believe :: 2011. január 31., hétfő, 07:00:00 :: 8 komment
Van az agyamnak egy racionális része, amelyik pontosan tudja, hogy a szegfűszeg az szegfűszeg, a csalán az csalán, a rózsa az rózsa, és a fahéj az fahéj.
Oké, az valóban érdekes, hogy szinte minden növény gyógynövény. Vagy mérgező. Vagy a kettő egyszerre. De az tuti, hogy valami hatása van. Gyógyfüvet szedni erdőn és mezőn nem nagy kaland. Az a valódi teljesítmény, ha sikerül olyan növényre bukkannod, ami levágva, megszárítva és lefőzve nem gyógyít semmit, és semmire nem hat.
Kicsit olyan ez, mint a színes, vicces, úszni alig tudó tengeri hal. Őket látva röhögnöm kell azon a szón, hogy evolúció. Nyilván azért maradt fenn egy halfaj, mert királykék színű, vörös foltok tarkítják, és fejjel lefelé úszik, óránként fél méteres sebességgel. A másik meg csak azért élte túl az elmúlt 100 millió évet, mert zebra csíkja van. Amúgy nem mérgező, nincs foga és elbújni sem szokott, de a csíkok jól megmentették a kipusztulástól.
Ezeket az élőlényeket látva sokkal hihetőbbnek tűnik számomra, hogy a Jóisten a tervezőasztalnál ülve úgy gondolta, hogy hozzátesz valamit a Teremtés / Büntetés / Flipperezés értelméhez azzal, hogy útközben még ennyi gyönyörű, izgalmas és meseszerű fajt is kipusztíthatunk.
A gyógyhatású növények gyakorisága a teljes flórában 99% körül lehet, és ez a tény a fentihez hasonló gondolatokat ébreszt bennem. Valaki egyszerűen jófej volt a növények megalkotásakor. Rendelkezésünkre bocsátott ennyi gyógyhatású gazt. Tényleg mindent megtett azért, hogy ezen a bolygón - miután a természet titkait kiismertük - a kelleténél jóval tovább szenvedhessünk.
Szóval a galagonya szívre jó, a csalán vesére, a kamilla gyulladásra, a fokhagyma meg mindenre, kivéve a lekváros kenyeret.
Idáig rendben vagyunk.
A kérdés az, hogy a gyógyhatásokat figyelembe véve, és ezeket a növényeket ilyen-olyan arányban keverve hogy jön ki az, hogy "Éjjeli Repülés"?
Hogyan lesz a májerősítőből és a nyugtató hatóanyagból "Tisztítótűz" vagy "Belső Fény"?
A bio-boltokban és tescoban egyaránt járatlan olvasó kedvéért elmondom: a fenti kifejezések nagyjából bárhol kapható teák nevei. Sorolom tovább: Férfi Erő, Női Erő, Fehér Energia, Agy Erő, Őrangyal, Boldogság Tea, Szépség Tea, Szerelem Tea, Lelki Harmónia, Éber Látás, Tiszta Gondolatok. És ez nem ám egy konkrét, elborult márka kínálata, hanem véletlenszerű válogatás a teapolcról bármelyik nagyobb boltban.
"Dual Light Mandala tea. A "Kettős fény" teakeverék segít abban, hogy gyönyörködni tudjunk az élet szépségében."
Az agyam racionális fele megnézi az összetevőket, és jót mosolyog. Vajon melyik növény rakja bele az egyik fényt? A levendula? És a másikat vajon a zsálya? Vagy inkább az úti lándzsafű? A verbéna meg a hullámhosszukat hangolja át a látható fényéből az asztrális tartományba? És a menta gondoskodik arról, hogy a Spirituális Lélektépő Szörny a chakratisztító teázgatás közben - tehát teljesen védtelen állapotodban - ne találjon rád?
Nehéz kérdések ezek.
Aztán van az agyamnak egy másik része, amelyik elgondolkodik azon, hogy mi lenne, ha mindegyik teakeverék a neve szerint működne. Mi történne, ha leülnék éjfélkor programozni, és gyanútlanul meginnék egy csésze Éjjeli Repülést? Vajon a város fölötti eget szelve idegeskednék-e azon, hogy holnapra hogyan leszek kész a munkával? Vagy a teába kevert bodzalevélnek köszönhetően az időből is kilépnék az utazás során?
És ha tényleg működnek ezek a dolgok, vajon miért nem dobunk piacra néhány izgalmasabb teát? Például Dual Vision. "A Kettős Látás tea nem csak a téged körülvevő világ rejtett arcát tárja fel előtted, hanem májkárosodás nélkül enyhíti a merevrészegség fájó hiányát a munkahelyeden".
Megoldhatatlan családi helyzetben milyen jól jönne a Hörgő Anyós tea. "Elég este felhajtani egy csészével, és hajnalban már csörög is a telefon. Jön a hívás a kórházból a nagyszerű hírrel".
Teljes letargia esetén pedig ott lenne a Gyilkos Feleség teakeverék. Szintén elalvás előtt fogyasztandó. Egyetlen egy csésze elég ebből is.
Persze, ezeknél sokkal népszerűbb és gyakrabban fogyaszható teákat is ki tudok találni. Például nem értem, miért nem dobták még piacra A Főnök Súlyos Síbalesetét. Tuti jobban fogyna, mint hülye Earl Gray. Vagy este olvasáshoz mennyivel jobban használható lenne a "Külső Fény".
Van azonban egy harmadik észrevételem mindezzel kapcsolatban. Megfigyeltem, hogy a kosarat és a pénztárcát tartó kezemet az agyamnak egy hamadik része irányítja.
Ez a rész szeret hinni, és szeret varázsteát inni.
A helyzet az, hogy a Belső Tűz teát kortyolgatva számos alkalommal próbáltam kapcsolatba lépni a bennem szunnyadó sárkánnyal. Bevallom, megesett, hogy úgy éreztem, a próbálkozás sikeres. Bevallom, nem csak hogy el szoktam olvasni a teásdoboz oldalán a spirituális útmutatót, hanem többnyire már nem íz, hanem az aktuális élethelyzetem és a szellemi állapotom szerint választok teát.
Sőt. Úgy érzem, el kell mondanom még valamit.
Tegnap elalvás előtt kipróbáltam az Éjjeli Repülést.
Tiszta szívemből - és enyhe fejfájással - ajánlom, hogy rum helyett mézzel idd.
És hogy a redőnyt még a legeslegelső korty előtt húzzad fel.
signs :: 2011. január 29., szombat, 22:54:10 :: 18 komment
politics
Tényleg kezd sok lenni a természeti katasztrófa a 2/3 óta. Árvíz, belvíz, vörösiszap, földcsuszamlás, rendőrbalesetek tucatjával, 360-as benzin.
Ma meg 5-ös erejű földrengés volt.
Ideje olvasni a jelekből.
Az viszont megnyugtat, hogy Magyarország mennyivel strapabíróbb hely, mint Egyiptom. Ott csak három napot tartózkodott a kertitörpe, és máris az egész ország lángokban áll.
in two :: 2011. január 29., szombat, 08:48:29 :: 2 komment
dialogue psycho
- Nem érzel ellentmondást a két utolsó kijelentésed között?
- Skizoid vagyok. Bármit szabad mondanom.
- Igen, tudom. Sőt, neked a skizoid énjeid is skizoidok. A teljes személyiséged két szóban: skizoid fraktál.
online :: 2011. január 28., péntek, 04:53:11 :: 5 komment
dialogue tech science
- Olyan jó, hogy új számom van, és szinte senkinek nem adtam meg. A régin keresnek, és nem hallom, mert le van halkítva.
- És mi lenne, ha tennél rá hangot?
- Viccelsz? Két telefonnal se ment ez nekem, hogyan menne hárommal? Felkelek, és az egyiket felhangosítom. Már ez is rettentő módon megvisel. Ki nem állhatom a repetatív és értelmetlen cselekvést. Ilyen az evés, az ágyazás, a mosogatás, illetve a telefon hangjának ki-be kapcsolgatása. Számomra az élet kihívásokból álló tanulási folyamat. Legyőzendő akadályok pályája. Ha egy akadályt egyszer átugrottam, miért kell újra vizsgáznom? Megmutattam már, hogy igen, tudok enni. Világossá vált, hogy birtokában vagyok a mosogatás képességének, mi több, képes vagyok arra is, hogy lezuhanyozzam magam. A telefon fel- és lehalkítása nevű vizsgán is réges-rég átmentem. Teljesen felesleges a napi szintű ismétlés. Tanulja már meg a telefon, hogy mikor vagyok ébren, vagy kapja be.
- A te bioritmusoddal ezt nem várhatod el tőle. Tőle sem.
- Azért okostelefon. Nem igaz, hogy nem érzi, hogy mikor alszom. 2011 van. Tegyenek bele ilyen szenzort.
- Alvásérzékelőt?
- Aha. Mondjuk, úgyse mernék ráhagyatkozni. Jól rámcsörögne, amikor alszom. Sose lenne olyan precíz és megbízható, mint a vámpír denevér.
- Tehát bennem megbízol?
- Dél-Amerikában is él egy vérszívó denevérfaj. Éjjel dolgozik, mint a programozó. Főleg tehenek és lovak vérét issza, de ha ünnepnapokon bejut a házadba, szívesen iszik belőled is.
- És fejjel lefelé hogy tud vért inni?
- Megvárja, amíg elalszol. Ezért hitték sokáig, hogy legenda. Nem igazán lehet lefilmezni, mert pontosan tudja, hogy mikor alszol el. Hiába tetteted magad alvónak órákon át, hiába fekszel mozdulatlanul, nem megy rád, amíg ébren vagy. Nem tudom, hogy csinálja.
- Bztos nézi ultrahanggal a szívverésedet.
- Tuti. Legközelebb, ha valami terhes nő körlevélben 4D ultrahangot küld a gyerekről, annyit fogok válaszolni, hogy na, pont ilyennek látja benned a kölyköt a vérszopó denevér. És tuti megéhezik a látványtól.
- Neked még küld valaki levelet?
- Megesik. Másfelől szomorú, hogy egy denevérnek több esze van, mint egy okostelefonnak. Hiába reklámozzák azzal, hogy a telefon már okosabb a szőke nőnél. Majd ha a vámpírdenevérnél is okosabb lesz, akkor szóljanak.
outside :: 2011. január 21., péntek, 01:26:35 :: 24 komment
politics
"Európán kívül minden demokratikus törekvést támogatunk."
innovation :: 2011. január 20., csütörtök, 05:38:49 :: 6 komment
Azt, hogy mennyire szuper, szerethető, szép, használható és trendi lett az új iwiw, úgy tudnám röviden elmondani, hogy egy szubjektív és kegyetlen blogról, ahol mostanában jó ha átlagosan 5 naponta születik 1 új post, több mint kétszer annyian klikkelnek át a Randi7-re, mint az iwiwről - ahova egyébként naponta több tucat link kerül ki tőlünk az üzenőfalra.
(Forrás: awstats, google analitics)
inside :: 2011. január 17., hétfő, 00:38:27 :: 25 komment
dialogue religion
- Végre egyszer ideértünk zárás előtt! Olyan szép ez a csizma!
- Jó, nézzük meg.
- Nem lehet bejönni! - kiáltott az eladó.
- Meg szeretnénk nézni az egyik csizmát.
- Nem lehet bejönni!
- Mi van?
- Nézd, van itt egy papír: "Műszaki okok miatt zárva".
- Milyen műszaki ok? Ez csizmabolt. Nincs áram? Felveszem elemmel.
- Nem lehet bejönni!
- Gyere, menjünk.
- Várjál már. Totál kész vagyok. Úgy hajítottak ki az ajtóból, mint egy csövest. Mindezt a Váci utcában. Szakadtnak nézek ki?
- Én sem tudom, milyen műszaki ok lehet az, ami miatt nem megy fel a lábadra egy csizma. Vagy ami miatt nem kérdezhető meg legalább az ára. Biztos nagyon jól megy a bolt. Látod, nincs válság.
- Látta ez, hogy mi van a lábamon? Tényleg szakadt rongynak nézett?
- Nem hiszem, hogy érdekelte. Nem kap jutalékot.
- Engem még soha nem dobtak ki így boltból. Le vagyok döbbenve.
- Nyugodj meg. Ez ilyen. Nekem nem köszöntek vissza a tapló eladók a Duna Plázában az Apple boltban. Kifelé menet meg jött a manager, hogy miben segíthet. Mondtam, hogy ha kicsit előbb köszön valaki, lehet, hogy vásároltam volna.
- Nem tudok megnyugodni. Ez rettenetes volt. Nem mehettem be a csizmaboltba! Tudod, milyen érzés? Nem, te ezt nem tudod. Olyan, mintha egy hívőt kihajítanának a templomból.
- Igen, értem.
- Nem érted. Egy hívő voltam, akit kidobtak a templomból!
- De, értem. Templomból kidobott hívő vagy. Világos. Úgy tűnik, hogy Istent és a csizmát magadban kell megtalálnod.
strange :: 2011. január 15., szombat, 00:25:03 :: 6 komment
Érdekes összefüggésre jöttem ma rá.
Úgy tűnik, hogy ha be van dugva a mosógép kivezető csöve a lefolyó nyílásba, a mosás végén észrevehetően alacsonyabb vízállás mérhető a fürdőszobában.
Szerintem figyelmes és hatékony vagyok, mert míg a legtöbb tudományos kutatómunka hosszú évekig elhúzódik, én már 7-8 kísérletből képes voltam levonni a tanúságot.
bury :: 2011. január 02., vasárnap, 20:22:20 :: 24 komment
dialogue
- Juliék jönnek?
- A férje biztosan nem, mert még a böriben van.
- Mit csinál ott? Sültkrumplit? Whopper szendvicseket?
- Á, szerintem csak papírzacskót.
- És mikor engedik haza?
- Négy év múlva. De ha jól viselkedik, lehet, hogy előbb.
- Akkor éjfélre itt lesz?
- Éjfélre, igen. Három év múlva.
- Mi van? Melyik böri ez? A Váci utcai?
- Nem. Ez a böri a Markó utcában van.
save :: 2011. január 01., szombat, 19:56:03 :: 8 komment
Amikor a 33 centis acélkéssel a kezemben - az előbb mértem, tényleg pont jézusi hossz - este tizenegykor kommandóztam a függőfolyosón, épp nem az járt a fejemben, hogy milyen eredményes ez a szilveszter, hanem az, hogy mi lesz, ha tényleg van ott valaki.
Nagy szerencse, hogy előtte már kaptam varázslencsét, ami extra bátorságot adott.
Két emelettel lejjebb négyen álltak a folyosón, dohányoztak, mégis csak ketten hallottuk az üvegcsörömpölést. Le kellene cserélni a "II. emelet" táblát arra, hogy "süketek szintje".
Hála az Égnek, a betörő a szemközti házat választotta, így fizikai kontaktusra nem került sor. 12 rendőr érkezett, lássuk be, bibliai éjszaka volt. Nagy büszkén mondtam nekik, hogy "nem mer kijönni, négyszer próbálta, de félt tőlem és visszafordult". Ehhez képest kiderült, hogy bár tényleg négyszer akart kijönni, nem a lakásba "szorítottam be", hanem vissza a folyosóra - nem ismerem a szemközti házat belülről -, így a nagy elfogás elmaradt.
Kettőig tartott a helyszínelés, rendesen dolgoztak szilveszter éjjel, szavam nem lehet. Udvarias, kedves rendőrök jöttek, igaz, lépcsőzni, nem koccintani.
Valamennyi átragadt ránk abból az örömből, amit a lakás tulajdonosa érezhet, mert csak két ablakot kell kicserélnie, nem az összes berendezést.
Buék.
heal :: 2010. december 29., szerda, 06:08:51 :: 55 komment
- Hoztál nekem altatót?
- Apám hozott.
- Szegény, mennyit jár pszichiáterhez amiatt, hogy én össze-vissza alszom.
- A körzetihez jár.
- Az felírhat ilyen erős altatót?
- Persze. Apám visz neki egy üveg pálinkát. Sorba se kell állnia. Tessék, kiváltottam az ügyeleten.
- Köszönöm.
- Ezt nem hiszem el.
- Mi a baj?
- Tíz darabos. Mindig húszasat írat fel.
- Biztos vagy benne?
- Miért írna mást az orvos, mint eddig?
- Visszamegyek az ügyeletre.
- Este 11 óra múlt, hideg van, csúszik az út, szakad a hó. Nincs jobb dolgod?
- Felhívom, és megkérdezem, mi van a recepten.
***
- Na, mi van?
- Fél óra alatt ötször hívtam a gyógyszertárat. Nem veszik fel.
- Hagyd.
- 10 darab gyógyszerért soknak érzem az egy liter pálinkát.
- Az nem baj, csak apám aggódik, hogy mennyi altatót eszem. És máris küldhetem érte újra.
- Engem meg az idegesít, hogy 2010-ben nem működik a telefon.
***
- Jó estét. Nemrég járt itt valaki, kiváltott egy altatót, és 10-eset kapott. Lenne kedves, megnézhetném a receptet? Úgy hiszem, hogy 20-as volt.
- Persze, máris. Itt van. Ez bizony 10-es.
- Én 20-nak látom.
- 10mg.
- Igen, de 20 szem. Ebben meg csak 10 van.
- Ja. Kérem a blokkot.
- Egyébként hallatszik odabent, ha csörög a telefon?
- Igen. Most is épp csörög.
- Tudom, én hívom.
- Nem tudom felvenni, mert akkor maga, aki itt kint áll, megsértődik. Folyton ez van.
- Nem kell felvenni, mondom, én hívom.
- Hozom a gyógyszert.
- Köszönöm. A vásárlók könyvét is, legyen szíves.
- Azt nem adhatom ki ezen az ablakon.
- Akkor?
- Holnap reggel 9-kor be lehet jönni kitölteni.
- Komolyan azt szeretné, hogy azt is beleírjam, hogy nem adta ide? Higgye el, tényleg kitöltöm.
- Kérem, uram, legyen önben is jóindulat. Nézze, itt a számla a különbözetről. Csak egyszer számoltam fel ügyeleti díjat, nem kétszer. Én jóindulatú voltam. Legyen ön is az. Kérem.
- Tessék? Még jó, hogy nem számolta fel kétszer, hiszen maga hibázott, és ezért nekem kellett visszajönnöm. És nem az a bajom, hogy hibázott, mert az bárkivel előfordul - bár nem jó éjjel, hóesésben idáig eljönni. De eljönnék én egy rossz szó nélkül, mondom, van ilyen. Az a bajom, az viszont nagy baj, hogy ötször hívtam, és nem vette fel, pedig kicsörög. És nem tudtam, hogy van-e értelme elindulnom.
- 90-en álltak sorban.
- Most egyedül állok itt.
- Eddig 90-en voltak. Ez megy egész nap. Mindig. Ön megsértődik, hogy nem veszem fel, ők azon, ha felveszem. Így dolgozom.
- Mondom, ötször hívtam.
- Akkor írjon bele. Én jóindulatú voltam.
A beszélgetés nem volt túl érdekes, nem is azért írtam le. Hanem azért, mert ez a tipikus beszélgetés az éjszakai gyógyszerésszel.
Eddigi élettapasztalatom alapján ki merem jelenteni, hogy szinte az összes éjszakai patikus így viselkedik éjjel. (Hogy nappal milyenek, azt nem tudom.)
Szóval amíg a szakadó hóban az utcán álltam, az ablakon át figyeltem a gyógyszerésznő arcán végigfutó érzelmeket. Amit láttam, az a következő körülmények maradéktalan együttállása esetén lenne indokolt:
- igazából fodrász, cukrász vagy óvónő akart lenni, de a szülei szíjjal verve zavarták az éjszakás-gyógyszerész-szakra
- évek óta ingyen dolgozik, jótékonyságból, éjjel-nappal, amit a nyakában lógó, jól látható 024-es máltai szeretetszolgálat medál jelez
- életeket ment nap mint nap
- leköptem
Én csak az utolsóról tudok nyilatkozni: az nem történt meg. Az első hármat illetően csak tippelhetek.
Azt viszont tudom, hogy a legbiztosabb módja annak, hogy az ember elkerülje, hogy éjjel gyógyszereket ad el, az, ha nem megy éjszakai gyógyszerésznek.
Mégis, mit várt, mi fog történni? Nem jön senki? Vagy eladják magukat a gyógyszerek?
Egyszer nyitni fogok egy pályaválasztási tanácsadót, ahol majd senkinek nem mondom meg, mivel foglalkozzon. Csak azt fogom közölni az érdeklődővel, hogy ha a téglával való fizikai kontaktus kesztyűn keresztül is allergiás tüneteket vált ki nála, akkor lehetőleg ne álljon kőművesnek. És ha betegesen retteg a távoli égitestek gyilkos sugaraitól, kerülje a csillagászatot. Ha pedig egyformán gyűlöli az embereket és az ételeket, gondolkozzon el, milyen pálya jöhetne szóba az éttermi felszolgáló helyett.
Talán mindez túlzásnak hangzik, de egyáltalán nem az. Az egészségügyben dolgozókra jellemző emberutálatnak például külön mértékegysége kellene legyen.
A helyzet az, hogy nagyon sokan dolgoznak még éjjel. Talán sosem fordult elő velem, hogy az éjjel-nappaliban megsértődött az eladó azon, hogy vásárolok. Pedig többnyire nem az övé a bolt, nem kap jutalékot. Mégis örül, hogy van vevő, főleg, hogy még szólok is hozzá néhány jó szót.
Ezzel szemben az összes éjjelnappali gyógyszertáros halálos sértésnek veszi, hogy fel mertem kelteni a csengővel, pedig nem is haldoklom, mi több, gyógyszer nélkül is megérném a reggelt. Tényleg arra számított szundikálás előtt, hogy egyetlen elalvással kihúzza munkaidőben, egészen hajnalig?
Nyilván szörnyű lehet, hogy 90-en állnak a sorban. A végén még a válság ellenére sem zár be a patika , és a jövő hónapban is lesz munkahely.
Emlékszem, az utolsó osztálytalálkozóról hamar eljöttem, mert fájt hallgatni az orvosok panaszkodását, főleg, amikor az elitgimnázium elittanulója azon agonizált, hogy éjjel néha ügyelnie kell.
Jelzem, hogy az orvos, a nővér és a kórházi portás szakmák kivételével egy egész életen át elkerülhető a kórházi éjszakai ügyelet.
Az osztálytalálkozón amúgy azt is hallhattam, hogy a "sok köcsög beteg" bemegy éjjel, pedig semmi baja, csak a hasa fáj. Vegyen be egy nospát!
A kérdésemre, hogy honnan tudja a nem orvos beteg, hogy mekkora bajt jelez a hasfájás, sértett fejcsóválás volt a válasz.
Kíváncsi lennék, hány orvos tudna egyedül felinstallálni egy Windowst.
Emlékszem, amikor felhívtam egy kórházat, hogy hova tudok bemenni baloldali, mellkasi, szúró fájdalommal, mire a diszpécser közölte, hogy sehova, azonnal küldi az ügyeletet értem. Aztán a két ügyeletes onnantól, hogy az ajtón belépett, végig veszekedett velem, és megbüntetett, mert indokolatlanul hívtam ki őket. Máig szégyellem, hogy kifizettem a büntetést.
Aztán, ha azt mondod valamelyiknek, hogy ő a szolgáltató, én meg a fizető ügyfél, akkor vagy hörögni kezd - kéne járni tüdőszűrésre -, vagy néz rám depressziósan, remegve, mint az éjszakás gyógyszerész.
Úgy gondolom, hogy a közalkalmazottak, főleg az egészségügyiek 95%-a egy vállalkozás élére állítva egy hónap alatt képes lenne végleg leépíteni egy többszáz fős, alapvetően elégedett, fizető ügyfélkört.
Ezeknek az embereknek fogalma sincs arról, mit jelent az ügyfél bizalmát megnyerni, és rávenni arra, hogy elégedetten fizessen, és jól is járjon. Viszont ezek az emberek olyan szakmát választottak, amin mások egészsége vagy akár élete múlik. Ebből kifolyólag azok a mások kiszolgáltatottak velük szemben - és itt van a lényeg, azt hiszem.
Az ilyen ember hatalmát nem a saját tehetsége, a szorgalma vagy hozzáállása adja, hanem az én életösztönöm.
Természetesen akad kivétel, rögtön kétféle is: az egyik nagyon becsületes, többnyire szegény, kedves sztk-s, a másik szintén kedves, nem lehúzós, mégis piszkosul gazdag magánorvos.
A kettő közötti különbséget a karizma, a tudás, a hozzáállás és az ész adja.
Ami viszont nagy szerencse, hogy Magyarország rendkívül gazdag kőolajban, földgázban, és az ország testét hatalmas arany- és gyémántlelőhelyek szabdalják keresztbe és hosszába, így semmi gazdasági hátrány nem származik abból, hogy itt ennyire utál dolgozni a nép.
Egyedül azt nem értem, hogyan lehet valaki akkora szerencsétlen lúzer, hogy rosszkedvű legyen, miközben gyógyszertárban dolgozik.
Az egy dolog, hogy a női test és egyes parfümök után a gyógyszertáraknak van a világon a legjobb illatuk. A pácolt fa, az aszpirin és az a sok finom vitamin kompozíciója a levegőben mindig könnyeket csal a szemembe. A jó - és műkedvelő - orvost onnan lehet felismerni, hogy a rendelőjében kellemes illatú gyógyszereket tart.
Na de a rosszkedv? Úristen. Hány ezer féle gyógyszer van egy patikában? Ha ABC rendben halad, és minden nap alatt másikat vesz be, évek alatt sem ér a végére.
Aki ilyen munkahelyen sem képes a boldogságra, az tényleg nem érdemli meg.
quote :: 2010. december 27., hétfő, 22:20:28 :: 3 komment
"Világéletemben csak azért nyúltam drogokhoz, hogy képes legyek értékelni a józanságot."
(névtelen szerző)
merry xmas :: 2010. december 25., szombat, 02:56:13 :: 18 komment
dialogue family
Ülünk négyen a halászlé fölött. Két évvel ezelőtt sikerült elérnem, hogy ne csak ponty legyen benne. Nagy az öröm.
A mi családunkban a halevés fegyelmezett esemény. Csendben, spotlámpák fényében harcolunk a hallal. Anyám bal kezével egy nagy szelet kenyérbe kapaszkodik. Úgy szorítja, mint anyósülésen, kanyarban, százhúsznál az ablak fölötti fogódzkodót. Jobbjával a tizedik szálkát teszi a tányérja szélére, és felsóhajt. Ő csak egy kevés lét szedett a fazék a tetejéről, és fél kanál ikrát. Még nem evett. A halat mi hárman esszük. Az eredmény - anyám vs. mi - 10:0. Mégse hiába filézte három órán keresztül.
A húgom hirtelen úgy dönt, hogy egy csapásra két legyet üt, egyszerre dícsér és magyarázkodik. Kérdezi a sógoromat:
- Tudod, mi anyám halászléjének íze, és az én halászlém íze között a fő különbség?
Anyám válaszol:
- Az, hogy én évek óta könyörgök nektek, hogy karácsonykor ne együnk több halat.
- Na, mi? - kérdezi a sógorom.
- Az, folytatja a húgom - hogy neki van passzírozója. Attól lesz ilyen finom. Mondom neked, hogy soha nem lesz ugyanaz turmixgéppel.
- Ugyan már.
Na, ettől kiborultam.
Csak és kizárólag édes ételeket tudok elképzelni a turmixgépben: banánturmix, eperturmix, málnaturmix. A turmixolt halászlé gondolata egészen megviselt. Rágondolni is rossz. Karácsony lévén nem haboztam viszonozni a kapott érzést.
- A helyedben azért adnék neki még egy esélyt - mondtam. - Próbáld ki azt, hogy mielőtt a turmixgépbe teszed a halat, a belsejét kiszeded. Biztos vagyok benne, hogy közelebb kerül majd egymáshoz a két ízvilág.
Szegény húgom éppen nyelt. A feje egész hirtelen elvörösödött. Láttam rajta, hogy röhög és fuldoklik.
- Tudod, az is eszembe jutott, mert hát én hallgatom, ki mennyire van lefáradva attól, hogy ő főzi karácsonykor az alaplét, hogy volt az a jó kis húsdarálónk a disznóvágáshoz, és azt csak ki kéne vinnetek a stégre. Le se veszed a halat a horogról, hanem szépen beleengeded a darálóba, tekersz rajta kettőt, és kész az alaplé. Nem is értem, mit kell ezen ennyit szenvedni.
A húgom fuldoklott, a sógorom közölte, hogy kinyír, ha bármi baja lesz, amit végülis megértek, mivel a húgom négy hónapos terhes. De láttam azt is, hogy a húgom nevet, és nagyon rég nevettünk együtt ilyen jót.
- És arra emlékszel, a Papának a sufniban a csirkék miatt mekkora tápdarálója volt? Abba mennyi kukorica fért. És hogy szórta magából a tápot. Mi lenne, ha abba tennétek a halakat? Csak a szája elé kell tartani a bográcsot, jó közel, hogy ne legyen minden csupa hal, aztán alágyújtasz, és jól lakik az egész rokonság. Lehet, hogy az se lesz majd pont ilyen, mint anyáé. Kísérletezni kell. Legalább a pikkelyeket szedjétek le a halról.
Jók ezek a karácsonyok, összeül a család, ismerkedünk, nosztalgiázunk. Ők elvitték az összes mákos gubát - az egyik kedvenc ételem -, rám maradt az összes halászlé. Állítólag le lehet fagyasztani.
Kettesben ültünk anyámmal, aki keresztény, és azt mondta, hogy neki tilos a horoszkóppal foglalkoznia, de én annyit emlegetem, hogy már elgondolkodott, mert róla senki nem hiszi el, hogy skorpió. Annyira elfojtja magában. Bár nem ismeri igazán.
- Az nem olyan jó jegy, ugye? - kérdezi.
- A legszörnyűbb jegy. Alattomos és bosszúálló. De én szeretlek, mert az anyám vagy.
- Hát én ezeket egész életemben elnyomtam magamban. Ezért is mentem hozzá apádhoz.
- Gátlástalan is.
Anyám tényleg egyetlen rossz szót se szólt ma, amikor leöntöttem az ágyát pezsgővel. Az arcán a pillanat töredékéig sem láttam haragot. A fia vagyok. Anyaként szeret.
Két éve nem csak a halászlét főzi máshogy a kedvemért, hanem lazacot is vesz karácsonyra. Csak nekem. (A húgom nem eszik tengeri halat, anyám retteg a haltól.)
A halászlevet és a tőlem kapott könyvet egy nagy papírzacskóba tette. Sikerült megvennem az egyetlen Szabó Magdát, ami már megvolt neki. Felajánlotta, hogy cseréljünk, a sajátját nekem adja. Szerintem összekevertük őket.
Ugyanabba a papírzacskóba, a könyv mellé tette a lazacot is. Egy műanyag dobozban. Oldalra fordítva.
Szóval szép karácsonyunk volt. Anyám ezentúl mindig eszembe fog jutni, ha beülök az autóba. És ez jó érzéssel tölt el. Elvégre nagyon szeretem az olaj és a sült lazac illatát, és különösen a fokhagymaszagot. És a hátsó ülést úgyse nagyon használom.
Nem bírtam megállni, hogy ne hívjam fel.
- Ne bánkódj, tényleg nem haragszom - mondtam. - Én meg a pezsgőt öntöttem ki az ágyadra. Most egálban vagyunk.
- Akkor jó - mondta az elfojtott skorpió. - Ettől megnyugodtam. Aludj jól. Szép álmokat.
magnesium :: 2010. december 20., hétfő, 04:52:22 :: 1 komment
dialogue
Annyit segítek, hogy az első mondat nem az enyém volt.
- Süssek neked gesztenyét? Szereted?
- Megeszem.
- De süssek neked?
- Ha szeretnél.
- Én nagyon szeretem.
- Gondoltam.
- És van benne sok magnézium. Ami jó hatással van az idegrendszeremre. Mondjuk úgy, hogy szükségem van rá.
- Óh, pompás ötlet ez a gesztenyesütés. Nagyon szeretném. Fogjunk máris hozzá.
- Először be kell áztatni.
...
- Te, nem akarod lassan kivenni a vízből a gesztenyét, és megsütni?
- Nem is tudtam, hogy ennyire szereted.
- Hiszen mondtam.
- Nem rég óta ázik.
- Ez igaz. Úgy két órája.
- Az előbb még nem is akartál enni.
- Elsősorban az áztatás miatt kérdeztem, hogy kisütöd-e. Persze, ráér. Még nem kezdett el kicsírázni.
- Mi van?
- Olvastam egyszer egy könyvben, hogy ha egy fa magja kicsírázik, és nem figyelsz rá, később már nem tudsz mit kezdeni vele. Benövi és elpusztítja az egész bolygót. Igaz, az egy nagyon kis bolygó volt. És valami majomkenyérfa. Ez meg végülis csak szelídgesztenye. Talán nem növi be az egész Földet. De azért nem örülnék neki, ha nem tudnék bemenni a konyhába a hatalmas gesztenyefáktól. Magnézium ide, magnézium oda, nem tenne jót az idegrendszeremnek.
- Leütlek.
news :: 2010. december 18., szombat, 01:11:38 :: 0 komment
Az év szalagcíme:
"A Kábítószerügyi Koordinációs Bizottság tegnapi ülésén bejelentették, hogy a tavaly nyolc évre elfogadott nemzeti drogstratégiát a kormány vállalhatatlannak tartja és megszünteti. Portörő Péter nemzeti drogkoordinátort és három munkatársát néhány napja már felmentették."
megalol :: 2010. december 16., csütörtök, 07:03:51 :: 3 komment
politics
- Legfőbb ügyész úr! Mit szándékozik tenni azzal az évek során önre tapadt bélyeggel, hogy ön személyesen kötődik az egy bizonyos párthoz?
- Engem a szakmai munka érdekel. Nem foglalkozom vele.
- Nem tud nem foglalkozni vele.
- Igaz. Ha úgy tetszik, kirekesztem a gondolkodásomból, mert nem szeretném, ha megzavarna. Egy esetben azonban kivételt teszek - nem is tehetek mást -, ha az ügyészségbe vetett közbizalmat támadja ez a bélyeg. Akkor bizony fel kell lépni ellene. Fel is fogunk lépni. A múltban is így történt. Már jónéhány pert nyertünk meg. És ez a jövőben is így lesz. Mert ez megengedhetetlen.
thank you :: 2010. december 14., kedd, 02:58:50 :: 1 komment
A rohanásban ez még váratott magára:
Mindenkinek köszönöm szépen a segítséget (az ötleteket, a színeket, a javításokat) a Randi7-hez.
Köszönöm a türelmet és a támogatást.
Nagyon jól esett.
omg :: 2010. december 09., csütörtök, 08:19:46 :: 6 komment
politics tech
Nekem piszkosul tetszik, hogy Assange kiteregette Amerika szennyesét, támogatom a WikiLeaks-t meg minden, de azért az durva, hogy csütörtök reggel 7-kor nem működik a Paypal.
(Azóta támadják hackerek az oldalt, mióta a Paypal amerikai nyomásra blokkolta Assange adományait.)
Lehetne úgy harcolni az igazságért, hogy kivételesen nem mi szopunk? Kösz.
/ ui: nem az én netelérésem hibája, tényleg áll a site /
talent :: 2010. december 05., vasárnap, 18:16:23 :: 50 komment
cult
Hogy lehet, hogy ennyi tehetséges hazánkfia szakadt külföldre, és felejtette el, honnan származik?
Mert hiszen a magyar a világ legtehetségesebb népe. Rendre fel is bukkan a Britain's Got Talentben minden évben legalább egy magyar emigráns, akitől a hideg kiráz és a szemed könnybe lábad.
Itthon miért csak Szíj Melinda és (az egyébként nagyon szerethető, de énekelni képtelen) Király L. Norbert marad?
És miért van az, hogy nálunk mindkét műsorban a zsűri felét ránézésre be lehetne utalni a pszichiátriára? A másik fele meg közútálatnak örvend, ha arról beszél, hogy az énekes hangja értékelhető-e énekként?
Egy időben azzal vígasztaltam magam, hogy biztos maradt itthon is pár zseni, csak a színvonal miatt nem jelentkeznek ezekbe a műsorokba.
Sajnos a Váci utcát járva észrevehető, hogy ha zenét hallasz, akkor azt külföldi vándorzenészek adják elő, ha nyikorgást, akkor magyarok koldulnak zenét imitálva.
Fel kéne ébredni. És tanulni, tanulni, tanulni.
Nem csak zenét.