root :: 2011. február 23., szerda, 07:09:57 :: 34 komment
dialogue social religion

- Rengeteg mindenre tanít az MMO. A virtuális világ, ahol több tízezer emberrel játszol együtt. Három hónap Aion után értettem meg, hogy az emberek 90%-a rosszindulatú, alattomos és sunyi.
- Nahát.
- Az Aion olyan bolygón játszódik, amely kettészakadt. A két félteke egymás ellen harcol. Az északiaknak kevés fény jut, ők zord, sötét és rideg világban élnek. Az északi erős, ellenálló és komor nép. A déliek fehér fényben fürdenek. A déliek aranyban járó, gőgös arisztokraták. Igen, Koreában készült a játék.

Az Aionban a saját féltekédről bárkivel kommunikálhatsz, de az ellenséges játékosokkal nem tudsz beszélni. Egyetlen teendőd van, ha találkozol velük: megölni őket. Ehhez a játék első felében nagyon komoly oltást kapsz. Olyat, mint a náci propaganda. Elképesztő hatékonyan működik. Mire az első ellenséges játékossal összetalálkozol (aki azért az ellenséged, mert a másik féltekén él), gyűlöletet fogsz érezni iránta. És az ilyen a találkozásnak az a vége, hogy az egyikőtök meghal.

A játékban semminek nincs morális következménye. Csupán hasznod vagy károd származhat egy-egy összecsapásból, pontszám formájában. A pontokat viszont el tudod költeni gyönyörű, máshogy nem megszerezhető ruhákra.

Nincsenek szabályok: megtámadhatsz nálad nagyságrendekkel gyengébbet, megölhettek tízen egyet, ahogy jól esik. Ezzel önmagában nincs is baj, ez ilyen játék. Mással kell játszani, ha valakit ez zavar. Ha nem akarsz boxolni, ne menj be a ringbe. Egyébként a saját féltekéden ritkán találkozol ellenséges játékossal, mert csak időszakosan és nehezen lehet átjutni az ellenséges világba, és hatalmas túlerővel nézel szembe ott. Van viszont egy köztes rész, az Abyss. Oda bármikor mehetsz. Abyssban folyamatosan ölhetitek egymást. Na, én ott játszottam.

Abyssban az a szokás, hogy 10-15 ember összeáll, és magányos ellenségekre, vagy 2-5 fős csapatokra vadászik. Ez valahol érthető. Az ilyen játékosok biztosra mennek.

Én ezt soha nem élveztem, ezért egyedül vadásztam, ami piszok nehéz, mert többnyire csapatokkal találkozol szembe. Kettő veled egyező szintű játékost nagyon nehéz legyőzni. Hármat olyan, mint megnyerni az olimpiát. Másfelől, ha nálad erősebbet ölsz, sok pontot kapsz érte, ha nálad gyengébbet, akkor keveset. Ha téged nálad gyengébb öl meg, sokat buksz, ha nálad erősebb, vagy ha csapat győz le, akkor kevés pontot vesztesz. Ennek köszönhetően - ha jól játszol -, kifejezetten megéri egyedül harcolni, hosszú távon úgy lehet sok pontot gyűjteni. Többet, mint tizenöt fős csapatokban. Csak el kell viselned azt, hogy rengetegszer halsz meg túlerővel szemben. Csapatban meg kevésszer.

A magányos vadászat arról szól, hogy odamész, ahol az ellenségeid járnak, és megtámadod őket. Lehetőleg egyesével.

Azt fogod észrevenni, hogy ha szembe jön veled egyszerre 2-3 (vagy több) játékos, akkor azonnal és gondolkodás nélkül rád ront. Ha nem vagy piszok jó, akkor biztosan meghalsz. És a veled egyező szintű játékosok többsége kerüli az egy az egy ellen való harcot.

Ám a tanulság, ami miatt mindezt elmondtam, a nálad gyengébb, magányos játékossal való találkozásból fakad.

Tudnod kell, hogy játékosok túlnyomó része gondolkodás nélkül megöli a nála gyengébbet (ha tudja róla, hogy gyengébb, pontosabban, hogy alacsonyabb szintű). Ezzel önmagában nincs baj: ha nem tetszik, nem kell Abyssba menni.

Értelme viszont nincs sok: a nálad lényegesen alacsonyabb szintű ellenfélért nem kapsz pontot, viszont rengeteget buksz akkor, ha ő győz. Erre normális esetben kevés esély van, mert ő alig tud ártani neked, te viszont 2-3 ütéssel meg tudod ölni őt.

Azt nem jelzi ki a játék, hogy ki gyengébb és ki erősebb nálad, de a ruhából és a viselkedésből sejteni lehet.

Szóval, ha a kihívás és a - nagyon is értékes - pontok miatt harcolsz, akkor semmi értelme a nálad gyengébbeket megölni. Te elvesztegetsz egy percet feleslegesen, amit hasznosabban tölthetnél, ő meg tízet veszít azzal, hogy megölöd, mert visszakerül Abyss peremére.

Tehát mész egyedül, és szembe jön a nálad gyengébb játékos, szintén egyedül, és észrevesz. Először elkezd menekülni.

Menekül, de látja, hogy nem mész utána. Megáll. Csodálkozik. Nem érti. Vár, aztán elindul feléd óvatosan, de te mész tovább. Ekkor ő úgy gondolja, hogy ügyetlen vagy, gép játszik helyetted, vagy csak simán félsz tőle. Neked ront és elkezd ütni.

Alig-alig sebez rajtad. Állsz, és nézed fél percig a szenvedését. Aztán kezded unni, meg persze azért valamennyit sebez, ezért beleütsz egyet, amitől ő elveszti az életerejének a harmadát. Ekkor hanyatt-homlok menekülni kezd. Néha visszajön és megtámad még egyszer, újra megütöd, és elszalad.

Aztán mész tovább. Látod, hogy áll, és néz, és nem érti, hogy mi van, aztán leesik neki, hogy egyszerűen nem akartad megölni, neki meg esélye sem volt ellened, de azt még mindig nem érti, hogy végülis miért nem ölted meg.

Nem törődsz vele, el is tűnik a látóteredből. Aztán megjelenik kettő veled egyező szintű ellenség. Látják, hogy te egyedül vagy, ők meg ketten, úgyhogy jól neked ugranak.

Sok gyakorlás, megfelelő felszerelés és harci szellem esetén van esélyed ellenük, de piszok nehéz egyszerre kettőt legyőzni. Teljes akaraterőddel küzdesz, az agyad 120%-on dolgozik. Kattog az egér, recseg a billentyűzet. Az egyiket bénítod, a másikat ölöd, gyógyitalt iszol, varázsolsz, mozogsz, támadsz, védekezel. Két perces, iszonyú kemény csatában, izzadva, kétszázas pulzussal levered mindkettőt. Hajszálvékony csík marad az életerődből. Remeg a kezed, alig tudod fogni az egeret, hullámzik a tested az adrenalintól.

Ebben a pillanatban megjelenik mögötted a nálad jóval gyengébb, alacsonyabb szintű játékos, akinek három perccel ezelőtt megkegyelmeztél. Akit hagytál továbbmenni. A hátad mögé áll, és megöl.

Pontot alig kap ezért. A kapott pontszám arányos azzal is, hogy ki mennyit sebzett beléd. A másik kettő kap, akit legyőztél. Akik meghaltak. És te elbukod a pontokat velük szemben.

Hogy mit érzel, azt nem lehet elmondani. Azt viszont el lehet, hogy tíz emberből hány cselekszik a fenti módon. Kilenc.

Nem öt, nem hat vagy hét, hanem kilenc.

Elkezdtem figyelni őket.

Van Abyssban olyan is, hogy háború, amikor százan harcoltok száz másik ellen.

Ha meghalsz, a pálya elejéről kell visszamenned a csatába, ami unalmas, idegesítő és frusztráló. Az, amikor mész valahová, gyakorlatilag holtidő. Létezik erre megoldás: sok (játékbeli) pénzért lehet venni olyan varázskövet, ami tíz alkalommal feltámaszt. A csata közelében érdemes lerakni. Az a baj, hogy ha megtalálja, el tudja pusztítani az ellenség. Ezért az égvilágon semmi pontot vagy pénzt nem kap. Annyit ér el vele, hogy te nem tudod többé használni.

A háborúk zöme pusztán a pontszerzésről szól. Nem egy varázskardot kell megszerezni, nem is egy terület feletti ellenőrzést. Ütitek egymást a pontokért és magáért a küzdelemért. Így abból, hogy a közelben támadsz fel, ha legyőznek, és nem a pálya másik felén, az ellenfélnek az égvilágon semmi hátránya nem származik. Sőt, akkor jár rosszul, ha messziről kell visszajönnöd a harcba, mert addig se vagy ott. Így nem lehet legyőzni, tehát nem jár érted pont.

Tehát azzal, hogy a feltámasztó varázskövedet az ellenség szétveri, egyetlen dolgot ér el: te rengeteg pénzt veszítesz. Hosszú órák kemény munkájával szerzett pénzt, mert az a kő piszok drága. De neki ebből nulla haszna származik, túl azon, hogy te szörnyen rosszul érzed magad.

Megmondom, tízből hány játékos veri szét a feltámasztó követ. Kilenc. Volt, hogy ezt számoltam.

Azt tanultam a játékból, hogy tíz emberből kilenc rosszindulatú. Ok nélkül, haszon nélkül árt. Tízből kilenc alattomos és sunyi, mert akkor támad hátba, ha esélyed sincs védekezni. Azután cselekszik így, hogy olyan küzdelemben kegyelmeztél meg neki, ahol halvány esélye sem lett volna ellened. Akkor teszi, amikor védtelen vagy, akkor is hátulról.

Az emberek 90%-a így viselkedik akkor, ha a tetteinek nincs következménye. Nem a játék, hanem a következmények hiánya hozza mindezt elő.

Ezért hülyeség szociológiai meg pszichológiai elméleteket gyártani a morálról, a korrupcióról, a közerkölcsről: be kell tenni az embereket egy olyan helyre, ahol a tetteknek nincs következménye, és meg kell nézni az eredményt.

Egyetlen egy oka van annak, hogy a valóságban nem szúr hátba minden ok nélkül tíz emberből kilenc. Az, hogy büntetés jár érte. Ellenkező esetben megtenné - a szó valódi értelmében. Nem nyereségvágyból. Csak úgy.

Ha nem lennének következmények, tízből kilenc ember ok nélkül pusztítana, ártana és ölne. Nincs olyan, hogy agresszív vallás. Nem a vallás agresszív, hanem az ember. Nem a kereszténység ölt a középkorban, és most sem az iszlám harcol a nyugat ellen. A következmények hiánya elegendő ok. Ha lehet máglyán égetni, tízből kilenc máglyán éget. Ha lehet utcán nőt korbácsolni, korbácsol. Ha lehet kövezni, kövez. Ha lehet rakétázni a szomszédos országot, tízből kilencen lőnek át - ha van rakéta, és nincs következmény.

- Igen, tudom.
- Azért én örülök, hogy játszottam. Ennek köszönhetően jöttem rá a fentiekre. Nem arra, hogy van ilyen, hanem arra, hogy 90%. Ez az igazán hasznos tudás.
- Na látod. Erről beszéltem. Szerinted én miért utálom az embereket?
- Azért, mert egy antiszociális gyökér vagy.

next round :: 2011. február 22., kedd, 09:20:09 :: 1 komment
dialogue

- Ezt a tányért már nem merem kivinni. Ne haragudj.
- Ha most nem viszed ki, soha többé nem mered majd.
- Biztos megpróbáljam? Jól esik, hogy bátorítasz.
- Persze. Nyugodtan. Amíg a készlet tart.

cum back :: 2011. február 15., kedd, 23:46:51 :: 11 komment
dialogue social

- Bírom ezeket az "Utazz Dubai-ba, csak ennyiezer forint a repjegy" reklámplakátokat. Mindegyiken van egy épület, ami úgy néz ki, mint egy álló f.sz. Szerintem egyébként az összes új épületük úgy néz ki.
- Azért, mert Dubai-ba az összes magyar nő f.szt szopni megy.
- Mondjuk a repjegy árát forint helyett kiírhatnák úgy, hogy a lánynak hány dákóra kell majd ráhajolnia, hogy haza is tudjon jönni.

stars :: 2011. február 10., csütörtök, 04:01:56 :: 19 komment
dialogue science

- Szeretnék kérdezni tőled valamit.
- Igen?
- A Holdat mi takarja el?
- A felhő.
- Nem. Ez tegnapelőtt volt.
- Akkor a templom.
- Nem. Segíts már.
- Egy hülye turista.
- Valamelyik bolygó takarta el. Szerinted melyik lehetett?
- A Jupiter.
- Biztos?
- Persze. Az apró Jupiter meglehetősen gyakran kerül a Föld és a Hold közé, csak többnyire észrevétlen marad. Amúgy mennyit takart ki belőle?
- Úgy a felét.
- Akkor inkább az első három bolygó egyike lehetett.
- Melyik?
- Gyanítom, a Föld. Ezt nevezzük holdfogyatkozásnak. Valószínűleg nem teljes holdfogyatkozás volt. Részleges hold- és napfogyatkozás gyakrabban van, mint teljes, ezért ezeket nem mondja be a tévé, és nem utazik ide 5000 japán. Én már láttam vagy két részleges napfogyatkozást. Odanéztem, és pont fogyatkozott a Nap. Egy percre felálltam a teraszra, mert este volt, aztán mennem kellett vissza kapálni. Látod, ennyire nincs kiemelt csillagászati jelentősége a részleges fogyatkozásnak.
- Igazából azt szerettem volna kérdezni, hogy van-e értelme távcsövet venni. Látni vele valami érdekeset az égen a városból?
- A városból? Hogyne.  Az égbolt leglátványosabb jelenségei tökéletesen megfigyelhetőek városból, egészen olcsó távcsővel, sőt, akár szabad szemmel is.
- Mik azok?
- Az amerikai űrsikló-robbanások.
- A kisfiam egészen odavan a bolygókért. Azért szeretnék távcsövet venni.
- Tényleg, vannak fent égitestek is. Komolyan érdeklődik?
- Igen, van ilyen bolygós képernyővédőnk, és mindig szól nekem, hogy: "anya, nézd!". Egyszerűen imádja őket.
- A bolygók, csillagok és galaxisok fő közös vonása, hogy ezerszer jobban megfigyelhetőek a képernyővédőn, mint az égen. Legalábbis földi távcsővel. Az viszont tény, hogy vidéken jobb a helyzet. Egyrészt sokkal tisztább az ég, másrészt ott a képernyővédő hátrányból indul, mert nem mindig van áram.
- Szóval vidékre kell menni?
- Néhány évvel ezelőtt Kapolcson jöttem rá, hogy a Tejút nem csak a Székely himnuszban létezik. És nem is a Nestlé gyártja. A Tejút nem kopott el olyan gyorsan, mint a szocializmus. Nem is olyan, mint a hó meg a szánkózás, hiszen ezeket csak a szüleink meséiből ismerjük, mert régen bezzeg mennyi hó esett. A Tejút nem halt ki a fecskefarkú pillangóval együtt. A Tejút, bizony, ott nyújtózkodik még mindig. Le kell utazni, hogy lásd. Vidéken ötvenszer annyi csillagot láthatsz az égen. Vegyél nyugodtan távcsövet, majd lementek. Csak ne plázában vedd, mert ott távcsövet nem árulnak. Igen, az ázsia center is plázának számít ilyen szempontból. Távcsövet a távcsőboltban veszünk. És csillagász távcsőből kétféle van.
- Igen?
- Van a tükrös, amivel inkább csillagokat érdemes nézni. Azt tudnod kell, hogy sok ember azt hiszi, hogy vesz egy távcsövet, és majd jól megnézi vele a csillagokat. A Napon és a Vegán kívül az összes csillag pontosan ugyanakkora a legjobb távcsőben, mint szabad szemmel: kiterjedés nélküli, fehér pont. Ha nagyobbnak látod, az azért van, mert rossz a szemed. Viszont a Föld forgása miatt az erős a távcsőben egy-egy csillag néhány pillanat alatt kimászik a látótérből. Ez azért elég izgalmas tud lenni. Áramlik az adrenalin. Főleg, ha az ember apja már alapból full ideges, mert leejtette a legdrágább objektívet a sötét mezőn a méteres fűbe. De valami megmagyarázhatatlan okból úgy emlékszik, hogy te ejtetted le. És amíg együtt kutattatok utána a fűben, te hagytad a fél órán át keresett, szabad szemmel láthatatlan csillagot kimászni a távcsőből.
- Akkor ilyet vegyek?
- Tükrös távcsővel fejjel lefelé látsz mindent. De némi gyakorlással képzeletben meg tudod majd fordítani a csillagokat. Úgy jó lesz.
- És a Holdat lehet nézni?
- Persze, lehet. Csak nem ilyenkor, hanem amikor keskeny. Most nem látsz semmi érdekeset rajta. Meg utána se látsz semmit egy ideig, ha távcsővel belenézel. A keskeny Holdon viszont akár szabad szemmel is látod a krátereket. Ha jó a szemed. Minél erősebb távcsővel nézed, annál nagyobbak lesznek a kráterek. Persze, ennek is ára van: a nagyítás miatt egyre kevesebb krátert látsz egyszerre. De a többit úgyis el tudod képzelni, hiszen nagy, kerek, egyforma gödrökről van szó. Visszatérve a csillagokra, tükrös távcsövet azért vesz az ember, mert vannak kettős csillagok. Na, azok olyanok, hogy szabad szemmel egynek látod, aztán belenézel a távcsőbe, és kiderül, hogy hoppá, az ott nem is egy csillag, hanem kettő. Roppant hasznos tudás ez. Például, ha galaxisközi utazásra indulsz, érdemes odanézni előtte, nehogy titokban kettős csillagra vigyenek, te meg rossz helyre foglalj szállást. Kettős csillagnál a téves foglalásra 50% esélyed van, de léteznek hármas csillagok is, ahol 67%-ra nő az esély, hogy megszívod, ha nem figyelsz eléggé. Tiszta kaszinó. Aztán vannak ál kettős csillagok is. Amelyek nagyon messze vannak egymástól, viszont majdnem ugyanabban az irányban, ezért egymás mellettinek tűnnek. A Göncöl szekér két csillaga ilyen. Ma már messzire másztak egymástól, a vak is látja, hogy az két csillag, de régen közel voltak, és Spártában az lett katona, aki megmondta, hogy a Göncöl szekér melyik csillaga kettős. A többi ment a levesbe. Nem is volt akkoriban ennyi szemüveges ember.
- És a bolygók? Azokat szereti a kisfiam igazán.
- Azokat inkább lencsés távcsővel érdemes nézni. Szerintem is jobbak a bolygók. Például a Jupiter tele van holdakkal, bár azok meg pontosan úgy néznek ki távcsővel, ahogyan a csillagok szabad szemmel. Viszont a Szaturnusz gyűrűje életre szóló élmény. Igaz, mostanában nem sok látszik belőle. Egészen befordult. Egy vékony csíkba depizte össze magát. De csak a Földről nézve tűnik így. Ti meg úgyis szerettek utazgatni.
- Akkor milyet vegyek?
- Mindkettő jó választás egy fiatal fiú számára. A távcső együtt nő fel a gyerekkel. Egész pontosan arról a jelenségről beszélek, hogy ugye a csillagász távcső mindig állványon áll. Ahogy a gyerek nő, ahogy egyre magasabb lesz, egyre feljebb emeli majd a szeméhez a távcső belenézős végét. A távcső másik vége emiatt értelemszerűen egyre lejjebb ereszkedik. Így a gyerek 12 éves korára már nem a csillagokat bámulja vele esténként, hanem a meztelen nőket a környező ablakokban.
- Hát erre tényleg kíváncsi voltam.
- Nekünk tükrös távcsövünk volt, úgyhogy akkoriban a meztelen nőket mindig fejjel lefelé láttam. Nem tudom, hogyan hatott ez a szexuális fejlődésemre. Hogy hatott-e egyáltalán. Talán ezért imádom a vámpír nőt. De ha te normális gyereket szeretnél, akkor mész biztosra, ha a fiadnak lencséset veszel. Az nem fordítja meg a képet. Amúgy a csillagokhoz, bolygókhoz és távoli galaxisokhoz hasonlóan a meztelen nők is jobban látszanak a képernyővédőn. Lehet, hogy inkább számítógépet kéne venned, már ha jót akarsz a gyereknek, és ha tényleg neki veszed, és nem magadnak.
- Na szia.

in two :: 2011. január 29., szombat, 08:48:29 :: 2 komment
dialogue psycho

- Nem érzel ellentmondást a két utolsó kijelentésed között? 
- Skizoid vagyok. Bármit szabad mondanom. 
- Igen, tudom. Sőt, neked a skizoid énjeid is skizoidok. A teljes személyiséged két szóban: skizoid fraktál.

online :: 2011. január 28., péntek, 04:53:11 :: 5 komment
dialogue tech science

- Olyan jó, hogy új számom van, és szinte senkinek nem adtam meg. A régin keresnek, és nem hallom, mert le van halkítva.
- És mi lenne, ha tennél rá hangot?
- Viccelsz? Két telefonnal se ment ez nekem, hogyan menne hárommal? Felkelek, és az egyiket felhangosítom. Már ez is rettentő módon megvisel. Ki nem állhatom a repetatív és értelmetlen cselekvést. Ilyen az evés, az ágyazás, a mosogatás, illetve a telefon hangjának ki-be kapcsolgatása. Számomra az élet kihívásokból álló tanulási folyamat. Legyőzendő akadályok pályája. Ha egy akadályt egyszer átugrottam, miért kell újra vizsgáznom? Megmutattam már, hogy igen, tudok enni. Világossá vált, hogy birtokában vagyok a mosogatás képességének, mi több, képes vagyok arra is, hogy lezuhanyozzam magam. A telefon fel- és lehalkítása nevű vizsgán is réges-rég átmentem. Teljesen felesleges a napi szintű ismétlés. Tanulja már meg a telefon, hogy mikor vagyok ébren, vagy kapja be.
- A te bioritmusoddal ezt nem várhatod el tőle. Tőle sem.
- Azért okostelefon. Nem igaz, hogy nem érzi, hogy mikor alszom. 2011 van. Tegyenek bele ilyen szenzort.
- Alvásérzékelőt?
- Aha. Mondjuk, úgyse mernék ráhagyatkozni. Jól rámcsörögne, amikor alszom. Sose lenne olyan precíz és megbízható, mint a vámpír denevér.
- Tehát bennem megbízol?
- Dél-Amerikában is él egy vérszívó denevérfaj. Éjjel dolgozik, mint a programozó. Főleg tehenek és lovak vérét issza, de ha ünnepnapokon bejut a házadba, szívesen iszik belőled is.
- És fejjel lefelé hogy tud vért inni?
- Megvárja, amíg elalszol. Ezért hitték sokáig, hogy legenda. Nem igazán lehet lefilmezni, mert pontosan tudja, hogy mikor alszol el. Hiába tetteted magad alvónak órákon át, hiába fekszel mozdulatlanul, nem megy rád, amíg ébren vagy. Nem tudom, hogy csinálja.
- Bztos nézi ultrahanggal a szívverésedet.
- Tuti. Legközelebb, ha valami terhes nő körlevélben 4D ultrahangot küld a gyerekről, annyit fogok válaszolni, hogy na, pont ilyennek látja benned a kölyköt a vérszopó denevér. És tuti megéhezik a látványtól.
- Neked még küld valaki levelet?
- Megesik. Másfelől szomorú, hogy egy denevérnek több esze van, mint egy okostelefonnak. Hiába reklámozzák azzal, hogy a telefon már okosabb a szőke nőnél. Majd ha a vámpírdenevérnél is okosabb lesz, akkor szóljanak.

inside :: 2011. január 17., hétfő, 00:38:27 :: 25 komment
dialogue religion

- Végre egyszer ideértünk zárás előtt! Olyan szép ez a csizma!
- Jó, nézzük meg.
- Nem lehet bejönni! - kiáltott az eladó.
- Meg szeretnénk nézni az egyik csizmát.
- Nem lehet bejönni!
- Mi van?
- Nézd, van itt egy papír: "Műszaki okok miatt zárva".
- Milyen műszaki ok? Ez csizmabolt. Nincs áram? Felveszem elemmel.
- Nem lehet bejönni!
- Gyere, menjünk.
- Várjál már. Totál kész vagyok. Úgy hajítottak ki az ajtóból, mint egy csövest. Mindezt a Váci utcában. Szakadtnak nézek ki?
- Én sem tudom, milyen műszaki ok lehet az, ami miatt nem megy fel a lábadra egy csizma. Vagy ami miatt nem kérdezhető meg legalább az ára. Biztos nagyon jól megy a bolt. Látod, nincs válság.
- Látta ez, hogy mi van a lábamon? Tényleg szakadt rongynak nézett?
- Nem hiszem, hogy érdekelte. Nem kap jutalékot.
- Engem még soha nem dobtak ki így boltból. Le vagyok döbbenve.
- Nyugodj meg. Ez ilyen. Nekem nem köszöntek vissza a tapló eladók a Duna Plázában az Apple boltban. Kifelé menet meg jött a manager, hogy miben segíthet. Mondtam, hogy ha kicsit előbb köszön valaki, lehet, hogy vásároltam volna.
- Nem tudok megnyugodni. Ez rettenetes volt. Nem mehettem be a csizmaboltba! Tudod, milyen érzés? Nem, te ezt nem tudod. Olyan, mintha egy hívőt kihajítanának a templomból.
- Igen, értem.
- Nem érted. Egy hívő voltam, akit kidobtak a templomból!
- De, értem. Templomból kidobott hívő vagy. Világos. Úgy tűnik, hogy Istent és a csizmát magadban kell megtalálnod.

bury :: 2011. január 02., vasárnap, 20:22:20 :: 24 komment
dialogue

- Juliék jönnek?
- A férje biztosan nem, mert még a böriben van.
- Mit csinál ott? Sültkrumplit? Whopper szendvicseket?
- Á, szerintem csak papírzacskót.
- És mikor engedik haza?
- Négy év múlva. De ha jól viselkedik, lehet, hogy előbb.
- Akkor éjfélre itt lesz?
- Éjfélre, igen. Három év múlva.
- Mi van? Melyik böri ez? A Váci utcai?
- Nem. Ez a böri a Markó utcában van.

merry xmas :: 2010. december 25., szombat, 02:56:13 :: 18 komment
dialogue family

Ülünk négyen a halászlé fölött. Két évvel ezelőtt sikerült elérnem, hogy ne csak ponty legyen benne. Nagy az öröm.

A mi családunkban a halevés fegyelmezett esemény. Csendben, spotlámpák fényében harcolunk a hallal. Anyám bal kezével egy nagy szelet kenyérbe kapaszkodik. Úgy szorítja, mint anyósülésen, kanyarban, százhúsznál az ablak fölötti fogódzkodót. Jobbjával a tizedik szálkát teszi a tányérja szélére, és felsóhajt. Ő csak egy kevés lét szedett a fazék a tetejéről, és fél kanál ikrát. Még nem evett. A halat mi hárman esszük. Az eredmény - anyám vs. mi - 10:0. Mégse hiába filézte három órán keresztül.

A húgom hirtelen úgy dönt, hogy egy csapásra két legyet üt, egyszerre dícsér és magyarázkodik. Kérdezi a sógoromat:

- Tudod, mi anyám halászléjének íze, és az én halászlém íze között a fő különbség?

Anyám válaszol:

- Az, hogy én évek óta könyörgök nektek, hogy karácsonykor ne együnk több halat.
- Na, mi? - kérdezi a sógorom.
- Az, folytatja a húgom - hogy neki van passzírozója. Attól lesz ilyen finom. Mondom neked, hogy soha nem lesz ugyanaz turmixgéppel.
- Ugyan már.

Na, ettől kiborultam.

Csak és kizárólag édes ételeket tudok elképzelni a turmixgépben: banánturmix, eperturmix, málnaturmix. A turmixolt halászlé gondolata egészen megviselt. Rágondolni is rossz. Karácsony lévén nem haboztam viszonozni a kapott érzést.

- A helyedben azért adnék neki még egy esélyt - mondtam. - Próbáld ki azt, hogy mielőtt a turmixgépbe teszed a halat, a belsejét kiszeded. Biztos vagyok benne, hogy közelebb kerül majd egymáshoz a két ízvilág.

Szegény húgom éppen nyelt. A feje egész hirtelen elvörösödött. Láttam rajta, hogy röhög és fuldoklik.

- Tudod, az is eszembe jutott, mert hát én hallgatom, ki mennyire van lefáradva attól, hogy ő főzi karácsonykor az alaplét, hogy volt az a jó kis húsdarálónk a disznóvágáshoz, és azt csak ki kéne vinnetek a stégre. Le se veszed a halat a horogról, hanem szépen beleengeded a darálóba, tekersz rajta kettőt, és kész az alaplé. Nem is értem, mit kell ezen ennyit szenvedni.

A húgom fuldoklott, a sógorom közölte, hogy kinyír, ha bármi baja lesz, amit végülis megértek, mivel a húgom négy hónapos terhes. De láttam azt is, hogy a húgom nevet, és nagyon rég nevettünk együtt ilyen jót.

- És arra emlékszel, a Papának a sufniban a csirkék miatt mekkora tápdarálója volt? Abba mennyi kukorica fért. És hogy szórta magából a tápot. Mi lenne, ha abba tennétek a halakat? Csak a szája elé kell tartani a bográcsot, jó közel, hogy ne legyen minden csupa hal, aztán alágyújtasz, és jól lakik az egész rokonság. Lehet, hogy az se lesz majd pont ilyen, mint anyáé. Kísérletezni kell. Legalább a pikkelyeket szedjétek le a halról.

Jók ezek a karácsonyok, összeül a család, ismerkedünk, nosztalgiázunk. Ők elvitték az összes mákos gubát - az egyik kedvenc ételem -, rám maradt az összes halászlé. Állítólag le lehet fagyasztani.

Kettesben ültünk anyámmal, aki keresztény, és azt mondta, hogy neki tilos a horoszkóppal foglalkoznia, de én annyit emlegetem, hogy már elgondolkodott, mert róla senki nem hiszi el, hogy skorpió. Annyira elfojtja magában. Bár nem ismeri igazán.

- Az nem olyan jó jegy, ugye? - kérdezi.
- A legszörnyűbb jegy. Alattomos és bosszúálló. De én szeretlek, mert az anyám vagy.
- Hát én ezeket egész életemben elnyomtam magamban. Ezért is mentem hozzá apádhoz.
- Gátlástalan is.

Anyám tényleg egyetlen rossz szót se szólt ma, amikor leöntöttem az ágyát pezsgővel. Az arcán a pillanat töredékéig sem láttam haragot. A fia vagyok. Anyaként szeret.

Két éve nem csak a halászlét főzi máshogy a kedvemért, hanem lazacot is vesz karácsonyra. Csak nekem. (A húgom nem eszik tengeri halat, anyám retteg a haltól.)

A halászlevet és a tőlem kapott könyvet egy nagy papírzacskóba tette. Sikerült megvennem az egyetlen Szabó Magdát, ami már megvolt neki. Felajánlotta, hogy cseréljünk, a sajátját nekem adja. Szerintem összekevertük őket.

Ugyanabba a papírzacskóba, a könyv mellé tette a lazacot is. Egy műanyag dobozban. Oldalra fordítva.

Szóval szép karácsonyunk volt. Anyám ezentúl mindig eszembe fog jutni, ha beülök az autóba. És ez jó érzéssel tölt el. Elvégre nagyon szeretem az olaj és a sült lazac illatát, és különösen a fokhagymaszagot. És a hátsó ülést úgyse nagyon használom.

Nem bírtam megállni, hogy ne hívjam fel.

- Ne bánkódj, tényleg nem haragszom - mondtam. - Én meg a pezsgőt öntöttem ki az ágyadra. Most egálban vagyunk.
- Akkor jó - mondta az elfojtott skorpió. - Ettől megnyugodtam. Aludj jól. Szép álmokat.

magnesium :: 2010. december 20., hétfő, 04:52:22 :: 1 komment
dialogue

Annyit segítek, hogy az első mondat nem az enyém volt.

- Süssek neked gesztenyét? Szereted? 
- Megeszem. 
- De süssek neked? 
- Ha szeretnél. 
- Én nagyon szeretem. 
- Gondoltam. 
- És van benne sok magnézium. Ami jó hatással van az idegrendszeremre. Mondjuk úgy, hogy szükségem van rá. 
- Óh, pompás ötlet ez a gesztenyesütés. Nagyon szeretném. Fogjunk máris hozzá. 
- Először be kell áztatni. 

... 

- Te, nem akarod lassan kivenni a vízből a gesztenyét, és megsütni? 
- Nem is tudtam, hogy ennyire szereted. 
- Hiszen mondtam. 
- Nem rég óta ázik. 
- Ez igaz. Úgy két órája. 
- Az előbb még nem is akartál enni. 
- Elsősorban az áztatás miatt kérdeztem, hogy kisütöd-e. Persze, ráér. Még nem kezdett el kicsírázni. 
- Mi van? 
- Olvastam egyszer egy könyvben, hogy ha egy fa magja kicsírázik, és nem figyelsz rá, később már nem tudsz mit kezdeni vele. Benövi és elpusztítja az egész bolygót. Igaz, az egy nagyon kis bolygó volt. És valami majomkenyérfa. Ez meg végülis csak szelídgesztenye. Talán nem növi be az egész Földet. De azért nem örülnék neki, ha nem tudnék bemenni a konyhába a hatalmas gesztenyefáktól. Magnézium ide, magnézium oda, nem tenne jót az idegrendszeremnek. 
- Leütlek.

freeze :: 2010. október 28., csütörtök, 22:36:35 :: 7 komment
dialogue

- Találkoztam Klárival.
- És, próbálkoznak még?
- Be fognak neki ültetni három lefagyasztott petesejtet.
- Gratulálok. Tényleg ennyire utál élni? Kinek akar bizonyítani?
- Én se értem. A friss petesejtekből se lett gyerek. Tavasz óta próbálkoznak hiába. Most a fagyasztottól mit vár? Mit akar abból szülni?
- Hóembert.
- Ez rémes.
- A szüleinek akar megfelelni, gondolom. Nem hiszem, hogy a férje rágja a fülét a gyerek miatt. Fel se áll a gép elől. Nem is beszélgetnek.
- Azt mondta, hogy most ez a novemberi project.
- Mondtad neki, hogy beültetés előtt esetleg öntözni kéne? Hátha úgy végre kikel. Javaslom hozzá az orvosét, azzal még ki is fog nézni valahogy.
- Beültetés előtt mindet megtermékenyítik. Biológiailag mindkettejüknek lehetne gyereke. A férje akár donor is lehet. Egyszerűen nekik együtt nem kell gyereket nemzeni. Nem fogják fel, hogy a sors akarja így.
- Várjál, hogy van ez? Még beültetés előtt megtermékenyítik? Hiszen akkor az már kész gyerek. Sokak szerint az. Ezért is üldözi a fél világ az abortuszt. Mi a fenének kell még berakni? Csak gond lesz vele később. Meg kell szülni, visszabeszél, iskolába jár. Tök drága a tanszer. Amíg olyan kicsi, szeretnivaló csöppség, mint minden kisgyerek. Vissza kell fagyasztani. Hazaviszi, és berakja a fagyasztóba. Ráírja, hogy "Gáborka". És ha Gáborka akar magának kistestvért, beraknak mellé még egyet: "Szilvike". És kész a boldog család. Persze, itt is lehet még komplikáció, például:

- Drágám, nem láttad Gáborkát?
- Ő...
- Tegnap még itt volt a zöldborsó mögött.
- Hát... az úgy volt...
- Úristen. Mit tettél?
- Elfelejtettem, hogy a Delmás dobozba raktad. Folyton azzal nyaggatsz, hogy sose végzek házimunkát, nem takarítok. És az volt ráírva, hogy 2010. 12. 03. Láttam, hogy lejárt, és...
- Kidobtad???
- Ne haragudj. Tényleg nagyon sajnálom. Véletlen történt.

olimpics :: 2010. október 11., hétfő, 01:27:12 :: 0 komment
dialogue

- Olyan volt a moszkvai olimpia kabalája is.
- Nem emlékszem rá.
- Mert abban az évben születtél. [...] Küldtem neked olimpiás maciról képet. 
- Egyidős velem?
- Igen. Nézd meg.
- Úgy néz ki, mint a gyerekkori macim. Nekem is volt ilyen.
- Tényleg?
- Meg volt egy nyuszi és egy törpés párna. Elő kellene keresni őket.
- Anyukádnál vannak?
- Nem, inkább mégsem nézem meg. Kiborulnék. Most is összeszorult a gyomrom.
- Miért?
- Nem biztos, hogy megvannak még. Rossz érzés lenne szembesülni azzal, hogy eltűntek.
- Az anyukák őrzik az ilyet.
- A legrosszabb mégis az lenne, ha látnám őket. Attól borulnék ki igazán.
- Attól miért?
- Mert arra emlékeztetne, hogy egyszer régen gyerek voltam, és már nem vagyok az.
- És az miért baj?
- Mert arról az jut eszembe, hogy meg fogunk halni.
- Hogy érted?
- Előbb-utóbb.
- Nekem erről nem ez jut eszembe.
- Igazából már attól ki vagyok kiborulva, hogy fel kell hívnom a webdesigneremet, és elmagyarázni neki, hogy mi az az sRGB és mi az az Adobe daylight 65 color profile, mi köztük a különbség, és hol tudja megnézni az egyes képek színprofilját, és mivel dolgozunk a webre. Ami az idegeimnek bőven elég lenne egy napra. És akkor még ez is.

v.s.o.p. :: 2010. szeptember 30., csütörtök, 02:48:11 :: 26 komment
dialogue

- Jó ez a konyak. Emlékeztem ám, hogy a Rémy Martin finom.
- Azért finom, mert V.S.O.P.
- Nem mindegyik az? Azt hittem, az a VámSzedő Országos Pénzügyőrség jele. Amin rajta van, az nem csempészett konyak.
- Very Special.
- A koleszban sem értettem, miért szív valaki Pall Mallt vagy Marlborót, amikor az aranyozott Rothmans kevesebbe kerül, és még támogatod is vele a határőröket. Úgyis ott állnak szegények egész nap a hidegbe'.

we are the champions :: 2010. szeptember 29., szerda, 23:14:48 :: 6 komment
dialogue

- A pasim is 30-as programozó. De ő C++. Azért az más.
- Igen, az más. Szegény. Élete végéig melózhat.
- Ezt miért mondod?
- Mert ami Rubyban 1 sor, az C++-ban 30-60. Csak írsz és írsz és írsz és még mindig nem csinál semmit a program. C++-ban nem fejleszthetsz egyedül. Kell munkahely. Jó eséllyel be is kell járni.
- De ő az egyik legjobb az országban.
- Tudom.
- Hogyhogy?
- Minden csaj az ország legjobb programozójával jár. Nem tudtad? Ez alap nálatok.
- De ő tényleg a legjobb. Slusszpassz.

fail :: 2010. szeptember 25., szombat, 01:51:59 :: 2 komment
dialogue

- Haló. Nagy szerencséd, hogy elértél, mert le van halkítva a telefonom, és pont láttam, hogy világít.
- Tudom én, hogy kell. Felhívhatlak a másikon?
- Igen. De várj, mert az meg napok óta le van halkítva. Megkeresem. Hm, mennyi nem fogadott hívás... Úristen, ennyien kerestek hiába? Na, ez a híváslista is egy kisebb társadalmi kudarctörténet.

end II :: 2010. szeptember 02., csütörtök, 21:57:34 :: 5 komment
dialogue social

- Oyan szomorú lettem a bejegyzésedtől, hogy csak táptalaj vagyok. Ez mikor fog elmúlni?
- A szomorúság, vagy az, hogy csak táptalaj vagy?
- Ha majd kijönnek a polipkák a vízből, biztos jobb kedvem lesz.
- Lehet, hogy polipgondolatok nem fognak a polipgének ellen dolgozni. Nekünk már késő. Mostanában néha náci gondolataim támadnak, ahogy egyre világosabban látszik a kontraszelekció a társadalomban. Vagy ott van a szuperTBC baktérium. Az is a hülyeségünk miatt alakul ki, mert a beteg elkezdi szedni a gyógyszert, aztán abbahagyja, mert nincs kedve ahhoz, hogy ne igyon rá alkoholt, és ha ráiszik, akkor rosszul lesz. És ezt engedjük. Így jönnek létre azok a baktériumtörzsek, amelyekre már egyik antibiotikum sem hat. A betegek 40%-a belepusztul az ilyen TBC-be. Most halt meg itthon egy kislány, mert a nagypapa úgy gondolta, hogy elég lesz két hétig dobálni a tablettát a szájába, és az orvos széttárja a kezét: "Mit is tehetnék?" Tudom, az sem lenne jó, ha gyakorlattá válna a kényszergyógykezelés. Lehet, hogy én is kapnék gyógyszert, hogy ne otthon dolgozzam, vagy ne blogoljak annyit. De a TBC esetében jó lenne naponta beletömni a gyógyszert abba, aki már elkezdte szedni, különben magunk ellen dolgozunk. A humanizmus az emberiség és a gének ellen hat.
- Hogy hatna a gének ellen? Most mondtad el, hogy miatta jön létre a szuperTBC.
- Igazad van. Remélem, pár száz év múlva majd szuperintelligens TBC baktériumok népesítik be a bolygót.
- Biztos lesz köztük fizikus, aki gondolkodik az Ősrobbanáson.
- Így van. És lesz olyan vallás, amelyik azt mondja, hogy nem ők az első lények ezen a bolygón. Voltak emberek is, akik kipusztultak, nem tudni, miért. És lesz pap, aki azt hirdeti, hogy nem volt ám mindig ilyen rossz az élet. Mert régen a TBC baktériumok a Tüdőben éltek. Ott örökké volt étel, ismeretlen volt a bánat és a nélkülözés. És jő az Orvos, és mondá, hogy minden hörgőből ehettek, de kivéve azt az egyet. Ki abból a hörgőből fal, halálnak halálával hala. Aztán az egyik persze beleharapott, és a Köhögés kiűzte őket a Tüdőből. Azóta minden nap gyötrelmes küzdelmet kell vívni az életben maradásért.
- Akkor nem is ősrobbanás volt, hanem Ősköhögés.

first sin :: 2010. augusztus 09., hétfő, 20:46:26 :: 15 komment
dialogue tech

- Jó, hogy hívsz, most nézett rám egy hatalmas ufó.
- Hol?
- Az oldaladon. De aztán eltűnt. Biztos félt tőlem.
- Mert nagyobb szemed van, mint neki. De nem ezért hívtalak, hanem azért, mert %$#!'*#$ß
- Most ment el egy busz mellettem, bocs. Nem értettem, amit mondtál. Megetetted a pókot?
- Nem egészen.
- Hanem?
- Ezek után már nincs kedvem elmondani. Annyival jobb, amit hallottál.
- Na.
- Azt mondtam, hogy: neked, ugye, van MacBookod?

Ha a munkára és zenehallgatásra egyszere használható hardware+software párosítás utáni, öt évnyi hiábavaló keresés végén egy Macintoshnál kötök ki, lehet, hogy tényleg megetetek egy pókot.

Saját magammal.

Vagy elbujdosok a világ végére szégyenemben. Mondjuk ezzel:

(És nem engedek be senkit, csak Őt simogatom.)

try it :: 2010. július 17., szombat, 15:19:46 :: 3 komment
dialogue tech

- Azért, mert létrehoztad a rajongói oldaladat a facebookon, a mezei felhasználódat még nem muszáj törölni.
- De idegesít. Törölni akarom.
- Jól jön az még. Egy használaton kívüli login nagyon hasznos.
- Igen, mire?
- Például arra, hogy amikor Like buttont szeretnél a blogodra, és két napon át próbálgatod, hogyan működik, közben sem csak azzal lesz tele mind az ötszáz barátod facebookja, hogy "Mage likes C:\Work\blog\temp\test_fb_02.html. Do you like it?"

make it clean :: 2010. július 14., szerda, 03:29:26 :: 3 komment
dialogue woman

Beszélgetés a bejárónőmmel:

- Te, nincs neked véletlenül egy szép arcú, nagy mellű, okos, elegánsan öltözködő, nagyszájú, független, harmincas női kuncsaftod, aki tetszene nekem?
- De van.
- Komolyan? És hogy hívják?
- Katinka.
- Jajj. A Katával mindig zűr van.
- Hát igen.
- Na jó, nem baj. Mi a vezetékneve? Megnézem iwiwen.
- Az a helyzet, hogy mikor a takarítás végén átjön hozzá az Évike, és elkezdik simogatni egymást, én mindig fürgén távozom.

where do you want to live today :: 2010. július 08., csütörtök, 22:44:30 :: 15 komment
dialogue social

- És akkor Kodály leutazott vidékre népdalt gyűjteni, és felvette a gramofonjával, hogy az egyik ember a másikra mászik. Mert a népdal nagyrészt erről szól. Az iskolában nem is tanít senki népdalt. A valódi népdal nem fér bele az eszménybe. Szerintem azt a hármat, amit tanultunk, a városban költötték.
- Bizony, a többiben röpköd a f. és a b. és a ...
- Így van. És nem is írja körbe az eszközt és a cselekményt. Kemény szavak hangzanak el benne, amin egyébként nem csodálkozom. Mégis, miről lehetne még énekelni? Kukoricát fejtettem, babám, te meg bárcsak végre beraknád. Ennyi. A vidéki élet lényege.
- Ha néhány ember összegyűlik, előbb-utóbb ez a téma, kár gondolni mást.
- Igen. Illetve, azért nem mindig, mert van egy másik remek társalgási téma is vidéken: kik hol laknak.
- Az milyen?
- Én egy 4000 fős faluban nőttem fel. Falun rengeteg disznó él. A nagyapáméknál is lakott néhány. És amikor egyik-másik már nagyon elunta magát, rendezett magának egy jó kis disznóvágást. És persze meghívta rá a nagyapámat is. Az meg segített neki. Ebből is látszik, hogy Magyarország lélekben már a nyolcvanas években is liberális volt. Mindennapos eseménynek számított a passzív eutanázia. A saját szememmel láttam: mindig a nagyapám vitte a disznónak a kést. A nagyapám zavarbaejtően mély érzésű ember volt - akárcsak én -, nevet adott a disznónak, etette, játszott vele. Soha nem tudott volna ártani szegénynek. Nem is értem, hogyan bírta végignézni az eseményt. Vagy miért adta oda a kést. Nem láttam, miképp történt mindez, mert soha nem engedtek oda, csak amikor a disznó végzett magával, azután szóltak, hogy menjek segíteni, el kell tüntetni a hullát. Nem volt mese, nehogy kijöjjön a gyámhatóság, és kérdezősködjön, hogy mégis milyen tényezők szerencsétlen láncolata vezethetett ehhez a tragikus eseményhez. Miért döntött így az állat. Látta-e pszichológus. A nagyapám egyébként nagyon okos ember volt, nem is értettem, miért próbálja meg először elégetni a disznó holttestét. Mindig ezzel kezdte, hol szalmával, hol gázlánggal. Akartam szólni neki, hogy a disznó nehezen éghető anyagból van, de hát nálunk tisztelni kellett az idősebbet, kioktatásról szó sem lehetett. Miután mindenki belátta, hogy ez a disznó se ég el (ahogy azelőtt egyik se), bárhogy szúr rá a láng, inkább feldaraboltuk és ledaráltuk, hogy kisebbnek látsszék. Aztán a darabokat szétosztotta egymás között a család, mindenki elrejtett belőle néhány kolbászt vagy szalonnát. Többnyire a fagyasztóba, hogy ne legyen még büdösebb. Aztán amikor a következő disznó is végzett magával, és azt már nem volt hova tenni, jobb híján elkezdtük megenni az előzőt, hogy felszabaduljon a hely. Na, akkor végre tényleg eltűnt a nyom. Olyan kolbászt, ami abban az évben készült, soha nem ettem.
- Jézusom.
- És a ceremónia végén leültek a nagyszüleim az asztalhoz, meg az anyám és a nagynéném, és még az Irén néni, és a nagynéném férje. Apám nem, ő ebből kimaradt, mert Pesten nőtt fel, és sajnos emiatt ő nem tudta, hogy ki hol lakik. Szóval a többiek ették a hájas süteményt, itták rá a kristálycukorbort, és így beszélgettek:

"- Tudod, a Mari a tormavégről, aki hozzáment később a Juhász Tomihoz, na, annak a kertje végibe' laktak a Jánosék...
- A mozis János?
- Nem, dehogy, az a zsákutcába költözött az Erzsivel a temető mellől, mert a Kamarásnak kellett a föld a csirkékhez. Tudod, a kisebbik Kamarás, mert a nagyobb nem csirkézett akkor még. Na, ez a másik Juhász volt, a fagylaltos fia, aki a Kurucék mellett lakott, aztán a Lajos épített egy házat a Kerektótól nem messze, a Dénes Józskához, kiknek a dédszülei lejöttek tölgyes mellől, oszt elvette a Tóth Juli lányát, azok meg a fenyves mellett építettek azt a nagy házat a Dönciékkel, akik két utcával arrébb laktak.
- A Dönci ott lakott?
- Igen, onnan jártak be a városba tejért , mert a kisebbik fiú, a Jóska...
- Nem a Pityu?
- Nem, a Pityu az a középső, az Etelka a nagyobbik lány, és a Jóska a kisebbik fiú, akinek most a sógora lett a Oravecz Lajos, tudod, a patakvölgyből."

- Erről beszéltek órákon át. Hogy ki hol lakik, és régen hol lakott. Egy egész földhivatal-irattár lehetett a fejükben, és több ezer anyakönyv. Én csak azt nem értettem, hogy miért kell ezt újra és újra átbeszélni, mert az nem lehet, hogy két disznóvágás között ennyit költöztek az emberek, vagy ennyit házasodtak. Azt azért észrevettem volna. Bár a fene se tudta megjegyezni ezt a sok nevet. És az volt az érdekes, hogy egy idő után mindig elküldtek, hogy ez a felnőttek dolga, nem kell mindent hallanom.
- És akkor?
- És akkor azt hittem, hogy most jön a tuti, a nagy titok, meghallom végre azokat a dolgokat, amelyek miatt az egész beszélgetés elkezdődött, valami olyat, ami az ő világukban jelen van, és az enyémbe még nem fér bele.
- És?
- A nagy fenét. Elbújtam az ablak alá, a szobába, és csendben hallgatóztam, biztos, hogy nem láttak, és mégis, komolyan mondom, még órákon át beszéltek ugyanerről. Ki hol lakott és kivel élt. Szóval náluk ez volt a téma. Máshol még a népdal - ami nálunk nem ment -, hogy feküdj már rám, babám, egyem a szíved vagy azt. Úgyhogy nem kell semmit csodálkozni a valóságshow-n, sem a bulvárlapokon, és azzal jönni, hogy hová züllött a világ - ennél nagyobb marhaságot nem ismerek -, mert az ország népességének nagy része, még egy viszonylag értelmes családban is, mint a miénk volt, már generációkkal ezelőtt arról beszélt egymással, hogy ki hol lakott. Hogy hova költözött aztán. Hogy kit vett el. Semmi más információ: ember- és utcanevek. Néha egy-egy foglalkozás, csak azért, hogy a sok Kuruc közül tudd, kiről van épp szó. És különben is, ők neveltek fel minket. Attól lettünk olyanok, amilyenek. Nem a világtól.
- De nálatok nem beszéltek ilyenkor sem szexről, sem a nagy titkokról?
- Nem. Csak arról, hogy ki hol lakott. És tudod, mondok még valamit.
- Hallgatlak.
- Ez a társalgás mindig az ebédlőben zajlott. Az ebédlő ablaka az óltól néhány méterre volt. Ma már nem csodálkozom azon, hogy előbb-utóbb az összes malacunk öngyilkos lett.

eu :: 2010. június 30., szerda, 21:58:07 :: 22 komment
dialogue social

- Sio meg lediplomázott a lehető legjobb minősítéssel. Arról írt, hogy mennyivel kerül többe vagy kevesebbe a híd, ha EU-szabvány szerint készül. Nekiült és kiszámolta.
- És mi jött ki?
- Azt nem tudom. Szerintem a jó magyar híd lett olcsóbb.
- Lehet. Amúgy is divat kritizálni az EU-szabályozást.
- Mondom, nem emlékszem, mi jött ki.
- Nem baj, mondok mást. Hányszor hallottad, hogy mennyire szörnyű ez az EU, mert nem ad semmit, csak elvesz, és akkor még ott a hülye szabályozás is. Például: "Nem lehet moslékkal etetni a disznót, és ez mennyire idióta törvény, mert ezer éve azzal etetjük, és mégis itt vagyunk, és ebből nem lett semmi baj, mit okoskodnak?". Elmondom, hogy lett, én például - évvesztes lévén - tizenkilenc éves koromig éheztem. Azért éheztem, mert akkor még nem voltunk EU tagok, és nem volt ilyen törvény. Tizenkilenc éves koromig, tehát eddigi életem nagyobbik felében menzás voltam. A helyzet az, hogy az összes konyhásnő disznót tartott otthon, és úgy gondolta, hogy a disznókat az iskola és a szülők pénzén neveli fel. Zseniálisan működött ez a rendszer. Annyi volt csak a gond, hogy néhány diák néha rájárt a disznókajára. Sajnos, nem volt mese, elszállítás előtt ki kellett tenni a moslékot az étkezőasztalra, és bizony egy-két gyerek annyira éhes volt, hogy belekóstolt. Volt, aki megette. Na, az volt a veszteség a lopott moslékból. A veszteség minimalizálása érdekében úgy főztek mindkét iskolámban, hogy végül szerintem már a disznók közül is koplalt az igényesebb fajta. A koleszban, emlékszem, többnyire inkább üres kenyeret ettünk.
- Igen, ez tényleg így van.
- És a konyhásnők kedvenc szórakozása  az volt, hogy még le is basztak, mert visszaadtad a kölcsönbe kapott moslékot. Mintha nem arra ment volna ki az egész, hogy ne bírd megenni, akármilyen éhes vagy. Mekkora cinikus színjáték már ez. Szóval nagyon jó törvény, hogy a disznó nem ehet konyhai moslékot. Sőt, ha rajtam múlna, le kellene mérni, hogy a normálisan elkészített ételből mennyi marad meg az iskolában (ehhez egyszer hívni kell egy séfet, aki nem tart disznót), és utána, ha annál több marad meg, annak az árát le kell vonni a konyhásnők fizetéséből. És ha a fizetésük nulla alá megy, akkor lehet elárverezni az ingatlanjaikat. Talán akkor nem állt volna annyi disznóól a kertek végében. És ők se néztek volna ki úgy, mint a disznó.