luck :: 2008. június 19., csütörtök, 03:59:54 :: 4 komment

Minden elismerésem a Tesco-t jellemző kreativitásnak. Az üzletláncot vezérlő elme kifogyhatatlanul ontja magából a jobbnál jobb ötleteket.

Méltóságteljesen igyekszem távozni a sikertelen vásárlás után, üres kosaramat hanyagul a többire hajítva, ám a hibátlan mozdulatsort nullázva kis híján átzuhanok a kijáratot védelmező - normális helyeken forgatható - fémkereten.

- Akkor talán kinyitom az ajtót - mondja a biztonsági őr. Nekem.

Az esély létező leghalványabb szikráját sem látom, hogy bármelyikük tisztában legyen azzal, milyen mérhetetlen szerencse, hogy a móka kedvéért pont bevállaltam egy szellemi fejlődésnek szentelt inkarnációt, amely során nem gyakorlom más lények lelkének apró darabokra tépését, és az egyéb szokásos viselkedésmintáimat.

football :: 2008. június 19., csütörtök, 03:22:56 :: 1 komment
sport forest earth

- Olvastam, hogy tíz másodpercenként kivágnak egy focipálya méretű esőerdőt.
- Úristen.
- És ami igazán rémisztő, hogy ez a tíz másodperc egész nap érvényes.
- Éjjel is?
- Bizony.
- Sötétben is vágják?
- Egyfolytában. Ha jól értettem, wc-re se mennek el.
- Nehéz munka lehet megállás nélkül fát vágni.
- Biztos éhesek.
- Tíz másodpercenként egy focipálya? Hány nap múlva fogy el?
- Ez nagyon nagy erdő. Még évekig tart.
- Mekkora lehet egy focipálya?
- Fogalmam sincs.
- De hát most van az EB.
- Igen. És?
- Ha végül kivágják az egész erdőt, mi történik?
- A természet visszaállítja az egyensúlyt. Kihal az emberiség.
- Ez biztos?
- Persze, mit gondoltál? Nem lehet mindent büntetlenül.
- Elfogy a levegő?
- Nem, nem fogy el, de felborul az ökoszisztéma, éhezünk, elégünk, megfagyunk. Az éhezés a legesélyesebb, mert ha nem lesz esőerdő, nem lesz kaucsuk sem, és nem tudunk óvszert gyártani. Rettentő sokan leszünk.
- Az óvszert nem kőolajból állítják elő?
- Mondasz valamit, mert most nagyon drága lett hirtelen, ahogy az olaj ára az egekbe szökött.
- Akkor lehet, hogy nem halunk ki azonnal.
- Én nem szeretnék esőerdők nélkül élni.
- Most is esőerdők nélkül élsz.
- Nem, mert tudom, hogy vannak.
- Ha ennyire fontosak neked, miért nem mész oda megnézni őket, amíg még lehet?
- Sok a szúnyog.
- Ha ez távol tart, nem is szereted az esőerdőket igazán.
- Van, amit jobb távolról szeretni.
- Ezért írsz elképzelt beszélgetéseket rólunk?
- Voltaképp igen.

love in two lines :: 2008. június 13., péntek, 23:54:19 :: 80 komment
contest

Interaktív bejegyzés következik: versenyt hirdetek. Kétsoros szerelmes verset kell írni. A győztes pályázó értékes nyereményre számíthat.

Egy kis segítség:

Mérienn, Mérienn,
A te fejed mér ilyen?

that day :: 2008. június 13., péntek, 23:51:21 :: 1 komment
superstition

Aki ma  nem vett új monitort, bánhatja, ugyanis a következő péntek tizenharmadika 2009. februárra várható.

(csak 3 pixel hibás)

deny :: 2008. június 12., csütörtök, 13:34:55 :: 38 komment
public

Úgy tűnik, elmarad idén a melegfelvonulás. "A Szivárvány Misszó Alapítvány kérését azért utasították el, mert az akadályozná a közlekedést az érintett utakon."

"A rendőrség azon javaslata, hogy álló rendezvény legyen a belvárosból kieső területen valójában azt eredményezné, hogy a felvonulást elrejtené a nyilvánosság elől, lehetetlenné téve annak egyik célját, az LMBT emberek láthatóvá tételét."

Akadályozza a közlekedést. Persze. Aki vezetett már autót Budapesten, pontosan tudja, hogy három leszbikus, négy transzvesztita vagy öt ratyi nagyságrendekkel kevésbé zavaró, mint egyetlen rohadék biciklis.

Nincs annál undorítóbb, amikor ezek az izzadt testű, nyeregben vonagló előemberek felvonulást rendeznek. Egymás seggébe bújva tekernek keresztül a városon, mintha a biciklizés a helyváltoztatás természetes és elfogadott módja lehetne.

Nem kérdés, hogy a kerékpározás ellenkezik a természet törvényeivel. Ha a Teremtő azt akarta volna, hogy guruljunk, nem lábaink lennének, hanem kerekeink. A gyomrom felfordul, ha rájuk gondolok. Menjenek ki az erdőbe, ott húzogassák egymás váltóját vagy fékjeit, de ne előttem és ne az Andrássyn.

Fogadjuk el a másságot, de miért? Mert pántlika? Van valami épkézláb indok, hogy ne menjek ki és ne dobáljam őket tojással, üveggel? Már attól émelygek, ha egy elém kerül. Az Únió miatt kell tűrnünk a végtelenségig? Rendezzenek álló ünnepséget, vagy guruljanak körbe-körbe Pesterzsébet valamelyik körforgalmában.

Tiszta szerencse, hogy a folyamatos nyeregben ülés miatt nem nagyon tudnak szaporodni, különben már réges-rég darabokra hullott volna miattuk a társadalom.

Kérek mindenkit, akiben van minimális jóérzés, és aggódik a város közlekedéséért és az élet rendjéért, tegyen meg minden tőle telhetőt, hogy megakadályozzuk a következő critical mass-t. Együtt, egy szebb világ érdekében és az akadálytalan közlekedésért fogjunk össze végre már.

develop :: 2008. június 12., csütörtök, 03:23:55 :: 3 komment
dialogue evolution

- Ma sokkal nehezebb, mert nem világít lángoló tűzoszlop, és manna sem hullik az égből.
- Nem. Az emberek nem azért nem hallják Istent, mert nem beszél, hanem mert nem figyelnek rá. Ha ma lenne égő csipkebokor, nem hatódnánk meg. Jönne egy tudós, és kifejtené, hogy a bokor azért lángol, mert ott sűrű volt az energia.
- A fenét. Elmondaná, hogy miért jó a bokornak, hogy lángol. Hogy milyen előnyre tesz szert a nem lángoló csipkebokrokkal szemben. Kiszámolná, mennyi volt az esélye a lángoló csipbebokor létrejöttének, körülbelül mennyi idő kellett, amíg a bokor kifejlesztette a lángolást, és hogy a rokon csipkebokor fajok közül a leletek alapján melyik mutatott korábban a lángoláshoz hasonló viselkedést. Kapnánk ábrát, hogy az utódok közül várhatóan hányan lángolnak majd. Ennyi.

indy four :: 2008. június 10., kedd, 01:19:24 :: 33 komment
cinema

Indiana Jones 4

"Nem nézzük a félkarú bácsit, és legkevésbé sem beszélünk róla, így is épp elég rossz neki" - mondta anyám még húsz évvel ezelőtt a kettes metrón. Nyugodtan hozzátehette volna: "és nem írunk a negyedik Indiana Jones-ról", már ha olyan családból származnék, ahol téma lehet George Lucas.

George, és hasonlóan tehetséges barátja, Steven Spielberg azon több száz millió szerencsétlen közé tartoznak, akik képtelenek feldolgozni, hogy magasról ignorálják őket az ufók. Valljuk be, George-ot, Stevent és az intelligenciát kizárólag azért emlegethetjük egy mondatban, mert orvul belecsempészik a filmcímeikbe ezt a szót. Az összes filmjük pont annyira intelligens, mint amennyire tudományos vagy fantasztikus a Star Wars. Persze mindenki azzal foglalkozik, ami számára a legnagyobb problémát jelenti.

Minden ufó, amit a filmjeikben látunk, egyfajta segélykiáltás a két derék férfiember szájából, hiszen nyilvánvalóan nem él az univerzumban olyan intelligens lény, aki kíváncsi lenne George Lucasra vagy Steven Spielbergre. A zokogva térdelő építész jut eszembe a Monty Python jelenetből, aki a földön csúszva-mászva könyörög a szabadkőműveseknek: "vegyetek már be, rohadékok".

George vajon azt gondolja, aki kicsit is szereti Indiana Jones-t, jellemzően úgy akar emlékezni rá, hogy az Alienben látható idegen lény koponyájával rohangál a Serious Sam: Second Encounter nevű first person shooterből "átemelt" maya templom alatt parkoló ufóban? Gratulálok.

Környezeti katasztrófa vagy őrült hadvezér hosszú évtizedek alatt nem pusztít el annyi értékes lelelet, mint amit Indiana Jones másfél óra elmebaj közben felaprít.

Igazán kemény férfi ő, méltó ellenfele a pálcika vastagságú ukrán luvnya, aki dugatlanság okán halott alieneket simogat, és világító, rezgő koponyákra gerjed. A legpuhányabb omegahím is felszedné két perc munkával, talán még Indy is, ha nem jelenik meg a vásznon a nagymamakorú ex-nője, aki elől a bátor régész mindig a bolygó ellentétes pontjára menekül.

Állítólag a rajongók szerint jó ötlet volt, hogy Indy párja 60 éves néni. Ebből kiderül, kik szeretik George Lucas és Steven Spielberg filmjeit. Harrison Ford a való életben minden bizonnyal 16 éves lányokat próbálgat (megteheti, ugyanis pont annyi pénze és esze van, amennyi ehhez kell).

Jöhetne már valami kataklizma, ami hanyatló világunkban rendet tesz és kitakarít.

0 / 10

panther :: 2008. június 08., vasárnap, 13:58:34 :: 1 komment
dialogue

- Hogy sikerült a randid?
- Rémes volt. Azóta leveleket ír. Legutóbb arról mesélt, hogy olvasta egy evolucionista pszichológus értekezését a párválasztásról. A tudós szerint a párválasztásban is működik az evolúció, az ember szebbet, okosat, jobbat igyekszik találni maga mellé, hogy minél sikeresebbek legyenek az utódok.
- Tehát a férfi alád helyezte magát. Mit válaszoltál?
- Írtam neki, hogy nyugodtan képzelje saját magát a majom rokonának, de engem hagyjon ki ebből. Semmi közöm a majmokhoz.
- Vagyis megerősítetted, hogy alacsonyabbrendű nálad. Helyes.
- Javasoltam, menjen el az állatkertbe, és nézze meg a tengeri halakat. Gondolkodjon el azon, hogy miért volt szüksége a halnak párduc-mintába öltözni. Vajon valóban a túlélését segítette ezzel? Így tudott jobban elrejtőzni? Vagy ijesztővé vált? És honnan vette az ötletet? Biztos sokat mászkálnak arrafelé a párducok.
- A benszülöttek dobhatták őket a vízbe.
- Nem beszélve arról, hogy az evolúció nem úgy megy, hogy akarok valamit, és hirtelen olyan leszek. Hanem nagyon erősen és nagyon sokat gondolok rá, vágyakozom, és esetleg majd valamelyik utódom, sok generáció múlva megvalósítja.
- Mit válaszolt?
- Hogy ő majd akkor megy állatkertbe, ha lesz gyereke, és az szeretné.
- Lefordítom: gyerekesnek tartja az állatkert-látogatást, és rohadtul nem érdekli az egész. Valamint ő visszafelé fejlődik. Jó randi lehetett.
- Igen. Főleg intellektuális vonalon.

speed racer :: 2008. június 07., szombat, 21:03:13 :: 0 komment

A naptól elzárt, esőáztatta, gőzölgő aszfalt fölött összeszoruló szívvel vizsgáljuk a felhők sötét oldalát. Zörgő zacskót sodor a szél. Figyelmünk a fekete hintóra összpontosul. Feszült csend telepszik ránk.

Halántékon gyöngyöző veríték. Dönteni kell. Roppant nehéz választás. A jobb szélső legyen.

Rózsa György őszülő, göndör tincsei villanak elé emlékeinkből. A lélek mélyére furakodó tekintete. Feje, akár Orwell könyvében a malacoké: van benne valami emberi.

- Egész biztosan a hármas színpadot választja? Jól gondolja meg.

Igen, a hármas lesz az. A hármas színpad. A jobb oldali.

Az Ignis sofőrje beletapos, a motor felpörög. Éljen. Helyesen választott. Nem titok többé, hogy jobb oldalon található a gázpedál. Az egész kocsisor egy emberként ünnepli a bátorság győzelmét a rettegő bizonytalanság fölött.

Magunkkal ragad a mámor. Mint a tanítványok Jézust, legalább tizenketten követnénk, égi és földi veszedelmeken át, mint amilyen a mélysárga lámpa (kezdők kedvéért: éppen piros). Ellenfelünk nem az ördög, sokkal inkább a fekete Ignisben található sebváltó, akit gazdája a jelek szerint még nem ismer eléggé.

A következő lámpánál érjük utol: éppen az index-szel és a kuplunggal barátkozik. Kétismeretlenes egyenlet. Végül felvált recsegő kettesbe, majd megáll.

Nagy öröm, hogy a rendőrség bevezette a Zéró Intelligenciát (amit már hosszú évtizedek óta gyakorol). Grafikonokra mutatva ünnepelnek: a módszer bevált. Igen merész kijelentés ez a rizshiány, az éhséglázadások és a klímaváltozás korában. Gyakorlatilag minden túlélő csak ront a helyzeten.

Senkit nem érdekelnek a halott idegenek, és ez nagyon is jól van így. Az emberek hullanak, mint a mikróba zárt légy az első izgalmas és önfeledt húsz másodperc után. Ha minden alkalommal könnyet ejtenénk, amikor meghal valaki, hullámsírrá változna az egész naprendszer. Az kell csak, amit régen, az emberiség fejletlen korszakában - még könyvek olvasása útján - szereztünk: a reménytelen szerelemben pocsolyává olvadó ólomkatona, a szívét kitépő köztéri szobor, a halálra fagyó gyufaáruslány. A tömény dráma. Olvasni ma nincs idő, így nem csak tömény, de instant kell. "A nagymamát irreverzibilis módon lapította össze a tolató teherautó. Volt nála kisbaba is". Ilyenkor őszintén és szívből lehet a képernyőbe mondani: "Úristen!". És valamivel később kérni még egy pohár sört.

Pedig rohanni színtiszta optimizmust, életigenlést és pozitív gondolkodást jelent: azért sietünk, mert oda szeretnénk érni "B" pontba, és ettől valami igazán jót várunk. Nem kényszerből, hanem örömünkben megyünk. "A" pontban szintén jól éreztük magunkat, ezért nem indultunk öt órával korábban el. Életünket nem az anyós és a gyűlölt munkahely között ingázva töltjük. Azért sietünk, mert van hova menni és van miért. Egyedül a köztes út rabol. Ezért megyünk gyorsan. És hogy ne legyen dugó.

Meglepő, hogy ez mennyi embert bánt. Nekik üzenem, ha úgy érzik, hogy lassan szeretnek menni, akkor esetleg nem a sebességgel, hanem az iránnyal van a gond.

decadent :: 2008. június 07., szombat, 20:15:45 :: 0 komment
social

- Mi történt az autóddal?
- Tetszik tudni, a Tejútrendszer soros elnökségét nemrég átvette egy igen agresszív post-humanoid faj, akik minden olyan bolygót elpusztítanak, ahol 5 milliárd év alatt sem alakul ki meggyőzően intelligens létforma. Pár hónappal ezelőtt hozzánk látogattak megnyomni a gombot, ami kedvenc planétánkat apró kvarkokra szakítja. A sugár hatótávolságát figyelembe véve intézhették volna az egész ceremóniát otthonról, de szeretnek az új űrhajójukkal a galaktikus híradóban villogni. Tárgyaltam. Kértem maguknak még néhány száz évet. Hátha.
Az idegen lények hajója antianyagból épült, és ha nekicsapódik egy aszteroida, minden diplomáciai munkám hiábavalóvá válik, a robbanás nyers energiája ugyanis lepucolja az egész északi féltekét. Ezért az autóm jobb ajtajával pattintottam vissza az apró meteort. Kicsit lejött a festék. Valamit valamiért.
Valójában nem. Belement egy lada. Roppant meglepő, hogy ez történt vele, ráadásul oldalról, ahol egy autó gyakorlatilag tetszőleges módon sérülhet. A lehetőségek száma szédítő végtelen. Teszem azt nekiugrik egy bedrogozott óriásszöcske, vagy egy frusztrált bálna rálegyint a farkával a piros lámpánál, mert nem veszem át a szórólapot az akciós sziláról. Teljesen logikus megkérdezni, hogy mi lett vele. Hátha nem az, hogy belementek. Szeretem elmondani, hogy belementek. Voltaképpen borzasztóan zavar, ha nem juttatják időnként eszembe, hogy ki kell fizetnem egy igen súlyos összeget a szervízben, hogy új ajtót kapjak, a régibe ugyanis valaki belement. Tehát nem egy korallzátonynak ütköztem vele. És ha már a "mi történt" kérdések óráját tartjuk, lenne szíves elmondani, hogy magának mi történt a fejével?
Nem lehetne inkább azt kérdezni, hogy milyen könyvet olvastam utoljára? Hogy mi a kedvenc filmem, vagy szoktam-e bográcsban főzni az erdőben? Hogy szeretek-e állatkertbe járni? Hogy kerestem-e gyerekkoromban fémkeresővel elásott kincseket? Hogy mit tettem azért, hogy ne legyek tapló paraszt, és gondolkodjam, mielőtt kérdezek, és ne az érdekeljen elsőre egy emberből, hogy mi történt az autójával?

(A végére még szántam egy átkot, de erőt inkább veszek magamon, épp elég baj történik a világban magától is).

electricity :: 2008. június 07., szombat, 19:35:45 :: 0 komment
dialogue support

- Lenne kedves a fogkefe mellé felvenni a számlára ezt a hosszabbítót? Gyönyörűen fog tekeregni a fürdőben a wc alatt. Nem egészen értem, miért épít valaki fürdőszobát konnektor nélkül.
- Biztonsági okokból.
- Értem. Logikus. A szögekkel a fugába rögzített vezeték nyilván sokkal biztonságosabb.
- Valóban sokan igénylik a fürdőben az áramot.
- Éreztem. Apropó, csodálkozom, hogy a fogkefe csatlakozóján nincs földelés.
- Ezt nem kell leföldelni, mert vezeték nélkül tölti magát. Használat közben nem csatlakozik a hálózathoz.
- Igen, tudom. Inkább a szájzuhany miatt kerestem.
- Ja. Nem hiszem, hogy a víz közel menne az áramhoz.
- Tekintve a szerkezet méretét, és működését, az biztos, hogy a víz az áramtól nagyon távol nem mehet.
- Nos, tudtommal emiatt még nem érkezett a készülékre panasz.
- Úgy érti, hogy aki elektromos vizet spriccelt a fogai közé, nem jött vissza reklamálni?
- Pontosan.
- Lehet, hogy azért, mert önök csak este 8-ig tartanak nyitva. Olyankor még alszik az egész temető.

acid :: 2008. június 07., szombat, 19:27:41 :: 0 komment
environment

Nem egészen értem, miért nem tesznek a gyártók az esőbe sav helyett inkább autómosó anyagot. Nagyságrendekkel lenne praktikusabb.

Ideális esetben füstölhetnének bele rovaroldó adalékot is, így zápor után nem csak a szélvédő csillogna fényesebben, hanem a gyötrőszúnyogokat sem kellene külön permeteznünk.

math :: 2008. június 07., szombat, 19:14:32 :: 8 komment
politics

Frankón megújult az SZDSZ.

"12:45: Megkezdődött a szavazás: A 680 jelen lévő küldött most dönt a párt elnökéről."

"14:24: Fodor Gábor mindössze két szavazattal (orrhossznyi előnnyel - Mage) győzte le Kóka Jánost: 346-344 arányban - jelentették be a választási eredményt."

Ugyanezeket a számokat hallottam a rádióban. Örülök, hogy végre tiszta a párt.

time, part I :: 2008. június 02., hétfő, 17:32:06 :: 4 komment

Hömpölygő folyamként tekintünk az időre, amely hátán hord minket egy életen át. Végtelen egyenesként gondolunk rá, melynek minden pontjában a teljes univerzum lenyomata található, borostyánba fagyott, mozdulatlan rovarként. Folytonosság és folyamatosság jellemzik az időt a képzeletünkben, mintha az egyik pillanat a következő folyománya lehetne, és miként a friss hajtás az ágból, a holnap a mából bukkanna elő.

Erre épül a gondolkodásunk, a jogrendszerünk és a tulajdonviszony, ezért gondolják a szüleink, hogy az a sok atom, ami az előbb még a gyerekük volt, a következő pillanatban ugyanúgy a gyerekük lehet.

Nem kell laboratóriumi kísérlet, hogy belássuk, az időről és a folytonosságról alkotott képünk tudományos szempontból teljességgel alaptalan. Illúziónk rögvest szilánkjaira hullik számos étteremben és a legtöbb üzletben:

- Jó napot. Lenne kedves segíteni nekem?
- Persze, szia, mondd, mit szeretnél?

gold :: 2008. május 31., szombat, 18:51:14 :: 2 komment
cinema

A várakozásokhoz képest rettentő gyengén startolt Vincent van Gogh: Starry Night című festménye. Az örvénylő égbolt alatt sötétlő kastélyra az első héten kevesebben voltak kíváncsiak, mint Henri Toulouse Moulin Rouge-ára, ami a listán a tizenegyedik helyen szerepel.

Szintén csalódást okozott Herman Hesse műve, a Journey to the East. A száztizenkétezer dollárba kerülő kiadás az év végéig is nehezen hozza vissza a befektetett pénzt. Valószínűnek látszik, hogy folytatás nélkül maradnak a rajongók.

Újabb bőrt húznak le minden idők legsikeresebb festményéről, a Mona Lisáról. A kifejezetten gyűjtők számára készülő, dupla vásznas kiadás bevétele várhatóan meghaladja a tízmilliót. Ugyancsak kasszasikernek ígérkezik a Sixtus-kápolna digitálisan felújított és újravágott boltozata. Úgy tűnik, a producer-festő Michalangelo bármibe nyúl, az arannyá változik.

Jól tartja magát az Anna Karenina. A növekvő olajárak és a jelzáloghitel-válság ellenére a könyv eddig súlyos százmilliókat hozott, a kiadó a múlt héten mégis kezdvezőtlen eredményről számolt be. Valószínűleg komoly hiba volt annakidején az írói változatot megjelentetni. A próbaolvasások során a tesztalanyok 82%-a a négy lehetséges befejezés közül azt választotta, amelyben a főhős életben marad, és szinte mindannyian szívesebben ismerkedtek volna meg egy három-négy évvel fiatalabb, szőke hajú Annával. Ha Tolsztoj egy elhibázott szerződés miatt nem kap szinte szabadkezet, a mű ugyan az eredeti címmel, ám vígjáték műfajban íródik, ami a kritikusok szerint 20-30%-kal növelte volna a bevételt.

Erre mondják, hogy késő bánat.

in bruges :: 2008. május 30., péntek, 02:26:56 :: 20 komment
cinema

Remélem, a Styx hullámain hánykolódó csónakban a Kaszás feltesz majd néhány kínos kérdést annak a szerencsétlennek, aki a nagy eszével "Erőszakik" magyar címet adott az In Bruges-nak. Ennek köszönhetően ülnek be a neander-völgyiek makogással rombolni a ritka élményt:  Colin Farrell skinheadet, nőt, törpét, kanadait és egyéb halmozottan hátrányos helyzetű embereket ver.

A gengszter-western-angol humor alapú dráma olyan egyszerű kérdésekre keres választ, mint élet, halál, pokol és menny, és hogy miként lehetséges néhány napnál hosszabb ideig elviselni Belgiumot.

Martin McDonagh tisztelettel és értelemmel nevet a Halál groteszk maszkot viselő arcába. Talán az egyetlen lehetséges utat járva, amelyen értelmes és szellemes ember halad az ismeretlen és az ősi félelem felé, a filmtörténelemben korántsem első alkalommal világítva rá, hogy létezik az elmúlásnál is veszedelmesebb misztikum és keményebb ellenfél: az eltökélt terhes nő.

9.5 / 10

speak :: 2008. május 26., hétfő, 13:39:51 :: 25 komment
political language

"Nyelvében él a nemzet" - mondta ki a frankót István keresztnevű nagyjaink közül elsőként gróf Széchenyi, és mi most még ennél is távolabbra evezünk a nyelvészet parttalan hullámain.

Azt állítom, hogy a magyarok világszerte ismert szellemi fölénye, a nemzetünkre jellemző kimagasló minőségű szürkeállomány - és most nem a hortobágyi marhákra gondolok - elsősorban nem genetikai, hanem nyelvi okokkal magyarázható. A nyelvészek körében korántsem újkeletű elmélet szerint az élő nyelv visszahat a gondolkodásra, karbantartja az asszociációs képességeket. A játékos, árnyalt nyelv ápolja, míg az unalmas és kiszámítható nyelv sorvadásra készteti a kreativitást. Úgy vélem, a nyelvünknek köszönhetően váltunk a bolygó eminens nemzetévé.

Vegyünk példának egy közepesen bonyolult magyar mondatot: "Nemlétező törvény ellen tartunk ősszel népszavazást." A rejtett alany mi magunk vagyunk. Nem rejtőzött el az állítmány, a tárgy, a jelző és a határozó. Vegyük észre, hogy rögtön az első szó szélesíti a játékteret, hiszen nem volna kevésbé helyes különírva: "Nem létező". Ízlelgessük a finom különbséget.

Mondatunk lehetséges permutációinak száma szinte végtelen. Német vagy angol anyanyelvű olvasó álmodni sem merne a lehetőségek ilyen széles tárházáról: "Ősszel népszavazást tartunk egy nem létező törvény ellen." "Az őszi népszavazást nemlétező törvény ellen tartjuk." "Nem létezik az a törvény, amely ellen ősszel népszavazunk". Igaz, az utolsó esetben kissé előreszadtam az alárendelt mondatok világába, amelyekkel most sajnos - a terjedelemre való tekintettel - nem foglalkozhatunk.

Kifinomult nyelvünk zökkenő nélkül vált irányt a kor igényeinek megfelelően, ha PC (politically correct) fogalmazás indokolt: "Egzisztenciális értelemben erősen terhelt törvényt opponálva ünnepeljük nyár végén a demokráciát". Az idegen szavak védelmében meg kell jegyeznem, hogy Goethe szerint egy nyelv annyit ér, ahány más nyelvet képes magába olvasztani, persze, ő könnyen mond ilyet, miközben fél Európa németül társalog, legfeljebb erről még nem szerzett tudomást.

A nemzeti hovatartozás kérdését szem előtt tartó honfitársainknak hála (mint amilyen az Albert-házaspár), hazánkban komolyan veszik a nyelvtan oktatást, mégis sokan elvéreznek a következő változat elemzésekor: "Meg kell tartani a népszavazást a nemlétező törvény ellen". Ha valaki nem ismeri a szabályt, komoly nyelvérzékre lesz szüksége, hogy rájöjjön: a "kell", "lehet", "illik", "tetszik" állítmánnyal rendelkező mondatokban a főnévi igenév az alany. Ezt a szerkezetet folyamatos hárított felelősségnek nevezi a nyelvtudomány.

Látható, hogy nyelvünk analitikus gondolkodásra ad alkalmat lépten-nyomon. Érdemi használatához szüntelenül tornáztatni kell az agyunkat. Nem véletlen tehát, hogy a világ csodálkozással vegyes irigységgel tekint a magyarokra: igazságtalannak érzik, hogy ennyire okosak vagyunk.

run run run :: 2008. május 25., vasárnap, 22:01:49 :: 0 komment
sport

Tetszőleges számú kört tudnék futni megállás nélkül a Margit-szigeten, ha valaki nem telepít alattomban közvetlenül a gumiút mellé pávákat.

Elképesztő, hogy egyesek képesek továbbsuhanni e csodálatos madarak mellett, anélkül, hogy váltanának velük néhány mély lélegzetvételt. Nem lehet sportember az ilyen, hiszen a sport végső soron mégiscsak valamiféle visszatérés a természethez, ahonnan kiszakíttattunk, mióta az emberek helyett harci gépek pusztítják egymást erdőn és mezőn.

A legszörnyűbb, hogy néhányan még beszélnek is futás közben, pazarolva a drága oxigént, amiből alig 21% jutott, és osztoznunk kell rakta a szerelmespárokkal, pávákkal, vaddisznókkal, szarvasokkal és a lepkékkel, akik közül az egyik miatt szintén meg kellett állnom, mert annyira ritka volt, hogy azt hittem, már réges-rég kihalt. Sajnos aztán futnom kellett tovább, mert a sport az sport, ott nincs helye a tudományos életnek, és ezt még a szertelen pillangónak is el kell fogadnia, hiába illegeti-billegeti a szép szárnyait.

Mindenesetre döbbenetes, milyen emberek vannak odakint.

i'm a cyborg, but that's ok :: 2008. május 25., vasárnap, 15:11:26 :: 1 komment
cinema

Cyborg vagyok, amúgy minden oké

Cha Young-goon (Su-jeong Lim) skizofrénnak képzeli magát, és azt szeretné hinni, hogy hangokat hall, ezért az elmegyógyintézetbe szállítják, ahol egy terápia-ellenes doktornő minden betegnek minden nap visszamondja a tévképzeteit, nehogy valamelyikük elfelejtse, mi baja.

A skizofrénia összekötő kapocs Cha Young-goon és a nagymamája között, aki önmagát az egerek anyjának gondolván álló nap retket rág, és akit Cha Young-goon anyja a szanatóriumba költöztet. Úgy tűnik, a boszorkányság mellett az elmebaj és a szeretni való természet is kihagy minden második generációt, bár az egymást követő jelenetekből arra következtethetünk, hogy Cha Young-goon a nagyijával ellentétben vagy teljesen egészséges, vagy valóban robot.

Eleve elrendelten szeret egymásba a cyborglány és a lelkeket lopó Park Il-sun (Rain), akit 15 éves korában elhagyott az anyja. Végre egy nézhető film, ami nem az apakomplexusról szól. A kettőjük közötti, első pillanatban kialakuló finom intimitást élénk színek, különös formák és tökéletes beállítások teszik igazán varázslatossá.

Helyenként fárasztó, de gyönyörű ívű szerelmesfilm.

9 / 10

obligate :: 2008. május 25., vasárnap, 13:50:01 :: 1 komment
dialogue social faith

- Adjál aprót.
- Nem adok. Vedd elő a használt jegyeket.
- Ne szórakozz már. Kérek aprót.
- Tudod jól, hogy nem a pénzről szól.
- Itt állunk tíz perce az automata előtt. Mindenki minket néz.
- Nem érdekel. Látod, hogy nem kérik el a jegyeket. Állnak és köszönnek az utasoknak. Csöndben átmegyünk közöttük a használt jegyekkel. Ennyi a feladat.

- Nem csipogott.
- Te se csipogj.
- Jó napot.

- Hallgatlak.
- Hagyjál békén.
- Dehogy hagylak. Kérlek, magyarázd el, hogy a másfél méterre álló ellenőrök előtt miért kellett szólnod, hogy nem csipog.
- Mert hallhatták, hogy nem jelez.
- Igen, és? Így jobb volt? Szerinted mennyit segített a projecten, hogy még szólsz nekik?
- Nem hallották.
- Hogyne hallották volna, mindketten a fejüket csóválták rajtunk, hogy ennyire bénák vagyunk.
- Hagyjál békén, elegem van.
- Nézd, én nem vagyok ideges. Te se legyél.
- Nem érdekel, állandóan basztatsz.
- Látod, mosolygok. Felfelé kanyarodik a szám, csak a te kedvedért, hogy megnyugodj. Egyszerűen mondd el, miért kellett szólnod.
- Menj a fenébe, egyedül.
- Legutóbb, amikor a Forgách utcáig kértem szakaszjegyet, szóltál nekik, hogy "de hát a Deákra megyünk". Elmagyaráztam neked, hogy szeretném megjavítani az egyik hibás idegpályámat. A társadalom, a szüleim és a lelki alkatom hatására gyerekkoromban kialakult bennem az a tévképzet, hogy valaki figyel és mindent lát. Hogy piros fény villog a homlokomon, ha nem mondok igazat. Hogy úgyis, mindig, minden kiderül. Pedig szükségem lehet még arra, hogy a saját döntésem legyen, mit mondok vagy mit válaszolok. Csak az enyém. Legfeljebb majd egyszer elszámoltat érte, aki mindig figyel, és mindent lát, de az jóval később fog megtörténni, és addig kitalálok valamit. Most azonban szeretném végrehajtani magamon a korrekciót, és elképzelni sem tudnék ideálisabb helyet a gyakorlásra a metrónál. Mégis, mi baj történik, ha a bejáratnál lebukunk?
- Jó, te gyakorolj, engem hagyjál ki ebből.
- Nem hagylak. Miattad fognak egyszer megölni. Ha jön a háború, és feltesznek egy kérdést, és te úgy érzed majd, muszáj válaszolnod. Ha a metróban nem bírod ki, mit várjak tőled ilyen krízis esetén? Jó lesz majd nézni az arcomat a szögesdrót túloldalán, ahogy ülök a sárban a többiekkel? Jó érzés lesz látni, hogy visznek a munkatáborba? Tudni, hogy mindez miattad történik velem?
- Nem is vagy zsidó.
- Ezzel ne piszkálj. Még lehetek. És könnyen megeshet, hogy legközelebb nem a németek jönnek, hanem a svédek, és mindenkit elvisznek, akinek barna haja van és nem biszex. És engem miattad fognak elvinni. Komolyan kérdezem, a szakaszjegyes produkciód után, most, amikor legalább tíz perced volt lélekben felkészülni a nagy kalandra, hogy használt jeggyel lejövünk, mondd el, miért kellett szólnod, hogy nem csipog a lyukasztó? Miért nem maradtál csöndben?
- Fogd már föl az agyaddal, hogy nekem kafkai ős-bűntudatom van.
- Igen, tudom. Túl sokat olvasol.
- Kafkát nem. Kiborulok tőle.
- Pont erről akarlak lehozni. Különben nem is értem, ezzel a lelki alkattal miért nem vagy keresztény.
- Az kéne még. Épp elég kín számomra, hogy veled járok. Metrózni.

summer snow :: 2008. május 24., szombat, 14:45:20 :: 0 komment
nature

A szex összes lehetséges formája közül messze a legmocskosabb, ahogy a nyárfák csinálják.