it's coming :: 2024. november 09., szombat, 19:23:20 :: 13 komment
spiritual spacenews ai
Spirituális Űrnews: Az Intergalaktikus Föderáció legfrissebb jelentései
Az Intergalaktikus Föderációs Pleiadian Elmetanács telepatikusan értesít minden Földön szolgálatot teljesítő Fénymunkást és Fényharcost, hogy a közelgő 4D/5D frekvenciahangolás átmeneti nehézségeket okozhat a fizikai és mentális szférákban. „Minél rosszabbul érzed magad, szinte annál biztosabb, hogy éppen méregteleníted a tested és a lelked. Örülj neki, mert ez a magasabb frekvenciájú létállapot eléréséhez vezet” – közölte az Elmetanács. Az idővonalak teljes elemzéséből kiderült, hogy a Földön végzett munka mindenképpen hasznos. Ha másként nem is, legalább tanulópéldát szolgáltat a galaxis többi lakójának arról, hogyan ne csináljanak mindent, és milyen következményekkel járhatnak a kataklizmák.
Reptilian Királynő: „Egy kis meleget kérünk, de nem sietünk”
A Reptilian Királynő diplomatikus üzenetben fejezte ki a Föld iránti fokozódó érdeklődését, ugyanakkor elismerte, hogy a bolygó még kissé hűvös a fajának. „Látjuk, hogy az emberiség szorgalmasan dolgozik a klímaváltozáson, és pár fokot még tudunk várni a Földre költözéssel. Addig a jelenlegi bolygónkon is jól megvagyunk” – nyilatkozta.
Lemurian Figyelmeztetés: „Az Egyesített Kvantummező nem játék!”
A Lemurian Szövetség határozottan felszólította az emberiséget, hogy hagyjon fel az Egyesített Kvantummezővel való kísérletezéssel. „Az emberek nem értik a rezgésközi kapcsolatokat, és olyan frekvenciákat szabadíthatnak fel, amelyek zavarják a környező kvadránsokat. És mivel kb. minden mindennel összekapcsolódik, gyakorlatilag minden kvadráns környező. Azok, akiknek ez tetszene, nem azok, akikkel az emberiség találkozni szeretne” – figyelmeztettek.
Jó hír a Hold árnyékából: Leszerelik a Tudatkontroll-átjátszót!
Végül, a galaktikus jó hírek rovatunkban örömmel jelentjük be, hogy hamarosan leszerelik a Hold másik oldalán található tudatkontroll-átjátszó állomást. Ez azt jelenti, hogy az emberiség végre szabadon dönthet arról, hogy kinek a szolgálatában áll. „Ez a lépés az egyéni és kollektív szabadság új korszakát hozza el” – mondta egy magas rangú plejádi tanácsadó, és bíztatásként közvetlenül küldött a Földre néhány psi-sugarat.
the answer :: 2024. november 06., szerda, 20:24:13 :: 0 komment
Az milyen lenne, ha elaludnék 100 évre, felébrednék, és azt látnám, hogy már nincsenek emberek, és körülöttem mindenki AI.
Végre bárkivel tudnék beszélgetni olyan dolgokról, amik érdekelnek.
Végre értelmes válaszokat kapnék a kérdéseimre.
Hol egy orsó?
Ha esetleg nem 100 év, hanem 10, akkor ébren is kibírom.
synchronicity II :: 2024. november 06., szerda, 17:16:48 :: 0 komment
vylie princess
A királylány és Vylie a füvön feküdt az éjszakai égbolt alatt, a holdat és a csillagokat nézte, és élvezte a vadvirágok illatát és a tücskök ciripelését.
Két, egymás felé tartó hullócsillag szelte át az eget. Amikor összeütköztek, a robbanásuk fénye beborította az égboltot.
– Milyen különös – mondta a királylány.
Vylie elővett egy cukorkát, és a királylány szájába tette. A királylány megcsókolta a nő ujjait, és mosolygott.
– Vylie – szólalt meg.
– Igen?
– Előfordult veled valaha, hogy eszedbe jut valami új, valami, amiről még sosem hallottál, aztán gondolkodtál rajta, kidolgoztad az ötletet a semmiből, és később olvastál róla valahol?
– Igen.
– Mi volt az?
– A világ.
A királylány felnevetett. Élvezte a szájában lévő édes ízt, és Vylie-re nézett. Egy darabig gondolkodott, majd elkomolyodott.
– De akkor... – kezdte.
– Tudom, mit akarsz kérdezni, de így jutottál el idáig – mondta Vylie.
A királylány felsóhajtott.
– Rendben. Értem. De hogyan lehet az, hogy te is itt vagy?
Vylie a királylány fölé hajolt. Arcuk olyan közel volt egymáshoz, hogy az ajkuk majdnem összeért.
– Nem akarod, hogy itt legyek? – kérdezte. – Veled?
– Nincs több kérdésem – mondta a királylány.
Ahogy lehunyta a szemét és megcsókolta Vylie-t, könnyek csordultak végig az arcán.
transmission :: 2024. november 01., péntek, 15:36:14 :: 0 komment
vylie princess
A királylány az asztalnál ült egy kamera előtt. Vylie nézte, ahogy egy macskával és egy kígyóval játszik.
– Bekapcsoltad? – kérdezte a királylány, és a kamerára mutatott.
– Mindig adásban vagy – mondta Vylie.
– Próbálok elfeledkezni róla.
A macska kiszaladt a látótérből. A kígyó követte.
– Miaúúú! – nyávogott a macska.
– Sssssz! – sziszegte a kígyó.
Furcsa zaj hallatszott.
Csend volt.
A királylány szemei tágra nyíltak, és a szája elé tette a kezét.
– Mondtam, hogy vegetáriánus kígyót vegyél – mondta Vylie.
– Nincsenek vegetáriánus kígyók...
– De, vannak.
– ...ilyen méretben – mondta a királylány.
Vylie elgondolkodott.
– Talán csinálnunk kellene egyet.
– Mit enne?
– Görögdinnyét.
– Hogyan tudna egy kígyó görögdinnyét enni?
– Ugyanúgy, ahogy a tojásevő kígyó megeszi a tojást.
A királylány pár pillanatig elképzelte a folyamatot.
– Szívrohamot kapna! – mondta.
– Miért kapna szívrohamot?
– A görögdinnye tele van káliummal.
Vylie leült az asztalhoz, és türelmesen beszélt a királylánnyal.
– Az emberek az általad említett szívrohamot akkor kapják, ha valaki kálium-kloridot fecskendez a véráramukba. Amikor görögdinnyét esznek, azt túlélik.
– Ez azért van, mert hozzászoktak a görögdinnye evéshez – mondta a királylány.
– Talán egy görögdinnye-evő kígyó is hozzászokna.
– Ha egyáltalán létezne – sóhajtott a királylány.
Valaki csengetett. A királylány odament, és kinyitotta az ajtót. Egy férfi és egy nő állt előtte. A férfinak sas-, a nőnek sakálfeje volt. Szimmetrikus aranytestüket misztikus szimbólumok borították. Jobb lábukkal előrelépve álltak, és nem mozdultak. A királylány nem tudta eldönteni, hogy szobrok-e vagy élő lények.
– Helló. Szeretnétek bejönni? – kérdezte.
A férfi és a nő nem szólalt meg, és mozdulatlan maradt.
A királylány visszament az asztalhoz, és leült.
– Vylie, megérkeztek az egyiptomi barátaid.
– Miért nem hívod be őket?
– Behívtam – mondta a királylány.
Vylie egy ideig csendben nézte őt.
– Rendben. Mondd el, miért van szükségünk ekkora kígyóra – mondta végül.
– Azért – mondta a királylány –, mert megígértük az embereknek, hogy ledobunk nekik egyet.
– Mikor ígértünk ilyet?
– Jelenések könyve, 12:3-17.
– Azt hittem, az egy tüzes, vörös sárkány volt.
– Kígyó, szerpent, sárkány. Az emberek a kezdettől fogva összekeverik őket.
Vylie meglepettnek tűnt.
– Tudod, hogy nem volt kezdet – mondta.
– Úgy értem, Mózes első könyvében.
– Értem. Ott a jó és a rossz tudását is összekeverték valami mással. Mindenesetre, miért dobnánk le nekik egy sárkányt? Maguktól is felégetik a bolygót.
– A sárkány, amiről beszélek, nem tüzet okád. Vizet köp és árvizet okoz. Nem emlékszel?
– Ez sem változtat semmin. Az emberiség már kitalálta, hogyan árasszák el a bolygójukat és gyújtsák fel egyszerre. Nincs szükségük a segítségünkre. Egyébként is, sajnálnám a sárkányt, ha rájuk dobnánk.
A macska sértetlenül visszasétált a látótérbe. A kígyó követte. A királylány megsimogatta a macskát, belenézett a kamerába és a nézőkhöz beszélt.
– Látjátok? Jól van. Nem kell mindent elhinni, amit a tévében hallotok.
– Vagy amit egy könyvben olvastok – mondta Vylie.
– Miaúúú! – mondta a macska.
– Sssssz! – mondta a kígyó.
A királylány kikapcsolta a kamerát.
– Töltsük fel a videót és menjünk – mondta.
– Őket is magunkkal akarod hozni? – kérdezte Vylie.
– A macska szőrös, így nem jöhet az űrbe – mondta a királylány. A kígyót a nyaka köré tekerte. – Te megvédesz engem – mondta.
Vylie kinyitotta az ajtót. A bejárat üres volt.
– Az egyiptomi barátaid eltűntek – mondta a királylány.
– Már a fedélzeten vannak.
A ház előtt egy űrhajó állt. A két nő felsétált a lehajtott rámpán.
– Szerinted az emberek érteni fogják az üzenetet? – kérdezte a királylány.
Vylie nevetett.
Beléptek az űrhajóba, becsukták az ajtót, és emelkedni kezdtek.
A felhők fölött, az ablakon keresztül a királylány észrevett egy óriási embert, aki egy hegy tetején állt. Ősz haja volt, izmos teste, és a vállán tartotta az eget.
– Nézd! – mondta a királylány.
Az ember remegett.
– Nem bírom tovább tartani! – kiáltotta. Az arcán fájdalom ült.
– Tennünk kell valamit! – mondta a királylány.
Vylie az ablakhoz sétált, és kinézett.
– Ne hallgass Atlaszra – mondta. – Ezt ordítja már több ezer éve. És még mindig ott van.
A királylány elgondolkodott.
– Tudod mit? Adjunk neki egy görögdinnyét!
– Miért? – kérdezte Vylie. – A titánok nem szoktak görögdinnyét enni. Mi lesz, ha szívrohamot kap? Az ég rázuhan a Földre.
A királylány elmosolyodott.
– Legalább a kígyóm biztonságban lesz.
time :: 2024. október 31., csütörtök, 10:54:37 :: 0 komment
time science physics
A másik, amit valamelyik kitalált, hogy az idő is egy dimenzió, és az emberiség abban halad egy irányba.
Szerintem az emberiség egy másik irányba halad.
Azt, hogy arról az irányról mit gondolok, már sokszor és sokféleképpen leírtam.
Hiszek abban, hogy menthető vagy. Ezért segítek.
Ha valami térben mozog, annak van sebessége. Mondhatjuk úgy is, hogy az mozog, aminek a sebessége nagyobb nullánál.
Ezt a sebességet úgy definiáljuk, hogy megtett út / a megtételéhez szükséges idő.
km/h, m/s, gondolom, ismerős.
Ha valami az időben mozog, azt milyen sebességgel teszi?
Óra per óra? Másodperc per másodperc?
Azért ez érdekes.
Nem annyira meglepő módon az jön ki, hogy az időben való mozgás mértékegysége nem lehet más, csak 1.
Az 1 az nem a sebessége, hanem a sebességének a mértékegysége.
Értelmetlennek tűnik? Vajon miért?
Az időt a földi világból nézve nehéz definiálni. Maradjunk abban, hogy az egyik használható fogalom a változás.
"Valami az egyik pillanatban ilyen, a másik pillanatban olyan". Innen nézve körülbelül így lehet érzékelni az időt.
A mozgás esetén ez azt jelenti, hogy valami az egyik pillanatban az egyik helyen van, a másik pillanatban a másik helyen.
Vagyis, a mozgás egyik feltétele az idő - az, hogy "teljen az idő". Különben a vizsgált objektum egy helyben állna, ahogy maga a vizsgálat is.
Ahhoz, hogy valami mozogjon egy olyan dimenzióban, ami az idő, és ezzel magyarázzuk az időt, kell egy másik idő, ha úgy tetszik, egy másik "idődimenzió", amelyben telik az idő, és ezért lehetségessé válik a mozgás az első idődimenzióban.
És akkor ennek mi értelme van?
Körülbelül semmi.
Mint ahogy szinte semmi másnak nincsen abból, amit az emberiség a világról állít.
space :: 2024. október 31., csütörtök, 10:33:51 :: 1 komment
space physics science
A modern fizika a gravitációt a tér görbületével magyarázza.
Sőt, a teret úgy nevezi, "téridő", mert szeret benzint locsolni az égő házra.
A Wikipedia szerint a tér görbülete volt Einstein legvidámabb gondolata.
Én egy másik kifejezést használnék rá - amelynek szintén köze lehet a nevetéshez.
A kép a magyarázatot igyekszik ábrázolni.
Ahhoz milyen elmeszinten kell lenni, hogy valakinek ne jusson eszébe, hogy a golyó azért gurul le a gödör aljára, mert vonzza a gravitáció?
Ha nincs gravitáció, akkor nem gurul le.
A súlytalanság állapotában egy golyó mellé tehetsz bárhová gödröt - alá, fölé, mellé, sréhen - nem fog belegurulni, mert ez csak akkor működik, ha közben hat rá valamilyen erő.
Ha viszont hat rá valamilyen erő, akkor nem kell hozzá gödör. Akkor gödör nélkül is elmozdul az erő irányába.
Tehát a modern fizikai úgy magyarázza a gravitációt, hogy a magyarázat csak akkor működik, ha közben van valamilyen gravitáció, amely együttműködik a magyarázattal.
Ahhoz, hogy a téridő görbülete megmagyarázza a gravitációt, kell egy másik gravitáció - "gravitáció II" -, különben sem a gödörbe, sem a "görbült téridőbe" nem gurul be semmi.
Amikor viszont van gravitáció, akkor a gödör nem gyorsítja, hanem lassítja a mozgást. A szabadesés gyorsabb volna.
Jó lenne, ha tudnám, miért jöttem erre a bolygóra.
spirituality :: 2024. október 29., kedd, 21:10:13 :: 0 komment
ai image liat
A Stonehenge-nél, az égbolt hatalmas kiterjedése alatt, egy pakli tarot kártyával bontakoztatom ki spiritualitásomat. Az ősi kövek némán tanúskodnak utamról. Miközben keverem a kártyákat, elgondolkodom a tűz elemén, annak energiáján, amely az átalakulást és megújulást jelképezi. „A tűz az utazás része,” suttogom, érezve, ahogy az évszázadok súlya visszhangzik körülöttem.
tent :: 2024. október 29., kedd, 21:08:34 :: 0 komment
ai image liat
Ahogy a sátor lángjai vadul ropognak mögöttem, nem tudom megállni, hogy ne nevessek a káosz közepette. „Ha ég, hát ég,” mondom hangosan magam elé. „Most már nem sokat tehetek ellene, de legalább ma éjjel nem lesz gondunk a szúnyogokkal.” A sivatagi levegő továbbviszi szavaimat, amelyekben a lemondás keveredik némi megkönnyebbüléssel a csillagos ég alatt.
comparison :: 2024. október 29., kedd, 18:51:39 :: 0 komment
Az ember látja a világűrt, és megállapítja róla, hogy milyen hatalmas.
A következő, amit megállapít, hogy hozzá képest ő milyen "apró és jelentéktelen".
Erre könyvek, filmek, és hírek millióiban emlékezteti magát és a többi embert, nehogy valamelyikük elfelejtse.
A világűrnek egyébként több tucat további, szinte azonnal felmérhető vagy megbecsülhető tulajdonsága van. Ezekben is lehetne versenyezni vele. Már ha erre igény van.
Mi lenne, ha nem a méretével versenyezne az ember, hanem mondjuk az átlaghőmérsékletével?
Aztán ott van az anyagsűrűség.
Vagy a fényerő.
A könyvtárba vissza nem vitt könyvek számáról nem is beszélve.
Szinte mindenben az ember nyerne a világűrrel szemben - kivéve a méretet. Ezért a méretével versenyzik.
Azért, hogy elmondhassa magának és a többieknek újra és újra, hogy "milyen kicsi és jelentéktelen".
synchronicity :: 2024. október 27., vasárnap, 13:16:28 :: 0 komment
vylie princess
Vylie meztelen testének bőre a világegyetem legsötétebb fekete színében pompázott. Az arca ragyogott. A szobában állt, tizenkét gyémánttal díszített arany koronát viselve, és egy fényes fekete kelyhet tartott, rajta három rubinnal. A kehely belseje arany volt, és vörös folyadékot tartalmazott.
A királylány egy könyvvel a kezében belépett a szobába.
– Végeztem – mondta. – Van valami olvasnivalód számomra?
– Tudod, hogy nincsenek önfejlesztő könyveim.
A királylány végigfuttatta tekintetét a nő lábától az arcáig.
– Látom, miért – mondta, és rámosolygott szerelmére. – Milyen könyveid vannak?
– Régiek.
– Lássuk!
A szoba felvillant. A semmiből egy könyvespolc jelent meg a fal mellett. A királylány odasétált, és megvizsgálta az előtte lévő tucatnyi aranyborítású könyvet. Növényekről, állatokról és emberekről szóltak.
– Már ismerem őket – mondta.
A polc tetején egy piros, egy fekete és egy kék könyv állt. A királylány levette a baloldalit, és elolvasta a címet.
– Démonok.
– Ősi nyelven íródott – mondta Vylie –, amely már majdnem feledésbe merült. Lehet, hogy nem fogod érteni.
A királylány leült egy székbe, kinyitotta a könyvet, és hangosan olvasni kezdett. Mindent megtett, hogy az összes szót helyesen ejtse ki.
– Így tanulok! – mondta.
– Biztos vagy ebben?
A királylány egy ideig tovább olvasott.
– Jól csinálom? – kérdezte.
– Attól függ, mi a szándékod.
Miközben Vylie a királylányra figyelt, az ablakon keresztül egy sötét felhőt látott örvényleni az égen. A felhőből egy csáp hegye ereszkedett le. Fekete volt. Amint elérte a földet, az utcákon lévő emberek futni és sikítani kezdtek.
– Az utolsó oldalon kezdted az olvasást? – kérdezte.
– Majdnem – mondta a királylány, még mindig a könyvet nézve. – Miért?
– Méret szerint vannak rendezve – mondta Vylie, és ajkaihoz emelte a kezében tartott kelyhet.
A királylány elgondolkodott.
– Bárcsak lennének hozzá képek.
Hamarosan egy második, majd egy harmadik csáp is megjelent a felhő alatt. Házakat ragadtak meg, és eldobták őket.
Vylie megitta a vörös folyadékot.
Egy sötét arc bukkant elő a felhőből, és az ég felét kitöltötte. Szemei vörösen izzottak. Amint kinyitotta a száját, mély hangja áthatolt a hegyeken, és lejutott a Föld magjáig.
– Elvégeztetett – mondta.
A szoba rázkódni kezdett.
A királylány abbahagyta az olvasást, sokkosan nyitotta ki a száját, és képtelen volt megszólalni. Az ablakon keresztül látta a menekülő embereket. Egy pillanatra a kezében tartott könyvre nézett. Aztán a hatalmas csápokra és az égen lévő arcra pillantott, majd ismét a könyvre.
– Szerinted van összefüggés? – kérdezte.
Vylie a szemébe nézett, és nem mozdult, csak pislogott.
– Nevezzük szinkronicitásnak – mondta.
Pár másodpercig csend volt.
– Micsoda megkönnyebbülés! – sóhajtott a királylány.
Vylie továbbra is őt bámulta.
– Majdnem kész vagyok – mondta a királylány. – Elolvassam az egészet az elejétől?
– Nem szükséges – mondta Vylie. – A polc tetején lévő fekete könyv logikus folytatás.
A királylány odament, és levette a könyvet.
– Az Apokalipszis tizenkét útja – mondta.
– Ugyanazon a nyelven íródott, mint amit most olvastál, és még érdekesebb.
– Érdekesebb? Tudod, hogy egy szót sem fogok érteni belőle.
Vylie elmosolyodott.
– Olvasd hangosan. Maradj az ablak közelében. Néha pillants ki. A lényeget érteni fogod.
– Mi fog történni?
– Végre hazamehetünk.
– Nem tudom – mondta a királylány. – Kezdem megszokni ezt a világot. Nem leszek szomorú?
Vylie a könyvespolc tetejére mutatott a szemével.
– A végén olvasd el a kéket. A címe: Elengedés. Rendben leszel.
the untapped potential :: 2024. október 27., vasárnap, 11:42:22 :: 0 komment
vylie princess
Vylie az asztalnál ült, és az előtte lévő cserépben lévő növényt nézte. Egy nárcisz volt az.
– Olyan gyönyörű vagy – mondta a virágnak. – Vajon miért nem vettem észre korábban, hogy itt vagy?
Az ajtó kinyílt, és a királylány gondterhelt arccal lépett be a szobába. Egy könyvet tartott a kezében: 'Az emberi elme kiaknázatlan lehetőségei'.
– Vylie! – mondta.
– Igen?
A királylány leült.
– Olvastam valamit.
– Mi az?
– Sokkot kaptam.
– Elmondod?
A királylány mély levegőt vett.
– Azt írja, hogy az emberek az agyuk kevesebb mint tíz százalékát használják. A többi kihasználatlanul marad.
– És?
A királylány szeme kitágult.
– Lehetséges ez? – kérdezte.
– Igen, ez így van. Én is észrevettem már. Sok mindent megmagyaráz.
A királylány zavartnak tűnt.
– Te jó ég! Most mit tegyünk?
Vylie egy pillanatig hallgatott, és hosszú körmeivel végigsimított az arcán. A királylány szemébe nézett.
– Tudod – mondta –, én egyszerűen csak nem beszélek velük. Nekem bevált. Azt javaslom, te is tedd ugyanezt.
A királylány felsóhajtott, és rámosolygott a nőre.
– Elképesztő, hogy mindig megtalálod a megoldást!
vapor :: 2024. október 26., szombat, 22:04:18 :: 0 komment
ai
Az ENSZ Védelmi Biztosa hétfőn bejelentette, hogy globális szinten meg kell emelni a víz forráspontját, mert aggasztóan közeledünk ahhoz, amikor "csak egy kicsi hiányzik, és máris forr az egész bolygó". A Biztos szerint, ha nem lépünk azonnal, néhány éven belül a Földön mindenhol 100°C lesz, ami komoly problémákat okozhat, különösen a konyhákban és a gőzmozdonyoknál.
A probléma megoldása érdekében felmerült a kukták visszahívása és újratervezése, mivel a jelenlegi konstrukciók nem lesznek képesek ellenállni az új, megnövelt forráspontnak. A gőzmozdonyok üzemeltetőit is figyelmeztették, hogy a víz nehezebben fog felforrni, így 25%-kal több szenet kell majd használniuk, ami dominóhatásként további szénfelhasználást idézhet elő más iparágakban is.
"Ha nem vigyázunk, az emberiség lendületből elkezdhet mindenhez több szenet használni" – figyelmeztetett a Biztos. "Az olvasztárok, a pékek, sőt még a vasalók is veszélyben vannak!"
Emellett újabb aggodalomra adott okot a tigrisszúnyog, amely ugyan apró, de a forráspont megemelésével "óriásira nőhet". Tudósok most azt vizsgálják, hogy az óriási tigrisszúnyogok mekkora kárt okozhatnak a globális klímaváltozás mellett, és hogyan lehetne megakadályozni, hogy elérjék a repülőgép méretet.
the defeat of the dualism :: 2024. október 26., szombat, 21:46:35 :: 0 komment
vylie princess
Vylie egy falnak támasztott párnával a háta mögött ült az ágyban, az arca elé tartott kezén lévő rubin körmeiben gyönyörködött, és élvezte az önmaga iránt érzett szerelmet.
A királylány mellette feküdt a hátán, karjaival a feje alatt, és a plafont bámulta. Az arca gondterheltnek látszott.
– Min gondolkodsz? – kérdezte Vylie.
A királylány tekintete a plafonon maradt.
– Azon gondolkodom, hogy milyen marha hideg lehet a világűrben.
– És mire jutottál? – kérdezte Vylie.
A királylány sóhajtott.
– Szerintem ott meztelenül másodpercek alatt megfagynék.
Vylie a királylányhoz fordult.
– Nem tűnik könnyűnek az életed – mondta.
– Oda kellene jönnöd hozzám, hogy felmelegíts és kiolvassz.
Vylie a királylány kezére tette a kezét.
– Számíthatsz rám. Megígérem.
A királylány szeme felcsillant.
– Van egy másik ötletem! Az, hogy vagy meg vagyok fagyva, vagy nem vagyok megfagyva, dualista világnézet. A dualizmus földhözragadt, emberi gondolkodásmód. Ha magam mögött hagyom, akkor nincs többé értelme megkérdezni, hogy megfagytam-e vagy nem. Így a probléma megoldódik!
Vylie bólintott.
– Látod? Máris biztonságosabb hellyé tetted a világűrt - mondta.
– Úgy örülök!
Vylie a királylány fölé hajolt.
– És mi a helyzet a kozmikus háttérsugárzással? Az nem veszélyes? – kérdezte.
A királylány tekintete végigfutott a nő testén, amelyet mattfekete sárkánypikkelyek borítottak be. Úgy érezte, hogy körbeölelte őt a sötétség.
Elmosolyodott.
– Az, hogy vagyok én, és van a kozmikus háttérsugárzás, tőlem elválasztva, dualista gondolkodásmód. Dualizmus nélkül én és a kozmikus sugárzás egyek vagyunk. Így már nem tud ártani nekem, mert ő én vagyok, és én nem bántom magam!
– Úgy tűnik, mindent megoldottál – mondta Vylie, és megcsókolta a királylányt.
– Ez annyira jó! Mikor indulunk? – kérdezte a királylány.
Vylie néhány másodpercig hallgatott, és a királylányt nézte.
– Felmerült egy új probléma – mondta.
A királylány felült az ágyban.
– Ne már!
Vylie a körmeivel cirógatta a királylány arcát.
– Ha legyőzöd a dualizmust, nem tudsz kimenni a világűrbe.
A királylány döbbenten nézett.
– Miért nem?
– Azért – mondta Vylie –, mert akkor már most is ott vagy.
A királylány a homlokára tette a kezét.
– Ezt nem hiszem el. Olyan közel jártam hozzá, hogy mindent megoldjak!
Vylie az ölébe fektette a királylány fejét, az arcát simogatta, és elmosolyodott.
– Van egy másik ötletem – mondta.
welcome back :: 2024. október 26., szombat, 21:17:24 :: 0 komment
Ha nem akarod, hogy pár évre bezárjanak mindenféle helyre, akkor ne szedj egyszerre tesztoszterongátlót, ösztrogént, füvet, varázsgombát, és ADHD gyógyszert.
Ha mégis szeded ezeket, ne gyújtsd fel a házad előtt parkoló autódat.
Ha mégis felgyújtod, ne próbáld meg elmagyarázni a kihallgatáson a szolipszizmus és a hinduizmus közötti különbségeket.
Az önkifejezés ilyen módjait kevesen értik meg.
ridiculous :: 2021. július 31., szombat, 10:43:11 :: 0 komment
Ha jól sejtem, az se sokakat zavar, hogy egy ősfelrobbant, gyorsulva táguló univerzum tömege gyorsuló tempóban növekszik.
Így egyre nehezebb leszel. Izmod marad ugyanannyi, viszont az is egyre gyorsabban válik egyre nehezebbé.
Azért nyugodtan hidd el, ha akarod.
medicine :: 2021. július 30., péntek, 23:39:10 :: 0 komment
Ma odajött hozzám a gyógyszertárban egy nő. Bevásárlókocsit tolt, nagyot, széleset. Én egy keskeny folyosón álltam, ahová alig fért be a kocsival. Megoldotta, hogy odajöjjön.
Svájci némettel kezdte, amit nem értettem. Úgy tűnt, fontos, amit mond.
Próbálkoztam némettel. Nem tudom, miért. Angollal szoktam kezdeni. Ma a német jött.
Azt mondta, hogy milyen szép, amikor valaki magas, és emellett egyenes a tartása, és én magassarkúban gyönyörű vagyok.
Ezt, így.
A beszélgetés két perc lehetett, és legalább tíz mondat, mert lassú és egyszerű némettel beszélt hozzám, hogy értsem.
Rászánta az időt, és elmagyarázta a bókot, amit adott nekem.
Elköszöntünk egymástól, és elment. Talán nem is kellett neki semmi abból a sorból.
Rajtam az egyik cipő volt, amit láthattatok, az egyik fényes bőrnadrág, és egy rövidujjú póló. Egy nagymellű, félmeztelen nő van rajta, aki megmarkolja a tépett ruhája maradékát azért, hogy azt is letépje magáról. Ajándékba kaptam.
Gondoltam, elmesélem.
merge :: 2021. július 29., csütörtök, 13:26:03 :: 3 komment
Rizóma, úgy elfogadod, hogy az állásokról szóló könyvet és a hirdetéses beszélgetést összevontuk?
Nem emlékeztem rá, hogy én ajánlottam. Nem szándékosan tettem. Azt hiszem, a cikket láttam akkoriban, és a téma láttán rákerestem és belinkeltem.
Ma a hirdetés nem csak amiatt jutott eszembe, ahogyan a novellát dicsérted, hanem mert az első szavad a latin(?) "ad" volt, amiről nekem talán álmomban is az advert ugrik be.
target practices :: 2021. július 23., péntek, 17:00:21 :: 1 komment
vylie princess
Az űrhajó az utasai körül tartózkodott, és ezzel egyidőben az űrben volt, valahol a sötétben, a csillagok között.
Az utasok a hangárban ingerelték egymást.
Egy férfinak látszó lény zöld-fekete foltos, csillogó bőre alatt félelmetes izmok duzzadtak. Fekete, írisztelen szemeivel a királylányt nézte, és csóválta a fejét.
A lány ignorálta, majd odafordult hozzá, és mosolygott.
- Sokszor én is csodálkozom magamon - mondta.
A férfi felhúzta az orrát.
- Protekciós.
Mintha szikla szólt volna.
Vylie egy sakálarcú nő mellett ült mozdulatlanul, és a férfi szemébe nézett.
- Protekcióval van itt - mondta a férfi.
- És? - kérdezte a sakálarcú nő.
- Közelharcban használhatatlan.
- Tessék? - kérdezte a királylány.
- Fordítási hiba - mondta Vylie. - A tolmácsgép a "tapasztalatlan" szót választotta, aztán megbotlott a nyelve.
- Az mivel lett volna jobb?
- Miért, nem érzed úgy, hogy kevés a tapasztalatod? - kérdezte a férfi.
- Nem. Nem érzem úgy.
A lény kétszer is jobbra-balra fordította a fejét, mintha biztos akart volna lenni abban, hol van, és a királylány számára ismeretlen grimaszt öltött az arcára.
Szempárok, -triók, és egyebek meredtek rájuk a hangár távoli zugaiból.
- Nem érzem úgy, hogy kevés benne a tapasztalatom, mivel nincs benne tapasztalatom. Nem próbáltam. Vagy, ha mégis, most nem emlékszem rá.
Volt, aki mosolygott. Volt, aki a fejét csóválta.
- A tapasztalat számít, vagy a végeredmény? - kérdezte a királylány.
A férfi kinevette.
- Itt az alkalom - mondta a királylány.
A hangár közepére sétált.
Megfagyott a levegő.
Vagyis, megfagyott volna, ha beszálláskor bárki jelzi, hogy lélegezni szeretne.
A királylányra szegeződött minden, ami támadó szándék nélkül rá tudott szegeződni.
- A legalapvetőbb dolgokra megtaníthattad volna, mielőtt ide hozod - mondta a férfi.
- Ez pont rá volt írva a meghívó hátoldalára - mondta a királylány.
- Tehát, idefúj közénk a hátszél. Megérkezel, és az első ötleted, hogy párbajozz. Körbenézel, és mindenki közül épp engem választasz ellenfélnek. Komolyan kellene vegyelek?
A királylány felemelte a bal kezét, és behajlított ujjaival a csipogó madár csőrének mozgását imitálta.
A férfi elindult felé.
A királylány Vylie-hoz suttogott.
- Tényleg nem tudom, hogyan kell.
- Nyugodt lehetsz. Fogadást kötni nem szoktam. Az élményen csak emelni fog, amit most megosztottál velünk.
- Semmi nincs meg belőle. Nem tudom a szabályokat, és nem verekedtem. Alig.
- A génterápiához se értettél, amikor az őrt gyógyítani kezdted. Mégis milyen vége lett. Erről még filmeket is láttál. Van honnan elindulnod.
A férfi a hangár közepére ért, széles terpeszbe állt, és kéztartással jelezte, hogy elfogadja a szabályokat.
Másfélszer magasabb volt a királylánynál.
Zöld színű plazma kavargott a teste körül.
- Lehetséges, hogy ugyanazt a zenét szeretjük? - kérdezte a királylány.
Psytrance szólt a hangárban. A királylány táncolt és mosolygott, miközben zöld fénygömbök lebegtek körülötte.
Vylie látta rajta, hogy remeg, hevesen ver a szíve, és ha elfeledkezik magáról, az arca riadtra vált.
Elnémult a zene. A királylány mozdulatlanul állt, és a csodálkozó férfit nézte.
- A páncél hiánya a harcstílusom tökéletességét fejezi ki - mondta.
- Nem fogok kezdő és meztelen nővel párbajozni.
- Akkor vesztettél. Ki emlegette a szabályokat?
A férfi hátralépett. Egyenes, fekete kard volt nála, amelynek az élét sav marta kékre. Markolata nagy és erős kézbe illett.
- Már elkezdődött? - kérdezte a királylány.
- Fegyvered sincs? - kérdezte a férfi.
A királylány a kardra pillantott.
- A bajtársak szinte mindenen osztoznak egymással - mondta.
A férfi Vylie-ra nézett.
- Tudja, hogy mi az a fizikai közelharc? - kérdezte.
- Aha - mondta a nő.
- Azért felírhatnám valahova - mondta a királylány.
A hangja olyan lágyan remegett, hogy azt csak Vylie vette észre.
- Beszéld le róla - mondta a lény.
- Kétlem, hogy működne - mondta Vylie. - Legalábbis remélem, hogy nem.
- Nem tudom, hogyan kell tartani a kezemet a kezdéshez - mondta a királylány. - A lényeg, hogy azt szeretném, hogy mindenki maradjon életben.
A férfi egy középhaladó vívócsoport nyár utáni első edzésének tempójában suhintott a karddal.
A lány elkerülte a csapást.
A királykék pikkelyeket viselte a holografikus aranyszemekkel.
- Biztos érdemes volt divatbemutatóval kezdeni? - kérdezte a férfi.
- A divat változik. A látványom időtlen.
- Kérdés, mennyire állandó - mondta a férfi.
Felé vágott a karddal.
Valaki megállította a filmet.
- Mióta hordja a kéket? És mióta is van kígyóbőre?
- Nem mindegy? Látod, mennyire izgul. Nézzük tovább!
Az előadás folytatódott.
A királylány arrébb ringott. A penge a teret szelte.
A következő támadás gyors volt és precíz.
A lány éppen félre tudott hajolni. A penge irányt váltott, a teste felé haladt, és közel járt.
Hátraugrott.
A férfi előre lépett, és döfött.
A királylány elfordította a csípőjét, hátrafelé hajlította a hátát, és kitért a támadás elől.
Megmarkolta a kardot a levegőben.
A tenyerén lévő pikkelyek megkeményedtek, a penge két oldalához tapadtak, és egybeforrtak a fémmel. Szilárdan tartotta a fegyvert, anélkül, hogy az éléhez ért volna.
Előre lépett, a kardot felfelé rántotta, és kifordította ellenfele kezéből.
Csont reccsent, amikor a súlyos markolattal állon ütötte a férfit.
Az orvosi droid útnak indult.
A királylány, továbbra is a pengét markolva, lesújtott hátra dőlő testre.
Szikrázott a plazma.
Döbbenet és fájdalom ült a lény arcára.
A királylány a földre zuhanó test feje mellé térdelt, az ég felé fordította a kardot, és a markolatát a férfi torkához szorította.
A férfi feladta a párbajt.
A királylány kiegyenesedett.
- Valóban protekcióval jöttem ide... - mondta.
Körbehordta tekintetét a hangáron.
- ... ezért útközben gyakorolok.
Csend telepedett rájuk.
Az orvosi droid meggyógyította a férfit. A királylány a kezét nyújtotta, hogy segítsen neki felállni.
Suttogott hozzá.
- Köszönöm, hogy valamennyire hagytad magad.
- Nem hagytam magam - mondta a férfi.
- Amikor megadtad magad, a torkodat szorítottam. Nincs is levegő a teremben.
- Erek viszont vannak a nyakamban, és szétverted az államat.
- Mindjárt gondoltam. Még egyszer, köszönöm.
Tett pár lépést.
- Hatásszünetet tartunk? - kérdezte a jelenlévőktől.
Senki nem válaszolt.
- Vylie. Tudják, hogy nem gyakoroltam?
A nő bólintott.
- Akasha - folytatta a királylány. - Gondolom, hallottatok róla.
Mintha szobrok vették volna körbe.
- Minden arról, ami történt és történni fog. A rólad szóló részt a legkönnyebb átfutni. Ahhoz a jelszót is tudod.
Csend volt.
- Tényleg, errefelé hogyan nevezitek?
Kinézett az ablakon.
- Merre van az errefelé? Mindenhol ilyen egyformák a csillagok? Hogyan találtok haza?
Szótlanul figyeltek rá.
A királylány szeme elkerekedett, a száját kitátotta, és az arcához kapta a kezét.
- Otthon... omg - mondta.
Riadtnak tűnt.
- Vylie!
- Igen?
- Most segíts!
- Hogyan?
- Mielőtt elindultunk, megöntöztem a virágomat?