fire :: 2008. augusztus 12., kedd, 05:18:13 :: 3 komment
social
Néhány hete kiürült a szemközti lakás. A lány (fekete Mazda RX-5) összejött az alattam lakó sráccal (fekete Toyota Celica). Már régóta egymás mellett parkoltak.
Tegnap hangokat hallottam, az ajtó félig nyitva.
- Hello, te költöztél ide?
- Ez az új irodánk - fogad a világosszürke szemű, izzóvörös hajú lány széles mosollyal. - Kerülj beljebb.
- Azért jöttem.
Törmelék, bútorok. Vékony félművész szereli a szekrényt.
- Örülök nektek. Most dolgoznom kell, szia.
Elkérte a telefonszámomat. Másnap hajnal 11-kor csöngetnek az ajtónál. Boxerban nyitok. A lány csípőre tett kézzel áll velem szemben.
- Bekötötték az ADSL-t. Át kell jönnöd routert konfigurálni. Kelj fel és hozzál drótokat.
- Kész van, működik.
- Van tüzed? - kérdezi a srác.
Vittem neki.
- Ez ilyen mindenen gyulladó gyufa?
- Igen.
- Kurva jó.
- Tudom. Azért hoztam. De szerintem ne gyújtsd fel rögtön az irodát. Várj vele néhány napot. A korláton is meggyullad, próbálgasd odakint.
- Oké, oké, úgyis cigizni akartam.
- Pezsgő? - fordulok a szürke szemekhez. Kemény tekintet, nem látok mögé.
- Éjjel azt álmodtam, hogy meg akart erőszakolni egy fiú. Eleinte udvarolt, aztán maga alá gyűrt.
- Értem.
- Ha vezetek, nem szoktam inni, de majd kitalálunk valamit.
- Persze. Ez még csak hétfő.
the dark knight :: 2008. augusztus 07., csütörtök, 16:45:34 :: 14 komment
cinema
Batman kedvesét (Katie Holmes) elrabolta a scientology egyház és Tom Cruise. Az új Rachel szerepében Maggie Gyllenhaal agonizál. Donnie Darko nővérének és a mazochista Titkárnőnek egy unatkozó, gumiruhás milliomos nem sok újat tud mutatni.
Az előző részben a drámarendező Christopher Nolan pörgette vissza az antiszociális hős történetét. Az izgalmas vívódás és jellemfejlődés mellett olyanra sikerült az akció, mint amilyen Stallone Hamletjében lehetne a drámai szál. Ám Christopher második Batmanjében - sajnálatos módon - a dráma és a harc között már sokkal kisebb a minőségbeli különbség.
Heath Ledger, bár 2008 januárban rossz leosztásba nyúlt, elképesztő meggyőző erővel alakítja a sérült lelkű, láng elméjű Jokert, akit szörnyű gyerekkora szüntelenül kísért. Szociális oktatóanyagnak tökéletes, akciófilmben nehezen tudnék elképzelni ennél rosszabb koncepciót. Két és fél óra küzdelem három szerencsétlen, lelki nyomorék között, akiknek az összes cselekedete emberi és érthető. Hiába öli Joker sorra az ártatlanokat, egyszerűen képtelenség gyűlölni őt. Az egyetlen reális érzelmi reakció a sajnálat, és ennél többre nem futja Denevérembernek sem, ezért a film jelentős részében azon mereng, hogy az egészből kiszáll.
Rachel nem jár Batmannel, mert fél, hogy éj leple alatt maszkban harcoló férfi oldalán nem élhet normális életet. Inkább az alvilággal fényes nappal, maszk nélkül szembeszálló Dent mellett próbálja megtapasztalni a nyugalom és a biztonság eddig ismeretlen szintjeit.
A Dark Knight high-tech, cirkuszi freakshow, ahol kizárólag Rachelt lehet utálni. Esetleg még a világra haragudhatunk, már akinek ehhez moziba kell mennie.
6.5 / 10
training :: 2008. augusztus 06., szerda, 17:08:44 :: 0 komment
dialogue
- Ma a "részeg nagybácsi" technikákat gyakoroljuk. A héber kifejezés az izraeli lakodalmakban előforduló részeg nagybácsira utal, aki odalép hozzád, belekapaszkodik az elegáns ruhádba, és rángatni kezd: "Gyere, fiacskám, igyá má meg velem egy sört". Mit teszel ilyenkor?
- Tökön rúgom?
- Nem, a nagybácsinkat nem rúgjuk tökön, ha nem muszáj. Egyik kezünkkel csukló alatt szorítjuk a karját, a másikkal a hüvelykujját nyomjuk így.
- Áhh.
- Ugye, hogy rögtön letérdeltél. A nagybácsi ennél a pontnál elenged. Kivéve, ha abba az öt százalékba tartozik - egyes országokban 15 -, akik nem érzékenyek erre a feszítésre. Volt egy tanítványom, neki hiába nyomkodtad a hüvelykujját, csak röhögött. Ha a nagybácsi bírja, akkor mehet a tökös.
- Érdekesek ezek az egyéni különbségek. Volt, hogy vékony, törékeny kiscsajt vertem korbáccsal, teljes erővel , és meg se nyikkant. Egyszerűen elfáradtam.
- Mi van?
- Állta, mint a gép. Nem tudom, hogy bírta ki, a helyében én már rég elbőgtem volna magam.
- Ez most komoly?
- Igen, van, aki így viseli a fájdalmat.
- Úgy értem, ez valóban megtörtént? Te ilyet teszel?
- Előfordul.
- Hihetetlen. Az eszem megáll. Elmesélhetem a többi tanítványomnak, név nélkül?
- Persze.
- Na várj... Szexshopban kapható korbáccsal verted?
- Igen.
- Akkor azért bírta jól.
- Kaptam vele én is. Eléggé fáj. És később lovaglópálcára váltottam.
- Az is szexshopos?
- Igen.
- Értem már. Hidd el, az sem az igazi. Nekem van rendes, húszágú, német lovassági korbácsom. Azzal kellett volna adnod neki. Lefogadom, nem állta volna meg hang nélkül.
- Jó, de nem akartam megölni mindenképp. Valamennyire kedveltem. Azért jött át.
space race :: 2008. augusztus 04., hétfő, 21:12:24 :: 4 komment
A Holdraszállás nevű hoax - ember nem járt a Holdon, ebben szinte biztos vagyok - nem pusztán hidegháborús bűn.
A holdutazásról készült fényképek láthatóan hamisak. Ez önmagában nem bizonyítja, hogy nem jártunk odafönn. Elképzelhető, hogy nem sikerültek a fotók, és azokat PR megfontolásból idelent pótolták. A holdutazás-szkeptikus érveket végigolvasva, és az űrkutatás mai helyzetét látva mindenesetre okosabban tesszük, ha kételkedünk. És ha mégis feljutottak Armstrongék a Holdra, a kérdés egyszerű: ugyan minek? Mi történt azóta, fél évszázad alatt?
A Hold, a Mars és a világegyetem meghódítása ugyanolyan megváltás-gondviselés-pótlék, mint az ufókra való reménytelen várakozás. Néhány évtizednyi olcsó illúzió. A nyolcvanas években a tudományos és áltudományos hírek az űrutazás, hipertérugrás, hibernálás, anyag-energia átalakítás lehetséges megoldásait taglalták. Ma az életben maradáson, az élelmiszer- és üzemanyagválságon gondolkodunk. Örülünk, ha a gyerek nem attól nő gyorsan, mert elfogyott az ózon. Reménytelenül keresünk a polcon mérgektől és mesterséges génektől mentes élelmiszert.
Az ember, aki elhagyja a szülőbolygót, egyszerű önáltatás. Akár a századforduló, amelytől a szellem győzelmét vártuk, és kaptunk helyette két világháborút. A huszadik század második felében a tudományhoz imádkoztunk, a gépektől és az atomoktól kértünk megváltást. Úgy tűnik, a gépeknek, az atomoknak és a módosított géneknek nincsen fülük. Vagy ha van, nem figyelnek ránk.
A világűrben szerettük volna megnyerni a csatát, és az egyszerű rizsföldeken veszítjük el.
Kíváncsian várom a következő Ígéretet.
Wall-E :: 2008. augusztus 04., hétfő, 20:19:26 :: 29 komment
cinema
Wall-E, a Rövidzárlat című filmből inkarnálódott robot helyetted takarít. Helyetted, és a többi, sok-sok milliárd ember helyett, akikkel együtt tönkrevágtad a Föld nevű planétát. Bravó.
A magány háromdimenziós ábrázolása tökéletes, Wall-E egyetlen társa egy csótány, akit a robot rendszeresen eltapos, hiszen a második legrosszabb érzés a világon, ha nem hagynak békében, egyedül keseregni a magányodon.
Váratlanul leszáll az égből egy makulátlan külsejű, flegmatikus, pszichopata luxusribanc. A kétkezi munkás, szemétfeldolgozó Wall-E - bolygó robotlány-választékát figyelembe véve megbocsátható módon - úgy gondolja, ők ketten ideális pár lennének. Nyomban belé szeret. Az érzés a legkevésbé sem kölcsönös. Wall-E csetlik-botlik, bolondot csinál magából. Tudjuk jól, mennyire hatékony módszer ez.
A karrierista Eve saját munkahelyén találkozik újra Wall-E-val. Szerelmi taktikája változatlanul a teljes ignore. Az űrállomás azonban kapitalista módon bánik a törtető robotlánnyal: rivális kollégái szabotálják a kutatómunkát (amit meglepő módon Wall-E-val végeztetett el). Az elkeseredett lány ekkor ébred rá, hogy Wall-E-t továbbra is érdemes céljai érdekében használnia. Kölcsönössé nemesedik a szerelem. Erre mondják, hogy minden nő szerelmes.
Később megjelenik Wall-E apja (a nagy Wall-E), aki bántja az ifjú párt. Láthatunk nagy számú boldog, kövér embert. Nekik kisbabák potyognak a karjaikba. Végül előkerül az elveszett csótány, és irány Amerika. Nyilvánvalóan nincs itt semmi baj.
A Wall-E optimista film.
9.5 / 10
anti-fashion :: 2008. augusztus 02., szombat, 13:58:02 :: 61 komment
social
Hanyag mozdulattal söpörjük le vállunkról a felelősséget, széttárt karral tekintünk az ég felé: hiszen mi nem ilyet kértünk. Hiszen az egész nem a mi hibánk.
Mintha mi - férfiak -, nem vehetnénk fel a harcot a világ valódi szörnyűségei ellen. Mintha gyámoltalan gyermekként tudomásul kellene vennünk, hogy az igazán fontos kérdésekben nélkülünk hoznak döntéseket.
Elég volt. Egyenes háttal nézünk farkasszemet a veszedelemmel. Egy emberként lépünk fel az óriás, gyöngyház fényű, telihold alakú fülbevaló ellen. Vagy elpusztulunk.
Nem rendelkezem pontos adatokkal, hogy az egész városban divat-e a fenti borzalom, vagy csak a Gödör nevű szórakozóhelyen, de mivel esténként ott, a Nemzeti Színház helyett épített kráterben gyűlik össze a következő generációt (meg)vezető női értelmiség - kérdezd őket, mindannyian filmrendezők, írók, színésznők, művészek -, a baj sokkal nagyobb, mint hinni szeretnénk.
Tény, hogy valódi nő vagy nem hord fülbevalót, vagy nagyon kicsit (ajánlott fém: arany). Esetleg igazán különlegeset vesz fel különleges alkalomra, olyat, ami egyedi, kifinomult és a személyiségéhez illő. Nagyon fontos: amelyik fülbevalónak hangja van - tehát csilingel -, az nem különleges. Az perdöntő érv a bíróságon, a védelem kezében.
A ronda fülbevaló sokkal rosszabb, mint a ronda fej, mivel sokkal feltűnőbb. Az óriáskarikafülbevaló-hullám néhány évvel ezelőtt mérhetően felpörgette a népesség-fogyatkozást. Úgy fest, idén ennél is messzebbre feszül a húr.
Tegnap este úgy éreztem, a Testrablók című film valóra vált. Több ezren vettek körbe a Gödörben, és mindenkin holdkő himbálódzott. Az összetartozás jele. Nem tudom, hogy a sima, a lyukas közepű, a színes műanyag vagy a fekete változat a rosszabb, fontosabb teendőm akadt, mintsem ezen töprengjek: küzdöttem az életemért. Kerestem a társam, akit még nem szálltak meg az idegen lények, és aki holdköves fülbevaló nélkül reszket valahol.
Nincs más megoldás, egyesítenünk kell erőinket, vagy belepusztulunk. Meg kell tanulnunk férfiként nemet mondani a szexre. "Drágám, de szép a fülbevalód, most egy hétig nem dugunk, rendben? Nem, nem viccelek. Ne hisztizz, nem segít. Hiába költözöl el, összefogtunk, máshol sem találsz vigaszt. Már le is vetted? Akkor csak két nap, hogy jól eszedbe vésd."
A felelősség minket is terhel. A megoldás ennyire egyszerű. Kezdjük el.
traffic :: 2008. július 30., szerda, 19:46:11 :: 0 komment
- Miért van az, hogy ma minden idegbeteg paraszt villog és dudál? Összebeszéltek reggel az interneten?
- Nem akarnak rosszat neked. Egyszerűen irigyek, vagy felnéznek rád, és így fejezik ki az érzéseiket.
- Mit irigyelnek tőlem, ismeretlenül?
- A bátorságodat. Hogy meg mered tenni, amit ők nem.
- Mire gondolsz?
- Lassan három perce az egyirányú utcában a forgalommal szembe mész. Gondoltam, nem idegesítelek azzal, hogy beleszólok a vezetésbe. Így is elég küzdelmes az út.
extreme sports :: 2008. július 30., szerda, 02:02:55 :: 3 komment
A bringázás ugye olyasmi, mint a spinning, csak közben arrébb is mész?
(Rémes lehet.)
local :: 2008. július 28., hétfő, 18:32:56 :: 3 komment
Ha Descartes magyarnak születik, híres mondása így hangzana: "Nyavalygok, tehát létezem."
re-animator :: 2008. július 23., szerda, 03:35:11 :: 7 komment
Háborúról, wellness-szállodákról, felhőkről, motorosokról és földönkívüliekről írtam nektek az elmúlt napokban. Jónéhány bejegyzés maradt publikálatlanul. Vagy túlságosan személyeseknek éreztem a hangnemet, vagy egyszerűen nem volt kedvem befejezni az adott gondolatot.
Motiváció: az energia intelligens áramlása. Éltet. Előre visz. Az életben maradástól és a szaporodástól kezdve a mesterséges intelligencia modellezésén át a művészetig, mindennek a motiváció az alapja. Semmi nem létezik és semmi nem történik ok nélkül. A kiflit ugyanúgy céllal eszed, mint ahogy Dávid szobrát céllal kalapálod. Már aki.
Miért rajzoltak őseink földönkívülieknek látszó alakokat a sziklákra? Miért járunk be dolgozni a multiba? Miért szexelünk, miért írunk blogot, és miért utáljuk a nácikat?
Mi történik, ha elfogy az élető erő? Meghalunk abban a pillanatban, amikor megvilágosodunk? Vagy még előtte valamivel?
Mliyen az, amikor egyszerűen lendületből létezünk? Ha a ma azért telik el, hogy várjuk a holnapot, hátha bedob a világ teremtőjének angyala végre valami fontosat a postaládába?
Kérlek, vegyétek úgy, hogy nyaralni mentem.
dream :: 2008. július 18., péntek, 19:44:36 :: 1 komment
- Mit álmodtál ma?
- Amit mindig: hogy ébren vagyok. Érdekes, még egyetlen álmomban sem aludtam. És Te?
culture :: 2008. július 16., szerda, 02:05:05 :: 47 komment
love social
Bő fél évvel ezelőtt a Váci utcán leszólítottam és kávéra invitáltam egy jólöltözött nőt. Kiderült, hogy nem beszél magyarul, és nagyon siet. A nevét kértem el, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy majd iwiwen keresem. Ott láttam, hogy doktorija van, amerikai, és könyveket ír a kisebbségekről és a nemzetközi konfliktuskezelésről. Mindenképpen a reggeli órákban szeretett volna kávézni, így a randevú elmaradt. Nem tudok mit kezdeni a korán kelő emberekkel.
Hétvégén előkerült. Megkeresett iwiwen, váltottunk pár levelet, szinte udvarolt, és mivel nem szeretem a lezáratlan ügyeket, elkértem a számát. Abban maradtunk, hogy ma este nyolc után találkozunk. 19:50-kor még nem vette fel, de mivel emlékeztem, merrefelé lakik, bementem a városba, hogy ha majd magához tér, a közelben legyek. 20:35-kor jelentkezett, elnézést kért, hogy nem vette észre a hívásokat. Pizzériában ült egy barátjával, és nem tudott jönni, mert épp pizzát rendelt. Mondtam, semmi baj, van olyan, hogy nem találkoznak az emberek. Nem kell mindenkivel kávézni. Erre ő, hogy csatlakoznék-e hozzájuk, illetve várnék-e még 35 percet. Gondoltam, viccel, ezért meséltem neki Freudról. Közöltem, hogy szerintem könyveket kreatív emberek írnak. Gondoltam, szórakoztatom, ha már ő ennyire humoránál van, de komolyan kérte, hogy várjak rá. Udvariasan vázoltam, hogy ez semmiféle emberi kapcsolatban nem számít jó kezdésnek, és kértem, mondja le a pizzát, induljon el, akkor szívesen találkozom vele. Mire ő, hogy köztünk nagy "kulturális különbségek" feszülnek, és döntsem el, megvárom-e vagy nem. És hogy "tényleg biztos nem?"
Ilyen esetben a következőt kell búcsúzóul írni (én megtettem, angolul, nagyjából szó szerint):
"Kedves xxx. Elismerem, hogy komoly kulturális különbségek vannak közöttünk, mivel a te országod bombáz távol élő, idegen civilieket pénzért, olajért és szórakozásból, míg az enyém nem. Azon mégis csodálkozom, hogy létezik olyan ország - akár az amerikai földrészen -, ahol megkérni valakit, aki már várt rád fél órát, hogy várjon még egy felet, mert te pizzát rendeltél, nem számít bunkóságnak. Amerika valóban ilyen? Meg kell kérdeznem az emigrált barátaimat.
Nagyon jól éreztem magam, amíg vártalak, mert találkoztam egy gyönyörű barátnőmmel, aki épp a Balaton Soundról igyekezett haza. Köszönöm. Mégis maradt bennem némi rossz érzés, mert ritkán csalódom ekkorát valakiben. Remélem, nem olyan vagy, mint amilyennek látszol, vagy ha mégis, akkor készen állsz ismeretlen kultúrák tanulmányozására, amelyekben az emberek tisztelik egymás idejét és életét. Üdvözlettel, Mage."
A hölgy természetesen visszaírt:
"Úgy vélem, gyalázatos hangon beszélsz velem, mintha bármi irányításom lenne afölött, amit az államom tesz, ez nevetséges. Nem követtem el semmi rosszat. A táskámban volt a telefon, és nem hallottam a hívásaidat. Amikor elértél, épp pizzát rendeltünk, és nem hagyhattam ott a barátomat az étteremben egy egész pizzával. Az lett volna a bunkóság. Ezért mondtam, hogy csatlakozz hozzánk. Utána lehettünk volna kettesben. De te nem akartál jönni, és nem akartál várni rám még fél órát. Pedig én találkozni akartam veled.
Ha nyugodtabb lennél és normálisabb és nem csinálnál mindenből nagy ügyet, már januárban találkozhattunk volna. Vagy ma este. HIGGADJ LE és lassíts. Nem is ismerlek. Régóta nem voltam senkivel, és biztosan nem fogok belerohanni bármibe. Lehet, hogy ez az őrült szar működik magyar nőkkel, de egyetlen amerikai nővel sem működik, akit ismerek, és velem végképp nem. Remélem, azért szép estéd volt."
Válaszom:
"Nem gondolom, hogy az államod tetteiért felelős lennél, de felelős vagy a szavaidért. Kulturális különbségeket emlegetni pc nyelven azt jelenti, hogy az én kultúrám a tiéd alatt helyezkedik el. Korábban azt hittem, egyszerű nyelvi akadályokba ütközünk, de már látom, hogy ez valami más. Azt mondtad, hogy ez az őrült szar működhet magyar nőkkel, de amerikaiakkal nem, és veled végképp nem. Kiszámoltam, hogy ez alapján legalább két szinttel helyezed magad a magyar nők fölé. Figyelembe véve a tényt, hogy a legtöbb amerikai nő hogyan néz ki, nem fogok kiborulni, ha velük kevésbé hatékonyak a módszereim.
Abban igazad van, hogy nem volt a legokosabb részemről bejönni a városba úgy, hogy nem pontosan fixáltuk az időt és a helyszínt, de azt gondoltam, ha a megbeszélt időben hívlak, előbb-utóbb felveszed a telefont. Mint mondtam is neked, az sem lett volna baj, ha lemondjuk a randit. Ekkor jöttél a kulturális különbségekkel. Ne haragudj, hogy komolyan vettem a találkozást. Megfogadom a tanácsod, nem csinálok nagy ügyet belőle, gyorsan elfelejtelek. A másik tanácsod, hogy HIGGADJAK LE, nehezebben tudom komolyan venni, mert szerintem először azok higgadjanak le, akik csupa nagy betűvel írnak.
Sajnálom, hogy régóta nem voltál senkivel.
Jó éjt."
Következő kör:
"Helo Mage, köszönöm, hogy írtál. Tisztázzuk, én nem gondolom, hogy a kultúrám (vagy mim) jobb a te kultúrádnál vagy bárki másénál. A "kulturális különbségek" kifejezés azt jelenti, hogy különböző hátterek esetén más-más elvárásokra és viselkedésmintákra kell számítanunk.
Azzal kapcsolatban, hogy két szinttel magasabbra helyezem magam, inkább úgy mondanám, az amerikai férfiak állnak két szinttel magasabban a magyaroknál, abban az értelemben, hogy a férfiak itt agresszívebbek és birtoklásra hajlamosabbak, és elvárásaik vannak, hogyan kell a nőknek kiszolgálniuk őket - nagyon elavult nemi szerepek alapján. A Világgazdasági Fórum 2007-es Nemi Szakadék jelentése Magyarországot a 61. helyre sorolja 128 ország közül, míg az Egyesült Államok helyezése 31. Természetesen a skandináv országok foglalják el az első öt helyet, ezért gondolom, hogy egy skandináv férfi kitűnő fogás lehet."
Láthatóan elő tud bújni belőlem a jobbos, ha nagyon muszáj:
"Kedves xxx, továbbra sem értek egyet azzal, hogy kulturális különbségeket emlegetni nem pejoratív, de látva, hogy amerikai létedre birtokló/megszálló kifejezést használsz másokra, inkább befejezem veled a nyelvi vitát.
Szívesen mesélek neked a magyarok eredetéről. Belső-Ázsiából származunk, ahol a társadalmi forma matriarchális volt. Első királyunk, István térített minket keresztényre, és komoly nehézségekbe ütközött a vallási gyökerek miatt. Többek között hozott egy rendeletet, hogy folyó és forrás partján tilos oltárt állítani. Ugyanis az a Földanyára emlékezteti a magyarokat. Hasonló okból nevezi a magyar Boldogasszonynak azt a nőt, akit más országokban Szent Máriának hívnak. Így könnyebb volt az embereket vasárnaponként bezavarni a templomba, mert azt hitték, hogy a Boldogasszony kapcsolatban áll az Ősanyával, a régi istennőjükkel.
A matriarchális vonal meglepően sokáig fennmaradt az ádáz harc ellenére. Voltak női sámánjaink évszázadokon át. Tanítaniuk nem volt szabad - a boszorkányüldözés miatt -, de hívták őket gyógyítani, varázsfüveket és főzeteket használtak, és segítették az embereket számos praktikával. Még a múlt században is létezett úgynevezett javasasszony.
Mellesleg rokonságban állunk a skandinávokkal, így az ő előkelő helyezésük sem lehet véletlen.
A modern korban a világ jellemzően patriarchális, de a magyar nő szuverén, független, talpraesett és életrevaló. Amit te agressziónak nevezel, pusztán törekvés arra, hogy férfiként versenyben maradjunk, különben esélyünk sincs a nőknél. A magyarok vad, harcos nép, ahol mind a nő, mind a férfi erős. Az elvárások kölcsönösek. Válás után nálunk csak gyerektartás létezik, nőtartás nem, szemben angolszász államokkal, mert a magyar nők képesek gondoskodni magukról.
Számunkra érdekes rituálé, amit amerikai filmekben láthatunk: az apa kíséri az oltárhoz a lányát, és ott adja át a leendő férjnek. Magyarországon menyasszony és vőlegény együtt mennek az oltár felé, saját akaratukból, mert egyenlőek. Nálunk a nők nem holmi törékeny porcelánbabák, akiket a férfiak kézből kézbe adnak át.
Bár ismerjük a "jó fogás" kifejezést, hiszen néhány nő felénk is igyekszik gazdag férfival elvetetni magát valamiféle professzionális módon, jellemzően mégis férfi és nő "egymást kapják el".
Mindenesetre úgy tűnik, az "őrült módszerem" valamennyire működik az amerikai nőknél, még nálad is, hiszen végre írtál egy érdekes levelet. Ha érdekelnek a Világ adatai, javaslom, tanulmányozd a magyar foglalkoztatásban a nők-férfiak arányát. Nézd meg, milyen arányban járnak nálunk férfiak és nők az egyetemekre.
Megjegyzem, a fenti információk részben egy kedves barátnőmtől érkeztek, így nem mondható, hogy mindez egy férfi kisarkított víziója a magyar társadalomról."
mass :: 2008. július 08., kedd, 16:38:45 :: 4 komment
politics social
2012, a Főrendőr naplója:
"Roppant büszke vagyok az új csapatomra. Kreatív szervezőmunkával sikerült az év összes felvonulását és tüntetését egy napon, egy helyszínen levezényelnünk, éves szinten minimális mértékben zavarva a közlekedést.
A Melegek idén az Erzsébet térről indultak a Hősök tere felé, később a Művész kávézó előtt csatlakoztak hozzájuk a Drogosok és a Zsidók. A Nemzetmentő Alakulat és a Kényszernácik az Ötfejű Sasért mozgalom az Opera előtt várták fegyelmezetten a menetet.
A kiéheztetett oroszlánokat az Oktogon jobb oldaláról szabadították a tömegre az állatvédők. Így kevesebbet kellett takarítani. A veszélyes járványok ellen tüntetők a szemközti irányból eresztették ki a veszett farkasokat a ketrecekből. Az állatok hamar elvegyültek az immár igen színes forgatagban.
Konkrétan a saját ötletem volt a kígyótermelőket a Kodály köröndöt övező házak tetejére állítani, ahonnan rendőri felügyelet mellett dobálhatták az emberek közé a kobrát és a viperát, így tiltakozva, hogy a gyógyszergyártók tizedannyiért veszik át a mérget, mint amennyibe a boltok polcain a szérum kerül.
A túlélők a Bajza utca magasságában mérhették össze erejüket a Vak Sárkány Extázis kung-fu irányzat hazai képviselőivel, akik a tornatermek bezárása miatt voltak igen dühösek. A felvonulást a Szabad és Bátor Vegyészek látványos bemutatója zárta.
A köztársasági elnök úr jelezte, hogy semmi ok az aggodalomra, rendszeresen követi az eseményeket. Ha lemaradna valamiről, utánaolvas az interneten, vagy előbb-utóbb tájékoztatja valamelyik munkatársa.
Sikeres és innovatív megoldásunknak hála - egy időpontra és egy helyszínre tereltük az összes elégedetlenkedőt - az év nagy részében járható lesz az Andrássy, már ha a négyes metró építése miatt beszakadt kettes és hármas metrót sikerül végre újraindítaniuk."
golden rain :: 2008. július 03., csütörtök, 17:47:00 :: 10 komment
contest
Hullanak az égből az érmek, szerelmes vers temérdek.
A zsűri roppant sokáig tanácskozott. Első körben szerette volna diszkvalifikálni az Üdv! nevű versenyzőt, mivel nem túl fair viselkedés hivatásos költőként indulni hobby-versenyen. A kiírásban azonban nem szerepelt, hogy nem mérkőzhetnek profik, így a zsűri kénytelen elismerni a hozzáértést és a tehetséget.
Lili képviselte a népi vonalat. A származását büszkén vállaló költőnő sorait olvasva az embernek kedve támad a mezőn henteregni egy nagyot az érett kalászok között. Természetesen Lilivel.
Ivon fő érdeme, hogy bloggá változtatta a mage.hu nevű pszeudo-blogot. Hosszú évek alatt nem írtam magamról annyi személyeset, megtörtént eseményt, mint amit ő kettős sorokba szedve rólam közreadott. Köszönöm.
A szerelmes versek mind ritmikailag, mind mondanivalójukat illetően szinte végtelenül széles tartományban helyezkednek el - mutat rá Éva. Hihetetlen, hogy egy emberben ennyi féle lehetőség lakozik. Lírája minden esetben szívhez szól. Mély érzéseivel a zsűri - ami az értékelést illeti - nem mer játszani.
Dávid arra hívja fel a figyelmet, hogy a férfiakban roppant szorosan kapcsolódik össze a szerelem és a szexualitás. Ha esetleg szét is választhatóak egymástól, disztingvációjuk olyan mérhetetlen erőfeszítést igényel, hogy nem érdemes próbálkozni vele. Dávid sem tette, nagyon okosan.
vamikiva a kerítők és a híres történelmi személyek hánytatott sorsáról ír. Nem tudom, célzatosan teszi-e, vagy véletlenül érzett rá életem nagy problémáira.
A nyelvi játék világába kalauzol minket Sandy. Bár ezen a területen otthonosan mozog, verseinek valódi nagyszerűsége, hogy férfi is írhat férfinak valódi szerelmes verset, anélkül, hogy bármi rosszra gondolnánk.
Vilmos Atya (welcome back) nem játszik kispályán, soraiból sugárzik a nárcizmus és az intenzitás. Második művéről a Született gyilkosok jut eszembe. Mi mást várnánk egy tiszteletestől.
Aki nem járt a pokolban, nem juthat a mennybe - mondták már sokan. Artemisz kétsorosa szerint - ha helyesen értelmezem - a szerelem egyszerre pokol és menny, hiszen mi egyéb okból kívánná valaki saját, erőszakos halálát éppen akkor, amikor a lehető legboldogabb.
torques szintén a hiányosan fogalmazott kiírásnak köszönheti, hogy a mezőnyben maradt. Rendes, bio-wellness versenyből azonnal kizárták volna a sok "E" miatt.
A magyar népmesékből jól ismert tételt erősíti udvsonvhi: az igazi szerelem az gazdagok, legfőképp a királyok kiváltsága. Az egyszerű embereknek csupán a nedves vágyakozás marad.
lumma a szerelmet a Dunába hajítaná. Egyetlen visszajáró, jobboldali olvasóm hű maradt a hagyományos értékekhez.
Jerry szerint a vers és a képregény rokon műfajok. Szeretem a képregényeket, ezért hiszek neki.
c. tollában a szerelem és a transzcendencia elválaszthatatlanul összefonódnak: a szerelem a végső nagy egybeolvadás előjátéka. A magam részéről úgy gondolom, az ember fejében valaha megfogant összes gondolat közül az egyetlen, aminek értelme van, hogy egyszer majd összeolvadunk a világ teremtőjével. Minden más lehetőség végtelenül lehangoló. Kedves c., rokonlelkek vagyunk.
Inez példája óva int attól, hogy vízilabdázóba legyünk szerelmesek.
Mistert pedig, bármit ír, továbbra is szeretem.
Nagy a kísértés, hogy egyszerűen mindenkinek gratuláljak és megköszönjem a részvételt, jobbnál jobb művek születtek, és mindegyik hiányozna, ha kimarad. Mégsem volna illdomos megfutamodni a véleménynyilvánítás elől, ezért fenntartva, hogy nagyon szépen köszönöm az összes verset, a díjat - féléves ingyenes előfizetést a mage.hu-ra - kénytelen vagyok kettéosztva átadni Üdv!-nek, aki galád módon keveri a munkát a szórakozással, és Sandynek, az egyetlen versenyzőnek, aki felismerte a messze legfontosabb szempontot: bele kell írni a versbe a nevemet.
wanted :: 2008. június 27., péntek, 18:01:52 :: 1 komment
cinema
*** SPOILER ***
A Wanted olyan hű és olyan vérszegény utánzata a Matrixnak, amit, ha szellem volna, a temetőből már nem engednének vissza a többiek. A film első kétharmada alázatos, szolgai és teljességgel dilettáns remake, amit nevetséges Star Wars- és Golyózápor-utánérzés tetéz.
A saját életével mit kezdeni nem tudó főszereplő kiképzése nem igényel különösebb magyarázatot. A "nem tudom, ki vagyok" az Orákulum ajtaja fölött lógó "ismerd meg önmagad", a szövőszék a "mindannyian azt tesszük, amit tennünk kell", az újraélesztés úgy fest, mint amikor Neo magához tér. Jó hír, hogy Trinitynek ezúttal sokkal nagyobb melle van, rossz hír az értelem teljes és kérlelhetetlen hiánya.
A Wanted főszereplője az a nem túlságosan ritka embertípus, aki soha életében nem gondolkodik, kivéve, ha feltétlenül muszáj, és olyankor sincs benne több köszönet, mint ha egy amőbát kérdeznénk a relativitás-elméletről.
Morgan Freeman játéka tökéletesen kifejezi, amit a Wantedról gondol. Ha a hírességek csarnokából áthozták volna helyette az őt mintázó viaszbábut, a különbség nem volna észrevehető.
Angelina Jolie a forgatás során láthatóan azon gondolkodott, melyik szerencsétlen országból fogadja örökbe az ötvenegyedik gyerekét. Ha jól sejtem, a főszereplő férfihős számításba jött.
A Wanted nálam Jolie miatt 17 pontról indult. Ebből csak és kizárólag a roppant ostoba jelenetek esetén vontam le egyet-egyet. Így jött ki az alábbi érték.
2 / 10
this is not the beginning but the end :: 2008. június 27., péntek, 16:26:52 :: 2 komment
Az ember nem is gondolná, milyen sok indián és bennszülött törzs létezik. Egyszerűen képtelenség olyan évszámot találni, amely egyik nomád naptárban sem jelenti a világ alkonyát.
A hollandok 2012-re várják a világvégét - olvasom a Blikkben, és még számos, a Blikk érdemeivel többé-kevésbé rendelkező napilap és internetes folyóirat közölte a hírt. Az évszám egy tudóstól származik, aki az ország süllyedésének tempójával és a globális felmelegedéssel kalkulált. A prognózis attól válik igazán aggasztóvá, hogy a maja naptár ugyanebben az évben véget ér.
Ijesztő, ugye? Elképzelem az öreg indiánt, aki az Amszterdamot elárasztó Atlanti-óceán víziója láttán a tollát végleg lerakja. Az emberi kultúra sokszínűségét és ezer arcát mindennél jobban jellemzi, hány időpontban és milyen sok féle képp zuhan ránk az ég.
A "cikk" folytatódik. Az ország süllyedéséért elsősorban a nagy számú idegen felelős. Miattuk kell új házakat építeni, amitől az ország egyre nehezebb lesz.
Szerintem a házak kövekből épülnek, így az ország súlya állandó, azt viszont el tudom képzelni, hogy a négerek túl sokat és túl nagyokat szökdécselnek, és letapossák a tengerpartot.
Így vagy úgy, Hollandiát négy év múlva elárasztja az óceán. Hullámsírba merül az a sok szép tulipán, és a rengeteg finom extasy. Legalább a halaknak lesz egy jó napja.
Döbbenetes, Noé óta mennyit fejlődött az özönvíz.
shockwaves :: 2008. június 26., csütörtök, 04:28:26 :: 2 komment
dialogue
Talán jobban át kellett volna gondolnom a boltban hallottakat. Nem mintha bármit számítana a földelés. Hány millió amper lakhat egyetlen villámban? Annyit biztosan nem bír el ez a ház, még ha korábban orosz laktanya is volt.
Kis híján harcminc évet éltem túl szájzuhany nélkül. Ma este, viharban mindenképp muszáj? Vajon mi történne közben? Látnám őt?
*ZENG*
- Ki vagy?
- Rettentően közhelyes és öntelt gondolkodásra vall arra számítani, hogy ha szájzuhanyzás közben beléd csap a villám, pont Isten jön el.
- Te vagy az?
- Mondom.
- Értem, tiszta sor. De amúgy Te vagy?
- Na jó. Igen.
- Úristen. Mennyi időm van kérdezni? Miért vagyunk itt? Mi ez az egész?
- Semennyi. Hosszú lenne elmondanom. Viszont terveim vannak veled.
- Mik azok?
- Majd meglátod. Annyit elárulok, hogy a fogaidra szükség lesz hozzá. Úgyhogy mosd meg őket szépen, és menjél aludni. Vegyük úgy, hogy ez a villám nem történt meg.
- Ennyi?
- Mára igen.
- Rendben. Jó éjt.
- Jó éjszakát.
time, part II :: 2008. június 26., csütörtök, 04:20:00 :: 0 komment
Nincs műszer, nincs titkos gépezet, mely olyan magától értetődő, precíz és kérlelhetetlen módon metszené át a téridő szövedékét, mint a fokhagymával dörzsölt pirítós.
Mintha jégvirágba öltözött ablakra apró rést kaparnál, és megpillantanád a régi konyhát, a szürke-sárga-zöld linóleumot, a zománcozott tűzhelyet. A következő pillanatban már a nagymamád mellett állsz, és együtt figyelitek a lángok nyaldosta vasrácson barnuló kenyérszeletet. Ősz hajú nagymamád leveszi a tűzről a pirítóst, mindkét oldalát bedörzsöli fokhagymával, és feléd nyújtja.
Érzed, ahogy a szádban ropog.
Az időutazás létezik.
happening :: 2008. június 23., hétfő, 04:37:11 :: 10 komment
cinema
Kegyetlen tréfa Happening címmel illetni olyan filmet, amelyben az égvilágon semmi nem történik. Növényes horrortól minimum négy méteres, lopakodó vénusz-légycsapót várnánk. A Happening a szél elől való elfutást és cserepes virággal folytatott béketárgyalást kínálja.
A növények által termelt méreg három fázisban hat: először zavarossá válik a beszéd, majd esetlenné a mozgáskoordináció, végül beáll a halál. Nem egészen értem a koncepciót, hiszen az emberek évezredek óta, mindenféle méreg nélkül is pont így csinálják.
Eleinte a növények mellett gyanúba keverednek a terroristák. A bizonyítás - arra, hogy mégis a növények támadnak - úgy hangzik, hogy ők többen vannak. A rendkívül szellemes forgatókönyv teológiai szemszögből: a vita a juharfán való hintázás megengedett hosszáról (15 vagy 20 perc)a szokásos alkudozás Istennel. Ha túl sokat hintázunk, a fa megsértődik, és akkor baj lesz. A Bibliában a városok mindig a gonoszság melegágyai, a jóság a kis közösségekben és a magányos emberekben lakik. A jelek (csapások) a helytelen útra figyelmeztetnek. Ezzel el is mondtam mindent.
"Ha nem vigyázunk, baj lesz", valamint: "borzasztó, de már semmi ötletünk nincs". Mindezt úgy, hogy egy hároméves gyerek is értse.
5 / 10
hulk 2 :: 2008. június 21., szombat, 01:25:52 :: 1 komment
cinema
Minden szuperhős kifejez valamit: Superman azt, hogy a kivételes képességekkel rendelkező ember észrevétlen beilleszkedése a társadalomba roppant körülményes, Batman éjsötét depresszióban fetreng a legyőzhetetlen gonoszság hömpölygő áradatának láttán, Pókember nem képes behálózni a nőt, akibe halálosan szerelmes, X-Men fennhangon hirdeti az evolúciót. Hulk annyit árul el, hogy az emberek többsége roppant ideges.
Ő az egyetlen szereplő a filmben, aki tökéletesen szabad. A többi vagy parancsot teljesít, vagy valamiféle kötelességtudatra hallgat. Hulk kedvére rohangál, és ha ideges lesz, szétver mindenkit. Megvilágosult tudatállapotából időnként kirángatja a barátnője, akit még mindig szeret.
Nehéz feladat végigvinni úgy egy filmet, hogy a rendezőnek a forgatás kezdetén fogalma sincs, mi történik a következő húsz percben, vagy még később. Jobb nem is próbálkozni ilyennel.
Alapvetően azoknak az embereknek készült, akik a játékteremben a boxöklöt verik pénzért. Azért nem nulla pontot adok rá, mert a formátlanul gyönyörű Liv Tyler és az állandó inszomniás Edward Norton mindent megtettek, hogy kihozzanak valamit ebből a rettenetből.
3 / 10
the other boleyn girl :: 2008. június 19., csütörtök, 04:06:28 :: 4 komment
cinema
Abban az időben járunk, amikor a nőknek nem kellett napi nyolc órát dolgozni a férfivadászat mellett, a naplementét nem takarta magasfeszültségű vezeték, az utcákat nem rondították förtelmes plakátok, este tűz lobogott a kandallóban a mobilinternet halott villogása helyett, a bort arany kupákból itták, tetőtől talpig gyönyörű ruhákban jártak az emberek, tehát amit úgy nevezünk: sötét középkor.
Főszereplőnk két nő közül választhat. Az egyikük Natalie Portman, a másikuk Scarlett Johansson. Nehéz helyzet, és mivel mindkét nő mellét leszorította a jelmezes, kizárólag arc és mozgáskultúra alapján kellene dönteni.
Csakhogy emberünk neve Henrik, továbbá megfogadta a "Tíz tipp csajozáshoz kezdőknek" című könyv első ajánlatát: "Amennyiben lehetséges, legyél te a király". Ennyi. Henrik másban nem igazán jeleskedik. Kellene? Hiszen ez is bőven elég ahhoz, hogy rájöjjön: nem kell választani. Övé lehet mindkét ribanc. Ha nem akarja, akkor is, hiszen a lányok nem restek: csábítanak és szülnek, mint a gép.
Érdekes, hogy az "inkvizítoros" filmekben az értelmesnek látszó vádlott rendre megpróbálkozik az "Isten tudja, mi az igazság, és majd ítél önökön" szöveggel, mintha lenne bármi esély, hogy egy magas rangú pap hisz Istenben. Kedvenc jelenetem a fejétől elválasztott test mellett álló püspök: szinte mozdulatlanul mered a tömegre. Biztos arra gondol, Isten mennnyire örülhet, amikor a szent penge ismét lesújt.
Röviden összefoglalva: a nők valamivel okosabbak, a férfiak valamivel erősebbek, a kettő közül hosszútávon az utóbbi valamivel többet ér, az élet rossz, meghalni szintén rossz, legalábbis erről az oldalról nézve mindenképp.
8 / 10