switch :: 2009. április 21., kedd, 20:10:39 :: 112 komment

Az Univerzummal az a legfőbb baj, a tetején lévő csövön - amin át a jó dolgok beömlenek - található egy kapcsoló, és ennek a kapcsolónak összesen és egészen pontosan két lehetséges állása van:

Nulla és öt.

Ezért van az, hogy vagy szárazság pusztít, vagy özönvíz áraszt el mindent, már ami a lehetőségeinket illeti, legyen az új munkahely, leendő partner vagy szombat esti láz. Vagy nem küldenek semmit, vagy küldenek ötöt, hogy ne tudj választani.

És ezt a kapcsolót - valószínűleg ugyannak a lénynek a másik keze, aki a jót önti ránk - ide-oda billegteti.

Jó móka lehet. Heló.

big step :: 2009. április 20., hétfő, 02:27:06 :: 42 komment

Ha már az előző életek szóba kerültek, viccesnek tartom, hogy mindenki fáraó és hadvezér volt.

Komolyan?

Nagyon égő, hogy egy fekete mágus vagy maga Cleopatra* későbbi inkarnációjaként épp egy monitor előtt ülsz. Ráadásul mindezt jó eséllyel egy irodában teszed.

Ha tudni szeretnéd, én előző életemben szöcske voltam. Onnan tolom így.

*: tényleg, egy embernek egy időben hány reinkarnációja lehet?

explain :: 2009. április 20., hétfő, 02:21:35 :: 0 komment
science

Azért az komolyan érdekelne, hogy ha nem voltak előző életeink,  akkor vajon miről beszélünk regresszív hipnózisban.

origin :: 2009. április 20., hétfő, 02:20:11 :: 0 komment
language

Nekem úgy tanították, minden jelentéssel bíró névnek valódi eredete van, tehát Kovács X felmenői közül valaki vert vasat, Budai Y családjában valakinek át kellett mennie a hídon, hogy Pestre jusson, és Lehel valamelyik őse nem fújt kürtöket.

Ennek fényében végképp nem értem, miért kutatunk marsi életet Anikó után.

global warming :: 2009. április 20., hétfő, 01:40:34 :: 5 komment

Mindig, mire írnék valami értelmeset a tavaszról, már nyár van.

stop :: 2009. április 18., szombat, 23:28:16 :: 1 komment

Emlékszem, mikor Aeon Fluxnál először láttam a Korcs szerelmeket, annyit mondtam:
- Nagyszerű film ez, csak sajnos, húsz perccel hosszabb volt a kelleténél.
- Mage. Még másfél óra van belőle hátra.

Ezzel együtt köztudott tény, hogy nem kevés filmmel és könyvvel pusztán annyi a baj, hogy az író vagy a rendező nem tudta a munkát időben abbahagyni.

Nekem a szobafestés ilyen.

A festők az egész lakással három nap alatt végeztek. A fal és a galéria maradt rám, a térbeli kiterjedésért vívott csatájukat kellett végleg lezárnom. A szabály egyszerű: a sötétbarna még a galéria, a fal már világos színű.

Három napon át próbáltam rendezni a birtokviszonyt. Hiába. A legnagyobb örömöm az volt, hogy nem haladtam semmit sem hátrafelé. A helyzet nem lett rosszabb, mint amikor elkezdtem. A fal pont annyira maradt galériás, mint a galéria falas. Csupán a kezemben tartott ecsetek lettek egyre kisebbek.

Ha valaki most azt mondja, le kell ragasztani, szívesen főbe lövöm. (Lejön a festék).

Ötször fogadkoztam: "ez az utolsó ecsetvonás". Nem ismerek ennél jobb mondatot, amivel többórás festést el lehet kezdeni. Esküszöm, ezentúl mindenhez így fogok hozzá. "Ez az utolsó programsor." Ebből tuti Windows lenne.

Mint az minden igazi, komoly próbatételnél történik, ismét az Írás sietett a segítségemre: "Minden, aminek kezdete van, egyszer véget ér."

És tényleg. Elfogyott a festék.

Köszönöm.

opportunity :: 2009. április 15., szerda, 19:53:55 :: 17 komment
dialogue

the wall :: 2009. április 14., kedd, 20:24:54 :: 34 komment

Azért vannak a jóbarátok,
Hogy vigyázzanak rátok,
Soha ne fessetek lilára falat.

Azért vannak a jóbarátok,
Hogy figyeljenek rátok,
S a rózsaszíntől távol tartsanak.

land of promise :: 2009. április 13., hétfő, 23:39:49 :: 7 komment

"A Jövő Városa. Köszönjük türelmét." - olvasható az útlezárásokat határoló kordonfalakon.

Arról tényleg nem szeretnék beszélni, hogy magára valamit adó útlezárás három napig tart. Tehát legkevésbé sem két hónapig. Első nap felszedik az burkolatot, második nap kicserélik alatta a csöveket, végül visszaöntik a bitument - "hogy tessék meg a száraz. Lőn a harmadik nap."

Hanem a fenti két mondatot - ott az első sorban - szeretném lefordítani: "Most nagyon rossz, de egyszer majd jó lesz. Addig bírjátok ki."

Nekem úgy rémlik, ezt már hallottuk valahol.

Igen, tőlük.

purple farm :: 2009. április 12., vasárnap, 02:15:01 :: 32 komment
bio

Kezdő és középhaladó molylepke-tenyésztők figyelmébe szeretném ajánlani a Milkát.

Miután áttúrtam hatféle lisztet (fehér-, tönköly-, teljes kiőrlésű-, rizs-, rozs- és kukoricaliszt), háromféle rizst, darált kukoricarát, lenmagot, kétszersülteket, nyolc doboz műzlit, valamint úgy harminc féle fűszert és ötven csomag teát (az utóbbi kettőért minden kedves olvasómnak köszönöm a hasznos és okos tippeket), kénytelen voltam megállapítani, hogy a lepkék a semmiből kerülnek elő.

Pedig nem.

Nem hülyék ezek. Nem esznek lisztet addig, amíg van édesség. Érthető.

Szomorú hír, hogy mégsem bio lepkéim voltak.

PS: Milka egész véletlenül volt otthon, senki nem nyúlt hozzá, a csokoládé ugyanis minden esetben fekete.

M :: 2009. április 08., szerda, 04:15:13 :: 39 komment
dialogue

- Szia, M szendvicset kérek és egy kis narancs juice-t.
- Csak szendvics és juice? Nem szeretnéd menüben?
- Nem, köszönöm.
- Biztos?
- Biztos.
- 1300 forint.
- Ez komoly? Többe kerül, mint menüben, ahol nagyobb üdítőt kapok hozzá és sültkrumplit?
- Végülis igen.
- Ne már. Legalább a választás illúzióját meghagynátok.
- Nehogy azt hidd, hogy észreveszik. 99% nem figyel oda.
- Talán ők boldogabbak.
- Minden bizonnyal.
- Ők nem akarnak kilépni a Matrixból.
- Nem is fognak, ne félj.
- Na, nem mintha engem egy pirosbetűs szendvics vinne ki. A ketchupot elfelejtetted.
- Ne haragudj. Válassz.
- Semmi baj. A jobb kezedben lévőt kérem. Köszönöm.

program :: 2009. április 08., szerda, 04:10:10 :: 10 komment
dialogue

- Úgy érzem, olyan ember illene mellém, akinek van valamilyen apró háziállata.
- Hörcsög? Tengerimalac?
- Igen. Valami, amit együtt lehet nézni minden nap, hogy megdöglött-e már.

sorry :: 2009. április 03., péntek, 16:46:39 :: 13 komment

Van egy rendőrtípus, akinél már akkor szégyellem magam, amikor az ablakot kezdem letekerni.

Ő a rend valódi őre, akiről egészen biztosan tudom, hogy minden erejével dolgozik a közjóért.

Abban a pillanatban, ahogy leint, átfut az agyamon, hogy a biztosítási papírt kicseréltem, a forgalmim érvényes, átnéztem az izzókat, és két napja egy korty alkohol nem gurult le a torkomon. Rögtön tudom, hogy feleslegesen vesztegetem e derék ember idejét.

Bánatosan nézek rá, szememmel némán magyarázom, biztos úr, őszintén bánom, hogy akadályozom a munkájában. Helyettem megállíthatott volna valakit, aki büntetést érdemel, és ha rajtam múlik, ha látom előre, valamit otthon felejtek, amiért róhat rám, de sajnos az idő kerekét visszaforgatni nem áll módomban.

Szívesen fújnék szondát, hátha sípol egyet erőtlenül. Látja, hogy bántóan józan vagyok, nem kínál vele. "Milyen edzésen volt, Péter, ilyen késői órában?", "Krav Magán, de egy barátnőmtől jövök" -  és ezzel is csak feltartom őt.

Két utcával később pakolom vissza az irataimat a tárcámba, jobbnak láttam minél gyorsabban elkotródni onnan. Csalódást okoztam, ezért utálom magam.

maze :: 2009. április 03., péntek, 16:32:36 :: 35 komment

A zsákutcákkal az a baj, hogy szívszorítóan közel visznek a végső megoldáshoz.

A labirintus sövényfalán át, a levelek között látod derengeni a főnyereményt (a kincs, amit keresel, értelemszerűen ragyog). Ott állsz tőle karnyújtásnyira, és nem érintheted, mert ez nem az az út, nem a te utad, és tovább kell menned innen.

És amikor elindulsz az esetlegesen helyes irányba, abból a pontból, amiről már egészen biztosan tudod, hogy nem az üdvösséghez vezet, távolodni kezdesz a célodtól. Még akkor is, ha épp a jó irányba indultál el. Fájó vágyat érzel, hogy visszafordulj, mert bár, ha itt maradsz, nem lehet a tiéd, mégis annyira közel jársz hozzá. És itt állva látod, hogy tényleg létezik.

dove :: 2009. március 31., kedd, 15:34:10 :: 86 komment

Tele a youtube és általában az internet azokkal a videókkal, amelyekből látható, hogyan lehet átlagos vagy hátrányos kinézetű nőből szépet varázsolni.

No Wonder Our Perception Of Beauty is Distorted.

Tehát ne szomorkodj azon, amit a tükörben látsz. Ők sem néznek ki jobban.

Igen, lehet ilyet photoshoppal. A címlaplányok retusálva vannak. Megnyugodtál?

Most elárulok valamit.

Vannak szép emberek.

Láttam őket az utcán. Vagy az is retusált?

A photoshopot a csúnya emberek találták fel. Azért, hogy elhitessék magukkal, valójában senki se néz ki jól. Első körben jött a szoftver, pár évre rá a kampány, hogy ez "rossz, rossz, rossz". A nagy leleplezés.

Szándékos volt és előre kitervelt.

De a lelke mélyén mindenki tudja az igazat.

feel :: 2009. március 31., kedd, 05:39:17 :: 33 komment

Lassan ötéves a Guild Wars, és még mindig messze a legjobb.

Az ilyen játékokban alapvetően háromféle karakter kreálható, a műfajtól függetlenül (fantasy, sci-fi). A "tank" erős páncéllal rendelkezik, de nem sebez túl sokat (vértezet, kard). A "nuker" pusztít, ám ő maga szintén könnyen hal (varázsló, köpeny, bot). A healer gyógyít.

Sci-fiben ugyanezek vannak: mérnök, orvos, sniper és társai. Túl sok újat nem tudnak kitalálni. Esetleg egyéb zavaró tényezők jönnek képbe: íjász, vadász, bérgyilkos. Csupa vérszegény átmenet.

Hanem a Guild Warsban lehet választani hipnotizőrt. Pillanatok alatt végez bárkivel, ám borzalmasan nehéz játszani vele.

Míg két kardcsapás között nincs nagy különbség, és az egyik tűzlabda olyan, mint a másik, addig a Mesmernek minden varázslata kizárólag speciális esetben használható. A pillanatnyi helyzet helyes felmérése a kulcs. A rosszul alkalmazott átkok semmit sem érnek.

Mondok néhány példát a Mesmer varázslatok közül. Empátia. Bűntudat. Bizalmatlanság. Bonyolítás. Aggodalom. Gyengeség látszata.  Szégyen.

Érdekes, ugye? Na, ez történik, ha a fejlesztésbe bevonnak egy nőt. Ilyen lesz a játék.

Szó se róla, elképesztő hatékony (más karakterrel nemigen játszom), hullanak az ellenfelek, mint az amerikai űrrepülők, de nem hinném, hogy mindezért egyedül enyém lenne az érdem.

Volt kitől tanulnom, hogyan alkalmazzuk jól a fentieket. De tényleg.

knock knock :: 2009. március 30., hétfő, 05:42:12 :: 4 komment
dialogue

- Mi ez a kopogás?
- Ti nem vasárnap délelőtt szoktatok szekrényt szerelni? Jellemző. Nos, a szomszédaim rendes, dolgos emberek. Iparkodnak. Így jutnak előrébb az életben.
- Nem hiszem el.
- Jól van, átmegyek, beszélek velük.
- Mit szereltek?
- Nem fogod elhinni. Semmit. Diót törtek.
- Mi van?
- A nagyobbik gyerek talált egy zacskó diót az éléskamrában, és azonnal követelte. Az anyja nem tud nemet mondani. Így megy ez. A legtöbb gyerek bélpoklos. Felfalnak mindent. Nem is értem az embereket, miért állítják őket elő házilag. Ismered a mondást: "make love, not children". Ritka bölcs tanács. Fogod a pénzt, amit ráköltenél tanszerre, ruhára, ételre, és amit cigire és drogra ellopna, berakod valami befektetési alapba, és biztos lesz, aki gondoskodik rólad idős korodban, sőt, így közben még mosolyognak is rád.

- Mi ez a kopogás? Rosszabb, mint ami a szomszédból jött.
- Úgy látom, rendelési idő van.
- Kinél?
- A harkály az. A fák doktora.
- De jó erdő mellett lakni. Mit épít ilyenkor? Még nincsenek fiókák.
- Semmit. A fákba időnként bekerül egy kukac. Valamiért a fák ennek soha nem örülnek. Jön a harkály, végigkopogtatja a törzsüket. A kukacnál más hangja van. Úgy működik, mint az ultrahang.
- Ezt se mi találtuk fel.
- Nem bizony. Viszont a harkály rendesen dolgozik, nem kérdez ilyet: "Na, és hogy került ide ez a kis kukac? Hm-hm. Biztos kivegyük? Ha meghagynánk, bármi lehetne belőle. Gyönyörű pillangó, vagy hatalmas, erős bogár. Ha kiszedem, soha nem tudjuk meg, mi volt. És különben is, az nem úgy megy ám, hogy csak úgy bemegy a kukac, és én mindig kirántom. Mindenkit az ágaink közé engedünk? Mi ez a felelőtlenség? Aztán persze rögtön ott a baj. Ezt most még elintézem, de a következő, az bizony,  bent marad."
- A harkály ennél sokkal jobb fej. Szépen végzi a dolgát, pikk-pakk.

early spring :: 2009. március 23., hétfő, 22:25:17 :: 199 komment
zodiac

Horoszkóp
Hogy örüljetek

Kos
Keményen eltalált a tavasz, a józan ész helyett a szemét hormonok diktálnak. Küzdesz, hogy méltóságodból valamennyit megőrizz, ám minden hiába. Zárkózz be és húzd le a lefolyóban a telefont, vagy fogadd el előre a további stratégiai hibáidat.

Halak
Szerelmi fronton némi javulás mutatkozik, ami még nem jelenti azt, hogy jó szakaszba értél, figyelembe véve az előzményeket. Próbálj félig csukott szemmel úszni az árral, ne törődj vele, miket sodor melléd a víz. A munkádban most túlélésre játssz.

Vízöntő
Túl sok a csel és a trükközés. Ha az Univerzummal tréfálkozol, a nagy mókamester végül duplán rádkacag. Egyszerűsíts és vedd figyelembe a normális, egészséges lehetőségeket. A szokatlanság nem minden esetben emeli minőséget.

Rák
A legkritikusabb szakasz az, mikor új páncélba bújsz. A régi már szűk, az új finom és puha. Muszáj kockáztatnod, az idő szorít - és persze, megégeted magad. Maradj otthon, és várd, míg a védelmi vonalaid rendeződni látszanak.

Ikrek
Neked végülis mindegy, de azért valami másra számítottál. És most még ez is.

Nyilas
Barátkozz az állatokkal, ess le lóról vagy égess nagyítóval hangyákat, a lényeg, hogy minél kevesebb időt tölts a kollégáid és a régi, megunt, használhatatlan barátaid között. A helyzet nem teljesen reménytelen, ha új emberek közé csöppensz.

Oroszlán
Néha úgy érzed, a fájdalmat genetikailag égették beléd. Ha nem volnál ilyen erős, már rég feladtad volna, és átengeded másnak a játékteret, szenvedjenek ők. A lelked mélyén azonban jól tudod, amit te művelsz, arra senki más nem volna képes.
Egyre jobban főzől, holott már a múltkor is úgy tűnt, nem lehet tovább fokozni.

Bika
Olyan jónak és egyszerűnek látszott az életed. A biztonság és a stabilitás társadul szegődtek. Az utóbbi időben. Nem számítottál arra, hogy pont ők döfik hátadba a tőrt. Megvezettek. Szerencsére elég erős vagy, és elég egyszerű ahhoz, hogy felállj és megrázd magad.

Bak
Hihetetlen szívósságod gyümölcse hamarosan az öledbe hullik: új, szinte megoldhatatlan feladat. Erőd a munkából meríted, és most aztán tényleg bőven lesz erőd. Vigyázz a jupiterrel. Én szóltam.

Skorpió
Olyan jó lenne, ha a többi ember képes lenne minimális mértékben úgy viselkedni, mint az értelemmel, érzelemmel és szellemmel rendelkező lényektől elvárható. A folyamatos iránymutatás próbára teszi a türelmedet. Néha jobb volna egyszerűen büntetni őket. Kár, hogy ennyire jó és megbocsátó vagy.

Mérleg
Hozzászoktál ahhoz, hogy az élet rendre többet ad, mint amit érdemelsz, általában észre sem veszed a kettő közötti különbséget, most azonban a kontraszt a szokottnál is nagyobb. Ne aggódj, lesz lehetőséged egyensúlyba hozni a felborult állapotot.

Szűz
Takaríts ki, menj el a szokásos, tavaszi orvoslátogatásra (semmi bajod, de amíg ingyen mondják, nem hiszed el), ne egyél össze-vissza minden borzalmat és vigyázz a ruhádra. Általános tanácsoknak tűnnek számodra, de most különösen aktuálisak.

virgo libra :: 2009. március 21., szombat, 04:12:18 :: 6 komment

Mérlegen a valóság.

needlessly :: 2009. március 14., szombat, 22:22:08 :: 52 komment
dialogue

- Ki van száradva a szád.
- Köszönöm, hogy figyelmem felhívtad ajkaim állapotára, amely – szavamat adom – teljes mértékben szándékaim ellen való. Hosszútávú terveim között szerepel a jelenséggel szembeni határozottabb fellépés. Gondos munkával válogatott eszköztáram központi eleme minden kétséget kizáróan a szőlőzsír. Hidd el, alig várom, hogy szívem óhaját követve a gyászos körülmény rendezését végre kezembe vegyem. Kérlek, addig próbálj megbarátkozni a kialakult helyzettel.
- Ezt hogy érted?
- Ki van száradva. Tudom.

travel two :: 2009. március 14., szombat, 21:39:04 :: 18 komment

Fülemhez emeltem a csörgő telefont.

- Ugye, időben ideérsz? - kérdezte.
- Persze, nemsoká ott vagyok. Közel járok, már látom a vasútállomást.
- Reméltem.

A hátam mögött csodálkozó hang szólt:

- Tényleg látod?
- Persze, ott van.
- Hol? Én nem tudom kivenni.

Apró pontra mutattam az ablak mögött.

- Az valóban a pályaudvar?
- Igen. Siessünk.

Az aranyspirál belsejében olyan részecskék kezdtek száguldani, amelyek az előző ősrobbanásban még nem vettek részt. A töltés újrarendeződött. Örvénylő, táncoló fények szikrázó kaleidoszkópjává feszült a hajtómű, ismétlődő minták végtelen fraktálja növekedett a megismerés lehetséges határai mögötti törvények uralta mértani tartományba. A fénycsóva vékony sugárként az univerzum szándékainkkal ellentétes irányban lévő falának feszült.

Az ember nem gondolná, hogy ha az ujjait a csukott szemére elég erősen szorítja rá, néhány perc múlva megjelenik előtte a mindent átható erő esszenciájával hajtott űrhajómotor.

Veszélyes aszterodiákat kerülgetve gyorsultunk a fénysebesség fölé. Az elmosódó, színes foltok hosszabbra és hosszabbra nyúltak az ablak mögött. Négyzethálóba szőtt szuperhúrhengerben rohantunk egyre sebesebben, majd a látótér hirtelen kiürült. Középen a pályaudvar apró pontja maradt csupán. Még semmit sem növekedett.

Nyomunkba szegődött az óriáskígyó, egy titokzatos lény gyilkos nyúlványa, mely mohón kereste a hajónkon a fogást, miközben teret és időt magunk mögött hagyva átléptünk egy sötét féregjáraton. A hatalmas lény testének nagy része a mi dimenzióinkban nem volt jelen, de az a kevés éppen eleget kellemetlenkedett, ahogy kitartó igyekezettel próbálta magába húzni szegény űrhajónk.

Kék és vörös fények villogtak. Sebességünkkel megsértettük a galaxisközi utazás íratlan szabályait. A kígyó néhány pillanatig ide-oda tekeredett, majd üldözőinket választotta, és őket falta fel.

Sötét energiafelhő mellett utaztunk, amelyben Atlas hátát a világunkat a káosz birodalmától elválasztó, feneketlen nyíláshoz szorította. Lábait a mindenségnek vetette. Feszült arcán mélyre ásta magát a kín. A perem túloldalán a sötétség ősi lényei várakoztak. A hömpölygő tömeg őrült morajlással próbált utat törni magának az átjárón, hogy nyers tébolyból szőtt karmaikkal egy örökkévalóságon át marcangolják a fiatal és védtelen lelkeket. Atlas elkeseredetten szólt utánunk:

- Már nem sokáig tudom őket visszatartani.

Az ablak közepén az apró pont lassan növekedni látszott, háromkarú spirállá vált. A hajó a galaxis pereme felé rohant. Fékeztünk. Fényes, fehér csíkokként tűntek fel és el mellettünk a csillagok. Az egyik apró, fehér égitest sokáig a látótér közepén maradt, majd onnan oldalra mozdulva átadva helyét egy apró, sötétebb foltnak.

Kék és barna területekkel mintázott bolygó felé száguldottunk. A hajtómű már minden erejével fékezett.

Hamarosan kizárólag a szárazföld látszott az ablakban. Egy koszos, szürke város felé zuhanva sikító, vörösen izzó kúppá préseltük a levegőt. A vonatok jól kivehetővé váltak a pályaudvaron.

Kis híján nekicsapódtunk a földnek. A járda füstölgött. Kiszálltam.

- Várj meg itt.

Rohantam a sínek felé. A szerelvény épp indulni készült. Szinte kitéptem az ajtót. Felugrottam, és végigfutottam az ülések között.

- Elkéstél – mondta, tekintetét rám sem emelve az újság mögül.
- Ne haragudj.

Leültem a vele szemben lévő székre.

- Dugó volt.
- Gondoltam. Mindig dugó van. Ezért kell előbb elindulni.
- Tudom.