hint :: 2021. július 21., szerda, 15:27:56 :: 0 komment
Az, hogy a világ esetleg digitális, nem feltétlenül jelenti azt, hogy szimulációban élsz.
A tudat adott szerveződési szintje is lehet digitális, mert úgy szebb vagy praktikusabb.
market practices :: 2021. július 21., szerda, 09:05:14 :: 0 komment
vylie princess
A királylány és Vylie a bevásárlóközpont két üzletét elválasztó biztonsági falhoz érkezett.
- Hát akkor... - mondta Vylie elcsukló hangon.
- ... valamikor, újra, ugyanitt... - sóhajtott a királylány.
Belépett a boltba.
Vylie a másikba.
Tíz perc múlva a kijáratnál álltak.
- Találtál valamit? - kérdezte Vylie.
- Parfüm!
A királylány odanyújtotta volna a karját.
- Tudod, hogy innen is érzem - mondta Vylie.
- Na?
- A legjobban a te illatodat szeretem. Tízből úgy tizenkét alkalommal azt választanám. Ha muszáj valamit hordanod, ez időnként rendben lesz.
- Ez az egy készült belőle!
- Megmutatod?
A királylány átadott Vylie-nak egy kártyalapot.
A tárgy fémből készült, és fél milliméter vastag lehetett.
- Melyik oldalára írták rá?
Vylie a kártya élét nézte.
- Persze, hogy a legkisebbre, hova máshova - válaszolt magának.
Elolvasta a számokat, és elmosolyodott.
- Ahhoz képest, hogy digitális, meggyőző. Mély és organikus - mondta.
- Félóránként változik az alapillat!
- Ezt el is vártam.
- Megveszed nekem?
- Persze - mondta Vylie, és lezárta a tranzakciót.
- Köszönöm. Te találtál valamit?
Vylie elővett egy barna színű üveget, benne három folyadékkal. Az egyik folyadék kék volt. A másik zöld. A harmadik piros.
A nő fejreállította az üveget, és visszafordította.
A kék folyadék az edény aljára kúszott. A se vele-se nélküle kapcsolatba keveredett, zöld-piros emulzió önmagával tanakodott a folytatásról.
Vylie a fény felé tartotta az üveget, újra összerázta, és odanyújtotta a királylánynak.
- Tudod, hogy innen is hallom - mondta a királylány.
- Szeretem a kezemben tartani a zenét. A második szám miatt választottam.
- Lássuk... - mondta a királylány.
Fülelt.
- Wow, mekkora intro...
Egy percig csödben maradt.
Táncolni kezdett a lábával.
- Kegyetlen ez a dob és a bassline... 138BPM?
Vylie bólintott.
- F sharp minor?
- Lydian mód.
- A következő partyn lejátszod?
- Ha leszünk elegen.
- Én akarom megvenni neked - mondta a királylány.
És megvette.
- Megnézhetem?
A kezébe vette, az arca előtt forgatta, fejreállította az üveget.
- Értem, hogy miért kedveled az analógot - mondta.
A falon lévő tükörhöz fordult, és végigfuttatta a tekintetét önmagán.
- Tudod, mi az egyik, amit imádok benned? - kérdezte.
- Hirtelen nem akarok választani - mondta Vylie.
- Az... - mondta a királylány, és elhallgatott.
Megvizsgálta tükörben a bőrét, a körmeit és az arcát. Szemügyre vette az alakját. Visszafordult Vylie-hoz.
- ... hogy mindenből megtalálod a legjobbat.
haiku II :: 2021. július 20., kedd, 08:13:23 :: 0 komment
BERNARDO
Őrködni jöttem.
FRANCISCO
Galád lidérc. Reszketek.
HORATIO
Megleslek végre!
haiku :: 2021. július 20., kedd, 07:09:44 :: 0 komment
BERNARDO
Lehetne többet.
FRANCISCO
Lehetne ennyit. Jobban.
HORATIO
Kevesebb szótagban.
to consider :: 2021. július 18., vasárnap, 10:31:37 :: 0 komment
Sólyom körözött a rét fölött.
Vadvirágokkal játszottak a méhek, és végre elaludt a bagoly, miközben a zöld és a barna gyíkok tudásukat egyesítve próbáltak egy ősi sziklarajzot megfejteni.
Magas, egyenes hátú, fényes fekete ruhába öltözött nő sétált a fűben. Időnként lehajolt valamelyik virághoz.
- Hol vagy? Merre jársz? - kérdezte valakitől, aki gyaníthatóan nem volt ott.
Zajt hallott. Megfordult. Három alak állt vele szemben.
- Szeretnénk mondani valamit.
- Nem biztos, hogy van rá időm.
- Rengeteg időd van. Az utolsó harminc másodpercet, amikor te a fűben kerestél valakit, évmilliókon át loopoltuk.
- Miért?
- A rólad szóló kutatás kezdetén kimentünk kávézni, és elfeledkeztünk a projectről. Végre eszünkbe jutottál. Már mind itt vagyunk, és figyelünk rád.
A nő hallgatott, mielőtt válaszolt volna.
- Megfontolom - mondta.
you’ll meet again one day :: 2021. július 13., kedd, 20:14:48 :: 26 komment
vylie princess
Vylie megszólalt.
- Azokban a sorokban árulják, amit nem hordunk, ezekben, amit nem eszünk meg, és körülötte van, aminek a létezéséről sem szeretnénk tudni. Majdnem értem, miért jöttünk ide.
- Amikor sötétségbe borítod a világot, az hangulatosabb, mint amikor jellemzed.
- "Ha elég sokáig bámulsz a mélybe..."
- Akkor marhára ráérsz. Nem vásárolni jöttünk, hanem kalandozni.
- Kalandozni?
- Segíteni.
- Bajt keverni.
- Aztán segíteni.
- Rendben. Kalandozzunk a piacon. Kezdjük a ruháknál - mondta Vylie.
Kézenfogva vezette a királylányt.
- Tehén, róka, róka, nyest, bárány, bárány... Tudod, mi a furcsa? Nincsenek évszámok.
- Miért lennének évszámok?
- Mert különben olyan, mint a temető. Vagy egy rituálé másnapja. Minden, amit itt árulnak, halott állatok bőréből készült. A bőrükért ölték meg őket.
- Menjünk innen.
- Balra láttam a húst. Jobbra sejtem a halakat. Merre induljunk?
- El innen. Elég a piacból.
- Vele mi lesz? - mutatott Vylie egy távoli asztalra.
A ruhákat áruló sorok mögött, a fal mellett ült egy árus.
A királylány közelebb ment hozzá.
Az asztal telis-tele volt állatokkal. Az egyik ketrecben rémült arcú majmok rohangáltak föl-alá, és keresték a kijáratot. Mellettük egy hosszú szőrű nyúl pihegett a hőségben. A bánatosan szendergő vadászgörény mellett éhes sün reszketett.
A királylány nem akart hinni a szemének.
Az asztal alatt, a földön egy kalitkába zárt, zöld madár feküdt nyitott szemmel, mozdulatlanul.
A királylány a madarat nézte.
Sötét felhők gyülekeztek az égen. Feltámadt a szél.
Vylie megfogta a királylány karját.
- Emlékszel a diétánkról és az uralkodással kapcsolatos érzéseinkről szóló beszélgetésre? - kérdezte.
Dörgött az ég.
- Amikor én kerülök ilyen hangulatba, puszta kézzel folytatom. Segít felszabadítani az érzéseket.
Villámlott.
- Autentikusabb, ha leharapod a fejét.
Az eladó sápadtan, reszkető kezekkel kapaszkodott a székbe. Nem mert megszólalni.
- Még él - mondta Vylie.
- Tudom. Azért van még egyben a piac - sziszegte a királylány.
- Honnan tudjuk, hogy milyen állapotban került ide? Lehet, hogy betegen találták.
- És a többi állat?
- Örülök, hogy rájuk is gondolsz, mielőtt elpusztítasz mindent magad körül.
- Mit tegyek? Az első ötletem az volt, hogy vegyük meg őket.
- A pénzből újabb állatokat fogna be, és bővítené a kínálatot.
- Vigyük el a madarat.
Vylie leolvasta a madár árát, a pénzt letette a földre, felvette a kalitkát, leállította az ítéletidőt, és hazavitte a királylányt.
- Meg tudod menteni? - kérdezte a királylány. A madarat a kezében tartotta. Könnycsepp csillant a szemében.
Vylie a királylány szobája felé nézett, és tűnődött.
- Megharapott már? - kérdezte.
- Kicsoda? A kisvirágom? Miért, meg fog?
- Reméljük, nem.
- Miért tenne ilyet?
- Vágj le róla egy levelet. Ha rám hallgatsz, előtte átbeszéled vele.
A királylány odaadta Vylie-nek a madarat, és bement a szobájába.
- Sszz.
Bal kezében egy levéllel, jobb mutatóujjával a szájában tért vissza.
- Mi történt? - kérdezte Vylie.
- Mikor? Hol? - kérdezte a királylány.
Vylie kihúzta a királylány ujját a szájából, és megnyalta.
- Biztos, hogy elegendő fémet eszel mostanában? - kérdezte.
- Hagyjál ezzel. Itt a levél. A véremet adtam érte.
Vylie betette a levelet a gyógynövény-centrifugába, hármas fokozatra állította a gépet, és kristálypoharat tartott elé.
Gyanta színű olajcsepp hullott a pohárba.
- Egyre lassabban ver a szíve. Alig lélegzik - mondta a királylány.
Vylie vízzel keverte az olajcseppet, és megitatta a madarat.
A madár őt nézte, aztán a királylányt. Becsukta a szemeit. Kinyitotta, és újra becsukta őket. Elernyedt. Nem mozdult többé.
- Nem ver a szíve - mondta a királylány.
Két könnycsepp gördült le az arcán.
- Már nem fog mozogni? Nem fog repülni? Nem fog énekelni? Miért nem?
Sírt.
- Miért így történt? - szipogta. - Azt hittem...
- Tedd az asztalra.
A királylány ölelte és dédelgette a madarat.
Vylie elrámolt az asztalról.
- Tedd oda, kérlek - mondta.
A királylány az asztalra fektette a madár testét.
Vylie magához húzta a királylányt. Várt. Tett vele hátrafelé pár lépést.
Áttetsző, zöld lángnyelvek táncoltak az asztal fölött. A madár fejénél bújtak elő a levegőből, és szétterjedtek az asztallapon.
A tűz nyújtózkodott, örvénylett, összehúzódott, és felvette a madár alakját.
A madár körbefordult, eltűnt, és a következő pillanatban a királylány vállain ült.
A királylány tapsolt, táncra perdült, kiszaladt a kertbe.
A madár és ő a bokrok és a fák között játszottak és kergetőztek egész délután.
Esteledett.
- Minél később, annál nehezebb elengedni - mondta Vylie.
- Tudom. Utána mi fog történni? - kérdezte a királylány könnyes szemekkel.
- Újra találkozni fogtok. Megígérem.
- És addig?
- Addig, egyebek mellett, életben tartjuk a többieket.
A madár kétszer is visszafordult, aztán elrepült.
Vylie megölelte a királylányt.
daylight :: 2021. július 07., szerda, 21:17:31 :: 0 komment
Amikor begombázva kisétálok a sötét szobából, és rájövök, hogy még nappal van.
pride :: 2021. július 07., szerda, 20:35:27 :: 5 komment
Mindenhol ugyanazt hallom és olvasom:
"Nem az ő döntése volt, hogy meleg/leszbikus/transz/etc lett, hanem így született. Nem tehet róla."
Erre most válaszolok.
A falon sütkérező gyíkokban azt szeretem, hogy szinte ugyanannyi dokumentált, szóban és írásban visszaadható, értelmes gondolattal járultak hozzá a létezésemhez, mint az emberiség.
A gyíkok szebbek.
A gyíkoknak szívesen segítek.
Az emberiségnek is.
Tehát:
Azt mondani, hogy "nem az én döntésem volt", száz százalék áldozatszerep.
Aki ezzel érvel, az lőszert küld a támadóknak.
Nincs különbség a kettő között.
Az intellektuális teljesítmény mind a két esetben zéró.
Az eredmény ugyanaz.
Elárulok valamit.
Az én döntésem, hogy ki vagyok.
Az én döntésem, hogy mi vagyok.
Az én döntésem, hogy kit és mit szeretek.
Aki ezt másképp látja, annak a létezésére nem tartok igényt.
salvation :: 2021. július 05., hétfő, 08:29:01 :: 6 komment
Elgondolkodtam azon, vajon mennyivel szeretem jobban a testemet azért, mert jó illata van a ruháimnak.
Ezt és a vadvirágos párját szoktam rendelni:
five elements :: 2021. július 03., szombat, 20:53:33 :: 0 komment
"Hátralépett, és hatalmas hullámot indított útjára Vylie felé. [...] Köd ereszkedett a királylányra. Morajlás hallattszott [...] Lángoló fémszilánkok hullottak alá."
"Azért tudjuk, hogy nincs több lehetőség, mert azt nem vizsgálták meg, hogy állt-e ott egy sárkány, egy óriásmellű hidra, vagy a pokol kapuja."
adventures :: 2021. június 30., szerda, 19:02:59 :: 1 komment
vylie princess
- Vylieee.
- Igen?
- Öltözz fel. Megyünk piacra.
- Tessék?
- Elvegyülünk és kalandozunk.
- Elvegyülünk?
- Kinézhetnénk például embernek.
- Milyen embernek?
- Bármilyennek.
- A ruháikat akarod hordani?
- Legyünk szerzetesek!
- Két nő.
- Női rend.
- Magasabbak vagyunk náluk.
- És?
- Szerinted nem jönnek rá, kik vagyunk?
- A szomszéd városba megyünk.
- Rendben. Arra gondoltál már, hogy beöltözés közben esetleg a kígyóbőrt is eltünteted magadról?
- Ó, hogyne.
A királylány bőre sötétszürke volt. Írisze indigó színben derengett. Puha, éjsötétkék toll borította angyalszárnyait.
- Ez az új inkognitód? - kérdezte Vylie.
Bal kezét válla mellé emelte, jobb lábával tett fél lépést előre, és mágikus rúnákkal borított aranyszoborrá változott.
A királylány odasétált az aranyszoborhoz, szemceruzával körberajzolta a szemeit, türkizzöldre rúzsozta az ajkait, és készített vele egy selfie-t.
Szigonyt tartott a kezében. Hátralépett, és hatalmas hullámot indított útjára Vylie felé.
Az aranyszobor három, egymás körül keringő fémgömbbé változott. A fémgömbök, amelyek az előző világot teremtették, átlendültek a hullámon.
A szigony eltűnt. Köd ereszkedett a királylányra. Morajlás hallattszott és kövek kopogása, majd a ködből előlépett a rezzenéstelen arcú hadsereg.
Agyagkatonák meneteltek a fémgömbök felé.
A királylány a levegőbe emelkedett, tenyerét előrehajlítva feje fölé emelte bal karját, aztán leeresztette.
Lángoló fémszilánkok hullottak alá.
Vylie a földön állt. Testét fekete ruha, szemeit fekete selyemkendő takarta. Hajában fehér, földig érő szalagok lengedeztek. Gyertyatartót emelt arca elé.
- Jó éjszakát - mondta.
Elfújta a gyertyákat.
Nem létezett többé fény.
Csend volt.
- Vylie, a buligyilkos - mondta a királylány.
- Most nem Vylie-nak hívnak.
- Miért nem tudok fényt csinálni?
- Most nincs olyan, hogy fény.
- Oké. Nyertél. Legyen világosság.
Világosság lett.
- Na, mit gondolsz? - kérdezte Vylie.
- Szerintem jó.
- Akkor maradjon. Mára végeztem. Te meddig dolgozol?
- Megyünk piacra, emlékszel?
- Aha, tényleg. Szárnyas, szigonyos-óceános, vagy agyagkatonás álruhában?
- Náluk is eltüntetted a fényt?
- Nem eltüntettem. Megszüntettem. Átmenetileg, és csak itthon. Miért akarnék óbégató emberekkel teli piacot?
- Ezt a kérdést minden veled való séta után feltehetnénk. Mindegy. Hagyjuk az álruhát.
A királylány és Vylie kéz a kézben sétált a piacon.
tabula rasa :: 2021. június 27., vasárnap, 14:46:25 :: 2 komment
Pár nappal ezelőtt láttam egy felnőtt tehenet, ahogy egy másik felnőtt tehén nyakát nyalogatta.
Az egyikük fehér-barna foltos volt, a másik fehér-fekete.
Gyengédséget és szeretetet láttam bennük.
Tegnap láttam egy óriásira nőtt, barna-fekete dongót a levegőben játszani és kergetőzni egy pillangóval.
Élvezték, hogy együtt repültek, kergették egymást, aztán külön-külön szálltak a vágyaik felé.
Ezt nem csak az iskolában nem fogod tanulni. Emlékeim szerint erről sem David Attenborough, sem Gerald Durrell nem beszélt sűrűn.
Már ha beszéltek róla egyáltalán.
Szinte semmi nem igaz abból, amit a világról mondtak neked, és amit esetleg elhittél.
Nullárul indulni egyszerűbb, mint kiradírozni majdnem mindent.
citadel :: 2021. június 23., szerda, 21:51:38 :: 0 komment
"Vylie fémesen csillogó, fekete pikkelyekbe öltözött.
A citadella lábához sétált, megállt, és az égbe nyúló lépcsőn térdelő embereket nézte."
domesti duck :: 2021. június 23., szerda, 21:47:40 :: 0 komment
Ha valaki kíváncsi, hogy a vadkacsa-szelídítéssel haladtam-e:
are you well entertained? :: 2021. június 19., szombat, 13:58:58 :: 1 komment
És akkor a hegyes, szálkás farönk berepül a fürdőszobámba.
