home sweet home :: 2013. július 05., péntek, 20:23:44 :: 7 komment
swiss
Akartam írni egy hosszabb bejegyzést arról, hogy milyen érzés Svájcból átvezetni Németországba, onnan Ausztriába, onnan Magyarországra, aztán két nap múlva vissza.
Azt a kevés embert, aki valamiért még hajlandó olvasni, túlságosan szeretem ahhoz, hogy ezt elkövessem.
Maradjunk annyiban, hogy Kelet-Ausztriában már ordítottam.
A többit kínos lenne leírni.
Ledaráltattam a magyar állammal a lakcímkártyámat és a személyimet.
Tizenöt perccel azután, hogy hazaértem - a határt átléptem -, bementem egy éjjel nyitva tartó benzinkútra, és vettem egy csomag chilliben pácolt, szárított bélszínt, és egy csomag érlelt marhaszalámit.
A pénztáros jókedvűen mosolygott.
everyday life :: 2013. július 05., péntek, 19:36:55 :: 1 komment
swiss
Vannak pillanatok az életben, amikor, ha az ember épp nem akar csokoládét enni, jobban teszi, ha nem bont ki egy tábla abszinttal töltött svájci csokit.
Azt nem értem, hogyan engedhette ezt bárki forgalomba.
reason to kill :: 2013. június 26., szerda, 22:00:44 :: 9 komment
dialogue politics
- Nem mondhatod, hogy nem kellene betiltani a fegyvertartást. Ha csak egyetlen egy gyerek életét is megmentenénk vele, akkor ez nem lehet kérés.
- Emberi életet menteni, és általában problémákat megoldani, tudod, mivel lehet igazán? Gondolkodással. Nem könnyű, tudom, de most segítek. Kérdezek valamit, és válaszolj rá amilyen gyorsan tudsz. Az első dolgot, ami eszedbe jut.
- Jó.
- Valamiért le akarsz lőni sok embert. Mindegy, mi okod van rá, csak úgy. Hol csinálnád?
- Nem is tudom. Az utcán, ahol sokan vannak.
- Látod. Én szupermarketbe mennék a kasszákhoz, ott nehéz menekülni. Útban vannak a kosarak, szűk a hely. Számításba jön a vonatpályaudvar is. De az utca se rossz.
- Igen, és?
- Tömegmészárláshoz három dolog kell: tömeg, indok és lőfegyver. Az utóbbit akarják betiltani. Ahelyett, hogy a mészárlások okán gondolkodnánk.
- Ami? A nyomor? Az őrület? Vagy mi?
- Neked még nem tűnt még fel, hogy hol lövöldöznek?
- Hol?
- Az iskolában.
- Ez hülyeség.
- A hülyeség az, amikor gondolkodás nélkül rávágod valamire, hogy hülyeség. Ezért tartunk itt, ahol. Te emlékszel olyan fegyveres, amerikai mészárlásra, amelyik nem iskolában történt? Mert én nem. Biztos előfordul, persze, de az utolsó tíz közül, amiről hallottam, egy se szupermarketben, vonatpályaudvaron vagy kórházban volt. Pedig az iskola nem a legjobb helyszín, folyosók vannak, szertár, csontváz, lehet menekülni.
- Ez nem bizonyít semmit.
- Ezen nincs mit bizonyítani, ha olvasod a híreket, látni fogod, hogy így van. Azon kellene gondolkodni, hogy milyen mély, csontig hatoló indulatokat hagy az iskola az emberben. Hogy mind oda megy vissza gyilkolni.
- Nemrég egy futóverseny volt a helyszín.
- A robbantás más. A terror a megfélemlítés és a kontroll eszköze. Nem élhető át vele hosszú és intenzív dühkitörés. A lövöldözés viszont a bosszúról szól. A felgyülemlett düh tör elő. A sok-sok sérelem. Valamit visszaadsz azzal, amikor egyesével lövöd le azt a sok embert. A bomba ehhez túl gyors. Az másra való.
- Ez nem menti fel az elkövetőket.
- Igazad van. Mármint abban, hogy erre kanyarodsz, hiszen a felmentés vagy nem felmentés kérdésén sem kell sokat gondolkodni. Az se fárasztó. Igaz, nem is old meg semmit. Nem ment meg senkit a jövőben sem. Ahogy a fegyverek betiltása sem, mert aki lövöldözni akar, az szerez magának. De azért ítélkezel egyet, és kész. Ebből is látszik, hogy nem egy, hanem két baj van az iskolarendszerrel. Egyesekből előhozza a gyilkost. Másoknak megöli a gondolatait.
- Ennyire nem lehet sötét a helyzet.
- Persze, hogy nem az. A legjobbakkal szerencsére nem tudnak mit kezdeni az iskolákban. Őket simán csak kirúgják.
translate :: 2013. június 26., szerda, 20:54:10 :: 1 komment
dialogue
Viber üzenetek:
- <Egy kép, amin egy élelmiszer összetevői szerepelnek németül, alatta egy kérdés>: Ebben mi van?
- Nincs benne malac.
- Nem azt kérdeztem, hogy van-e benne malac, hanem azt, hogy mi van benne.
- Nyugodtan megeheted.
Hosszú szünet.
Viber hanghívás:
- Nem tudom, hogy állsz a munkakereséssel. Fordítónak egyelőre nem veszlek fel. Igazi nyilas vagy.
- Most mi a bajod?
- Hogy egyszer kérlek, hogy fordíts le valamit, és akkor se jön össze.
- Próbáltalak hívni, de nem vetted fel.
- Nem vettem fel, mert nem volt térerő. Örültem, hogy a kép átment. Miután láttad, hogy nem érsz el, fájt volna leírni, hogy mi van benne?
- De hát malacot nem eszel.
- Ettől lettem igazán ideges. A legtöbb ember azt sem érti, amit kérdez. Elképesztő, hogy jóváírják nekik a nyolc általánost (az végképp röhej, hogy analfabéták érettségit és diplomát kapnak). És te engem ezekkel az állatokkal raksz egy kupacba akkor, amikor feltételezed, hogy nem tudok megfogalmazni egy kérdést. Ha arra lettem volna kíváncsi, hogy van-e malac egy ételben, akkor azt kérdeztem volna, hogy van-e benne malac. Nem kell kitalálnod helyettem, hogy mit szeretnék tudni. Elég, ha válaszolsz.
- Most tényleg veszekszel velem, miután tegnap küldtem neked ajándékot?
- Ez az egy szerencséd, különben odautaznék, és elvernéd a feneked. Teljesen felhúztál. Gondolod, hogy itt élek három hete, és nem tudom még németül a malacot? Az volt az első szó, amit megtanultam. A marha meg a második.
- Jó, de akkor mit kellett volna lefordítani?
- A többit, esetleg? Pont, ahogy kértem.
- Mindet?
- Nem mindet, csak a felét, azt is random. Hűha, volt benne vagy öt összetevő. Például a pflanzenfaser. Tíz percig próbáltam beírni a google translate-be, mert tudod, azzal kezdem, hogy megoldom magam a problémát. Csak végszükség esetén fordulok hozzád, akkor is hiába. Olyan hülye szó, hogy nem bírtam leírni. Kimondani se megy.
- Növényi rost.
- Kösz.
- A bienenhonig meg méhecskeméz. Milyen cuki, hogy beleírják a méhecskéket.
- Nagyszerű. Ha legközelebb végső reményként hasonlóra kérlek, ugye összekapod magad és begépeled nekem?
- De hát nem vetted fel. És írtam, hogy nyugodtan megeheted.
- Tudod mit? Máris találtam neked munkát. Minden adott, hogy német-magyar műfordítónak állj. Kezdheted is a kedvenc szerződdel.
Thomas Mann - Der Zauberberg
Fordította: T. Zs.
I. fejezet
Ebben a történetben nincsen malac.
Utószó
Nyugodtan elolvashatod.
the basics :: 2013. június 26., szerda, 20:36:27 :: 0 komment
dialogue
- Te svájci németre tanítasz engem, én téged magyarra, ok?
- Kezdjük.
- How are you? Hogy vagy? Ahogy említettem, ilyenkor rejtett az alany. A ragozásból lehet tudni, hogy "Te".
- Értem.
- Mit szeretnél válaszolni rá?
- Már jobban, kicsit még fáj a fejem.
- Őstehetég vagy. Biztos nincsenek magyar felmenőid?
- Miért?
- Imádni fogod ezt a nyelvet.
- Mire gondolsz?
- Hogy mennyire zseniális válasz ez egy kezdőtől. Azt nem mondom, hogy máris átengednek vele a határon, de ha innen indulsz, hamar menni fog. Figyelj. Ha megkérdezik tőled magyarul, hogy vagy, a következő válaszok lehetségesek. "Tegnap meghalt a kiscicám". "Azt hiszem, megcsalt a feleségem. Újra". "Biztos vagyok benne, hogy lehallgat a főnököm. Mindig visszajut hozzá, amiket róla mondok. Még jó, hogy nem szereltet fel egy kamerát a hátam mögé. Ezért a fizetésért mégis mit vár tőlem?"
- Ez vicces. De nem tudom, elhiggyem-e neked.
- Elmesélek valamit. Ma bementem a privát bankomba, ahol előre köszönt a kapcsolattartóm, pedig nem is hozzá mentem, csak a pénztárhoz. A CIB-ben, ami egy magyar bank, visszaköszönni sem szoktak. Kérdezi tőlem, hogy telt a hetem, mire én, hogy csodálatos volt, leszámítva a mai napot, mert iszonyatos fájdalmaim voltak, három gyógyszert vettem be, hogy be bírjak jönni. Már a nyelvemen volt a "vesekő" angol megfelelője, amikor észbe kaptam, hogy mégis hol vagyok. Témát váltottam. Ezek után döntsd el, mennyire voltak reálisak a "Hogy vagy?"-gyal kapcsolatos ajánlásaim. A házi feladatod az lesz, hogy keresel 20 magyar szinonimát arra, hogy "terrible". Nekem első körben, gondolkodás nélkül eszembe jut vagy 50. Szótár nélkül. Úgyhogy ez csak a szintfelmérő feladat, hogy mennyire akarod komolyan.
simple as that :: 2013. június 23., vasárnap, 16:50:34 :: 1 komment
dialogue
- Elsőre azt olvastam, hogy legyen magányos estéd. Legyen szép estéd helyett. (Lovely vs. lonely). Tudod, mit mondana erre Freud?
- Úgy tudom, az ő elméletei mára kissé elavultak.
- Hogy valami igaz-e vagy sem, nem attól függ, hogy mikor írták le.
- Valami oka csak van annak, hogy ezek régi elméletek.
- Igen, van. Mégpedig az, hogy mi már túl későn születtünk ahhoz, hogy magunk jöjjünk rá.
eternal dancers :: 2013. június 22., szombat, 14:38:48 :: 0 komment
zürich
És egyszercsak azon kapod magad, hogy péntek éjjel Zürichben partizol.
És hogy holnap is jöhetsz.
Tik-tak. A négynegyedre járó svájci óra visszafelé repít az időben.
Pontosan fele ennyi idős koromban éreztem magam ennyire jól szórakozóhelyen.
(Józanul.)
substance :: 2013. június 14., péntek, 23:56:01 :: 0 komment
swiss west
- Már attól elfáradok, hogy nézem őket.
- Mind be vannak drogozva.
- Igen, tudom. Úristen, mekkora híd, és milyen meredek. És mennyi.
- Ki akarna feltekerni ezekre drogok nélkül?
- Senki.
- Ha okosabbak lennének, bevennék a tablettákat, aztán otthon maradnának és örülnének maguknak.
- Pontosan.... Azt mondja, hogy 24 órát kell várnod, amíg ellenőrzik a papírjaidat. De ne aggódj, meg fogod kapni.
- Az a gond, hogy L-es a tartózkodási engedélyem?
- Nincs gond. Menni fog.
És segít fordítani franciáról angolra, miközben a Tour de France zombikat nézzük a Swisscom üzletben.
Hatvan körül lehet, de bármikor hazavinném, ha nem lenne vele férje. (Vele van, és mosolyog rajtunk). Francia, azt hiszem. Vagy mit tudom én. Mit számít?
Itt a hatvan éves nők jól néznek ki. Ijesztően jól.
És mindenki segít.
Úgy köszöntem el, hogy I love you all.
Lehetne mesélni az ehető ételről, a fizetésről, a korlátlan telefonról, a korlátlan mobilinternetről, a működő egészségügyről, a nyugdíjról. Mindez nagyszerű, de azt nem lehet elmondani, hogy milyen érzés olyan országban élni, ahol mindenki, folyamatosan, kérés nélkül, mosolyogva segít a másik embernek.
Még én is. Ez oda-vissza működik.
Nincsenek rá szavaim.
Ilyen lehetett az Éden.
I'm in :: 2013. június 14., péntek, 22:16:08 :: 0 komment
Rekord idő volt, kevesebb, mint két hét.
(Négy helyett.)
attraction :: 2013. június 09., vasárnap, 16:14:54 :: 5 komment
Az Attractionnek gratulálok. Örülök, hogy nyertek, le a kalappal.
Annak szintén örülök, hogy nem akartak Semmelweis, Puskás Tivadar és a többiek sorsára jutni.
compass :: 2013. június 09., vasárnap, 14:29:47 :: 19 komment
A monitoron lévő háttérképet az interneten találtam hónapokkal ezelőtt.
A fotó tegnap este készült.
arrive :: 2013. június 09., vasárnap, 13:31:36 :: 3 komment
coelho
Ha oda akarsz érni, a felhőket nézd.
Az út kanyarogni fog. Bukkanókkal készül rád. Árvízbe merítkezik, fatörzset dönt magára, sziklákat görget eléd, és alkalomadtán visszafordít abba az irányba, ahonnan indultál.
A bozótban rémségek várják, hogy elijesszenek, hogy rád vethessék magukat.
Aki azt mondja, hogy az út fontos, hogy az út az érdekes, az maga sem tudja, hová tart. Ne hallgass rá.
Az utat el fogod felejteni. Annyi a dolga, hogy túljuss rajta. Hogy formáljon és erősítsen.
Egy bizonyos pont után minden út egyforma lesz.
Ha tudni szeretnéd, hogy ki vagy, hogy honnan jöttél, hová tartasz, a felhőket nézd az égen. Azt a távolságot célozd meg, és ami még fölötte van.
Ha a felhőkre nevetsz, akkor a rémek, a fatörzsek, az árvíz és az emberek nem árthatnak neked.
Oda fogsz érni, ahová szeretnél. Amikor eljött az ideje.
