A Bűntudat legyőzése. Szegény L. meglátta a kezedben, és szó szerint sikoltozott: "Úristen, hogy vehettél ilyet? Ez borzasztó! Neked pont hogy sokkal több bűntudatod kéne, hogy legyen. Főleg miattam. Kérlek, ne olvasd el."
silence :: 2009. február 19., csütörtök, 04:57:36 :: 9 komment
dialogue
- A kapunyitó is egyre kisebb távolságról működik, elegem van.
- Elemet kell cserélni benne.
- Van, amit nem azért mondok el, hogy rögtön megoldd.
- Jó, de elemmel működik, ugye?
- Nem egészen. Ultrahanggal.
- Az más. Akkor nem szóltam. De hogy?
- Ultrahang, tudod. Kéthavonta egyszer el kell vinni a templomtoronyba. Pár óra alatt feltöltik a denevérek. Most februárban elmaradt a telihold, és gyalog nem volt kedvem menni, azért ilyen gyér.